Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
* ) Werner Andrásné, a népművészet mestere. Pusztainé Tóth Sára s á r k ö i a R c o k Álldogálunk a napverte sárközi ház vén lakókonyhájában: dróton lógó villanykörte, sápadt fénykörében Sára néni. Kiteríti lánykori vállkendőjét, mesél, megmutatja, hogyan készül a három lábú báb. Egyenes derékkal viseli hét évtized gondját, munkáját, sosem akar meghalni. Erős még Kukucska Mári néni is, és Békás Jánosné, Mariska néni. Horváthné Mónus Éva jó kedélyű, Werner néni fáradhatatlan, Berekai Éva néninek is csak a szeme szomorú. Egyre kevesebben. Ök az Utolsó generáció, számunkra eleven kincsek, „titkokat” tudnak valamikori életünkről, amelyeket utánuk csak könyvek őriznek majd. Történetek, énekek százai.' Szövött, hímzett minták serege, az öltöztetés fortélyai. Haj- tekerőztetés, három lábú báb... Megtanulták, észre sem vették, mindennapi életük része, velejárója, kimondatlan kötelessége. 1929-ben Kukucska Mári még megküzdött a gyárosokkal; védve a sárközi vastagon szőtt törülköző titkát, de az ősz elejei szél bolyhos frottír fürdőlepedőket lenget ma a decsi udvarokon. A régi hétköznapok kötelessége megbámult és elismétel- tetett csoda. Csodatudó öregek: naponta faggatott „népművészeti műemlékek”. Panaszkodnak a jupiterlámpákra, készségesen odaállnak a fényképezőgépek elé. Szerepelnek, tudják, mit vár tőlük a rádió, a televízió, az újság. Várakozni, hallgatni, álldogálni kell, s kibukik belőlük a szó: amit a régi szü- likék csendes estéken mondtak a szomszéd gyerekeknek. öreg, eres kezek nem dobálják, csak csúsztatják a vetélőt, pihen a faragott szövőszék, de a minták: káprázatosak. „Amikor nincs tanítómester, az ember maga teremt, a maga mestere. A képzeletből futja.” Kukucska Mári néni hetvennyolc évesen sem rest bejárni Szekszárdra, népművészeti szakkörbe, mintáira tanítja á fiatalabbakat. „Hogy ne velem szálljon a sírba.” Igen, titokban gondolnak a halálra. Sára néni, az egyetlen sárközi bábukészítő leoldja kendőjét, gyors mozdulatokkal megigazítja hosszú, fehérre fakult két fonatát, s koszorúba tekeri ősz haját. „De a halál egyedül rám tartozik.” Döcögős, öreg nevetés. Arcok, kezek, ráncok, tekintetek, mozdulatok. VIRÁG F. ÉVA Komáromi Zoltán felvételei Perity Mihályné Kukucska Mária, a népművészet mestere szövőszéknél. Horváth Józsefné Mónus Éva Énekes népművész, a mellényét is maga szőtte: Békás Jánosné, Mariska néni.
