Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

I magazin m magazin Dz ioiik tatarozzák meg az enter hangulatát Egy amerikai tudós az idő­járásban találta meg a jó vagy rossz hangulat biofizikai ma­gyarázatát. Ez a kétféle lelki­állapot szervezetünk elektro­mos töltésű részecskéinek ha­tására alakul ki. Ezek a ré­szecskék a „jótékony” negatív ionok és a „káros” pozitív ionok, amelyek különböző mennyiségben találhatók a be­lélegzett levegőben. (Az is ká­ros lenne, ha a levegő egyál­talán nem tartalmazna iono­kat.) Mint ahogy a tavaszi virágpor sokaknál szénanáthát okoz, a „pozitív ionok” káro­san befolyásolják magatartá­sunkat, rossz kedvűvé, zsém­bessé tesznek. Ugyanakkor a negatív ionok valósággal „meg­olajozzák” pszichológiai gépe­zetünk fogaskerekeit, hatásuk­ra kezdünk összhangba kerül­ni saját magunkkal. Az ionok egyébként egészen szélsőséges eseteket is teremt­hetnek. Boszorkánymesékbe il­lő történetek nyerhetnek így „ésszerű” magyarázatot. Ta­vasszal és ősszel például a svájci Alpok északi vonulatai­nak völgyében és Tirolban elő­fordul, hogy az asszonyok meg­ölik férjüket, és képtelenek számot adni maguknak arról, hogy miért tették. A népi böl­csesség talált rá magyarázatot: „A főn bolondította meg őket” — mondják. Hogyan lehetséges, hogy a száraz, meleg déli szél ilyen erős lelki válságot idéz elő? Ez azért lehetséges — mondja a kaliforniai Berkeley University professzora, Albert Krueger, mert a főn rendkívül sok pozi­tív iont tartalmaz. Ez a meg­állapítás meglehetősen nyugta­lanító, ugyanis a hivatali szo­bák, a zsúfolt lakások és a vá­rosi utcák levegője szintén po­zitív ionokat tartalmaz, vagy egyenesen ionszegény. Tekintettel arra, hogy a be­lélegzett levegő tartalmazhat pozitív, de negatív ionokat is, vagv lehet ionszagény is, logi­kus ha arra gondolunk, hogy a belélegzett levegő szerveze­tünkre gyakorolt hatása erő­sen különbözik, attól függően, hogy negatív vagy pozitív io­nok vannak-e benne túlsúly­ban. Felmerül a kérdés, hogy az embert körülvevő levegőben tapasztalható ionkülönbség be­folyásolhat!a-e az egészséget. Albert Krueger véleménye sze­M Ügyes berendezkedés A Pierre Pouvreau ágya előtt fekvő kopott szőnyegre 10 000 doboz olajos szardínia, 50 WC- csésze, 10 tonna búza, egy elektronikus számítógép és még sok másfajta cikk omlott az elmúlt tíz esztendőben. Pierre Pouvreau nem nagykereskedő, aki odahaza rendezte be rak­tárát: szerény nyugdíjas. La Rochelle francia városban él, egy olyan ház első emeletén, amely a nagyforgalmú gép­kocsiul egyik éles kanyarjában fekszik. Esős időben Pouvreau le sem vetkőzik: felöltözve al­szik, hiszen bármely pillanat­ban megtörténhetik, hogy la­kásának falát áttörik a meg­csúszó teherautókról lezuhanó holmik. Meg kell mondanunk: Pierre Pouvreau nem unatkozik. Egyenesen örül a hasonló bal­eseteknek: „A biztosító társa­ság minden alkalommqű hely­re állítja a lakásomat és új bútorral rendezi be.” — mon­dotta a riportereknél^. rint igen. Megfigyelték, hogy azok az emberek, akik egész napon át ionszegény vagy túl sok pozitív iont tartalmazó le­vegőt kénytelenek belélegezni, fáradtak, enerváltak, felfogó­képességük csökken. A kaliforniai egyetem ioni­zált levegőt vizsgáló intézeté­ben 17 éven át folytattak kí­sérleteket. Arra igyekeztek fényt deríteni, hogy a két fajta ion milyeh fiziológiai változá­sokat idéz elő a növények és a laboratóriumi kísérleti álla­tok szervezetében. A kísérleti állatokat mindenféle szennye­ződéstől mentes környezetben tartották. Megfelelő berende­zések segítségével ebben a lég­körben tetszés szerint állítot­tak elő negatív vagy pozitív ionokat. A növények (árpa, zab, sa­láta) sokkal gyorsabban növe­kedtek (a növekedési arány 50 százalékkal nőtt) és sokkal na­gyobbra nőttek ionizált leve­gőben, tekintet nélkül arra, hogy a levegő negatív vagy pozitív ionokat tartalmazott. Könnyebben felszívták a talaj­ból a táplálékot, könnyebben lélegeztek, ezeknek az elektro­mos töltés szempontjából egy­általán nem stabil részecskék­nek a hatására. Éppen a stabi­litásnak a hiánya befolyásolta kedvezően a növények fejlődé­sét. A kísérleti patkányokon és egereken végzett megfigye­lésekből meglepő dolog derült ki: a pozitív ionok hatására megnövekedett az állatok ha­lálozási aránya. A nyulaknál megfigyelték, hogy a pozitív ionok hatására agresszívebbek­ké váltak. Az ionhiány viszony­lag kisebb problémát jelentett. A negatív ionok hatására vi­szont jelentős mértékben csök­kent a halálozási arány, meg­szűnt az állatok nyugtalansága és „értelmesebbekké” váltak. Megfigyelték például azt is, hogy a sziliciumpor okozta légzési zavarokat kedvejzően befolyásolta a negatív ionok­kal telített levegő belélegzése. Mindezek a megfigyelések ar­ra indították a kutatókat, hogy egy kicsit több hitelt adjanak a középkor egyes „boszorkány­történeteinek”. Napjainkban már gyártanak olyan kis készülékeket, ame­lyek negatív ionokkal telítik a levegőt. Egyre többször elő­fordul azonban, hogy ezek a készülékek ózont állítanak elő, ez pedig káros az ember szer­vezetére. Pigmeusok Dél-Amerikában? A spanyol konkvisztádorok több, mint 400 évvel ezelőtt azt mesélték, hogy az .Orino­co partján fekvő őserdőkben pigmeus indiánokkal talál­koztak. Ezt utóbb ugyanolyan egzotikus legendának minősí­tették, mint az Eldorádóról szóló meséket, amelyek sze­rint a város házai ott tiszta aranyból készültek. Venezuelában azonban nem­régiben sajátságos leletekre bukkantak. Caracas környé­kén az egyik építkezésnél az exkavátor csonthalmazt emelt ki a föld felszínére. Az archeológusok megállapítot­ták : a tömegsírban fekvő, mintegy 2000 csontvázat kö­rülbelül 500—600 évvel ez­előtt temették el. Mindany- nyian apró termetű, de fel­nőtt emberek voltak. Egyszó­val: Caracasban, a dél-ame­rikai pigmeusok temetkező­helyét fedezték fel. Közben az irattárakból elő­kerültek a spanyolok 1530-ból származó feljegyzései, ame­lyekben részletesen megírták, hogy a pigmeus indiánok ki­zárólag az erdőkben éltek, s rövid kopjáikkal vadásztak^ Fizikailag gyengék voltak: a hódítók még fegyverhordo­zónak sem tudták használni őket. A pigmeusok meztelenül jártak, s apró tengeri kagy­lókból készült füzéreket vi­seltek, i A régészek gondosan átszi­tálták a földet a leletek kö­rül és százszámra találtak kagylócskákat, a füzérekhez szükséges lukakkal. A konkvisztádorok feljegy­zései tehát nyilvánvalóan megfeleltek a valóságnak. Az NDK tudósai most arra a kér­désre keresik a választ, hogy a latin-amerikai erdők kis növésű lakosai miért haltak ki. Bizarr rekordok Az emberek nemcsak azzal szereznek maguknak dicsősé- * get, hogy megmásszák a leg­magasabb hegyeket, lemerül­nek az óceán mélyébe. Sokan másképp próbálkoznak ... Akadnak olyan hóbortosok, akik füstkarikákat eregetnek, aranyhalakat, vagy szőlősze­meket nyeldesnek, órákig po­Kerékpár-ergométer A szív elégtelensége miatt operált gyermekek rehabilitá­ciója mind gyakoribb feladat­tá válik az egészségügyi intéz­ményekben. A rehabilitáció lé­nyege: olyan mozgásoknak a gyakoroltatása a gyermekkel, aminőket a műtét utáni álla­potuk megenged nekik. Ehhez persze az szükséges, hogy fel­mérjék a gyermek szívének és vérkeringésének állapotát, amit részint nyugalmi állapotban, részint munkavégzés közben kell megejteni. Ez utóbbi célra szolgál a képen látható kerékpárszerű szerkezet és a műszeregyüttes, amellyel a műtéten átesett gyermek munkateljesítményét lehet megmérni. A