Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
) s y V 7 Jobb utakon ugyanannyi pénzért Felhasználatlan milliók — A megyei DIEB vizsgálata Növekvően közérdekű témát vitatott meg a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság: azt, milyen gazdaságosan használják fel az utak korszerűsítésére, felújítására és karbantartására rendelkezésre álló összegeket. A széles körű vizsgálódás — többek között — megyénk két városára, tizenegy nagyközségi, illetve községi tanácsra, a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóságára terjedt ki; összesen 3592 kilométer hosszúságú útra. A vizsgálatvezető Fábián Imre volt. A közúthálózat fenntartására a negyedik ötéves terv első három évében 470 millió forintot fordítottak. A fejlődés jele, hogy a korszerűsítés az országos úthálózaton már követte a forgalomból eredő sorrendiséget: a tanácsi utakon a rangsorolás még a helyi tapasztalatokon alapult. A hiteleket minimális kivétellel rendeltetésszerűen használták fel. Egy helyütt azonban korszerűsítés helyett új út építésére költöttek, két helyütt pedig — helytelenül — egyéb célra is fordítottak a korszerűsítésre, felújításra szánt pénzből. A KPM Szekszárdi Közúti Igazgatósága, — szögezte le a vizsgálat —, személyi és gépi felkészültségének köszönhetően egyaránt alkalmas feladatainak jó ellátására. Sajnos, a tanácsi úthálózat fenntartása a vizsgálat idején meg nem volt megoldott. A tanácsok nemritkán útorökkel, napszámosokkal végeztettek karbantartást — alacsony termelékenységgel, tehát aránylag- nagy költséggel. Sajátos, de nem előnyös helyzetet teremtett a negyedik ötéves terv út- és hidke- retének megállapítása, elosztása, majd felhasználása. Az előkészítés a falvakban kezdődött, folytatódott a járásoknál, végül a megyénél fejeződött be. Mivel a lebontása községi tanácsok szintjéig történt, elkerülhetetlenné vált az anyagi eszközök felaprózó- dása. Ebből eredően nem egy községnek olyan kevés jutott, hogy avval semmit sem tudott kezdeni; a pénz tehát felhasználatlanul maradt. Mivel sók kicsi sokra megy, a tanácsok egy év alatt megközelítően tízmillió forintot nem tudtak felhasználni. A kivitelezői kapacitás hiányát az a gond tetőzi, hogy a tanácsok az év elején még nem tudnak a kivitelezőnek fedezetigazolást adni. Nem, mivel bevételeik zöme az év második felében jelentkező befizetésekből adódik. Az országos úthálózat korszerűsítését tanulmányterv, bejárási terv készítése előzte meg. A gazdaságossági megfontolások már a' tanulmány- terv készítésekor érvényesülhettek. A tanácsokkal csak kiviteli terv készült, variációk nélkül. így a gazdaságosságot nehéz vizsgálni. A takarékosság érdekében a tanácsok lehetőleg a költségvetési üzemekkel dolgoztattak, és eredményesen fáradoztak társadalmi munkások megnyerése érdekében. A dombóvári járás területén — például — az utakon végzett társadalmi munka értéke megközelíti a 900 ezer forintot. A tervdokumentációk többsége időben rendelkezésre állt. Némelyik közülük alacsony színvonalú volt. Különösen az, amely három (!) méter széles burkolatot szorított kiemelt szegélyek közé. Nem ritka hiba. hogy a kivitelező vállalatok nem vizsgálják a kapott anyag minőségét, beérik a szállító nyilatkozatával. Pedig gvakran érdemes volna mérni .. . A KPM Sm’-s- ; -közúti Igazgatóséba — - "-' -í; -i — egy alkalommal csaknem 160 ezer forintot mentett meg azzal, hogy jól megnézte: mit kapott a pénzéért. A népi ellenőrzés megítélése szerint a rendelkezésre álló drága felszerelések, gépek nincsenek mindenütt kihasználva. Idestova fél évtizede készült el 20 ezer liter befogadóképességgel egy szakasz- mérnökség üzemanyagtankolóállomása, — azóta sem használják. A költségvetési üzemek egyikénél az úthenger egy esztendő alatt mindössze 820 órát — ebből 400-at bérben — dolgozott. A megyei NEB javaslata szerint célszerű volna a közúti igazgatóságok kettős — KPM és tanácsi — felügyeletének megszervezése; így jobban összehangolható lenne az országos fő közlekedési utak, s a hozzájuk .kapcsolódó tanácsi utak fenntartása, korszerűsítése. A műszaki ellenőrzés színvonalának emeléséhez tartozna, hogy az útellenőrök kötelessége legyen a tanácsi költségvetési előirányzatból megvalósuló korszerűsítési és fenntartási munkák ellenőrzése. A tanácsi úthálózat tervszerű, folyamatos karbantartása, felújítása egységes útfenntartó szervezettől volna remélhető. Amint a tények mutatják; a jelenlegi elaprózottság mellett a költségvetési üzemek nem tudnak megbirkózni ezzel a nagy feladattal. Szintén az erők felaprózása ellen szól a Tolna megyei Néni Ellenőrzési Bizottság másik javaslata. E szerint helyes lenne, ha a következő ötéves terv idején a tanácsi út- és hídfenntartási. valamint korszerűsítési előirányzatokat nem osztanák fel az egész tervidőszakra. A felosztás a tanácsok részére csak a korszerűsítésre történjék meg; a fenntartási munkákra szánt előirányzatot pedig évenként bontsák le az igények és lehetőségek alapján. Az a fejlődés, amely az utóbbi esztendőkben a tanácsi munkában tapasztalható, ezzel újabb lendületet nyerne. Ugyanakkor segítene elérni azt, amire a megyei NEB vizsgálatának megállapításaiból következtethetünk: Lehet — és szükséges — ugyanannyi pénzből jobb utakat teremteni, eredményesebben karbantartani. B. Z. Visszhang A pálfai raktár Július 12-én „Miért nehéz o búza Pálfán" címmel a Tolna megyei Népújság cikket közölt, melyben felhívta figyelmünket a pálfai raktár rendezetlen állapotára. Köszönettel vettük észrevételüket; szíves tájékoztatásukra közöljük, hogy a vállalat központja is — az újságcikk megjelenése előtt körülbelül egy héttel — ugyanezeket észrevételezte, melyre a szükséges intézkedést meg is tette. A raktár körülményeinek rendezésére időközben a szükséges intézkedés megtörtént, a pálfai Egyetértés Tsz új termésű búzáját a raktárba betárolta. Ismételten köszönjük figyelmeztetésüket, mellyel segítségünkre voltak az új gabona biztoságo- sabb átvételéhez. Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, Szekszárd Buzogány István, 'Veresk. ig-h. Mándi Zoltán keresk. főosztályvezető Látogatók a katona sírjánál R obog az autó Felsőnyék felé. Arkagyij a háborúról beszél, katonákról, eltűnt vagy meghalt jó barátokról, egyéni tragédiákról. Jelena elöl ül a gépkocsi- vezető mellett, s lankadatlanul figyeli a változó tájat. — Szép ország — mondja később. Jelena Pavlovna a Breszt városhoz közeli Mogilevci községből jött Magyarországra. Mi véste örökre emlékezetébe a cseppnyi magyar falu, Felsőnyék nevét? Az édesapja halálát innen hírül hozó megsárgult levél, ami itt van most is nála. — Ezt 1945. márciusában kaptuk apa katonai parancsnokságától. Az áll benne, hogy Artyom Pável Szilveszte- roviís katona a németekkel folytatott harcok során Magyarországon, Felsőnyék községben elesett. Persze, apa már előbb, 1944. decemberében meghalt, dehát gondolhatja milyen nehéz volt akkor gyors, pontos nyilvántartást vezetni. A háromgyermekes Pável Szilveszterovics 47 éves volt és Styemenkó hadseregtábornok harcosa. — Apáról nem tudtuk meg hol, hogyan halt meg, pontosan hova temették. Kérdezősködtünk, tudakozódtunk Felsőnyék felől, de kevés sikerrel. Édesanya szerette volna megnézni a sírt, virágot, koszorút hozni rá, de nem élhette meg. Apám halála után betegeskedni kezdett, 1962- ben meghalt. Mi akkor határoztuk el, hogy mindenképpen eljövünk Magyarországra, hogy legalább egyszer meglássuk apánk halálának színhelyét _____ J elena asszony férjével, Arkagyij Alekszejeviccsel az INTURISZT szervezésében nyaralni jött a magyar tengerhez. Csoportjuk Siófokon szállt meg. Onnan indultak Szek- szárdra, hogy segítséget kérjenek a megyei pártbizottságtól. Szerencse, hogy lapunk egyik munkatársa felsőnyéki és jól emlékezik még a harcokra. Vállalkozott arra is, hogy megmutatja Pável Szilveszterovics sírját, és a helyet, ahol feltételezése szerint meghalt. — Mindjárt megérkezünk — mondja, amikor feltűnnek az első házak, majd a temetőbe vezető út. Azután a sírok, fej- fák sokasága. Szótlanul haladunk a temetői utakon. — Jelena,. ez az édesapja sírja — mondja kollégám. Obeliszkre hasonlító emlékmű, rajta felirat. „Szovjet katonák nyugszanak itt, akik életüket adták hazájukért. A szovjet haza mindig emlékezni fog rájuk.” öreg néni tipeg hozzánk. A fiatalasszony karjára teszi a kezét. — Honnan jött*lelkem? Hogyan, hát nem magyarok? özvegy Kupi Lászlóné elmeséli, hogy gyakran gondozza a katonák sírját, meg mások is hoznak virágot. Magukra hagyjuk Jelenáé- k'St. A kegyelet percei után pedig a közeli dombok felé indulunk. A síron most már a Szekszárdról hozott virágok díszlenek. — Ott, a dombtetőn álltak a németek, itt meg a völgyben a szovjetek. Nagy harcok voltak itt. Déli napsütésben, öreg szőlőtőkék között visz az út. Kisvártatva diófák csoportja tűnik fel. — Itt állt egy szovjet lö-. Az ellenőr megköszöni Revizorok jártak a vállalatnál, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának emberei. A szokásos, évenként ismétlődő rutinellenőrzést végezték el. Ténykedésük befejezésekor azonban korántsem a szokásos módon távoztak. Rövid értekezlet keretében megköszönték azt a támogatást, melyet a vállalat vezetőitől kaptak, s elismeréssel szóltak az egy év alatt végbement változásokról. Egyebek , között nemcsak a gazdálkodási eredmények növekedéséről, hanem az ügyvitel áttekinthetőbbé tételéről, a párhuzamosságok kiküszöböléséről, a készletnyilvántartás korszerűsítéséről. A vállalati emberek többsége csodálkozott. Még ilvet! Az ellenőrök dicsérnek ! Ritkaság? Ma még az. Ám már nem fehér holló a bíráló észrevételek, megállapítások, jegyzőkönyvi felhívások és figyelmeztetések seregében. A gazdálkodó egységek, legyenek akár vállalatok; akár szövetkezetek, időről időre átesnek különböző vizsgálatok próbatételén. Ez természetes kísérője a mának. Az eszközök hasznosítása, a szociális ellátottság, a pénzügyi tevékenység, az árképzés kiragadott példa csupán, de sejteti, mi mindenre terjedhet ki az ellenőrzés. A legfőbb tulajdonos, a társadalom nevében jelennek meg az ellenőrök, kérik számon, mivel hogyan sáfárkodtak, miként igazodtak a törvényekhez, rendeletekhez. Számon- kérnek; segíteni akarnak. Túlzás lenne a gondolati kapocs? Hiszen a. revizor szónak, az ellenőrzés kifejezésnek mintha mellékíze lenne, valami kellemetlenről, szükséges rosszról tudósítana. S ráadásul mennyi alkalom e vég. Emlékszem, itt legalább tíz halott volt. Valószínű, itt halt meg Pável Szilveszterovics is. Ki tudja ma már? Ha beszélnének a mindent látó, öreg fák ... Visszatérve a faluba, jó étkek várják Bognáréknál a vendégeket. Kacsasült, szalámi, kovászos uborka. — Nálunk alig használunk paprikát kolbászba. Ez meg milyen tűzvörös — mondja Jelena. Mindennapi életünkről esik szó. Jelenáék elmondják, hogy két gyerekük