Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-15 / 241. szám
"VÍLÁG PROLETÁRJA?, EGYESÜLJETEK!' TOLNA MEGYEI rAZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD 197* olrt. 15. XXIV. évt. 241. szám. ARA: 0,90 Ft Gyalogmunkások a mezőgazdaságban A klasszikus időkben kapára, kaszára, szárvágó késre, répaásóra alapozódott a munkaerőben dúskáló magyar mezőgazdaság. A „gyalogmunkások” tengerében csak itt-ott lehetett találni egy-egy intézőt, bandagazdát, gőzgépészt, esetleg traktorost és valamivel nagyobb számban függetlenített állatgondozót. A közelmúltban csupán szociológiai érdeklődésből vizsgáltam meg az arányokat egyik településünkön, ahol két és fél ezer hektárnyi a határ, kettőezer fő a falu lakossága. De az egész határt átfogó termelőszövetkezet tagsága már csupán 200 ember, azok is nagyobbrészt traktorosok és gépjavítók, kőművesek és adminisztrátorok, agronó- musok és függetlenített állattenyésztők. A leggondosabb vizsgálattal is csak húsz személyt találtam, akik a szó hagyományos értelmében gyalogmunkásoknak nevezhetők. (Valamikor két hektárra jutott itt egy ilyen ember, most már száz hektárra se jut egy.) i Ezek az arányok persze a mezőgazdasági kultúrától; a táj jellegétől- és a gazdaság erőállapotától függően változóak. A növénytermesztéssel — állattenyésztéssel foglalkozó, modern gazdaságokban gyalogmunkás szinte már nincs. A kertészkedő, szölészkedő, gyümölcs- termesztő vidékeken még jelentős arányban van, mert ezek a kultúrák kézi munka nélkül ma még nem képzelhetők el. A tarkaságból persze bizonyos fő vonalak kirajzolódnak. Ezek közül a legfontosabb, hogy a termelőszövetkezet a termelőeszközök tulajdonosainak TcöZös tevékenységre alakult önkéntes társulása. A közös gazdaságnak tehát egyszerűen kötelessége, hogy foglalkoztassa tagjait. Innen a leggyönyörűbb munkaszervezési indoklással sem lehet elküldeni senkit. Van azután a másik véglet, éppen a mostani őszön, amikor ég és föld egybeszakad, amikor lángol a tető a ház felett. Modern a gazdaság, nincs gyalogmunkás, de sártenger falazza körül a répaföldet, kukoricabetakarításra várakoznak a gépek, repedezik a szőlő, veszélyben az alma. Ilyenkor szintén háttérbe szorulnak a rideg gazdaságossági számítások, az élet napiparancsa szerint kell hogy történjék a munkaszervezés. A bevezetőben említett falu példájánál maradva ilyenkor elsősorban ahhoz a kilenctized részhez kell fordulnunk, amely nem téesz-tag. A gyors betakarítás életfontosságának hangsúlyozásával, kedvező kilátások megcsillogtatásával hívjuk az ipari munkás férjeket, mozgósítjuk a diákok és katonák seregét, kérleljük, invitáljuk a „függetlenített” háziasszonyokat, a faluban élő ipari nyugdíjasokat. Mert még mindig jobb, ha tisztességes részesedésért betakarítják ők a termést, mintha a gépek tehetetlensége miatt, és munkáskéz híján ott vész az egész. A termelőszövetkezet felelős vezetője általában megnézi, hogy mikorra várható a munkacsúcs. Gyümölcsösökben, szőlőben ez általában a szüret. Mikor ezt megállapította, úgy igyekszik forgatni a dolgokat, hogy ennek a csúcsnak a levezetésére legyen majd legalább hozzávetőlegesen elegendő kézi munkaereje, gyalogmunkása. Ha azonban csak ezt nézi, könnyen irreális igényeket támaszt a tagsággal szemben. Nem lehet ugyanis kívánni egy fiataltól, vagy javakorabeli embertől, de még egy munkabíró asszonytól sem, hogy csak azért maradjon otthon, mert a termelőszövetkezet nagylelkűen majd hajlandó neki egy évben egy hónapig jól fizetett munkát adni. Egyébként pedig tengjen, lengjen, örüljön, ha ötforintos órabérért meszelheti az istállókat. Nem marad otthon. És a munkacsúcsban kezdődik a kapkodás. Az ügyes vezető tehát úgy tervez, hogy a gyalogmunkaerőnek jobb távlatokat kínálhasson. Ha a gazdaság gyümölccsel foglalkozik, akkor az alma mellé telepít — az adottságoktól függően — korábban érő gyümölcsféléket, esetleg kis területen erősen munka- igényes kultúrákat, mint például a málna vagy hasonlók. így viszonylag nem nagy területek feláldozásával legalább a szezonban foglalkoztatni tudja az embereket, A gyalogmunkerő foglalkoztatása lehet szociális kötelezettség, lehet gazdasági érdek. A tisztességről azonban egyik esetben se feledkezzünk meg. Akiket mi munkaszervezési gyűjtőfogalommal gyalogmunkásoknak nevezünk, azok valóságos megjelenésükben megfelelő szakképzettséggel nem rendelkező emberek, tisztes korú idősek vagy családanyák. Becsüljük meg őket. Ok is tulajdonosai a szövetkezetnek és nélkülük a mai fejlett, egyre inkább minden munkát gépesítő korszakba soha el nem jutottunk volna. FÖLDEÁKI BÉLA Budapestre érkezett Zsivko Zsivkov Dr. Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozata elnökének meghívására hétfőn Budapestre érkezett Zsivko Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, az együttműködési bizottság társelnöke. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Tímár Mátyás, Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Ott volt Sztoio Szta- noev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete is. Biszku fogadta Arafatot Mai számunkból: BESZÉLGETÉS A KONGRESSZUSI MUNKAVERSENYRŐL (3. old.) AZ ŐSZI IDŐJÁRÁS KÖZLEKEDÉSI VESZÉLYEIRŐL (4. old.) URÁNBÁNYÁSZOK (4. old.) TÁJHÁZAKRÓL — MÁS SZEMSZÖGBŐL (5. old.) GÓLOZON — IGAZSÁGOS PONTOSZTOZKODÁSSAL «. old.) MEGYEI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG (7. old.) Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn délelőtt a párt Központi Bizottságának székházában fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét, a szívélyes, baráti légkörű találkozón véleménycserét folytattak az időszerű kérdésekről, és a két felet kölcsönösen érdeklő témákról. Arafat magyarországi látogatásáról közleményt adtak ki. (Folytatás » 2. oldalon) Tanácsi delegáció utazott Xarl-Marx-Siadtba Tegnap, Szabópál Antalnak, a megyei tanács elnökének ezetésével hivatalos tanácsi lelegáció utazott NDK-beli estvérvárosunkba, KarlVlarx-Stadtba. A delegáció tagjai; dr. Polgár Ferenc, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára, dr. Lencsés Gyula, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője és dr. Vágó László, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának Tolna megyei referense. Hétnapos kinttartózkodása során a Tolna megyei Tanács delegációja a tanácsi munkát, a tanácstagok tevékenységét, valamint az ügyintézés egyszerűsítésének gyakorlatát tanulmányozza. Várakozó vagonok A hét végén a rádióban egy riport hangzott el szállítási gondjainkról, s arról, ha a vasút már nem tudja továbbítani a mezőgazdasági termékeket, a vállalatok gépkocsival is kötelesek segíteni. Többen felvetették, hogy ez problémát okoz majd az iparban. A riporter az árvízre hivatkozott. Van olyan helyzet, amikor — mondta — a fontosabb cél érdekében — milliárdos nemzeti vagyon megmentéséért — háttérbe kell szorítani a kevésbé fontosakat. MOST, ha nem is fenyeget ilyen kataszfrófa, komoly szállítási gondokkal küzd a népgazdaság. Az időjárás miatt felborult a mezőgazdaság menetrendje, s hirtelen hatalmas mennyiségű terméket kell elszállítani. Kell. Valóságban, inkább kellene. Tegnap amiatt érdeklődtünk két vasútállomáson, amiért a feltételes módot kell használnunk. Arra kerestünk választ, miért állnak a vagonok. AZ ATOMERŐMŰHÖZ az építési anyagot, a szekszárdiaknak a tüzelőolajat a tolna—mözsi vasútállomáson rakják ki. De idáig jön, vasúti kocsikban, még sok más is. A faddi Lenin Termelő- szövetkezetnek például szombaton rönkfa érkezett. Elkezdték kirakni. Közben elromlott a daru, s abba is hagyták a munkát. Pedig elődeink bizonyíthatnák, lehet ezt csinálni daru nélkül is. A TOLNAKE R címére nyolc. vagon érkezett. Hatot a pa- lánki diákok raktak ki i vasárnap, a többit senki. A TOLNAKER-re — azt mondják — egyébként is jellemző, hogy a hét végén nem rakja ki az árut. Nemegyszer egész kocsisor áll szombaton, vasárnap az állomáson emiatt. Pedig, ha valahol, akkor Tolnán igazán nem lehet elmondani, hogy bármi is akadályozza a munkát. a MÄV Pécsi Igazgatóság területén ez az egyetlen állomás, ahol minden négyzetmétert beton borít. Estétől pedig reflektorerdő ontja a fényt. NAGYDOROGON sem volt mozgalmas a hét vége. A vagonok ugyan sorra érkeztek; ám a címzettek csak hétfőn rakták ki tartalmukat. Szombaton este a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak, a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezetnek, vasárnap délelőtt a kajdacsi Aranykalász, a sárszentlőrinci tsz- nek érkeztek vagonok. Hétfőig hozzá sem nyúltak. Nekik nem volt sürgős. Azt mondják, a cukorgyárakba nem érkezik elegendő répa. A termelőknek gondot okoz, hogy nem tudják elszállítani. VAJON a felsorolt téeszek, a gabonafelvásárló, a TOL- NAKER vezetői nem gondolják, hogy miattuk? Hogy azért, mert ők nem intézkedtek, hogy a vagonok, amikben nekik jött áru — néhány óra, fél nap múlva mehessenek tovább? Fizetik a kocsiálláspénzt. Igaz, nem sai.át zsebükből. S ezekben a hetekben ez a bírság kedvezményesnek tűnik. Mert a népgazdaságnak ennél sokkal több kárt okoznak a mozdíthatatlan vagonok. Sz. L,