kerékpár­ergométeren előre beállítható a terhelés nagysága. A pedá­lok hajtása közben műszerek­kel lehet ellenőrizni a szív működését és a vérkeringést a mellkasra helyezett érzékelők útján. A kapott adatok érté­kelése után az orvos előírja a gyermek által végzendő torna­gyakorlatokat, valamint azt, hogy milyen életmódot kell folytatnia végleges felépülése érdekében. Ma már elfogadott az az álláspont, hogy a sikeres műtéten átesett gyermekek esetében nem a pihentetéstől, hanem az orvos által előírt, fokozatosan növekvő adagú gyógytornától várható a gyó­gyulás. fozzák egymást. Az ilyenfajta rekordok kapnak helyet a Guiness Book of World Re­cords című munkában, mely 10 000 „versenykategória” vi­lágrekordjait tartja nyilván. A gyűjteményt egy ír ne­mesi család adja ki, s azt ál­lítják, hogy ez az egyik leg­olvasottabb mű a világon. Nemrég azonban kétszáz kali­forniai fiatalember gyűlt ösz- sze, hogy megdöntse Guines- nék birodalmát, bebizonyítsák, hogy ők is helyet találhatnak a halhatatlanok! között. Bár a Guiness-gyűjtemény igen sok értelmetlen rekordot tartalmaz, a „Bolondos olim­pia” eredménye felülmúlja a várakozásokat. A résztvevők egy héten át küzdöttek állha­tatosan 75 kategóriában, s si­került 11 világrekordot meg- dönteniük: — John Parker (24 éves) 300 aranyhalat falt fel, és így 75 nyeléssel haladta meg elődjét. — John McKinney (17 éves) és Rick Sackett (25 éves) mindketten 52 égő szivart tar­tottak 30 másodpercig a szá­jukban. (Ez is jelentősen felül­múlja a korábbi rekordot: 28 szivar, 30 másodperc.) Scott Case, aki nerp szereti a szivart, a cigaretta-kategó­riában indult: 110 égő ciga­rettát tartott egyidejűleg a szájában 30 másodpercen ke­resztül. — Kervin Farrel és Corey Fletcher 7 és fél órán keresz­tül álltak egy lábon, s így egy órával javították meg a ko­rábbi világcsúcsot. — Allan Greenberg (22 éves") kedvenc lemezét forgatta 5 órán keresztül — a mutató­ujján! — Bruce Stewart és Robert Árgust 31 órán át pofozták egymást, s még a könnyük sem csordult ki. Ezzel a ko­rábbi pofozkodási rekordot 1 órával javítptták meg. — Frank Dolce egy cigareU tából 30 füstkarikával többet fújt ki, mint elődje. Az új világrekord 116 karika. — Három fiatalember több mint 50 órán keresztül ült az egykerekű bicikli nyergében, s közben kártyázott, pingpon­gozott és biliárdozott. — Mind között a leghóbor­tosabb Roger Guy, aki éppen három világrekordot döntött meg: twistelésben, álmatlan­ságban és. csókolódzásban. Megpróbálkozott azzal is, hogy nem egészen 176 nap alatt 3001 kilométert úszott lefelé a Mississippin. A Guiness-kiadó nem lelke­sedett különösképpen a kali­forniai bolondos olimpiáért. Kénytelenek „korszerűsíteni” a gyűjteményt, vagy pótkötetet kell kiadniok. Tehénen... a nyereg Nem mondana igazat a köz­mondás, ha azt állítaná, hogy ha valami nincs a helyén, az úgy áll, mint tehénen a nye­reg. Akadnak ugyanis tehe­nek, amelyeknek a nyereg ugyanolyan jól áll,..mint a lo­vaknak. Az egyik salzburgi gazda­ság tulajdonosának két leá­nya kitűnő sporteredménye­ket ért el apjuk „Lili” és „Mari” nevű tehenével. Ki­tartó munkájuk — a helyi lovarda vezetőinek szakértel­mével párosulva —, meglepő eredményekre vezetett. A tehenek gyorsan megszokták a nyerget és a kantárt, megta­nulták az' ügetést és a vágtát, sőt még akadályok átugrásá­ra is vállalkoztak. „Mari'’ például könnyedén és nyil­vánvaló gyönyörűséggel "Ugor­ja át az 1 méter io centimé­teres sorompót. Az ifjú „lovarnőket” csak az hozza ki néha a sodruk­ból, hogy tehénkéik — nyer­tes paripák diadalmas nyerí­tésétől eltérően — olykor pa­naszos bőgést hallatnak. Egyébként semmi különbség. 974. augusztus XL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom