Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
7 t t Gótikus utazás 1. Világóra JFJ. TÖTTÖS GÁBOR: TÁTOTT SZÁJJAL apám. vasakkal birkózik tüzek nőnek a homlokán ' apámon izzadtság zenél a csillogó vasakban vörösen forr a vér apám felé lovak rúgnak de nevető arcán gondnak búnak nyoma sincs naponta hallani a kovácsok dübörgő ütemű szomfóniáját s 5 a karmester s az első hegedűs csodálom apámat: mindig csak a szeme pihen órája 1492-ben készült, akkor, amikor Kolumbusz kikötött Amerika partján. Ismeretlen mestere az égi mechanika minden titkát elleste, s a furfangos szerkezet pontosan meg tudja mondani, mikor kel és nyugszik a Nap, hol áll a Hold. hány hét múlt el karácsony óta, s azt is — félelmetes előrelátás! — hogy 2017-ben milyen napra esik húsvét ünnepe. De még ez sem minden! Pontosan délben, minden áldott nap, harangozni kezd az óra, majd az ormán, tizenkét méter magasban a tizenkét apostol hajlongva elvonul az áldást osztó Krisztus előtt. Az emberek közönyösen sétálnak a hatalmas csarnokban, hét évszázad kivételes emlékei között még a csodálatos keresztelőkul is alig kelt érdeklődést, pedig a kor mesterműve, melynek fedeléről az is leolvasható, hogy 1290. április 2-án öntötték bronzba Rostockban. Néhány perc múlva tizenkettő; fel hát, apostolok! S megszólal a harangjáték, Krisztus áldásra emeli a kezét, az apostolok pedig elindulnak szokásos körútjukra. Az egyházfi, a derék Küster, hosszú bottal mutogat, csillagkörökről beszél, holdállásról, majd udvariasan megkérdez egy hölgyet, milyen hónapban, hányadikán született, s természetesen, ha az évet is lenne szíves. A hölgy könnyedén elpirul, s mond egy dátumot, a Küster pedig a beavatottak biztonságával mutatja a világóra csillagkörein, hogyan kell megkeresni az évet, a hónapot, a napot, s a következő pillanatban már diadalmasan mondja is, hogy a hét melyik napjára esett a nevezetes esemény. Általános ál- mélkodás, a Küster könnyedén meghajlik, a piruló hölgy s talán az ismeretlen gótikus mester előtt is. Tessék, meine Damen und Herren, ez tehát az óra, a gótikus türelem és lelemény mesterműve, mely most is, 1974 tavaszán, kifogástalanul működik, 4 nAiilrn csak mennyei mé- gu Iliid ,-gtek között érezte jól magát. A román stílus még vízszintesekben gondolkodott, a gótika függőlegesben, mert amennyire lehet, közel akart kerülni az égi Jeruzsálemhez. 5 közben furfangos órát szerkesztett, mozgásba hozta az égi köröket, hogy megtudja, milyen a Hold állása, mikor lesz húsvét jövőre és ötszáz év múlva, s milyen napon született az öregapja. Hermelinprémes városi tanácsurak és öreg bocskoros parasztok álltak a ravasz óra előtt, ahogy mi is, várva a déli harangjátékot; s az apostolok ünnepi vonulását. Aki felnézett a több mint harminc (pontosan 31,5) méter magas mennyezetre, úgy érezte, hazaérkezett, mert a roppant csarnok az égi otthon ünnepélyességéből sejtetett meg valamit. A román stílus erődrendszereket épített, a templom menedék volt és védelem, melynek falait az ellenség, mely időnként közönséges rablóbandák formájában jelent meg, nem tudta bevenni. A gótika megnyújtja a védelmi övezetet, nem a templom jelenti a biztonságot, hanem a város, amit erős fal vesz körül, őrtornyokkal, nehéz kapukkal. A város pedig éli a maga életét. Itt Rostockban, Stral- sundban, vagy másutt, szövetségbe tömörülve, vagy ellenségesen szembenézve egymással. Ellenségért nem is kellett messze menni, mert mindenki ellenség volt, jóllehet mindenkit egybekapcsolt a hit, de a keresztény testvériség messze nézett, a mennyei Jeruzsálem tornyait kereste a magasságban, ahol majd egyesülnek az igaz lelkek, de addig az érdek és a piac törvényei kormányozzák az életet, s akinek több pénze van, feltehetően kiválasztott, itt és a meny- nyekben, s természetesen okosabb is, mint a szegény. FhííPn a naegkettőzött világ- ljllilcu pan egyformán fontos volt a földi hatalom és az égi, a földi, melynek jelképe a pallosjogot igazoló Roland-szobor, s az égi, melynek csúcsívei felfelé mutattak, az örök igazságra figyelmeztetve a halandót A megkettőzött világ filozófiai megfogalmazást is kapott, a duplex veritas egyik szeme az égre néz, másik a földre, a Roland-szoborral ékesített taÖtödik kötetéhez érkezett egy kiadványsorozat és rövidesen várható a hatodik kötet megjelenése is. Jogosnak tűnik, hogy öt kötet birtokában rövid visszapillantással próbálkozzunk, hiszen nem akármilyen jelentőségű vállalkozásról van szó. Rövid néhány év alatt a megye anyagi lehetőséget teremtett több ezer oldal helytörténeti, honismereti forrást képező tanulmány kiadására. A kiadást kézben tartó Tolna megyei Levéltár ezzel országosan sem elhanyagolható értékű munkát végzett. Az öt kötetben összesen 29 tanulmány jelent meg. Közülük 3 foglalkozott a mohácsi vész előtti időkkel, 4 a török korral, 2 a XVIII. századdal, 1 a szabadságharc idejével, 2 az I919-es forradalom* mai és előzményeivel, 4 a fel. nácsházra. De azért itt sem csak a pallos járta. A tanácsurak, miután meghozták bölcs intézkedésüket, áldomást ittak, s a városba gyalogolt paraszt, aki itt adta el tehenét, gyapjúját, a vásár után maga is besétált a tanácsháza pincéjébe, hogy sietve megigya a hasznot. A hasznot pedig könnyű volt meginni, bár az is igaz, hogy ebben az időben az emberek rengeteget ittak. Mindenekelőtt sört, amit minden város maga főzött, de bort is, amit bőven termett a Rajna vidéke, s az élelmes kereskedők francia, olasz vagy spanyol földről egyaránt szállították a mámoros bort. A pálinka nem volt divatban, inkább gyógyszerként éltek vele. A hermelinprémes tanácsos és a bocskoros paraszt, aki az imént még ott állt a Mária- templom világórája előtt, természetesen nem találkozik a tanács pincéjében, a társadalmi tagolódás már régen megtörtént. A városfalakon belül kialakultak az örökletes jogok, minden város tulajdonképpen néhány család kezében van, polgárok, jómódú kereskedők, tehetős mesterek kormányozzák, éberen, állandó készültségben, mert felülről is várhatják a támadást, ahol főpapok és nemesek állnak lesben, s alulról is, ahol kisemmizett parasztok és reménytelen mesterlegények várják, hogy felkelhessenek. A parasztot szorítja a pénz is, amin ki se tud igazodni, mert nincs egységes fizetőeszköz, s csak a pénzváltó tudja, melyik pénz mennyit ér. S ha végképp megszorul, jelzálogkölcsönt vesz fel csekély birtokára, mert a pénzügyietek korán kifejlődtek, s a bankárok régen megszabadulással és az azóta eltelt évekkel, míg a többi elsősorban a jog és államigazgatás, ipar, kereskedelem és a művészetek köréből merítette tárgyát. A részben több munkát is publikált szerzők tudósok voltak, vagy különböző szakterületek avatott ismerői. Ez éppúgy súlyt ad a köteteknek, mint az egyes esetekben felkért szaklektorok személye is, de ugyanakkor megszabja azok jellegét. Egyik sem népszórakoztató olvasmány, hanem valamelyik szakterület egy-egy fontos vagy kevésbé fontos részletét feldolgozó tanulmány, forrásmunka későbbi kutatások számára. Ilyen értelemben vett bírálatukra a jelenlegi V. kötet esetében se vállalkozhatunk, ez nem a mi feladatunk. A legújabb könyv utolsó oldalán olvasható sorok azonban arra vallanak, hogy az eddigi érdeklődés a várt szint alatt maradt, hiszen mind az öt kötet máig megrendelhető a levéltárnál. Ami sajnálatos, hiszen bár nem valószínű, hogy a legkisebb községekben is szükség lenne e tanulmányokra, de a jelentősebb könyvtárakban igen. Ugyanígy a nagyobb intézményeknél, tanácsoknál. Ez utóbbiaknál remélhetőleg számolni kell azzal, hogy sokakban kialakul a köz- igazgatás múltja iránti érdeklődés is. Az eddigi kötetek sora sem pótolhatja természetesen a máig hiányzó megyei monográfiát, mellyel Wosinsky félben maradt műve óta adósak vagyunk, de kellő szűrés árán alapul szolgálhat egy tanulták a haszon titkát. Igaz, hogy aki ilyen kölcsönt vesz fel, már a bukás szélén áll, eladta lelkét az ördögnek. Persze a mesterlegénynek se jobb a helyzete. Nagyon kevés a reménye, hogy valaha is mester váljék belőle, mert a céhek korlátozzák tagjaik számát, hogy kikapcsolják a felesleges versenytársakat. Miben reménykedhetett hát a legény? Abban, hogy mesterét megüti a guta, az özvegy pedig szemet vet rá, s feleségül veheti a mesternével együtt a műhelyt is, ami nélkül mit is érne a mesterné? Ahhoz, hogy maga váljék mesterré, sok minden kellett. Először is pénz. A céhnek be kellett fizetni egy bizonyos összeget, aztán el kellett készíteni a „remeket”, s írjuk a céhek javára, hogy itt soha nem voltak elnézők. Ha a próba sikerült, még egy súlyos kiadás várt a leendő mesterre, a lakoma költsége. Vendégül kellett látnia a céhet, s már elnevezéséből is gondolhatjuk, hogy mit jelentett a Fress- und Saufmahl, ami körülbelül egyértelmű a zabálással és ve- deléssel. majdan megírandó ilyen munkához is. Az V. kötet 476 oldala időrendben évszázadokat fog át. Néhai dr. Holub József a török kiűzése utáni újjáépítéssel foglalkozik, dr. Bihari Ottó az 1945/49 közti közigazgatással. Az arány kissé túlméretezettnek tűnik, az első négy tanulmányon belül pedig dr. Horváth Árpád vonatkozásában különösen is. A költségvetési, közigazgatási, jogszabályalkotási művek maguk is elégségesek lettek volna egy kötetre. Ezek közül dr. Hajdú Lajos II. József igazgatási reform törekvéseivel kapcsolatos írása, amellett, hogy a múlt iránt érdeklődő laikus számára is kiemelkedően érdekes, jói példázza, hogy egy viszonylag szűk szakterületről hogyan lehet olvasmányosan, szép stílusban írni. Dr. Bihari Ottó Tolna megye közigazgatása 1945—49 között című tanulmánya jóval több a szerényen jelzett „vázlaf’-nál és történelmi közelsége miatt is érdeklődést kelt. A Szekszárdi Nyomda az V. kötet esetében nem remekelt. A birtokunkban levő példányban jól elválik a papír kétféle minősége és nem segíti az olvasmányosságot a 32. oldal után kötött 49. és az ezt követők sem. Bakó Jenő fénykép- reprodukciói általában jók, néhol kitűnőek (IX. tábla), nemegyszer azonban feleslegesnek tűnnek (2. kép), főleg, ha az eredeti irat is csak nehezen olvasható volt. ORDAS IVÁN S ha ilyen békésen folydo- gált volna az élet, nem is panaszkodik senki. De a béke rövid időszakait háborúk váltották fel, a háborúnak pedig szigorú szabálya volt. Az ellenséges sereg végül rendszerint elfoglalta az ostromlott várost, s először is lekaszabolta a férfiakat, megerőszakolta a nőket, amit lehetett összeszedett, s mielőtt kivonult volna, négy sarkán felgyújtotta a várost, hogy azoknak, akik utánuk jönnek, ne maradjon semmi. S még ha csak háború lett volna! Mert béke idején rablólovagok garázdálkodtak; mindig volt belőlük bőven. Legszívesebben a parasztportákat támadták meg, itt volt a legkisebb ellenállás, s a legkisebb kockázat is. Egy os- nabrücki ágostonrendi1 szerzetes feljegyzésében maradt fenn a következő adat: „Egy lovagtól hallottam, oly sok lovat és marhát rabolt, hogy csontjaiból egy várat, a magáénál nagyobbat építhetne fel. Egy másik azt mondta, annyi lovat lopott, ha a farkuknál fogva ösz- szekötnék őket, legalább három mérföld hosszú sor lenne,..” A Invars természetesen, mi- IWTdg előtt bandájával rabló útjára indult, buzgón imádkozott, hogy útja eredményes legyen, miként a paraszt is imádkozott, hogy portáját elkerülje jégverés, árvíz és rablólovag. Mert a kor, szíve mélyén, vallásos volt, hitt az örök igazságban, s mindig az égre nézett, ahova megnyúlt tornyai mutattak. De tudta saját erejét is, s amennyire lehetett vissza is élt vele. A császárok világtörténelmi méretekben, miként V. Károly, a kereszténység védelmezője, akinek zsoldosai a ki nem fizetett zsold fejében bevonulhattak Rómába s hónapokig fosztogathattak. A nevezetes Secco di Roma 1527-ben már nem csupán a kereszténység, hanem egész Európa ellentmondásait bizonyította. A rablólovagok persze nem világtörténelmi méretekben gondolkodtak, világórájuk csak azt mutatta, merre haladnak a kereskedőkaravánok, s hol vannak védtelen parasztporták. A paraszt, mindenki prédája, nemcsak Németországban, nálunk is, ahogy a vers bizonyítja: Az paraszt embernek Húzd meg az szakállát, Hajtsd el az marháját. Verd pofon ő magát. S idézzük még egyszer a jámbor osnabrücki szerzetest, aki ezt jegyezte fel: „Egy lovag elrabolta egy szegény özvegy tehenét, mire az sírni kezdett, s könyörögve kérte, legalább gyerekei miatt adná vissza, a lovag azonban így felele: Ha nem én viszem el, majd elviszi az, aki utánam jön ide.” Csányi László KL.EZL1 EV Át |p INVOKÁCIÓ kiserkedt szavú gondolkodásaim szégyenkeznek, &?*tJii***r*' * előttetek -tij#"****** mondatok partjain véznán pihenve kevés és -■ kemény vagyok nagyokat iszom az elémtett csöndből ceruzám tollani versnyi halomba kotorja v az életemet Tanulmányok Tolna megye történetéből V. kötet