van, a fiú 18 éves, műszála iskolában tanul, a kisebb, a lány 12 éves, a tízosztályos iskolába jár. Arkagyij: Aiekszeje- vics pszichológus, felesége asszisztens. A férj szenvedélyes vadász, Moszkviccsal és mindent tudó kutyájával járja Mogilevci környékét, szarvasra, vaddisznóra lesve. Ebéd után vodka kerül az asztalra, s Jelena kölnit, emléktárgyakat ad át a házigazdáknak. — Hát csak jöjjenek máskor is, szívesen látjuk mindnyájukat, — búcsúzik később a házigazda, s Arkagyij, a széles vállú, mosolygós tekintetű férfi megöleli az öregembert; — Papka, jönni te is Mo- gilevcibe. Robog az autó Siófokra. Amint kiszállunk, a szovjet vendégek már az erkélyről kérdezik, hogy sikerült-e megtalálni Jelena édesapjának a sírját. A fiatalasszony bólint. — A barátok segítik egy- r mást,’ És nagyon sók barátunk van Magyarországon — mondja Afkagylj, aki nem enged él addig, amíg orosz szokás szerint kedves pohárköszöntő után fel nem hajtunk egy kupica vodkát az ismeretségre, a barátságra, a viszontlátásra, Varga József mellékíz kóstolgatására, hiszen az átfogó felügyeleti ellenőrzéstől a népi ellenőrök vizsgálódásán át, banki, szak- szervezeti emberekig, sokan, sokféle ügyben járhatnak el, kérhetnek felvilágosítást, foghatják vallatóra a némán is beszédes papírokat. A közhiedelemmel ellentétben korántsem olyan sűrű, rendszeres, alapos az ellenőrzés, mint kellene, mint amit a társadalmi érdek , indokolna. Nem számít ritkaságnak, hogy egy-egy gazdálkodó egységhez csak három-, négyévente jutnak el a felügyeleti vizsgálat megejtői, s az sem. hogy egy-egy részkérdés elemzése ugyan megtörténik, de háttérben marad az átfogókép, az egé?z helyzetről szóló ítélkezés. Helyeselhető tehát azok a törekvések, melyek a következetes ellenőrzést, a tartalmi elmélyülést szorgalmazzák. Itt kapcsolódik gondolatmenetünk a közösen már elismert, szükségesnek tartott erőfeszítésekhez. A jobb, hatékonyabb ellenőrzés ugyanis, megítélésünk szerint elválaszthatatlan attól, hogy a számonkérés egyben lendítő erő, f közvetítő is legyen. Lendítő erő a jó tapasztalatok elismerő összegezésével, a helyes kezdeményezések dicséretével, az előző ellenőrzés óta végbement változások kedvező vonásainak kiemelésével. Közvetítő szerepre pedig azért kell vállalkoznia az ellenőrzésnek, hogy átvigye, átadja más területeken a célravezető módszereket, megoldásokat, illetve, ha kell, gyűjtse össze, jelezze a pontatlan jogszabályokat, az egészséges fejlődést nehezítő rendelkezéseket, mindazt, amit túlhaladott az élet. í Ahogy csintalan gyermek á sokat emlegetett mumusra, némelyik gazdálkodó egység úgy tekint az ellenőrzésre. Tegyük hozzá: főként ott van ez így, ahol akad takarnivaló. Szervezetlenség, ügyviteli rendetlenség, • pénzügyi fegyelmezetlenség. Sőt, esetleg, visszaélés, bűn. Akinek oka van rá, az tartson, nagyon is tartson a számonkéréstől; Aki hajlana a szabálytalanra, a rendelkezések áthágására, az lásson csak mumust az ellenőrben. Ám fölösleges bizonygatni, mert természetes, hogy a döntő többségnek semmi oka erre. Arra sokkal inkább, hogy meglelje az ellenőrzés, a számonkérés, s a napi gyakorlati munka tökéletesítésének összetartozását, ezerféle kapcsolódását. y - Azt, hogy közös célok elérését, érdekek érvényesítését szolgálják, más-más oldalról, különböző eszközökkel, azonos kötelezettségekkel. S a hangsúly természetesen nem az eszközök különbözőségén, hanem a kötelességek azonosságán, a cél egyeződésén van. Az elismerést, a köszönetét ugyan az ellenőr mondja, de valójában a társadalom véleményének tolmácsolója, jÁ Mészáros Ottó 1974. augusztus U, I