Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
4 Szekszárd iskolavaros 3. Abban bízva, hogy egy pécsi kutatócsoport adatait, melyeket dr. Máté János, a megyei KSH vezetője szívességéből nézhettünk át. hitelesnek szabad elfogadni — eltűnődtünk. A következőkön: A középiskola elvégzése után egyetemre vagy főiskolára szeretne menni a Szekszárdon végzett tanulók 38,9 százaléka. Akár szakképzettség nélkül is vállalna jól jövedelmező fizikai munkát 0,7 százalék. Szakmunkásként számít fizikai munkára 6,7 százalék. A többinek a jövővel kapcsolatban nincs elképzelése. Mindez egy átlagból leszűrt eredmény. Mérlegelni kell azt is, hogy ki mire gondol, amikor belép a középiskola kapuján és mire, amikor közel van ahhoz, hogy végérvényesen kilépjen azon. Ugyanis a IV. évesek több mint fele készül egyetemre, főiskolára. Valószínűleg feleslegesen. 10,2 százaléka diploma hiányában is szívesen lenne fizikai munkás. Kereken egynegyed részüknek nirics elképzelése, de egytizedes nagyságrendig még a precíz statisztikusok se tudják kifejezni azok arányát, akik akár szakképzettség néiiíjil is jól fizető fizikai munkára aspirálnak. Vannak eltolódások. Fentebb kimutattunk egy 38,9 százalékos átlagot. Az átlagszámok ravasz dolgok, olykor álcázzák a részleteket. A megyeszékhelyen lakó középiskolások közül ugyanis 63 százalék szeretne „egyetemi polgár” lenni. A kollégistáknak már csak alig harminc százaléka, a bejáró diákok negyede, az albérletben lakók 21,5 százaléka. Ki, hol, milyen munkára számít? Nagyon jól tudjuk, hogy ezek csak tervek, de a tervek jellemzőek azokra a gyerekekre, akik Tolna megye székhelyén jutnak el az iskolai középszintig. Legnépszerűbbnek az egészségügy és az ezzel együtt kissé túlságosan is átfogó „kultúra-szolgáltatás” területe tűnt. (24,1 %) Ezt követte a kereskedelem (17,5 %), majd az ipar (16,3 %), a mezőgazdaság (14,2 %), végül a közigazgatás (1,9 %), az építőipar (1,1 %) és a fennmaradó egyéb területek, illetve azok, akik nem vallottak hitelt érdemlően terveikről. Szekszárd ugyan már régóta nem „kis város, nagy falu”, de metropolisnak se mondható. A végzett középiskolások majdnem felét nem is látszik vonzani (42,8 %). Ott helyezkednének el, ahol kedvezőbbek a feltételek. Szekszárdot és semmi mást 15,3 százalék tűzte ki eljövendő céljául. Az az érzésünk, hogy ez az arány egyáltalán nem rossz, ezelőtt tízhúsz évvel még csak nyomokban se lehetett volna hasonlót kimutatni. * A legnehezebb légkörről beszélni, hiszen maga a kérdés is olybá tűnik, hogy légbe száll. Iskolai légkörről szólunk természetesen. Az utcán állított meg bennünket egy volt Garay-s diák és tudakolta, igaz-e, hogy Létay Menyus bácsit, egykori rettegett és utóbb szeretett matematikatanárát ismét kórházba parancsolta az a szív-motor, ami úgy látszik, a matematika-fizika szakosoknak is fittyet hány. Aggódott érte. pedig nem kell már fél„A kékszakállú herceg Tára" a drezdai operában Ez év novemberében rendezik meg az NDK-ban a magyar színházművészet napjait. Bartók Béla „A kékszakállú herceg vára” c. operájának előzetes bemutatója a drezdai operában új állomást jelent az előkészítő munkálatokban. Eme jelentős kulturális esemény megnyitójaként mutatják be az operát november 17-én Harry Kupfer rendezésében. Az Elba-parti megye színpadai, valamint különböző bellliiia-i 1974. szeptember 22. nie, hogy előveszi az osztályozónaplót. A Cséke-féle francia- órákról, dr. Pataki kerékpár- és kajaktúráiról hasonló módon beszéltek azok, akiknek ma legfeljebb gyerekei szerepelnek az előbbi százalékszámok mögött. Az újságírás nem éppen lírai mesterség, de az év elején meghalt Baktai Ferenc kollégánk mindig köny- nyes szemmel emlegette egykori gimnáziumát. Neki éppúgy, mint az előbbieknek valószínűleg volt okuk rá, volt miért. Az az érzésünk, hogy a kötődés valamit jelent. Szekszárd ennek ellenére se iskolaváros. Olyan település csupán, ahol szép számú iskola van. Ezt földrajzi helyzete, megyeszékhely mivolta indokolja, de egyelőre se az iskolák nem jellemzők a városra, sem a város az iskolákra. Szekszárd iskolaváros lesz, amikor megteremti majd a maga iskolai hagyományait és légkörét. ORDASIVÄN Foto: Gottvald Károly (Vége) Szakmunkások úifaito középiskoláié Országos viszonylatban két éve 106 ezren, az elmúlt tanévben 127 ezren iratkoztak be a felnőttek középiskoláiba. A munka mellett továbbtanulók száma egyre növekszik, bár magas, 50—60 százalékos, az évközbeni lemorzsolódás. Még mindig kevés felnőtt szerzi meg az általános műveltséget nyújtó középiskolai végzettséget. Szakmunkásaink közül mindössze 7,2 százalék érettségizett, pedig évről évre sokasodnak a felnőttoktatás formái. Alkalmazkodva a dolgozók munka- és egyéb elfoglaltságához, tanulhatnak a felnőttek esti és levelező tagozaton, összevont osztályokban, a szakmai képzést segítő általános iskolai osztályokban. A inegyében tavaly csak a felnőttek középiskoláiba 2176-an iratkoztak be. A most induló tanév újdonsága a szakmunkások kiegészítő középiskolája, ahol a munkájuk mellett továbbtanulni szándékozó szakmunkások középiskolai végzettséget szerezhetnek esti, levelező oktatási formában, de egyéni felkészülés alapján is vizsgázhatnak. A szakközépiskola harmadik évfolyamának sikeres elvégzése után a hallgatók érettségi vizsgát tehetnek, s így az iskola egyetemi továbbtanulásra is jogosít. Nálunk, várakozáson felüli érdeklődés nyilvánult meg e tanulási forma iránt. Dombó- várott 1, Szekszárdon 3 tanuló- csoportban több mint 150-en kezdik el szakközépiskolai tanul- monyaikat Mint a miniszteri utasítás hangsúlyozza e továbbtanulási forma célja, „hogy a már szakmunkásképesítéssel rendelkező dolgozóknak korszerű általános középfokú műveltséget nyújtson, s így tegye lehetővé számukra a szakközépiskolai végzettség megszerzését, egyúttal erősítse világnézeti, politikai, erkölcsi fejlődésüket, továbbá tegye őket alkalmassá az önművelésre, szakmai ismereteik önálló bővítésére, a politikai és közéleti tevékenységben való részvételre, szabad idejük értékes felhasználására". Ebben az iskolatípusban hal tantárggyal — magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, kémia, közgazdasági és állampolgári ismeretek — foglalkoznak a tanulók. Fakultatív tantárgyként szakmájukhoz közelálló ismereteket is szerezhetnek. A kevesebb tantárgy nem jelent engedményt — a vizsgák szigorúak, megkövetelik az elmélyült ismereteket, az általános műveltség — csak a vizsgákhoz való eljutást teszik rövidebbé. Az esti tagozaton hetenként három napon tanítanak. A foglalkozásokat munkaidő után, a lehetőségekhez mérten a dolgozók üzemi munkarendjéhez igazodva tartják. Az esti tagozaton a tanítási órák látogatása kötelező. Szerveznek heti egy-, illetve kétnapos elfoglaltsággal járó levelező oktatási A heti kétnapos foglalkozásnál a második nap az ismeretek begyakorlását szolgálja. Az önállóan tanulók; mint vendéghallgatók részt vehetnek a szervezett órákon, s kívánságra egy vizsgaidőben két évfolyam tananyagából vizsgázhatnak. A hároméves szakközépiskolába azok iratkozhatnak be, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték és szakmunkás-képesítéssel rendelkeznek. A tavasszal meghirdetett fs-' kolatípusba elsőnek Veszprém, Szolnok, Békés, Győr, Hajdú megyében és Budapesten jelentkeztek szakmunkások. A már eddig is működő dolgozók szakközép- iskoláiban, nappali tagozatos iskolákban, s néhány helyen gyárakban, vállalatoknál kihelyezett osztályokat is szerveztek. Ezek az osztályok nyitva állnak a gyermekgondozási segélyen lévőknek, sőt az egészségügyi okok miatt nem dolgozóknak is. örömmel fogadjuk ezt az új,' sok kedvezményt nyújtó lehetőséget, amelyet tömeges oktatási formának szánnak. Az szintón örömünkre szolgálhat, hogy a szakmunkások kiegészítő középiskolájának 