Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

A hallgatás ára a z indokolatlanul gyanúsítgatókat, az alaptalanul rágalma­zókat, a rosszhiszemű bejelentőket a törvény erejével is felelősségre vonja a társadalom. Senki nem ütközik meg, ellenkezőleg, helyesléssel fogadja, ha egy rágalomhadjárat el­indítója elnyeri példás büntetését. Jogos a védekezés, hiszen az áskálódás van annyira veszélyes, mint a csalás vagy a lopás, fölér a társadalmi tulajdon megkárosításával. A rágalom fölbolydítja a nyugodt munkahelyi légkört, embereket sodor méltatlan hely­zetekbe, időt, energiát von el a hasznos tevékenységtől, tehát végső soron forintokban kimutatható kárt okoz. De igaz ugyanennek a fordítottja is. A kár semmivel sem kevesebb, ha a látszólag nyugodt légkör fenntartásáért tények, megalapozott vélemények elhallgatásával kell megfizetni. Nagy ár a hallgatás. Roncsolja az egészséges munkahelyi légkört, akár a meggondolatlan fecsegés. Baljós feszültséggel telíti meg a le­vegőt, sérelmeket halmoz, szabad utat biztosít a törtetőknek és a hatalmukkal visszaélőknek, teret enged a hibák halmozódásá­nak. A kezdetben még kigyomlálható hiba gyökerei megerősöd­nek, elburjánzik mint az élősdi növény, alattomosan terjeszkedik. F ejlődését a hallgatás táplálja. Növekedését azok segítik elő, akik maguk is viselik következményeit. Az óvatosságból, kényelmességből kimondatlanul maradt szavak előbb-utóbb maguk is a legnagyobb kényelmetlenséget okozzák. A hibákat újabb hibák tetézik, eltemetik a tisztesséaes szándékot, s nem marad más megoldás, mint erőszakos beavatkozással megszabadulni tőlük. Ilyenkor azután hiába a halogatás, nemcsak a vétkesek, a néma szemlélők is kénytelenek megszólalni. A bírósági tárgyalásokon, a fegyelmi eljárások során egyszerre kiderül: a történtek nem okoztak meglepetést, látható előzményei voltak, sokan észre is vették a ieleket, csak éppen nem szóltak miatta. Egyszerűbbnek vélték a hallgatást, men-tyőzték magukat, hogy amit észrevették nem rájuk tartozik, elég ha a saját dolgukkal törődnek. A kisebb-nagyobb ügyekben elszántan hallaatók többnyire az ilyen esetek során iönnek rá, hogy haMgatásuk tárgya igenis a saját dolguk. A rákérdezésre megoldódik a nyelvük, mintha csak a biztatásra vártak volna. Menszűnik az óvatoskodás, van véleményük, gyakran az adott üaytől független észrevételeket, sérelmeket is felsorolnak. Legfehebb akkor hallgatnak el ismét, ha azt is megkérdezik tőlük: miért nem szóltak idejében? E .rre a kérdésre valóban nehezen lehet választ találni. A hall­gatók nemcsak a szájukra ügyelnek, hanem úgy tűnik, a fülüket, szemüket is becsukják, nem hajlandók észrevenni a társadalom számos biztatását Bebújnak óvatoskodásuk bástyái mögé és csak akkor lépnek elő, ha név szerint hívják őket, kísé­retet adnak melléjük. Mintha nekik lenne okuk félelemre, restel- kedésre, nem azoknak, akik a hibákat elkövetik. Hiába záriák ki önmagukat környezetük életéből a hallgatással, hiába próbálnak meqmenekedni a felelősségtől. Előbb vagy utóbb kötelesség- mulasztókká lesznek, ha akariák, ha nem. Bekövetkezik, amitől tartottak, mert rájuk nehezedik a hallgatás súlya. Senki nem ismeri be szívesen saját gyávaságát, a közömbösség sem erény, sokáig nem lehet károsodás nélkül ilyen tulajdonságokkal élni, dolgozni. Aki mindenekelőtt a saját kényelmét, nyugalmát tartia fontosnak, egy idő után maaára marad. Elveszíti kapcsolatát munkatársaival, úgy érzi kiszolqáltatottjává lett az eseményeknek, mert nem vesz részt alakításukban. Az üzemi demokrácia fejlesztése, az egyéni véleményeket közös álláspontra hozó munkahelyi közösséq kialakítása ma min­den gyárban, hivatalban, az érdeklődés, a figyelem középpontjába került Gvakorlása közben nyílt, bátor szókimondást vámok az emberektől, mert nincs más média, hoay eavetértő légkörben, a célokra összoontosított energiával, a munkában örömet találva lehessen dolgozni. Akik hibákat látva is némák maradnak és sa- iót vélt érdekeiket fontosabbnak tartiók a mulasztások helyre­hozásánál, a hibák kijavításánál, ennek az egész társadalmat átfogó törekvésnek szegülnek eilen. A közösség életére, munkáiéra bármilyen formában kiható ügyekkel kapcsolatban mindenki rendelkezik a szólás jogával. És vétkessé válik, ha jogát nem gyakorolja. VICZIÄN ERZSÉBET Szelíden, a pontatlanságról és komolytalanságról I ÜTIK A VASAT a község vezetői, hogy ipartelepítésre van szükségük, másként nem tudják megoldani a nők fog­lalkoztatását. Az intézkedést sürgetők éjrvei között első he­lyen áll, hogy fontos feladat­nak tekintik községük kisgyer­mekes asszonyainak munkába állítását. Ha idetelepülne va­lami, csak női munkaerőre épülő üzem egy részleggel, két­féle hasznú dolog lenne. Nyer­ne vele a gazdaság és nyerné­nek a családok is. Az érvelőket figyelmeztetik a megyei vezetésnek egy na­gyon indokolt határozatára, mely megvalósítván kizárja a kis kaliberű és legtöbbször előbb csak ráfizetéses, majd megbukó ipartelepítést. Hajlítás erre, kiskapuzás amarra. Huzavonák, mert előbb nem kíván települni egy üzem, szövetkezet sem. Aztán meg ketten állnak ringbe, hogy a melyik települjön kér­dését kiütéses alapon döntsék el. Ismét érvek, újabb határo­zatok, utasítások. Van egy fel­mérés is. Kimutatja, hogy csakugyan komoly itt a mun­kaerő-tartalék, érdemes és kell a lekötésével foglalkozni. De a kötélhúzás még ezzel sem ér véget, így a megtett intézkedé­sek újabb vizsgálódásokat és intézkedéseket kívánnak. Tu­dott már, hogy a két ipari te­vékenységet folytató szervezet közül melyik a telepítésre el­fogadott. De jöjjön azért még egy (utána még egy!) ellen­őrző próba. Névre szóló meghí­vók készülnek, címzettjeik azok az asszonyok, akik ko­rábban felkerültek a munka­erő-tartalékot felmérő listára. Célja van az összehívásnak. A foglalkoztatási lehetőséget biz­tosító üzem biztos akar lenni a dolgában. Jövendő munka­vállalóival akar ismerkedni. Alighanem gyanít valamit és mint kiderül, nem alaptalanul. A MEGBESZÉLÉSEN kilenc asszony van jelen. Közülük négynek betanításra van szük­sége, mert egyáltalán nem tud varrni, ötnek varrógépe sincs. Majd ennyien úgy gondolták, hogy ők munkát vállalnának, de hát az az igazság, hogy ve­zető beosztásra gondoltak és ha az nincs, az mindiárt más. MIRE JÚ AZ ILYESMI? — kérdezheti az olvasó, és kí­váncsiságában nincs egyedül. Az újságíró is ezt kérdezi, mert tudja mennyi időt, energiát — nemritkán anyagi erőt — köt­nek le a pontatlanság előjelé­vel indított intézkedések. De az újságíró még kérdezi azt is, hogy ilyenformán ki csap be kit, ha a rábízott feladatokat csak úgy, átabotában végzi el, ha elnagyolt információ alap­ján sürget megoldást, mire el­szabadítva az ésszerűtlenség láncreakcióját, ami kíméletle­nül olyanokat is kompromittál felelősség dolgában, akik tu­lajdonképpen vétlenek?! Az ember, aki tudja, hogy közös boldogulásunk szem­pontjából nem mellékes kérdés elhatározott feladataink meg­valósítása, magyarázatot vár minden félresikerült törekvés­re. Joga van hozzá, számon is kérheti, hogy minek hűhózni ott, ahol vitatható az induló szándék komolyságét is?! Na persze az is igaz, hogy nem lett volna alkalom a leírt esetből nagy hűhót csapni, ha az alapdokumentumnak szánt felmérés pontos. Igaz, még a legpontosabban elkészített fel­mérés sem tükrözheti az ese­tenként megnyilvánuló szem- mérték-nélküliséget. Azt neve­zetesen, hogy akik korábban munkalehetőségért ütötték az asztalt, eleve úgy gondolták, hogy a termelés vezérkarában foglalnak majd helyet, különö­sebb szakértelem, felkészültség nélkül. Természetesen nem annyi pénzért, mint a velük együtt kezdők, akik előbb meg akarják tanulni a nekik pénzt ígérő munka fortélyait. SZELÍDEN, CSAK ENNYIT erről és a találgatások elkerü­lése végett még annyit, hogy Bölcskéről van szó, ahol mint­ha eltűnt volna a korábban ki­mutatott tekintélyes munka­erő-tartalék. Illetve, azt képze­li ez a munkaerő-tartalék, hogy az intézkedésre jogosultak és kötelesek úgy táncolnak ez­után is, ahogy ők fütyülnek. Mellesleg szólva nem is csak az intézkedőkre, hanem a kö­zösségi és egyéni érdekekre egyaránt fütyülnek. Józan meggondolás alapján tarthat­nának pedig attól, hogy végét vetik a jószándékú illetékesek a „zenének”, ami eddig is ha­misan szólt. — óa. — Látogatóban A fejleszíési verseny győzteseinél DOMBÓVÁR MÁSODSZOR­RA is győztesként került ki a Tiszta, virágos Tolna megyé­ért fejlesztési versenyből. Az erkölcsi sikeren túl nem el­hanyagolható az a negyedmil­lió forint sem, amely a győz­tesek „markát ütötte”. Vidóczy Lászlóval, a városi tanács el­nökével arról beszélgettünk, hogyan sikerült ismét kivív­ni ok az első helyezést? A ta­nács elnöke az eredményről szólva a társadalmi összefogás jelentőségét hangsúlyozta, azt nevezetesen, hogy a város la­kói milyen lelkesen fogtak ősz. sze azon városfejlesztési cél­kitűzések megvalósításában, amelyek csak a későbbi ter­vekben szerepeltek. A város­ban a verseny legutóbbi for­dulója alatt összesen 3 millió 650 ezer forint értékű társa­1914. október 19. dalmi munkát végzett a lakos­ság, a városban működő üze­mek, gyárak, vállalatok dol­gozóival együtt. Ami csak a lakosságot illeti, az általuk végzett társadalmi munka ér­téke 1,6 millió forint volt. Érdemes néhány konk­rét eredményt is felsorolni. A város területén nagyszabású parkosítások folytak. Különö­sen követésre méltó a Liliom, a Szegfű és a Molnár György utca lakóinak összefogása szű- kebb lakóhelyük szépítésére, csinosítására. De nemcsak a verseny időszakában, az egész tervidőszak tartama alatt is sokat tettek a város óvodai, bölcsődei gondjainak enyhíté­séért. A tervidőszakban és ál­lami erőből hetvenöttel kíván, ták növelni a város óvodai férőhelyeinek számát. Ezzel szemben az ügy érdekében ki­bontakozott társadalmi össze­fogás eredményeként 1974. szeptember 15-ig 220 kisgye­rekkel többnek tudtak helyet biztosítani Mi lett az első helyezésért járó 250 ezer forint sorsa? FELHASZNÁLÁSÁRÓL a városi tanács döntött. Ennek alapján 30—30 ezer forintos megosztásban öt új játszótér megépítéséhez van támogatás­ra fordítható pénzük. Jövő május 1-re új játszóteret sze­retnének átadni a Molnár György, a Petőfi, a Kossuth utcában, a Népköztársaság út­ján és a Kossuth téren. A megmaradó 100 ezer forintból végzik el a Gárdonyi téri, a kertvárosi és a Tanácsköztár­saság téri játszótér felújitá- sát. A 30—30 ezer forint per­sze nem fedezi közel sem a kivitelezés teljes költségeit. Ezért a tanács a játszóterek megvalósítására ismét nagy­szabású társadalmi munkaak­ciót hirdetett meg nemcsak a lakosság, de a közületek kö­rében is. A FELSOROLTAKNÁL jó­val több fejlesztési tennivaló­juk van a dombóváriaknak, és azt remélik, hogy az or­szágos versenybe nevezve sem vallanak majd szégyent. Java­részt társadalmi munkával szeretnék bővíteni például a városi ifjúsági sporttelepet, fe­dett kispuskalőteret, honvé­delmi parkot, rutinpályát kí­vánnak építeni a vár környé­kén. Ezenkívül társadalmi ösz- szefogásból csónakázótavat, kempinget, Komszomol—KISZ barátsági parkot létesítenek Gunarason. Az újdombóvári városrészen 100 kisgyermek befogadására alkalmas foglal­koztató termet építenek. ­Ami a társadalmi munka erkölcsi elismerését helyben illeti, a városi tanács egyik közelmúltban megtartott ülé­sén úgy döntött, hogy a jö­vőben mindig felszabadulá­sunk napján, április 4-én ad­nak át vándorserleget a társa­dalmi munkában legjobb ered­ményeket elérő szocialista bri­gádnak, vállalatnak, intéz, ménynek, tanácstagi választó- körzetnek. — vj — INöveliedeít a termelékenység A Fővárosi Óra- és Ékszer*; ipari Vállalat szekszárdi gyár­egységének dolgozói másfél millió forinttal túlteljesítették tervüket. Ennek több mint négyötödét a termelékenység növelésével érték el. Tavasz, szál, a kongresszusi verseny- felhívást követően megtartott munkásgyűlésen ígéretet tettek a selejt csökkentésére is. Ezt az ígéretüket beváltották, a se- lejt mennyisége a tervezettnél jóval nagyobb mértékben csök­kent. Társadalmi munkában a vállalat szocialista brigádjai­nak dolgozói elkészítettek egy kézilabdapályát, s emellett részt vettek a vállalat dom­bon üdülőjének építésében is, Filmvetítés A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregységének dol­gozói tervük jelentős túltelje­sítése mellett vállalták, hogy bevezetik a Dplgozz hibátlanul mozgalmat. Ennek jelentőségét növeli, hogy az itt kikísérle­tezett módszereket alkalmaz­zák majd a vállalat kazinc­barcikai és tatabányai üzemé­ben is. A munka megkönnyí­tése érdekében megnézik azo­kat a filmeket, melyeket a té­mával kapcsolatban eddig Ma­gyarországon készítettek, A DH-mozgalom bevezetését elő­segítő filmeket tegnap és teg­napelőtt délután vetítették la a dolgozóknak. A szakszervezet megtárgyalta A Faanyagvédelmi és Fatelf- tő Vállalat dombóvári üzemé­ben jelentős eredményeket ér­tek el eddig is a kongresszusi munkaverseny során. A dolgo­zók munkaidő után, s nem egy esetben szabadságuk egy ré­szének feláldozásával, elkészí­tettek egy új, korszerű sport­pályát. A munkaverseny során el­végzendő további feladatokról tanácskozott a héten az üzemi szakszervezeti bizottság. Sokat kell még tenni a munkafegye­lem megszilárdítása érdeké­ben, s szükséges még az újítá­sok számának növelése is. A gyógyítás színvonalának növeléséért A termelőüzemek mellett egészségügyi intézmények is részt vesznek az MSZMP XI. kongresszusa, valamint ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére meghir­detett versenymozgalomban. A felhíváshoz az elsők között csatlakoztak a dombóvári kór­ház dolgozói. Dr. Zahorcsek Alfonz igazgató főorvos el­mondta, hogy a versenyben részt vevők munkájukkal to­vább növelik a gyógyító mun­ka színvonalát, erősítik a kö­zösségi szellemet, tovább fej­lesztik szakmai és politikai felkészültségüket. A kórház­ban az elmúlt időszakban 13 brigád alakult, több mint más­fél száz taggal, s valamennyi brigád küzd a szocialista cím eléréséért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom