Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-19 / 245. szám
k \ I í A mezőgazdasági termelés koncentrációja, szakosodása a megye mezőgazdasági üzemeiben A növénytermesztésben a szakosodás további lehetőségei már készen állnak a kutatók asztalán. Alig féléves például a szójatermasztéssel kapcsolatos új rendszer. Az állat- tenyésztésben már kiforrott rendszereik is vannak, emellett itt is egyre újabb és újabb tenyésztési eredmények ösztönzik a gazdaságokat a szakosodás fokozására. Az állattenyésztés szakosodása Csökkent az egy gazdaságban tartott állatfajok száma. Ez jellemző a megye termelőszövetkezeti és állami gazdasági állattenyésztési főágazatira.- A megyében működő termelőszövetkezetek túlnyomó többségében szarvasmarha, sertés és juh tenyésztésével foglalkoznak. 1973-ban a tsz- fek 46 százaléka csak szarvas- marha- és sertéstenyésztéssel és -tartással foglalkozott. Ugyancsak két állatfaj — szarvasmarha és juh — volt három tsz-ben. egyben sertés- tartás és juhászat. Negyvenkét szövetkezetben több állatfajjal foglalkoztáik. Az állami gazdaságokban is hasonló a helyzet. A baromfitartás helyzetét érdekes módon szabályozza a piac. A szakosítás két irányban történik: tojástermelésre és hústermelésre. A baromfihizla- il'ás még alig-alig jellemző a Tolna megyei gazdaságokra. 1973-ban a szakosodási irányok még nem különültek el határozottan egymástól, inkább a végtermék kibocsátása alapján határozható meg a kialakult, vagy kialakulóban lévő irányzat. Eszerint a terület- egységre jutó termelés, illetve áruértékesítés alapján a -következőképpen csoportom ugatok a gazdaságok: — tejtermelő, ■— hústermelő (sertés, szarvasmarha, baromfi), — tojástermelő. Ezek a profilok egymaguk- ban is léteznék, gyakoribb azonban, hogy valamely növénytermelési ágazattal, vagy ágazatokkal vegyesen alakították ki. Például a hizlaláshoz megfelelő takarmánytermelő és -készítő üzemeket is fenn tar-; tanaik. is Az állami gazdaságok szakosodása A Tolna megyei állami gazdaságok szakosodása évekkel ezelőtt erőteljesen megkezdődött és jelenleg is folyamatban van. Egyes kultúrák és növénycsoportok termesztését nagy teljesítményű géprendszerekkel végzik, állattartásban pedig szakosították a telepeket. A korszerű tartási körülmények a termelés jelentő# bővülését eredményezik. A gazdaságokban a szakosodás főleg az állattenyésztés felé irányul. A lengyeli tangazdaságban az állattenyésztési ágazat 45 százalékban vesz részt a gazdaság nettó árbevételében. Tehát itt igen fejlett a szarvasmarhatartás. A Paksi Állami Gazdaságban a sertés- ágazat 29 százalékát adja a nettó árbevételnek. A Dalmandi Állami Gazdaságban a vetőmag-előállítás az egyik főbb bevételi forrás. Ez az ágazat 37 százalékát adja a gazdaság nettó árbevételének. A hőgyészi és az alsópéh gazdaságban pedig a gabona- termesztésből származik a nettó árbevétel 34 százaléka. Az állami gazdaságok fő profilja tehát a fentiekből azonnal megállapítható. Ha együttesen vizsgáljuk az állat- tenyésztési ágazatot, akkor még erőteljesebb az elkülönülés. A sertés- és a szarvas- marhatartás részesedése az összeg nettó árbevételtől a lengyeli tangazdaságban 65, a Paks Állami Gazdaságban 46, az alsótengeliciben 42. a tamásiban 40, a szekszárdiban 39 százalékot ér eL Természetes, hogy az állami gazdaságok más ágazata is jelentős az árbevétel alakulásában. A Szekszárdi Állarrú Gazdaságnál a szőlészet 25, Al- sópólen pedig a gyümölcster-' melés 28 százalékban részese-: dik az árbevételből. A termelőszövetkezetek szakosodása . Ä Tolna megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a növénytermesztésből származó árbevétel 54, míg az állattartás 46 százalékban részesedik. Ez arra utal, hogy a fő ágazatok mint árukábocsátak csaknem azonos súllyal szerepelnek. Természetesen ez termelőszövetkezetenként más és más. A főként növénytermesztés-: sei foglalkozó termelőszövetkezetek szakosodása a következőképpen alakúit: — kilenc gabonatermelő, — húsz gabona- és egyéb árunövény-termelő, — három gabona- és kertészeti termelő^ — egy kertészeti irányzatú gazdaságnak tekinthető. E gazdaságok területi elhelyezkedése Dunaszentgyörgy— Bát aszók vonalán, a tamási járás északnyugati részén, illetve, a Hegyhát egy részében található. A kertészeti termelés Paks környékén és a szekszárdi járásban történik. Elsősorban állattartással, -tenyésztéssel mintegy harminc gazdaság foglalkozik. Ezek közül 14 hústermelő, kettő hús- és tejtermelő, egy hús- és tojástermelő, hat hús- és kertészeti termelő, egy hús- és árunövénytermelő, négy tejtermelő, egy tojás- és tejtermelő irányzatú gazdaság. Tamási és Paks környéke, valamint Bonyhád tejtermelésre szakosodik. Tevelen és környékén hús, Bátán tojás és tej. Sertés- tenyésztés Pálfán, Pincehelyen, Tamásiban, Kocsolán, Dombóváron és Tengelicen van. Magas a szarvasmarha-állomány ágazati részesedése Szakcson és a paksi járásban. Jelentős a húdbaramfi-nevelés Kunion, Kajdacson, Muesiban. Legjelentősebb a tojástessnelés Bétán ás Kurdon» A’ termelőszövetkezetek ne-' gyedrészében, mintegy 22 tsz- ben, nem lehet szigorúan elhatárolni a termelési irányt. Beruházásaik, eszközeik, szerkezetük, állatállományuk, valamint természeti viszonyaik alapján alakulhatott ez így ki. Lényeges az is, hogy ezek közé főleg a kis termelőszövetkezetek tartoznak, s itt látszik bizonyítottnak az, amit előző írásunkban közöltünk, hogy a szakosodás, a termeléskoncentráció pénz kérdése is, nemcsak akaraté. A termelőszövetkezetek fejlődéséből máris megállapítható az, hogy a jövőben milyen termelési ágazat lesz az uralkodó. Ozorán és Nagymányo- kon gabona- és egyéb árunö- vény-termesztő irányzatból tejtermelővé változik át a gazdaság szerkezete. Szakályban gabonatermesztésből hústermelő irányúvá, Szakcson, Dombóváron, Pakson és Tengelicen hústermelő irányúból hús- és tejtermelő irányúvá fejlődnek a gazdaságok. Madocsán és Bo- gy.szlón gabona- és kertészeti irányból tej- és kertészeti irányúvá változnak. Ebből levonható olyan következtetés is, amelyeket a jövőt illetően feltétlenül figyelembe keli venni. A tapasztalatok Nem cél mindenáron a .termelés szakosítása, koncentrá- cioja. A gazdasági számítások alapján határozható el egy- egy területen a fejlesztés. Vizsgálni kell: a ráfordítások hatékonysága nyomán emelke- dik-e a termelékenység, a ter- melés volumene. A további fejlődés érdekében meg kell határozni az üzemek méreteinek optimális nagyságát. Feltétlenül vizsgálni kell a termelésfejlesztés-koncentrálás társulásos, illetve közös vállal- kozáson alapuló növelését is. Figyelembe kell venni, hogy a termelés koncentrációjának legnagyobb lehetőségei üzemen belül vannak. Ezek kihasználására kell törekedni. A szakosodás mellett, s ellene szóló tapasztalatokat figyelembe kell venni, s tanulmányozni az eddigi működést A szakosodás ellen ható tényezők közé tartozik, hogy jelen körülményeink között nem alakulhat ki egy-egy mezőgazdasági nagyüzem az egykét áruféleségre, termelvényre szakosodott termelési szerkezet. Bizonyos, hogy hosszabb távon is arra kell számítanunk, a gazdaságokat a több- profilúság jellemzi majd, annak ellenére, hogy a termelt növények, tartott állatfajok száma csökken. A közelebbi jövő célkitűzése, hogy egyes termelési ágak túlnyomó részt egy üzemrészben koncentrálódjanak. PÁLKOVÁCS JENŐ Csúcsforgalom egész évben Nincs többé kivételes időszak a szállításban — az egész év csúcsteljesítményt kíván a vasútasoktól, noha az előző években is rendkívül gyorsan növekedtek a feladatok. A vasút teljesítménye ma már meghaladja azt a szintet, amit a szakemberek a 60-as évek végén a 70-es évek derekára vártak. A tervezettnél gyorsabban fejlődött az ipar, a mezőgazdaság, a külkereskedelem. Újból nőtt a szénbányák termelése. A kedvezőbbé váló nemzetközi helyzetben a vártnál jobban bővült a tranzitforgalom is. A vasút a mai napig teljesítette gyorsan növekvő feladatait, mindenekelőtt belső szervezéssel és a termelékenység fokozásával. Szeptember végéig például 6 millió tonnával szállítottak többet, mint 1973 hasonló időszakában — pedig dolgozóik létszáma kétezerrel csökkent. A szállítási feladatok gyors növekedésével kell számolni továbbra is, viszont a MÁV belső tartalékai ma már ugyancsak fogytán lehetnek. Egy sor beruházást, amelyet a 70-es évek végére terveznek — úgy tűnik —, célszerű előbbre hozni. Iparvágány — vagontemető A vasút az utóbbi 1—2 hónapban naponta átlagosan az igenyeltnél két és fél ezerrel kevesebb vagont tud adni megrendelőinek. Ugyanebben az időszakban viszont naponta, átlagosan — hétköznap (!) — csaknem 3000 kocsit nem kapott vissza időben a MÁV azoktól, akiknek szállított. Vasárnaponként öt és fél—hatezer kocsi vesztegel általában a rendező- pályaudvarokon, iparvágányokon — kirakásra várva. Ilyenkor úgy összegyűlnek, hogy aztán keddre—szerdára képesek csak visszaadni őket a forgalomnak a szállítmányok címzettjei. Valahol tehát százával, ezrével vesztegelnek a kocsik, másutt meg várják azokat és vár az áru, várnak a termékekre más vállalatok, vagy az üzletek. Megeshet, hogy egy-egy vasárnap elmulasztott rakodás túlóralavinákat indít el vállalatok, szövetkezetek százainál: a vagonhiány miatt késve érkező nyersanyag, alkatrész miatt. Egy-egy vállalat olykor milliókat fizet álláspénzként a visszatartott, kirakatlan kocsikért. A harmadik negyedévben például az Egyesült Vegyiművek másfél milliót, a peremartani vegyipari vállalat (3200 kocsit tartott vissza átlag 21 órára) 3,1 milliót, a budapesti vegyiművek csaknem 4 milliót, a Fűzfői PaÉjjel-lappal szárítják a kukoricát Á néhány napja tartó jő: időben Tolna megye-szerte hozzáfogtak ismét a kukorica és a napraforgó gépi betakarításához a gazdaságok. Péntekig mintegy 350 vagon kukoricát és 10 vagon napraforgót szárítottak meg a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat telepein. A vállalat háromszáz vagon kukoricát vásárolt fel eddig, négyezer vagonnal kevesebbet, mint a tavalyi hasonló időszakban. a múlt éviinél 10—13 százalékkal magasabb, 35—40 százalékos a kukorica nedvességtartalma jelenleg. \ rossz időjárás és a biológiai érés eltolódása okozta, jó négyhetes késést azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy a vállalat tucatnyi nagy teljesítményű szárítóberendezése Szekszárdon, Dombóvárott, Bonyhádon, Decsen, Nagy- dorogon, Dunaföldváron, Tamásiban, Pincehelyen éjjel- nappal, szüntelenül üzemel, még vasárnapokon is. S ahol szükséges, éjjel is átveszik a terményt Éjjel-nappal dolgoznak az állami gazdaságok és a tsz-ek szárítóüzemei is. A mezőgazdasági üzemek besegítenek egymásnak a rendkívüli betakarítás idején, így például a zombai termelőszövetkezet a nagymányoki tsz- nek szárítja termésék pírgyár hétszázezret fizetett büntetésképpen. A vegyipar, a gabonafelvásárlók, a belkereskedelmi vállalatok és a kohászati anyagellátók a leg- nótóriusabb vagonvisszatartók. A BŰTORÉRT pedig mindenkit ver; 3 hónap alatt több mint 6 millió kocsiállás^ pénzt fizetett. Á „Elfáradt" 11 ,m rr f osztonzo í A 70-es évek elején," —3 amikor a kormány a büntető-: tarifát, kocsiálláspénzt bevezette — 1—2 évig érződött a kedvező hatás. Ma már a vállalatok egy része a kocsinként és óránként 200 forintos „parkolódétól’’ sem riad vissza. Ez a díj az első 48 óra után érvényes. Egyet-i len vasúti kocsi 72 órás veszt tégláséért már csaknem' nyolcezer forint a büntetés-" pénz. Ez a 72 óra pedig péntektől—hétfőig könnyen összejön. 1973-ban például az összes kocsik 15 százalékát rakták ki késve, az idén ed-: dig már 20 százalékát. A! büntetőtarifa mintha már nem ösztönözne a gyors kirakodásra úgy, mint régen. A vállalatoktól a kocsiállást pénzek fejében elgurult forint tokon azonban nem lehet szálJ lítani; a MÁV-nak pénzre —t legalábbis nem ilyenre —* hanem kocsikra van szüksége^ A vállalatok eredményéből azonban — akár könnyen veszik ezt a veszteséget, akár nem — hiányoznak ezek a milliók. Ezek felhasználását val többnyire megoldható lent ne a gyors rakódás, és az időben, a megfelelő helyen tör-) ténő ráfordítás — szervezést ben, bérben, technikában, fit gyelmességben — számottet vőbb „ráfordításoktól”, tét kintélyes veszteségektől" óv-í ná meg a vállalatokat, a vast útat, s az egész népgazdaság got. J Keresztüi-kasul Még mindig gyakoriak sat úgynevezett keresztfuvarozá-i sok is az országban. IgazJ ezeknek mintegy 60 százaléka a szakemberek szerint elket rülhetetlen, vagy más szempontok miatt, még éppemségt gél kívánatos is. A kereske-í delem választékbővítését szolt gálják például tüzelőben, építési anyagban, vasáruban éa így tovább. A keresztbe szál-; lítások 35—40 százaléka azonban még így is felesleges. Még az idén csaknem 5Ó millió tonna árut kell elvint nie a vasútnak és valamivel többet a közúti fuvarozásnak.' A szállítási teljesítmények főt kozásához szükséges „belső tartalékok’’ döntő többsége vit szont — mint a fentiekből kit derült — már a fuvaroztatok-; nál tárható fel. Az előírt időn belüli kirakás napi két, két és fél ezer vagonnal „növelné” a MÁV kocsiparkját. Ez — szegényen számítva is — napi 75 ezer tonna szállítási többletet eredményezne. Különösen a sok vagont használó vállalatoknál érdemes lenne például kocsifigyelő j szolgálatot szervezni, ügyelet tes — a kocsik gyors visszafordításáért egy-egy hétre, 10 napra felelősséget vállaló — brigádokkal, a vállalatok vezetősége pedig találja meg a módját annak, hogy a gyors rakodáshoz mindig legyen megfelelő technika — és méltányos anyagi elismerés is a többet fáradóknak. Gerencsér Ferenc 1974. október 19«