153 hallgatója zömmel fiatal. A beiratkozottak döntő többsége 30 éven aluli. és külföldi együttesek viszik színre a testvéri ország színdarabjait. A drezdai színház mutatja be az NDK-ban első ízben Sarkadi Imre „Az elveszett paradicsom” c. művét. Az NDK-ba várják Iglódi István rendezőt és Kölönte Zsolt színpadtervezőt. A szász színpadok mutatják be Kertész Ákos „Névnap” c. mai témájú darabját is. De a ,-bautzeni és a zittaui színház is bemutat magyar darabokat. A színházi napok kiemelkedő eseménye lesz a Magyar- Nemzeti Színház vendégjátéka november 17-e és 29-e között, amelyet nagy érdeklődéssel várnak mind Berlinben, mind pedig Drezdában, Az élet értelme Igazgató ismerősöm panaszkodik: fáradt, szeptember közepe van és még nem volt szabadságon; Sok a küldöttség, sok a munka, most is egész köteg elintéznivalóval a hóna alatt bandukol haza. — Talán éjjel háromra kész leszek! Ha a szabadságát nem külföldön tölti, vagy valahol távol a munkahelyétől, hanem otthon, akkor állandóan „beugranak” hozzá hol ezzel, hol azzal. Kikérik a véleményét, intézkedéseit várják. Fárasztó. Ha nem kérnék ki a véleményét, ha nem várnák az intézkedését — idegesítő lenne. Jólesik, ha beugranak hozzá, mikor a szabadságát tölti, de szabadulni is szeretne a vezetői gondoktól, döntésektől. Pihenni szeretne, de valahogy úgy, hogy ne is szakadjon el a munkahelyétől. Pihenni úgy, hogy azért érezze: szükség van rá. Örökké rágja, töri magát. A fizetésért, a prémiumért? Nem! Valami másért. Valamiért, amit maga sem tud megfogalmazni pontosan. Egyet biztosan tud: bármennyit ígértek volna gyomra kétharmadáért, nem adta volna oda. Mégis elvették tőle az orvosok. Ingyen. Viccesen meg is jegyzi: — Odadobták a kutyáknak! Vagy talán a medikusok tanulmányozták az én féltve őrzött gyomromon a gyomor-redőket és egyebeket. Panaszkodik, hogy fáradt, hogy sok a munkája. .. Olyan embertípus ő, aki munka nélkül meghalna. A gyomorműtét után is azért ugrott olyan gyorsan talpra, mert tudta: már várják a munkahelyén, hisz látogatáskor is céloztak rá: gyűlnek az elintézendő ügyek, amelynek eldöntésében az ő véleményére is szükség van. — Dolgozunk, a magunk és mások ügyében loholunk! Most, hogy öregedni kezdek, gyakran elgondolkodom az élet értelmén. Szerinted mi az élet értelme? A kérdés váratlansága megdadogtatott. — Hát... — és eldadogtam, hogy szerintem az élet értelme az, hogy dolgozunk, hogy fut- kározunk a magunk és mások érdekében, hogy leromboljuk a régi házakat és újakat építünk helyette, hogy gépek futkároznak velünk és körülöttünk, hogy általunk megváltozik a táj, hogy egyre több gyerekünk jár bölcsődébe és óvodába, hogy növeljük a termésátlagokat, hogy együtt megyünk nagygyűlésre és labdarúgó-mérkőzésre, hegy otthon vár a család és a munkahelyünkön a kollektíva, hogy érezzük szükség van ránk, hogy odaadjuk a kétharmad gyomrunkat magunkért és másokért, hogy mások által megvalósítjuk önmagunkat és segítünk másokat az önmaguk megvalósításában... Ekkor közbeszólt: — Tehát arra gondolsz, amit az ember temetésén így szoktak tömören fogai-.- zni: „Nem élt hiába”. — Arra. Pontosan arra! Az ember az életnek él. Az élet sodrában él, amely néha elsodorná, a mélybe lökné, zátonyra dobná, partra hajítaná, szírinek vágná... Az értelmesen élő ember nem hagyja magát! Küzd és megtanít másokat is küzdeni. Küzd önmagáért és másokért. Megváltoztatja önmaga és mások környezetét. Ha a szükség úgy hozza: feláldozza saját gyomrát mások egészségéért. És akkor azok a mások meggyógyítják, ismét egészségessé teszik. Az élet értelme tehát: küzdeni önmagunkért és másokért. Mindig, minden körülmény között. Mert, amit másokért teszünk, önmagunkért is tesszük. Mi másokért teszünk valamit, mások értünk tesznek valamit. így válik egyre szebbé, könnyebbé és értelmesebbé az életünk, az élet értelmét kereső és megtaláló emberek által. SZÁLAI JÁNOS
