Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-18 / 244. szám
Napirenden s A közművelődés, az ifjúsági mozgalom Több mint kétszáz oktatásügyi szakember vett részt továbbképzésen Tolna megye oktatásügyének kétszáztizenhat yezető beosztású dolgozója: óvodai vezetők, általános és középiskolai igazgatók, a különböző nevelési intézmények igazgatói, szakiéi-^ ügyelők és a megyei, járási művelődésügyi osztályok számos munkatársa vett részt azon az ötnapos továbbképzésen, amelyet a múlt héten tartottak Balatonaligán, az MSZMP üdülőjében. A továbbképzésen az előadások és a konzultációk két fő témakört öleltek fel: az MSZMP KB közművelődési határozatát, illetve az ebből adódó feladatokat, valamint az ifjúsági mozgalom és az iskola kapcsolatát. Ez utóbbi lesz egyébként a témája az iskolákban megtartandó őszi nevelési értekezleteknek. A továbbképzés módszeréről csak annyit, hogy a résztvevők délelőttönként előadásokat hallgattak, délután pedig kisebb csoportokban az előadásokon elhangzott, az iskolai munkában hasznosítható kérdésekről tartottak konzultációt, vitát. Ezeket egy-egy iskolaigazgató vezette, de a mozgalmi témakörnél részt vettek ,a KISZ-, illetve az Oktatási Minisztérium képviselői is. A továbbképzésein Varjas László, a megyei pártbizottság munkatársa a közművelődés és az iskola kapcsolatáról, Felkaá László, az ELTE docense pedig a művelődésnek a személyiség formálásában betöltött társadalmi szerepéről és funkciójáról tartott előadást. Ezt követte Maróti Andornak, az ELTE adjunktusának előadása „A műveltség tartalma és formális jegyei” címmel. Török István, az ELTE tanársegédje a munka, az életmód, a szabad idő és a művelődés összefüggéséről, Kádár István, a SZOT elméleti kutatóintézetének osztályvezetője a munkásosztály társadalmi vezető szerepéről, és műveltségszintjéről, Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa pedig a korszerű műveltség és a pedagógus kapcsolatáról beszélt. Egy napot fordítottak az iskola és az ifjúsági mozgalom kapcsolatával összefüggő kérdésekre, egy napot pedig munkaszervezési és munkaerő- gazdálkodási témára. A továbbképzés után Póla Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának iskolai csoportvezetője és Werner András, a megyei pedagógustovábbképzési intézet vezetője elmondották: a fentebb már említett témakörök napirendre tűzését elsősorban az indokolja, hogy a közművelődési párthatározat végrehajtásában kettős szerep jut a pedagógusoknak. Egyrészt mint értelmiségi rétegnek, másrészt mint az ifjúság oktatásáért, neveléséért felelős dolgozóknak. Az iskolai mindennapi munkában elengedhetetlen, hogy a pedagógusok tisztában legyenek a korszerű műveltség tartalmával, szerepével, funkciójával, egyszóval átfogó képpel rendelkezzenek ezekről a kérdésekről. A szabad idő, a szabad Idővel történő hasznos gazdálkodás különösen fontos helyet kapott a továbbképzésen. Sok sző esett a munkásművelődésről, a munkások műveltségéről, a felnőttoktatás ezzel kapcsolatos feladatairól is. Áz előadásokat követő konzultációkon élénk viták alakultak ki, a résztvevők számos megoldásra váró problémát vetettek föl. Szóba kerültek az oktatás, a közművelődés személyi kérdései: a nők magas aránya, a képesítés nélküliek nagy száma; a két intézményhálózat — a köziművelődési intézmények és az iskolák — közötti kapcsolat. Többen foglalkoztak a felnőttoktatásban részt vevők nehézségeivel is. Végezetül Póla Károly és Werner András elmondta, hogy az ötnapos továbbképzés a résztvevők szerint is rendkívül hasznos volt, tovább javította közművelődésünk, közoktatásunk és az ifjúsági mozgalom előtt álló feladatok sikeres megoldásának feltételeit. Tot ál)1) jaTiilt a háztartások gépesítettsége Jelentősen változik a lakosság vásárlásának összetétele; a Központi Statisztikai Hivatalnak az életszínvonal alakulásáról most megjelent kiadványából kitűnik: különösen a tartós fogyasztási cikkek néhány csoportjánál alakulnak át gyors ütemben az igények. Legkeresettebb cikk ezek közül a személyautó: tavaly 67 000-en vásároltak új gépkocsit, csaknem kétszer többen, mint három évvel korábban. Az elmúlt években tovább javult a háztartások gépesítettsége is, bár a viszonylagos telítődés miatt már kevesebben vásárolnak háztartási gépeket, mint tíz évvel ezelőtt. A háztartások magasabb fokú gépesítését jelzi, hogy 100 lakásból 1973-ban már 65-ben volt mosógép, amíg 1960- ban csak 15 háztartásban szolgált ez a gép. 1960-ban csak minden századik otthonban állt hűtőszekrény, az elmúlt* évben 100-bói 53 lakás konyhájának volt tartozéka a hűtőberendezés. A tévékészülék is mind több helyen természetes tartozéka a laí kásnak. Az elmúlt évben 100 otthon közül 65-ben nézhették a műsort esténként, hússzor több lakásban, mint 1960-ban. Eltűnt a korábbi nagy különbség a szellemi foglalkozásúak, a munkásak és a parasztok háztartásának gépesítési foka között. (MTI) Minden eddiginél több munkás-, parasztfiatal a középiskolákban Változatlanul nagyobb a leány tanulók aránya Az oktatási szakemberek összegezték a jelenlegi tanévben a nappali tagozatokon tanuló középiskolás diákok legfőbb jellemzőit. Az adatok szerint 55 142 fiatal iratkozott be az első osztályokba, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a végzett nyolcadikosok 43,3 százaléka tanul tovább középiskolában — minden eddiginél nagyobb arányban. (A nyolcadik osztályt együttvéve 127 221-en fejezték be a tanév végén.) Az oktatáspolitikai elhatározásoknak megfelelően megváltozott a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulóinak összehasonlító adata is. Jelenleg a fiatalok nagyobb része— 53,2 százaléka — jár a szakközépiskolák első osztályába, míg a gimnáziumokba 46,8 százalékuk iratkozott be. Jellemző, hogjy 1970-ig minden esztendőben a gimnáziumokban kezdték meg többen tanulmányaikat, és a szakközépiskolákban kevesebben. Azóta évről évre apad a gimnazisták aránya a szakközépiskolások javára. Mindez nemcsak az oktatáspolitikai céloknak felel meg, hanem a diákok érdeklődésének is; a gimnáziumokba meg a szükségesnél is kevesebben jelentkeztek — 40,6 százalékos arányban —, míg a szakközépiskolákba a túljelentkezés változatlan volt, a középiskolákban tovább tanulni szándékozó diákok 59,4 százaléka ebbe az iskolatípusba adta be jelentkezési kérelmét örvendetesen javul a munkás- és parasztfiatalok továbbtanulási aránya a középiskolák nappali tagozatain. Az idei tanévben végző nyolcadikosok közül 102 647 volt a fizikai dolgozók gyermeke, közülük 38 158-an szándékozták tanulmányaikat középiskolában folytatni. Az első osztályokba végül is 32 314-en iratkoztak be, és ez azt jelenti, hogy az ott tanuló diákok 58,6 százaléka munkás- és parasztszülők gyermeke. Ez az utóbbi nyolc esztendő legkedvezőbb arányát jelenti. (1967-ben például 100 első osztályos középiskolás fiatal közül még csak 53 volt kétkezi dolgozó gyermeke.) Változatlanul többen tanulnak tovább a középiskolákban a lányok közül, mint a fiúk soraiból. A középiskolák jelenlegi első osztályaiban minden száz diák közül átlagosan 59 a lány, és 41 ai fiú. (A végzős nyolcadikosok között az idén is és esztendők óta általában fele-fele a fiúk-lányok aránya.) Az elmúlt évekhez képest kedvezőbben alakult a közép- iskolás kollégiumokban elhelyezhető diákok száma is: most 12135-en nyertek elhelyezést, ami egyúttal azt i3 jelenti, hogy minden tíz jelentkező közül hatnak biztosították elhelyezését.) (MTI) kXiás^Ió. j — Hallgatás. Néhány perc szünet után résnyi- re kinyílik az ajtó.'Apám rögtön bedugta a lábát. Én meg nekifeszültem és belöktem. Ott állt a vén taknyos félmeztelenül, a karján fejsze. Érezhette a büdöset. Az apám rákiáltott: „Tegye le azt a fejszét.” — Persze hogy nem tette le. No, akkor én a háta mögé kerültem és rávágtam a karjára. Mindjárt leejtette. Apám folytatta: „Ugye tudod, ki vagyok...? Nem...? A szeretőd férje...!” — És már rá is ütött. Az orvos arca felrepedt, aztán megint, és a másik pofája is vérbe borult. No, akkor már megrészegedtünk. Én fogtam a fejszét, és ami csak volt abban a szép présházban, a szobában, mindent szétaprítottam: a faragott asztalt, a székeket, a festményeket. Apám meg az orvost. Kint a Gizi röhögött, sikongatott. De volt annyi esze, hogy nem jött be. Nagy elégtétel -volt számára az is, hogy hallgatta az orvos jajgatását, anyám sikongatását a pincesípból. A falat telefröcsköltük vérrel, piszokkal. A legközelebbi vonattal Pécsre utaztunk. Azóta apámmal vagyok. Együtt járunk mindenhova. Jobban szeretem a haverjaimnál, tizenkilenc év van közöttünk.— — Aztán jöttek a nők. Az egyik nagyon szerette apámat. Még azt is kijárta, hogy halasztást kapjon. Tudja, mikor be kellett vonulnia a börtönbe, az egy év letöltésére. — Mári a neve, nem tudom él-e, ugyanis tüdőbeteg volt. Három hónapnál tovább nem tudta elintézni a halasztást. Addig apám nem dolgozott. A nő lakásán éltünk, mindkettőnk szeretője volt. Apám a bányában ígéretet kapott, hogy a börtön után visszaveszik, elvégre nem közveszélyes bűnöző, csak a sajátját védte. Én elmentem kereskedőtanulónak. Emlékszem Mórival mentünk a Széchenyi téren. Minduntalan megálltunk, a nő apámra borult és sírt. Reggel nyolckor indultunk, mert kilencre szólt az idézése. Bementünk a Nádor sörözőbe. Iszogattunk, — 67 — megebédeltünk. Á fater a negyedik korsó után ránéz az órájára: „Háromnegyed négy...” De Mária simogatta: „Galambom, ne siess”, és lecsatolta az óráját a csuklójáról. „Megvárnak ...” — Mégis elindultunk. Én kívül maradtam. Fél óráig sétáltam a Kulich utcában. Jön aztán Mári, hozza a csomagot. Karon fog és visz az albérletbe. Mikor hazaértünk, rám borul: „Amíg apád kijön, te velem leszel...” — Eleinte még tetszett is a dolog. Később meguntam. Büdös volt a haja, vassal sütögette, és én azt nem bírom. Egy hét után megléptem tőle. Az egyik osztálytársam befogadott. Persze nem sikáig, kiüldöztek a szülei. Mit tegyek? Az anyámhoz nem akartam menni, albérletre nem volt pénzem. Aludtam a pályaudvaron, a vécékben, jó időben a pedagógiai főiskola kertjében. Egyszer elkapott egy rendőrjárőr az állomáson. Akkor a rendőr hadnagy elintézte, hogy fölvegyenek valami állami otthonba, mert valamikor apámmal szolgált a karhatalomnál. Hallottam, hogy Mári néha küldött pénzt is az apámnak, de mikor kiszabadult, és kerestük az albérleti szobában, nem találtuk. A fater holmijait se. Megfizettük tehát a tartozást. — Aztán ...? — Semmi. Tizennyolc éves koromban Jelentkeztem a bányába, azóta itt vagyok. Van egy jó szobánk a szállóban, onnan járunk portyázni, ha szabadok vagyunk. Ezt ne vegye rossz értelemben, mi csak nőkre vadászunk. Apám jól bevezetett a dolgokba, és eddig nem is történt semmi baj, csak egyszer, amikor nem hallgattam rá. Utána hónapokig jártam a nemibeteg- gondozóba. De ki gondolta volna, hogy az a diáklány««, 25. — Egyszer meg kitiltottak bennünket a szállóból. Jó, izmos fekete nővel csavarogtunk. De a nőnek nem volt lakása. Az utcán hideg volt. Megbeszéltük a szobatársakkal, hogy valami módon behozzuk a nőt. Az első emeleten laktunk, nem tűnt éppen könnyűnek a dolog. A portánál olyanok ülnek, akik korábban a hadseregben vagy a rendőrségnél, vagy az Ávónál dolgoztak, tehát éber emberek. Van házi rendészet is, kajakos legények.— Szóval megegyeztünk, — 68 — hogy valahogy. Ä földszinti ablakon beléphetett volna, de oda rácsot csináltatott a vállalat, mert már történtek ilyen bulik. — Végül úgy csináltuk, hogy lepedőbe göngyöltük a nőt, és kötélen felhúztuk. Hatan voltunk a szobában, de senki se árult el bennünket. Ott élt két hétig velünk. Mikor elmentünk műszakra rábíztuk a többiekre. Mikor takarítani jöttek, bezártuk a szekrénybe. Mégis lebuktunk. A szomszéd szobából pénzt loptak. Megjelent a gondnokkal két rendőr. Kutatgattak, és hiába tiltakoztunk, kinyittatták a szekrényt is. Ott állt a nő ruhátlanul. — Van aztán olyan napunk is, amikor nem kell a nő. Egyenesen undorodunk tőlük. Akkor,' ha van pénzünk, elmegyünk inni, kártyázni. Egyszer én is nyertem háromezer forintot. Akkor fölváltott az apám, hogy tovább játsszék, mert ő jó kártyás, de elvesztette, sőt, az ő pénzét is. Nem volt semmi baj, a haverunk már olyan részeg volt, hogy mozdulni se tudott. Visszavettük a zsebéből a pénzt, kifizettük a számlát, aztán taxival hazamentünk. Másnap a haver kérdi, hol a pénz. Mondom, kié? Hát az, amit nyert. Részeg vagy te most is, komám, mondtam én, és szájon vágtam. Akkor egy kicsit összecsókolództunk, ez a kis forradás az orrom mellett megmaradt emlékül. De a barátság azóta is érintetlen. ^ j,-— Köszönöm az ebédet. IZ — Ne nekem köszönje, a jegy az apámé volt. Fizetéskor megvette nekem, magának meg elfelejtett venni. Másnap pedig már csak harminc forintja volt. Abból meg már nem tellett volna kétheti kosztra, így inkább megittuk. Kaptunk a konyháról jó házizsírt, a szobatársaknak meg van kenyere, és máris nem gond a kaja.— Beletúr a hajába. Fésülgeti az Ujjával, és morgolódik. — Még mindig nedves I : — Kellemetlen lehet ez a hosszú baj, nehéz tisztán tartani, a kőpor belerakódik, onnan a testbe juthat, és kész a baj ... Fintorít és nevet. (Folytatjuk) — 69 —
