Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-05 / 207. szám

« Hatolok ... :..'I fsdldlok uciipcsiim Martos Gyula Csiliogó-villogó üzlet. Az eladótér közepén tükrök­kel burkolt oszlop, a pult mögött roskadásig pakolt polcok. Fényképezőgépek, szemüvegek, távcsövek, na­gyítók. A falakon gyönyö­rű, kristálytiszta felvételek, alpesi sízőkről, lóverseny­ből, emberekről. Munkahely. Az OFOTÉRT szekszárdi üzlete. Itt dol­gozik többedmagával Mar­tos Gyula, 27 éves fiatal­ember. Különös ismertető- jele nincs, de a kollégák a kérdésre, hogy mi jut eszükbe Gyuláról, azt fele­ik: a három kislány. — Mióta dolgozol itt? — Ha a tanulóéveimet fs beleszámítjuk, hat éve. 1968-ban jöttem az OFOTÉRT-hez, innen iskor láztak be Budapestre, az Iparcikk-kereskedelmi is- jkoláha. — Kereskedő vagy? — Is, is. Ezt azért mon­dom, mert az iskolában kettős, emelt szintű képzés folyt Az érettségi után mentem a szakmunkáskép­zőbe. Egyik szakmám az optikai-fotocikk kereskedő­ség, a másik pedig a iát- szerészet. — Melyik a kedvesebb? — Ezt így nem lehet rangsorolni, mert az itteni munkában mindkettőre egyformán szükség van. Persze, ha már kérdezed, hát... a fotocikk-kereskede- lem közelebb áll hozzám. Miért? Magam is szeretek fotózni. Gyerekkorom óta egyik hobbim a fény­képezés. — Könnyű volt a pálya- választás? — Igen, Gondolom, mindjárt kérdezed, van-e fényképezőgépem. Pilla­natnyilag sajnos nincs, éppen javítjuk. Vi­szont egészen jó kis házi laborom van. — Szekszárdi vagy? — Nem. Hajdú-Bihar megyében, Derecskén szü-i lettem. 1968 óta élek Szek- szárdon. Igen, ha a gye­rekkoromat említem, a családomról annyit, hogy édesapám mezőgazdász, édesanyám pedagógus, öten vagyunk testvérek, közülük négyen apám nyomdokait követték, ugyanannál a gazdaság­nál, a Bajai Állami Gazda­ságnál dolgoznak mind­nyájan, ahonnan édes­apám nyugdíjba ment. — Téged nem vonzotta mezőgazdasági pálya? — Hogy is mondjam— Vonzott, persze, hogy von­zott, hiszen olyan környe­zetben nőttem fel, ahol nap mint nap a gazdál­kodásról hallottam. A szí­vem miatt nem vállal­hattam azt a szakmát. Gyerekkorom óta problé­máim voltak a szívemmel. — Vannak-e barátaid? — A kollégáim. De olyan helyzetben vagyok, hogy nem is hiányolom a bará­tokat. 1970-ben nősültem, s azóta három kislányunk született. Feleségem szé­kesfehérvári, laboráns. — Mi jelent külön örö­met számodra? — Válasszuk szét a munkahelyemet és a csa­ládi életemet. Itt az üzlet­ben különös öröm az, ha egy rosszul látó embert hozzásegítek egy jó szem­üveghez, amivel azután jobban, tisztábban lát. A családi életemben különö­Az első nap Búcsú a vakációtól ' Á tanév ugyan csak szeptember másodikén, hétfőn kezdődött, a kol­légisták vakációja azon­ban egy nappal megrövi­dült. Az elseje az, érke­zés, az elhelyezkedés, él- ménymesélés napja volt. Szekszárdon, a Rózsa Ferenc középiskolai kol­légium három intézmény diákjainak is otthona tanév közben. Vasárnap délután nagy volt itt a nyüzsgés: diákok és szülők szálltak ki a sű­rűn érkező gépkocsikból, amelyek néhány perces, órás várakozás után a diákok nélkül indultak vissza Tolna megye fal­vaiba. Ebben az esztendőben több mint négyszáz kol­légista, kilencven men- zás és .néhány externista ellátásáról gondoskod- A harmadikos Tancsa Zoltán az