Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-10 / 211. szám

I I 1 Nemzetközi tanácskozás a szakszervezeti üdültetésről 1 A hazai kedvezményes szak- szervezeti üdültetés 25. évfor­dulója alkalmából a SZOT ró­zsadombi üdülőjében hétfőn nemzetközi tanácskozás kezdő­dött, amelyen 11 ország szak- szervezeteinek szociálturiszti- kai képviselői vesznek részt. Kilenc szocialista ország szak- szervezetein kívül olasz és osztrák szakszervezetek is kép­viseltetik magukat, mivel e szervek is kialakítottak csere- ,üdültetést a SZOT-tal. A tanácskozást Duschek La- 5osné, a SZOT titkára nyitot­ta meg, majd Kiss Károly, a SZOT üdülési főigazgatóságá­nak vezetője adott tájékozta­tást a magyarországi szakszer­vezeti üdültetés helyzetéről. Kiemelte, hogy mind a kor­mány, mind a szakszervezetek jelentős anyagi eszközökkel támogatják az üdültetést, amely az elmúlt negyedszázad alatt nagymértékben bővült. 1949-ben 85 000 dolgozót üdul- tettek kedvezményesen, az idén pedig már 375 000-ct, az üdül­tetésre felhasznált összeg pe- .dig a 25 évvel ezelőtti 30 mil­lió forintról 530 millióra emel­kedett. Javult az étkezés mi­nősége, s ugyancsak javult, bár még távolról sem kielégítő az üdülők kulturális ellátása, a beutaltak sportolási lehetősége. A kormány népesedéspolitikai határozatának megfelelően a szakszervezetek jelenleg arra törekednek, hogy minél több nagycsaládost üdültethessenek. A SZOT elnöksége azt is el­határozta, hogy kísérletképpen néhány üdülőt átalakítsanak a gyermekgondozási szabadságon lévő anyák és kisgyermekeik nyár altatására, megszervezik a fiatal házasok üdültetését. A szakszervezeti üdülőkön kívül a vállalatok és intézmé­nyek is egész sor üdülőt hoz­tak létre, s évente több mint 60 000 dolgozót üdültetnek. A szakszervezetek helyeslik és tá­mogatják a vállalati üdültetés fejlesztését, jóllehet a vállala­ti üdülőkben az ellátás szín­vonala még elmarad a szak- szervezeti üdülőkétől. Ahol mód nyílik rá, a SZOT-üdülőlc konyhái' segítik a vállalati üdü­lők megfelelő színvonalú ellá­tását Vásár, őszi napsütésben Az egyetlen csizmás ember. Ha lenne ilyen cím, ő lenne a vásár legszebb öregembere. Múló időket idéz barna bár­sonyruhájával, csapott szélű kalapjával, ég felé törő, hatal­mas bajuszával. Reszelőért meg mellényért jött be Harcról a nyugdíjas juhász, Illés András. Az áru­sok sátrai között topog, dühös és sértődött. — Ez is csak rámnéz — mondja, s a vigyorgó kereske­dőre mutat —, és azt kérdezi: hol él maga? Gülügombot akar venni 1974-ben? Azt, mondom erre, merthogy én ma is pity- kegombos mellényben járok. Azért addig-addig beszél, mondja a magáét, míg meg­vettem ezt a fekete gombos mellényt. Majd ebben járok. Hogyan, már az öreg embert is futtatják a divat után? Megy az öreg a lacipecse- nyés felé és dohog ezüstös ba­jusza alatt. * Kötélgyártó és nyakkendő­kereskedő. Már éjfél után 1 óra óta talpon van. Dunaszekcsőről jött be lovas szekérrel. Sátorá­nak fájáról — mint a jég­csapok — kötőfékek, kötelek csüngenek. — Tudja-c, hogy hívják a magamfajtát? Ugye, nem tud­ja? Nyakkendő-kereskedőnek, merthogy a marhán olyan a kötőfék, mint emberen a nyak­kendő. Érti már? Nevet Puskás József, de sze­mében ott bujkál valami tit­kolt bosszúság. — Hát az üzlet hogy megy? — Ne kérdezze! Egy istráng ment el meg egy kötőfék. Ha tudom, hogy ilyen a szekszár­di vásár, el se jövök. — Először jött ide? — Affenét! Csak régebben mások voltak ám a vásárok Gyalog, kél bikával. — Én meg nem mondom a 1974, szeptember 10, nevemet. írja be, hogy K., 1. vagy Z. — Magáé a két bika, nem? — Az igaz, de még kinevet­nek az otthoniak, hogy egyi­ket sem tudom eladni. Nézze meg, milyenek. Héthónaposak, az egyik vörös, a másik zsem­leszínű. Tizenkétezret kérek darabjáért. Nem sok, elhiheti. Ha tudná, hogy mi veszödség van ezekkel. Nincs ám ünnep a marha mellett, az enni kér karácsonykor is. Figyelem a cserzett bőrű, mokány kis embert. Sajnálom is, nem is. Mert, ugye, nem könnyű dolog Fácánkertről be­gyalogolni két ilyen megter­mett bikával. És ahogy az üzletet nézem, így mennek haza, hárman, ahogy idejöttek. * A kalap nem játék. Ül az asszony az ütött- 'kopott bőrönd mögött, s kezé­ben — érthetetlenül — széles szalagos fekete kalapot tarto­gat. — Eladó? — Az. Felpróbálja? Nézem a karima belsejét. Rövid, fehér hajszálak villan­nak a fekete szöveten, — Viselték már? — Szegény férjemé volt, de tavasszal meghalt, így hát nincs gazdája. — Mennyit kér érte? — Hatvanat. — Alkudni lehet? ■— Nem. A kalap nem játék. * Hatalmas vásártér, hozzá ké­pest maroknyi a több százas ember- és állatcsoport. Tegnap vásár volt Szekszárdon. Nem volt színes, forgatagos, nem történtek különleges dol­gok. Olyan volt, mint egy szín­darab. Délben leengedték a függönyt, befejeződött a pro­dukció. Elárvult dinnyehéjak, söröskupakok, széttaposott pa­pírbabák. Tegnap már ősz volt, s mintha a vásárok is őszüket élr.ék ... VARGA JÓZSEF. Fürjét még nem ettem; mint ahogy valószínűleg olva­sóink többsége sem. Sőt a fürjre vonatkozó alap infor­mációim is csak a nagy Ré­vai lexikonból származnak. Ezek szerint a fürj (Coturnix Moehr) a tyúk alakúak (Galli- íormes) rendjén belül a fá­cánfélék családjához tartozik. Fészekhagyó, olykor vándor­madár. 21 fajtája ismeretes, Magyarországon a „pitypala- tyos'’ a legelterjedtebb. Húsa ízletes. Ez utóbbi hihető, hi­szen Pécsett hatosával csoma­golják a tisztított fürjet fóliá­ba, és exportálják Svájcba, Franciaországba, Olaszország­ba és a Német Szövetségi Köztársaságba, de oda is a legelőkelőbb éttermekbe,1 ahol méregdrágán lehet sülve, vagy leves formájában fogyasztani. A hat fiirjnek összesen 48 dekának kell lennie, tehát ki­adósnak éppen nem minősít­hető táplálék. Tolnán Matesz Józsefék, a féltucat itteni fürj tenyésztő család egyike, kipróbálták. — Egy pörkölthöz felhasz­náltunk húszat, — meséli Ma- teszné. — Valamire való rán­tottéhoz 60—80 tojás kell. Tolnán a Matesz, Szilágyi, Izer, Heterich, Bátai és Ste­inbach család — mint mond­ják — „most fizeti a tanuló­pénzt” a fürjtenyésztés terén. A jelek arra vallanak, hogy érdemes. A fürj napi 3 deka tápot fogyaszt, 6 hetes korá­ban tojni kezd és ezt minden nap megteszi, olykor kétszer is. 6—700 tojást rak addig, míg kés-, pontosabban tű alá kerül, ugyanis ezt az öklöm- nyi madarat nem vágják, ha­nem nyúltagyon szúrják. Egy tisztított fürj 8 deka, ilyen állapotban egy kilóért 187 forintot fizet az átvevő. A keltetést a helyi keltetőállo­más végzi, nagyüzemi mód szerekkel. Tolnán már műkő dött az év elején fürjtenyész tő szakcsoport, de ez tapasz tálatok hiányában feloszlott. A Kisállattenyésztők Szövet­kezeténél remélik, hogy rövi­desen nagyobb tapasztalatú tagokkal sikerül újabb szak­csoportot szervezni a jövedel­mező exportba fokozottabban bekapcsolódni. : O. I. foto: G. K. A csöppnyi tojások szinte elvesznek a rendes méretűeknek; készült tartóban. Kifejlett tojók Maleszék háztájijában, Frissen kelt fürjek a tolnai keUctúúilomúson. 48 deka fúrj hús — fóliában

Next

/
Oldalképek
Tartalom