Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
Ny ole nap Indiában Megtisztelő és felejthetetlen út Múzeumi hónap Klasszikus szépség Őseink víztárolója Intézésre váró ügyiratok társaságában valószínuUenül szép színekkel nyomott képeslapom arzenálja a programiüzetke mellett. A lapos és az utóbbi a rögtönzött élménybeszámolok kelléked, mivel csakugyan kevés a szó elmondani az érdeklődő munkatársaknak, betévedő érdeklődőknek a nyolcnapos indiai út élményeit. Mindenkit más érdekel, de a képeket mindenki egyforma elragadtatással veszi kézbe. Dr. Kolombusz Lászlómé főorvos, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke pedig fáradhatatlanul mesél. Meggyőződéseim szerint senkit nem lep meg, hogy előadásában nem arról a mesés Indiáról hallhat, ami csak képzeletünkben volt mesés, mert egykori földrajzkönyveinkben egyfelől gazdagságáról, másfelől gyarmati sorban élő népéneit szívbe markoló nyomoráról volt inkább ismeretes. A mai India másért érdemli figyelmünket, barátságunkat. Dr. Kolombusz Lászlóné egy hivatalos látogatásnak lehetett részese annak a nepfrontd-elegációnak a tagjaként, mely Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének vezetésével szeptember 28. és október 5. között Delhiben járt. Megtisztelőnek és felejthetetlennek nevezi az utat. Nincs ebben semmi túlzás. A delegáció küldetése a Hazafias Népfront és a kormányzó Kongresszus Párt korábbi keltezésű jó kapcsolatainak az ápolása volt és az is, hogy vendégek és vendéglátók számba vegyék a magyar—indiai kapcsolatok fejlődését. — Félve vártam az utazást, mert nem sokkal az indulás előtt tudtam meg, hogy tagja vagyok és egyetlen vidékiként> a hivatalos látogatásra induló magyar delegációnak. Időm sem volt i)j könyvek A ivossuth Könyvkiadó q Nép- sze.u uihcnelem sorozatban mag- jeientahe Vasziiij z-uoaxav: Use. romgyűruóen című xonyMt, ameiy Leningrad ItilencsiuZ napos fasiszta ostromáról és arról a hós| hetylu,tusról szol, amenyel a szovjet Kjtonák es a lening,'adlak megvédtek városukat. Kerék- gyártó György A kGol'-orszogok tudomónyos-múszaizl egyuttmuKÖ* dése című könyvében vázolja a szocialista orszugok e területen kialakuló, mind szorosabb kapcsolatait. A nyelv keletkezésének kérdéseit vizsgálja marxista szemmel az a tanulmánykötet, amely szintén most került a könyvesboltokba. Az Univerzum könyvtár legújabb kötele Héder- vári Péter: Születő óceánok — haldokló tengerek című kötete a földtudományok forradalmát is. merted, sok érdekes képpel, Illusztrációval, népszerűén és mégis tudományosan. Hasznos célt szolgál a Magyar Nők Országos Tanácsával, valamint a Hazafias Népfronttal közösen megjelentetett kiadvány, a Művészetre nevelés a családban; ez a gyermek irodalmi, képzőművészeti és zenei neveléséhez ad sok hasznos, gyakorlati tanácsot, hatéves korig. A Műszaki Könyvkiadó az országos műszaki könyvhetek alkalmából számos fontos szak- konyvet jelentetett meg. Ezek közt kü'cn említést érdemel a Matematikai kislexikon (főszerkesztője Farkas Miklós) második kiadása, amely régi hiányt pótol. Uj kiadvány d Vegyiszál minilexikon (Futó László tollából) és a Tv-mini!exikon (szerzője Nozd- roviczky László.) A barkácsolók, nak nyújt segítséget Dimitrije Petrovic: Lakberendezési tárgyak salát kezűleg. felkészülni Indiából, az útra. A szorongás persze szertefoszlott * már az érkezésnél, amikor ősi indiai szokás szerint a kedves vendégek nyakába fűzték az üdvözléseknél elmaradhatatlan virágfüzéreket. — Gyönyörű virágok voltak, de nemcsak azért sajnáltam — őzt hiszem titokban a delegáció egyetlen nő tagjaként —, hogy ezek is elhervadnak, hanem azért, mert olyan szeretettel és tisztelettel nyújtották át ezeket a füzéreket látogatásunk minden állomásán. A nyolcnapos látogatás programja igen szoros volt. Mint azt dr. Kolombusz Lászlóné elmondotta, Delhi körzetében körülbelül akkora területet jártak be, mint amekkora hazánk területe. De ki gondol a 33—40 fokos, számunkra szokatlan hőség ellenére ilyenkor fáradtságra? Egymást érték a találkozásaik és tanácskozások India vezető politikusaival, ál- lamfőival. Fogadta a delegációt Indira Gandhi asszony is, aki változatlanul puritán egyszerűségével hódít bölcsességgel párosuló keménysége mellett. — Tudja mi volt számomra az egyik legszebb élmény? Az, hogy szeretnek bennünket, magyarokat. Jártunk például egyebek között egy agrártudományi egyetemen, ahol a hallgatók magyar fajtanemesítő tudósok tankönyveiből tanulnak. A bennünket köszöntő ovációból nem volt nehéz kitalálni, hogy az öröm a távoli professzoroknak is szól, nemcsak nekünk, a honfitársaknak. Az Aehoka Hotelben, amelyben szálláshelyük volt, naponta élményekkel megrakottan hajthatta álomra a fejét a deA PIPA harmincnégy deka. Ebben a dohány körülbelül egy dekát nyom, égetlenül, mert ahogy füstöl — két-há- rom órán át is tud gőzölni egy ekkora pipa — súlyát egyre veszti. Ez a súlyveszteség igen csekély. S ebből kifolyólag ne csodálkozzunk, hogy a kubikos szájának a bal fele másfél ujjnyival lejjebb lóg, mint a jobb. A pipa az oka. No de ez mellékes, mert nem az adja meg az ember rangját, értékét, hogy milyen nikotinnal mérgezi magát. Sárközi cigány. Fejpénzzel került a vállalathoz. A to- borzó kapott érte ötven forintot. Néhány évvel ezelőtt munkáshiányos időkben az volt a szokás, hogy a vállalatok fejpénzt fizettek egy-egy megszerzett munkásért. Jó kereseti lehetőség a munkástoborzónak! Nézzünk egy példát. Elment mondjuk a tobor- zó Bikácsra, ott összeszedett fél buszra való embert’ Vaj- tán ugyancsak ennyit, összejött huszonöt-harminc személy, fejenként S0—SO forint, tehát egy takarítónő havi fizetése, Ez a két csoport alkotott egy brigádot, és minden reggel autóbusz vitte őket a munkahelyre. Két hónap múltán kérték a munkakönyvüket, beadták mondjuk egy kátéeszhez, ahova egy toborzó csábította el őket. Semmiképpen nem veszítettek, mert magasabb órabérért cseréltek „gazdát", csábították el őket. Ha ismét az első vállalathoz kerültek vissza — mert ilyen is előfordult — órabérük szépen megemelkedett, az első toborzási Ígérethez képest. Sárközi nem váltott gazdát. Négy társával öt év óta az állami építők munkásai, legáció valahány tagja, mert ahogy barátok között az természetes; a vendéglátók mindent meg akartak mutatni. Rengeteg gyárat látogattak meg. Delhi mellett Farldabad- ban megismerkedhettek egy vegyi gyárral, mely bolgár— indiai együttműködés alapján jött létre. Itt Gammaglobulint állítanak elő. Ludhianában egy tejüzemben annak példáját látták, mit jelent a függetlenségükért, nemzeti felemelkedésükért küzdő népeknek a haladó világ segítsége. — Kevés olyan európai ország van, amelyik ne képviseltetné magát ennek az UNESCO-alapítványként létrejött tejüzemnek modern gépparkjában. Sok munkásemberrel volt módja beszélgetni a magyar delegációnak, s bár az indiaiak természetüknél fogva szemlélődésre hajlamosak, zárkózott természetűek, jóleső melegséggel a szavukban beszéltek hazájuk és a maguk sorsának alakulásáról. — Úgy tartják, hogy a mi népünk igazi barátja Indiának, mert kész volt segíteni akkor, amikor nagyon nehéz helyzetben voltak. Már jó ideje beszélgettünk, többször ránk nyitották az ajtót, amikor észbekaptam. Folytathatnánk reggelig a rögtönzött beszámolót. Talán akkorra sem sikerülne mindent elmondania a főorvos asszonynak, aki méltán boldog és büszke. Útja ugyanis valóban megtisztelő volt és felejthetetlen azért, mert megismerkedhetett egy távoli néo életével. Méghozzá az együttműködésre kész barátság követeként. így aztán megköszöntem a beszélgetést és azzal a meggyőződéssel, hogy az ugyanis folytatód ;k ezekben a napokban, hetekben... — Ii — Amikor az első hetet töltötték a vállalatnál, s éppen kezdték megunni a munkát, mintsem megszokni a fegyelmet, — a most ezt csináld, most így tedd, most oda menj — rendet, amikor mehetnék- je támadt a négy embernek, akkor Pál Józsi, a kőművesek szószólója — amelyik brigádhoz Sárköziék tartoztak — kezelésbe vette őket. Szólhatott volna a brigádvezető is. Biztatást, bátorítást néki kellett volna mondani, de Pálnak „jobb a kibeszédje". így aztán Pál odaállt délben a félrehúzódó cigányokhoz. Beszéde rövid volt, és tudatra ható. „Nézzék, emberek, maguk családosak, kell a pénz, piszokul kell a pénz. Itt kereshetnek, mellettünk megélnek. De azt elvárjuk, hogy bennünket kiszolgáljanak. Malter, tégla, szerszám, minden, ami egy segédmunkásnak a dolga. Négy nap múlva nem érzik a fáradtságot, kezük, derekuk zsibbadását. Az ám! A derekat legjobb vasaltatni! Jó meleg vassal. Szóval, négy nap és úgy dolgoznak, mint a legöregebb segédmunkások. A fizetésük a munkával lesz arányos. Mi keresni akarunk, maguknak is kell a pénz. Hát ehhez tartsák magukat. Különben mehetnek." Másfél évet húzott ki a Sárközi-kvartett Páléknál. AZ ÉPÍTÉSVEZETŐ már Józsi bácsi volt Sárközinek, a Pál „Tejóska”. Ekkor\ robbantották a brigádot. Kubikos kellett az építkezésre. „Emberek, maguk már kész kőművesek, illő volna más szakmát is Az időszámításunk előtti IX—VI. századókbeli Urartu rabszolgatartó állam területén örmény tudósok hajdani víztárolók nyomára bukkantak. A hatalmas víztárolók oldalait és alját tufalapokkal rakták ki. Az egyes sorokat az előzőhöz viszonyítva hátrább rakták, így lépcsőzetes falakat tanulni” szólt az építésvezető Sárköziekhez. „Mi nem megyünk sehá” — volt a válasz. Egy hétig gyúrta őket az építésvezető. „Nézzék, emberek, maguk értenek a földmunkához is, itt azt is kell csinálni, de a legtöbbet betonnal kell bajlódni. Az ácsok összedobják a zsalut, maguk belevágják a vasalást, mehet a beton. Könnyű mesterség. Ide áll az orruk elé a billenős autó. Le- boritja a matériát, csak bele kell szórni a deszkák közé. Ennyi az egész.” Hallgatás volt a válasz. PÁL beavatott volt a „munkáscsábításba”, az átcsoportosításba. Tudta, megértették ők, hogy Sárköziék már „kvalifikált segédmunkások", illő, ha más jobb kereseti helyre teszik őket. Egy új segédmunkásbrigád pedig „kilátásba volt helyezve”, mert ígérkezett a téesztől egy brigád, ahol felszámolták az építörészleget, miután valamiféle zűrök támadtak az elszámolás, építés, átadás körül. Ezért biztatta is Sárközit: „Menjetek Laci bátyám, hátha jobban jártok. Több lesz a pénz. Ha igyekeztek beleszoktok abba is.” így is lett. Virtigli kubikossá érett Sárközi és három társa. Itt dolgoznak a szekszárdi építkezéseken. Hol itt, hol ott. Ahova a munka szólítja őket, mennek. Ha paksi a feladat, oda viszi a brigádot a busz, ha Mohács van soron, akkor oda. Utazó munkások. A hét öt napjának minden reggelén a faluban tisztára kaptak. Az ősi építők különleges anyaggal kevert agyagot * használtak kötőanyagként. Ez teljes vízszigetelést biztosított. A fal felső részén talált ékírásos feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a víztárolót és a hozzá csatlakozó épületet az időszámítás előtti VIIL században építették. mosott, gázolaj szagú busz áll meg az utcasarkon, ahonnan belátni a község új házsoraira. Odalátszik Sárközié is. Cseréptetős vakolatlan ház. Az ablakon nincs függöny, színes falvédőpapír fakult sárgává az üveg mögött. A tetőn ív-antenna meredez Kabhegy felé. Beszállnak a buszba, ott ülnek már társaik’ akik az első cigarettán, meg a fél deci pálinkán már túl vannak. „Adj- isten”, „Szervusztok", „Szia”. Indulás. Húsz perc a menetidő. Annyi, mint Parásztáról gyalog a vállalatig. Az épülő új lakótelepen fékez a busz. Kitódul belőle harminc munkás. Négyen a vizesek bódéjához, Hatan a kubikosokéhoz sietnek. A többieket is elnyeli a felvonulási barakkok városa. A polcra kerül a táska, benne a reggeli. Sárközi táskája örökség. Fiától származik. Idén ötödik osztályba lépett a második gyerek, és a négyéves táskát apjára hagyta, miután kapott egy fajentos, csatos, csillogás, műbőrből remekeltet, amilyent a gyerek a tévében a diplomaták kezében Iá- , tott. A táskában a reggeli. Bögrében szilvalekvár — a héten befőzött az asszony, maradt, nem fért üvegbe —, fél- tenyérnyi szalonna, kényért meg a bicska. Irány a daruállás. „Pista, elkezdjük!” A DARUS felmászik a ko- kasülöre, megberregeti dudáját, Sárközi a tetőn áll. Lent a kötöző egy elemet kapcsol a daru hosszan kilógó belére. Sárközi intésére a duda fel- berreg, a kőtél megfeszül, a panel emelkedik. A pipa füstöl, mintha a ház kéménye lenne. PÁLKOVÁCSJENŐ Sárközi, a kubikos