első ügyeletesek nak a Rózsa Ferenc kol- egyike volt vasárnap délután. Akadt is elég dolga, léaiumban. különösen az elsősök útbaigazításával. sen nagy örömet jelentett az idei tavasz. Két és fél szobás lakást kaptunk. Mindennél nagyobb bol­dogság volt költözködni, rendezkedni, látni azt, hogy a kislányaim hogyan is­merkednek az új lakással, a meleg vízzel, a kilátás­sal. — Fizetés? — 1450 az alap, plusza jutalék, összesen kétezer körül. A családi pótlék 960, á feleségem pedig minden hónapban 1900 fo­rint gyermekgondozási se­gélyt kap. Amire kell, jut. Persze meg kell gondolni, hogy hova tesszük a pénzt. — Elégedett vagy az életeddel? — Huszonhét éves va­gyok, három gyermekem van. Rendezett családi éle­tet élek... Jó, persze van­nak dolgok, amiket még szeretnék elérni. Utazni, kicsit többet látni a világ­ból. De remélem, hogy en­nek is eljön az ideje, hi­szen amint mondtam is, három évvel innen vagyok még a harmincon.- vi “ De nehéz — no nem az iskolatáska, hanem a bőrönd. Még szerencse, hogy kéz­nél van a mama, aki segít a kocsiból kiemelni. Ifjúsági klubok, figyelem! Újra itt a klubfoglal­kozások időszaka: sor ke­rül az „évadnyitó” ösz- szejövetelekre a ti klu­botokban is. Várjuk beszámolóito­kat, milyen terveitek vannak őszre? Hová lá­togattok, kit hívtok meg, milyen akciókba kezde­tek? A tudósításokat fo­lyamatosan fogjuk kö­zölni rovatunkban. Épül: KISZ-védnökséggel A szocialista munkaverseny a dolgozók leg- öntudatosabbjainak olyan mozgalma, amelyben milliók termelnek többet és jobbat az elvártnál és ezáltal számottevő többlettel járulnak a szo­cializmus építéséhez. A munkaversenyben a fia­talok különböző kollektív és egyéni formában vesznek részt. Mintegy ötszázezren dolgoznak szocialista brigádban, évente csaknem százezren vesznek részt egyéni szakmai vetélkedőkön, s több mint százötvenezren részesei a KISZ véd- nökségi mozgalmának. Munkaverseny — vetél­kedők — védnökség, egymástól látszólag távol­álló fogalmak, a valóságban azonban nagyon is összetartoznak, hiszen a védnökség egyesíti ma­gában a munkaversenyt, a fiatalok továbbkép­zését, nevelését. Ott segítsünk, ahol a legnagyobb szükség txtn a fiatalokra jellemző tettrekészségre, ifjúkom­munista helytállásra — ezzel a mondattal indult útjára 1960-ban a KISZ V. kongresszusán a véd- nökségi mozgalom. Azóta összesen ötven, nép- gazdaságilag jelentős beruházás felett vállalt védnökséget a KISZ, mindenkor kapcsolódva a párt és a kormány gazdaságpolitikájához, az új beruházások és fejlesztések programjához. így épült KISZ-védnökséggel a Borsodi és a Tisza Vegyikombinát, a Dunai és a Beremendi Ce­ment- és Mészmű, a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukciója, a Gaga­rin Hőerőmű, a Thorez külfejtéses bánya. Az utóbbi években a megyei KISZ-bizottságok, az üzemi ifjúsági szervezetek a helyi védnökségek kialakításával szélesítették a mozgalmat. A KISZ VIII. kongresszusa 1971. decemberé­ben feladatként szabta meg: a KISZ-tagok te­gyenek meg minden tőlük telhetőt a tervezett gyártási, szállítási, építési és szerelési határidők betartásáért, a minőségi és balesetmentes mun­kavégzésért. Takarékoskodjanak az anyaggal, az energiával és becsüljék meg a társadalmi tulaj­dont. Bővítsék politikai látókörüket és szakmai­lag képezzék tovább magukat. A kongresszus akkor befejezettnek nyilvánított nyolc központi védnökséget és öt újabb program megvalósítá­sának segítségére kérte fel az ifjúságot; a szá­mítástechnikai programhoz, a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztéséhez, a leninvárosi ipari koncentrációhoz, a húsprogram megvalósításához, az oktatási-nevelési feltételek javításához. E feladatok megvalósításában nagy szerepet vállaltak a fiatalok, s az eddigi eredmények biz­tosítékai a jövő sikereinek is. Jelzik a KISZ védnökségének társadalmi hasznát, fontos sze­repét a szocializmus építésében. Ezért is tiszte­letre méltó a meghatározás: — Épül: KISZ-véd- nökséggel. e. Gy. Szeszmentes szórakozás Disc-jockey Dombóváron Lassan három hónapja lesz, hogy Dombóváron a Hotel Dombóvár étter­mében beindult a disc- jockey klub. A klubestek hetenként egyszer, vala­mit csökkentének a fia­talok szórakozással kap­csolatos hiányérzetén, de nem sokat. Több rendez­vény kellene, sokféle té­makörben. Jobban ki le­hetne használni a ren­delkezésre álló klubhe­lyiségeket, termeket, az adott felszerelést. Kellemesen csalódtak De maradjunk csak a disc-jockey-nál. Kezdet­től fogva telt házzal mű­ködik. A teljes felszere­lést — a magnókat, a mikrofont, a vetítőgé­pet, a vásznat, a filme­ket — a városi művelő­dé^ központban működő magnósklub adja. Takács László, az Univerzál Szö­vetkezet dolgozója, egy­két alkalomtól eltekint­ve. a disc-jockey klub vezetője. Kellemesen csalódott, mert a klub­ban csak szeszmentes italokat fogyaszthatnak a Jtatalok. így az indulás­kor nem számítottak a mostani nagy forgalom­ra. Ki fizessen ? És itt vetődik fel egy kérdés. Ki, melyik szerv finanszírozza a klubot. A városi KISZ-bizottság, vagy pedig az ÁFÉSZ. Az anyagi haszon tulaj­donképpen az ÁFÉSZ-é. Takács László eddig a disc-jockey vezetését fő­leg társadalmi munká­ban végezte, csak néhány alkalommal kapott a városi KISZ-bizottságtól tiszteletdíjat. Bertus Fe­renc, az ÁFÉSZ elnöke kérdésünkre elmondta, hogy az ÁFÉSZ átvállal­ja a finanszírozást, még­pedig a közeljövőben. Ez mindenképpen megnyug­tató válasz. Nem lett volna szerencsés, ha a klub léte anyagi prob­lémák miatt válságos helyzetbe került volna, hiszen a fiatalok szeret­nek idejárni, jól érzik magukat. Néhány fiú, név sze­rint: Pálinkás József, Mátrai István, Gyurka Vilmos és Kun Szilárd kifejtett^ véleményét a klubról. Sok jó dolgot említettek, s néhány nem éppen megvalósít­hatatlan javaslatot is tet­tek. A zenei anyaggal elégedettek, de azért hiányolják a progresszív zenét. Igaz, a közönség nagy része még nem ér­ti és táncolni sem lehet rá olyan jól, mint egy slágerre, de azért újdon­ságként néhány számot bemutathatnának. Felve­tődött az is, hogy a mos­tani Béke-park területén ki lehetne alakítani egy ifjúsági parkot. Másutt is Talán kiterjeszthet­nék a lemezklubot és az időszakos szeszmentes­séget a többi dombóvári étteremre és eszpresszó­ra is, mert bizony sok­szor szűkösen fémek el a táncolok a mostani te­rületen. Takács László, a klub vezetője felajánlotta, hogy megfelelő szállítási eszközök biztosítása ese­tén a klub műsorát ki­viszi vidékre, a járás te­rületére. Természetesen csak hétvégeken. Vörös Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom