Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-07 / 209. szám

Kőxségfejlesstés Tervek Sokszor előfordul, hogy az újságíró munkája végzése so­rán váratlan helyzetbe kerül. Ez lehet rossz is, jó is. Az utóbbi fordult elő, amikor az­zal a céllal indultunk el a me­gye névadó községébe, Tolnára hogy megkérdezzük, hogyan gazdálkodik a helyi tanács a rendelkezésre álló pénzzel? Teljesen véletlenül csöppen­tünk egy parázs vitákban bő­velkedő tanácsülés kellős kö­zepébe. Egymást követték a szenvedélyes hangú felszólalá­sok, meg az ezekre adott ^vá­laszok. Két napirend is a mi témánkba vágott: a gazdálko­dás eredményéről szóló féléves beszámolót terjesztették a ta­nácstagok elé, akik ezen kí­vül megvitatták a kereskedel­mi ellátás helyzetét is. Termé­szetesen most nem soroljuk fel részleteiben a kiadás és bevé­tel címszó alatt szereplő téte­leket, inkább arra keressük a választ, milyen létesítmények­kel gazdagodott és mivel gaz­dagodik a közeljövőben Tolna, valamint a nagyközségi közös tanács irányítása alá tartozó két társközség: Mözs és Fácán­kert. Mielőtt azonban erre rá­térnénk, üssük fel a jegyzet- füzetnek azokat a lapjait, amelyeken a mintegy 13 ezer ember lakóhelyéül szolgáló há­rom település kereskedelmi el­látásával kapcsolatos mondatok sorakoznak. Kenyérgondok Igen, kenyérgondok vannak Tolnán. Nem mintha az embe­reknek nem lenne elég pén­zük a mindennapi kenyér meg­vásárlására, inkább arról van szó, hogy elégedetlenek a mi­nőséggel, az ellátással, a szál­lítás ütemezésével. Ez annál in­kább figyelemre méltó, mert sokan emlékeznek még azokra a kiváló minőségű sütésekre, amelyek a nemrég elkészült mözsi pékségből annak idején kikerültek. Természetesen el­hangzott a mentegetőzésnek is beillő válasz a sütőipar illeté­kesének szájából: halhattak a tanácsülés résztvevői a liszt Üzem közbeni és eredmények Tokán rekonstrukció Sxexon előtt a dalmandi hibridkukoriea-üxem minőségéről, a technikai gon­dokról, a szállítókapacitásról. Arról, amiről úgy is tudtak: egyszer jobb, máskor kevésbé jó a kenyér. A dolog vége mégiscsak az lett, hogy hatá­rozatba foglalták, a tanács vezetői sürgősen üljenek le tárgyalni az illetékesekkel. Ér­jék el, hogy megszűnjenek a nagyközség „kenyérgondjai”. Villamosítás A másik témával, a kereske­delmi hálózat viszonylagos fejletlenségével ugyancsak többen foglalkoztak. Bizonyára örömmel vették tudomásul, hogy a következő ötéves terv­ben ezen a téren számottevő fejlődés várható-^. Tolna-szigeten Jelenleg 16 család várja a villany beveze­tését. A tervek elkészültek, megtörtént a helyszíni bejárás is, már „csak” a munka van hátra. Határidő az év vége. Bármennyire gyászos téma mégsem kerülhetjük meg. Fá­cánkertben még mindig a há­zaknál ravatalozzák fel a ha­lottakat. Nem sokáig, mert már hordják az anyagot a ra­vatalozó építéséhez. Hasonló jellegű létesítmény készül Tol­nán is. Itt egyébként a napok­ban valóságos átadási dömping volt. r Uj létesítmények Több százezer forintért át­alakított, újjáépített közintéz­mények hivatalos birtokba vé­tele történt meg. Korábban a tűzoltószertárban még a gép­járműfecskendőt is csak ügy- gyel-bajjal tudták elhelyezni. Most két komplett garázs és műhely biztosítja a berende­zések megfelelő tárolását, kar­bantartását, javítását. Itt ta­lálható a foglalkozási terem, a pihenőszoba, és az iroda is. összesen 450 ezer forintba ke­rült, ennek nagyobb részét a megyei, kisebb részét — 150 ezer forintot — pedig a helyi fejlesztési alapból biztosították. Fordított az arány a sport­székház esetében. Kétszáz ez­ret a helyi alapból költöttek a nagyterem, a szertárak, a szo­ciális létesítmények, a klub­szoba kialakítására, nyolcvan- ezret pedig a megyei sporthi­vataltól kaptak. Népesedéspolitikánkat min­den bizonnyal jobban szolgál­ja az új egészségház, mint a régi. A duplájára növekedett létesítmény a tolnaiak kettő- százezer forintjába került. Szükség volt rá, hiszen ebben az esztendőben 40 százalékkal több gyerek születik a nagy­községben, mint 5 évvel ko­rábban. Az anya- és csecse- , mővédelem pedig elsőrendűen fontos feladat. Fácánkertben hamarosan el­készül egy kisebbfajta kul- túrház, amelynek építéséhez a tengelici Petőfi Tsz is hozzá­járul. Ugyanitt már áll az új buszváró helyiség, aminek a párját Mözsön állítják fel. No, és mi lesz a még meg­oldásra váró feladatokkal? — tettük fel a kérdést a községi tanács vezetőinek. Tolnán kü­lönösen a fiataloknak hiányzik egy korszerű kulturális léte­sítmény, művelődési ház. Saj­nos, ennek a felépítése nem megy máról holnapra. Az ötö­dik ötéves tervben minden- ■ esetre vagy a jelenlegit bővítik lényegesen, vagy egy teljesen újat építenek. A központ,xen- dezése is napirenden van. Itt mindenekelőtt az átmenő utak korrekcióját kell elvégezni, ami tulajdonképpen már meg­kezdődött. Buszállomást, par­kírozóhelyet is létesítenek, egy jelentős területet pedig a majdan felépülő ABC-áruház részére tartalékolnak. —a —y Sok gonddal-bajjal jár, ha egy üzemet működés közben kell felújítani — elismerésre méltó viszont, hogy a felújí­tás is, a termelés is folyik. Ilyen körülmények uralkod­nak most a Dalmandi Állami Gazdaság hibridüzemében. Jobban mondva, a körülmé­nyeken uralkodnak a gazdaság központi műhelyének lakatosai, hegesztői, a rekonstrukció szakmai irányítói. A tizenöt évvel ezelőtt épí­tett üzem berendezése tényle­gesen is, de eszmeileg is el­avult, teljesítménye nem felel meg a mostani terméseredmé­nyeknek. Az akkori kukorica­termésátlagok a mainak csak a felénél tartottak, és csak később került köztermesztésbe nagyon sok, újabb és újabb hibridkukorica-fajta. A nagyobb terméseredmé­nyek egyik alapja a vetőmag minősége. A múlt évben ezért úgy határozott a gazdaság ve­zetése, hogy felújítják a hib­ridüzemet. A legelőnyösebb ajánlatot — és elsősorban a legkorszerűbb gépeket —. a Hart-Carter, cégtől kapták, és azok az év elején rendben meg is érkeztek Dalmandra. így, amikor a vetőmag­szezon befejeződött, megkez­dődött a rekonstrukció, a régi gépek, berendezések leszerelé­sével. Az új berendezés beépí­tését nehezítette, hogy a meg­lévő épület hat emeletével kel­lett „gazdálkodni”. Hogy min­den a legmegfelelőbb helyre kerüljön, elkészítették az épü­let kicsinyített vázát és a gé- £ek makettjét. Azokkal sak­koztak, mit,, hova építsenek be. A munkát sürgette a közel­gő aratás, a búzavetőmag elő­állításához szükséges gépsor üzembe helyezése. Ez az alsó két emeleten meg is történt — a búzavetőmag tisztításához kevesebb munkafázis kell, mint a kukoricáéhoz — és Libellu- la, Ljubilejnaja, Bezosztaja, Avrora, Kavkaz fajtákból 375 vágón első-, másod-, illetve harmadfokú szaporulat kalib­rálását végezte el az újjáépülő üzem. .Rövidesen már a szállí­tást is megkezdik. A búzát kö­vette a borsóvetőmag, jelenleg már száz vagon felett tartanak. Miközben szállítószalagok, csigák, felvonók viszik a bor­sót a tisztító, válogató gép­rendszerekre, a zakatoló gépek mellett dolgoznak a szerelők. Pontosan a helyükre állítják a rostákat, trlőröket, szerelik a hajtóműveket, kötik be a mag­szállító rendszereket — láza­san folyik a munka, hogy mi­re a szezon kezdődik, minden a helyén álljon, minden üzem­képes legyen. A réginél mennyivel korsze-' rűbb, mennyivel tud többet aa új hibridüzem? Az eddigi síkrosták helyett körrosták, tárcsás triőr, lég- szeparátorok, gravitációs asztal alkotja a tisztító-, osztályozó-! rendszert. A tárcsás triőr ki­választja a sérült, törött sze­meket, ezzel javítja a csíra- képesség arányát. Az új géprendszer a kuko- rica-vetőmagból a régi hat­nyolccal szemben tizenhárom frakciót képes kiválasztani, hosszúság, szélesség, vastagság szerint. Végre, egy terület, ahol hasznos a minél több frakció — a mezőgazdasági üzemek így .homogénebb, egyöntetűbb vetőJ magot kapnak, tehát egyenle­tesebb lesz a vetés, a kelés, a növény fejlődése, sőt. még a betakarításban is előnyösen jelentkezik. A gazdaságban úgy számolj nak, hogy szeptember máso­dik felében kezdődik a kuko­rica-betakarítás, két hazai ko­rai és egy NDK-bértermelésű fajtával. Bár a kukorica a ga­bonához hasonlóan mintegy kéthetes késésben van, a be­takarítás időre befejeződhet Tavaly a betakarítás ütemét lassította a szárító teljesítmé­nye. Az idén üzembe helyezett újabb szárító kétszeresére nö­velte a fogadókapacitást. A lé­nyeg az, hogy a termés mi­előbb fedél alá kerüljön, a száraz szemtermésből már fo­lyamatosan állítja elő az üzem a hibrid vetőmagot. BOGNÁR , Egy történetet S? meséljek el? megvolt a maga története kö­zel harmincéves pályafutásom alatt. Szóval lenne mesélni való. Csak választani nehéz. Mostanában mind gyakrabban van részem kellemes élmé­nyekben. Azonkívül, hogy Igaz­gatási előadó vagyok, végzem az anyakönyvvezetéssel járó teendőket is. Néhány éve olyan fiatalokat adok össze, akiknek születésükkor én állítottam ki születési anyakönyvi kivonatu­kat. — Megemlíti ezt a háza­sunknak? — Igen. De mikor elkezdem, bólintanak, hogy tudják, hi­szen a szüleik már elmesélték. Borján Jánosné törékeny, alacsony termetű asszony, sze­mében a tevékeny emberek nyughatatlansága. A zombai községi tanácson dolgozik, s ha az 1945-től a tanácsok" meg­alakulásáig, 1950-ig eltelt idő­szakot is beszámítjuk, közel 30 esztendeje dolgozik a közigaz­gatásban. — Nem tudom, ennyi év után van-e értelme arról be­szélni, hogy eredetileg más akartam lenni. Apám itt volt szabómester a községben, a maga módján tanult és mű­velt ember. Elvégeztette velem az elemi után a négy polgárit, mondva: „lányom, azt szeret­ném, hogy tanítónő légy”. Nem Sikerült. Anyagiak miatt. Bár-; Nehéz évek után Egy asszony, aki sokat vállalt milyen furcsán hangzik- ez ma, még a polgári is nagy anyagi megerőltetés volt szü­leimnek... A hőgyészi polgári­ban ugyanis nemcsak tandíjat fizettünk, természetbeni hozzá­járulást is adnunk kellett Borján Jánosnénak voltak olyan évei, amelyek év­tizedek múltán is frissen él­nek emlékezetében. Arcok, sor­sok sorjáznak gondolataiban. Legélénkebben a beszolgálta­tás időszakára emlékezik, amit egyben a megpróbáltatások éveinek is nevez. — Nem vagyok harcias ter­mészet. Szóval igyekeztem meggyőzni azokat, akiknek ak­kor is — ma is — Gizi vagy Giziké voltam. Még egy emlékezetes esz­tendő, 1956. Az ellenforrada­lom, ahogy mondja, idegileg viselte meg őket. A férj, az egykori demokratikus rendőr­ség tagja — ma több mint húsz év« tanár — akkor már 10 éve volt párttag... Azon­kívül Gabriella, az egyszem lány is 56 novemberében szü­letett. — Életem legnehezebb nap­jait éltem át. Veszélyeztetett terhes voltam. Amikor az el­lenforradalom kitört, már nem lehetett kapcsolatot tartani a mentőkkel, a kórházzal. Az .egyik novemberi napon áthív­tuk az orvost, mert rosszul voltam. Ö azonnal kórházat javasolt, és mentőkért telefo­nált Szekszárdra. Azt a vá­laszt kapta, hogy a mentő már nem jön értem, de éppen Gyönkre vitt egy beteg asz- szonyt, próbáljuk meg vissza» felé elcsípni. Az orvos meg a férjem fehér köpenyben vi­gyázta az utat. Egy izgalommal teli fél nap után végre befu­tottak a mentők. Gabriella, aki akkor született, ma már nagy­lány. Negyedikes gimnazista Bonyhádon. Szeretném, ha pe­dagógus lenne. Talán azért is, mert nekem nem sikerült... - Nemcsak emlékezetükben súlyos évek, szép emlékű esz-, tendők is felelevenednek a halk szavú asszony elbeszélése nyomán. Örömmel beszél a Magyar Nők Demokratikus Szövetségéről, aminek néhány éven át községi titkára volt. Fáradtságos munka órán sike­rült összehoznia Zomba lá­nyait, asszonyait. Nőpárti, ahogy mondja. Szerette az asz- szonyok ügyes-bajos dolgait in­tézni, örült ha sjJéíinatte őket. Ezért is vállalta el az MNDSZ átszervezése után a községi nő­tanács . titkári teendőinek el­végzését. Borján Jánosné több évtize­des munkássága nemcsak szel­lemi, anyagi gyarapodásban is mérhető. A házaspár munkás- esztendeinek eredménye ma egy háromszobás házban tes­tesül meg. — 1961-ben kezdtük az épí­tést, pedagóguskölcsönnel. Alig két év alatt építettük fel a há­zat. Utána jött a bebútorozás. Mit mondjak? Most már a hű­tőszekrénytől a porszívóig min­den megvan, ami csak kell. Az örömök közé aigaZg“r tásban dolgozók közelmúltban tör­tént fizetésrendezése is. Bor- jánné július 1. óta 400 forint­tal többet visz haza havonta. Mondja, kell a pénz, mert sok a kiadás. Ott a részlet, a tv, a villany, Gabi taníttatása és az újságok. Szeretnek olvasni. Népszabadság, Magyar Nem­zet, Népújság, Ország Világ, Nők Lapja, Élet és Tudomány, Lakáskultúra, Magyar Ifjúság járnak hozzájuk rendszeresen. — Több mint egy éve a Hazafias Népfront községi bi­lartozik vottságának elnöke. Nem sok az önként vállalt munka? — Ha valamire megkértek," soha nem tudtam azt monda­ni, hogy nem vállalom. Külön­ben, minden megy magától, ha egyszer belekezdett az ember. Az életvidám, kutató tekin­tetű asszony befejezésül em­lítette, hogy mind közelebb kerül a nyugdíjhoz. Elmúlt öt­ven éves. Kérdésemre, hogy mit tervez a négy év múlva beköszöntő, pihenésre való esz­tendőkre, tiltakozott. — Beszélni sem szeretek róla. * Hír a Tolna megyei Népúj­ság 1974. augusztus 18-i szá­mából: „A szocialista építőmunka tár­sadalmi segítségében, a szocia­lista nemzeti egység erősítésében végzett önzetlen, odaadó és ered­ményes munkásságáért a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa a Hazafias Népfront Kitüntető Jelvényét adományozta Borján Jánosnénak, a zombai községi tanács dolgozójának. A kitünte­tést az alkotmány napja alkal­mából Szabó lászló, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke adta át." V J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom