Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

I 4 Ezt fiozta a fact a külpolitikában f így látta a hetet hírma­gyarázónk, Pálfy József: A fél világ legerősebb, leg­gazdagabb hatalmának élén személycsere történt, az impe­rialista nagyhatalom vezetőjét már nem Nixonnak, hanem Gerald Fordnak hívják. A Watergate-botrány adta az ürügyet arra, hogy a nagytőke központjaiban, a sajtóban, a Kongresszusi padsorokban, sőt, még a saját pártjában is meg­sokasodjanak Richard Nixon ellenségei. Összpontosult nyo­másuk most vezetett oda, hogy a Fehér Ház ura lemondjon. Nixon visszavonulásának mindenekelőtt belpolitikai okai voltak: a központi (szövetségi) • végrehajtó hatalom nagymérvű koncentrációja ment végbe Washingtonban, ami megriasz­totta a saját hatalmára félté­kenyen ügyelő kongresszust, vagyis a képviselőket és a sze­nátorokat. A Watergate-ügy csak jelzéssel szolgált arra, hogy íme, az elnök a titkos- szolgálatot, a CIA-t és a nyo­mozóirodát, az FBI-t fel tudja használni egy sötét ügy el- tussolására ... Fordnak, az új elnöknek nyilvánvalóan gond­ja lesz arra, hogy megnyug­tassa a Capitolium honatyáit, ő nem törekszik akkora hata­lomra ... Egyelőre a kongresz- szus kerekedik tehát felül a Fehér Házon. Nem a nixoni—kissingeri külpolitika volt az elnök bu­kásának oka, bár kétségtelen, hogy az amerikai reakció hi­degháborús bajnokai — a Jackson-féle szenátorok és társaik — tiltakoztak „a Szov­jetuniónak tett engedmények” ellen. A belpolitikai okokból meggyöngült helyzetű Nixon sokáig külpolitikai sikereiből próbált új erkölcsi-politikai tő­két kovácsolni magának, így biztosítani megmaradását a Fehér Házban. (E sorok írója másfél hónappal ezelőtt még egy diadalmasan mosolygó Ni- xont láthatott Brüsszelben, a NATO-palotában: az „új At­lanti Charta” ünnepélyes alá­írására az elnök csúcstalálko­zót hívott össze, a NATO-or- szágok vezetői mintegy újra megerősítették abban a nyi­latkozatban, hogy elismerik az Egyesült Államok vezető sze­repét. Fényesen csillogó, köny- nyű anyagból készült, sötétkék ruhájában a kaliforniai nap­sütéstől bronzbarnára sült arc­cal, szélesen mosolyogva sie­tett végig Richard Nixon ak­kor a brüsszeli NATO-székház hosszú folyosóján, a „főutcán”, a diolomaták és atlanti tiszt­viselők, no meg újságírók sor­fala közt, rutinosan osztoga­tott menetközben is néhány kézfogást feltételezett tiszte­lőinek ... akik közül legalábbis az újságírók ilyesfajta meg­jegyzéseket kockáztattak meg: „Nem sokszor lesz már erre alkalma ...” Általános volt a vélemény, hogy az „új Atlanti Charta” éppen a „Nixon utáni időkre” szól már.) Gerald Ford, az új elnök leg­fontosabb mondanivalója első megnyilatkozásaiban éppen az volt, hogy folytatni kívánja az enyhülés politikáját. Az ame­rikai külpolitika folytonossá­gának személyi garanciájaként Henry Kissingert kérte fel ma­radásra az új elnök. (A szov­jet kommentátorok is hangsú­lyozzák, hogy az enyhülési po­litika nem személyekhez kö­tött, hanem objektív körülmé­nyek következménye.) Az őrségváltást a Fehér Ház­ban örömmel fogadta az ame­rikai nagytőke is. Már a múlt hét végén ennek a hétnek az elején látnivaló volt, hogy „a Wall Street Nixon ellen sza­vaz”. A tőzsde árfolyam­emelkedéssel reagált minden olyan hírre, amely az elnök lemondását helyezte kilátásba, viszont az értékpapírok árfo­lyama esni kezdett, ha cáfolták Nixon küszöbönálló lemondá­sát. A tőkéseknek elegük volt már a belpolitikai bizonyta­lanságból. „Új seprő, jól se­per” — ezt várják Fordtól, akire az infláció megfékezésé­nek, a dollár helyzete megerő­sítésének nagy feladatai is vár­nak. Az új elnökről azt olvasni a nyugati sajtóban: feddhetetlen. Amikor alelnök lett. a hon­atyák szavazása előtt az FBI több száz kihallgatást eszközölt Ford múltjának ismerői kö­zött, az egykori eevétemi tár­saitól a volt szabójáig mindön­kit kikérdeztek... A közéleti tisztaságnak ilyen igénye az 1976-os elnökválasztásán min­den bizonnyal újra fog jelent­kezni. Az amerikai eseménvek hát­térbe szorították mindazt, ami Ciprussal kapcsolatban vagv a Közel-Keleten adódott a hé­ten. Cipruson elszórva még mindig dörögnek a fegyverek, robbannak a tánvéraknák, csak nagynehezen tudták rög­zíteni a görög—török—ciprusi vegyesbizottságok az ENSZ képviselőinek közvetítésével, hogv hol is húzódnak hát a frontvonalak a szigeten. A tö­rökök az utolsó pillanatig igyekeztek minél nagvobb te­rületet ellenőrzésük alá vonni, jfáí ankarai 'kormány szándé­ka világos: befejezett tények elé akarja állítani a világot, hogy Ciprus tekintélyes ré­szén török önkormányzatot tudion biztosítani a szigetor­szág kisebbségi lakóinak. Sem a ciprusi görögök, sem az athéni politikusok nem haj­landók erre, így aztán még hosszú huzavonára van kilá­tás a genfi tárgyalásokon csakúgy, mint magán a vita- tot szigeten. A Közel-Keleten.' az arab világban aktivizálódnak a szemben álló erők, ahogyan közeledik az arabokat és iz­raelieket úira a genfi tárgya­lóasztal mellé ültető békekon­ferencia második szakaszának időpontja. (Határozott időpont­ról még nincs szó...) I^mel a dél-libanoni t°rüi°t°k elleni ismételt támadásokkal igyek­szik keménységet, hajthatat- lanságot mutatni. A genfi ér tekezlet egyik kulcskérdése az, hogy miként vonják be a konferencia munkájába a pa­lesztin felszabadító mozgal mat, illetve, hogy a későbbiek során milyen határokkal ala­kulhat ki az új palesztin ál- bm? A genfi békekonferencia előtt az arab egység sem mond- 'ható szilárdnak. Kairó és Tri poli között ellenségesen feszült b viszony. Szadat elnök fel­forgató tevékenységgel vádol­ta Kadhafit és szemére ve tette, hogy vissza akarja von­ni az októberi háború óta Egyiptomban állomásozó fran­cia gyártmányú, líbiai felség­jeles Mirage vadászbombázó­kat. A Szadat-üzenetnek ez a része kisebbfajta diplomá­ciai bombaként robbant: vala­ha Párizs tagadta, hogy tudo­mása lenne a Tripolinak el­adott repülőgépek Kairó, ren­delkezésére bocsátásáról. Szadat magatartását befo­lyásolhatta Fejszál szaúd-ará- biai uralkodó látogatása és sok száz millió dolláros se­gélyígérete. Fej szálról köztu- dot, hogy elszánt ellensége a líbiai elnöknek, aki viszont nem egyszer nevezte az im­perialisták ügynökének és az arab ügy elárulójának a szaúd-arábiai királyt. Nem csoda, ha ilyen körülmények közt a szeptember elejére ter­vezett arab csúcstalálkozót ok­tóber második felére halasz­tották. Athén Amnesztia Az új görög kormány am­nesztiában részesíti mindazo­kat, akiket az 1945—1949-es görög polgárháború idején folytatott „kommunista tevé­kenység” és „kémkedés”, vagy elkövetett „politikai gyilkos­ság” vádjával ítéltek el — je­lenti Athénből az AFP. Az amnesztiarendelet egyaránt vo­natkozik az ilyen vádakkal Görögországban fogva tartott 11 személyre, valamint a tá­vollétükben elítélt emigrán­sokra. Az athéni hivatalos köz­lönyben megjelent amnesztia­rendelet az AFP értékelése szerint a polgárháború utolsó következményeit rendezi. Lesz-e béke Vietnamban? Korunkban szemtanúi vagyunk annak, hogy miként vá­lik történelemmé a napi politika. A felnőtt emberek még emlékeznek a francia kolonial izmus „szennyes indokínai há­borújára”. Emlékeznek erre a soha azelőtt nem hallott, fur­csa névre: Dien-Bien-Phu, s arra, ami ott történt: a vietnami nép forradalmi szabadságharcosai katlanba zárták és meg­írásra kényszerítették a francia gyarmati hadsereg színe- javát. A genfi szgrződéssel elrendelt fegyvernyugvás éppen ma húsz esztendeje lépett életbe, de a genfi szerződés „nem biztosította” a békét Vietnamban. A kivérzett francia gyar­matosítók helyébe az amerikai imperialisták léptek. A tűzszünet ma két évtizede életbe lépett, de a Pentagon titkos irodáiban már készítették a következő háború terveit. A japán szamurájokkal, a franciákkal vívott másfél évtizedes élethalálharc után Vietnam népe számára újabb másfél véres évtized következett: élethalálharc az amerikaiakkal. Lénye­gében ezt a harcot is megnyerték, az amerikaiak Párizsban kényszerültek elismerni ezt, a tárgyalóasztalnál. A vietnami szabadságharcosokat megtörni nem tudták, azok — a szabad, demokratikus VDK mellett — felszabadították Dél-Vietnam jelentős részét. A párizsi egyezmény ennek kényszerű be­ismerése. De május óta ismét a hadijelentések uralják a vietnami híranyagot. Vajon sgha nem lesz béke Vietnamban? Két évtizede a genfi, tavaly a párizsi egyezmény világosan megmondta: hogyan lehetne békét teremteni a sokat szenvedett ország­ban. Hagyni kell, hogy a vietnami nép sajá{ maga válassza meg az életformát, a politikai, társadalmi rendszert, amely­ben élni akar. A nemzeti megbékélésre kész szabadságharco­sok ezt az utat szeretnék járni, de a fegyvert csak lábhoz tették, mert a közel három évtizedes háborúban kivívott jogaikat nem engedik elorozni maguktól. Ebben az elhatá­rozásukban változatlanul maguk mellett érezhetik a Szov­jetunió, a szocialista országok testvéri támogatását, amely eddig is nélkülözhetetlen segítséget jelentett a győzelem ki­vívásában. (KS) Róma Folytatódik a nyomozás a fasiszta merénylet iiyyében Az olasz rendőrség folytatja a nyomozást a vasúti merény­let elkövetőinek felkutatására. A Cisnal nevű fasiszta szervezet egyik aktivistájának otthonában valóságos fegyver­raktárra bukkantak. A bo­lognai hatóságok hivatalosan is előzetes letartóztatásba he­lyezték azt az Italo Bonót és Emanuele Bartolit, akit ked­den vettek őrizetbe. Egy bres- ciai banktisztviselő tanúvallo­mása szerint Italo Bono ugyanaz a személy, aki május 28-án a bresciai Loggia téren tartózkodott néhány pillanattal azelőtt, hogy a nyolc ember életét kioltott fasiszta pokolgép felrobbant volna. Az Unitá, az Olasz Kommu­nista Párt lapja nem tartja ki­zártnak, hogy az Italicus elleni fasiszta merénylet előkészítésé­ről Giorgio Almirante, az Olasz Szociális Mozgalom ne­vű újfasiszta párt főtitkára is tudott. A bolognai nyomozás szálai ugyanis római fasiszta körökhöz vezetnek. BUDAPEST Magyarország és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­« 1974. augusztus 11. Gerald Ford, az új elnök és Kissinger külügyminiszter fogadta a Fehér Házban Jurij Vo­roncov szovjet diplomatát. ság között nemrégiben létre­jött gazdasági együttműködési megállapodás alapján most került sor az első üzletkötésre. A jemeni egészségügyi minisz­térium és a Medicor Művek képviselői aláírták azt a szer­ződést, amely szerint összesen 960 ezer dollár értékben szál­lítanak magyar kórházi felsze­reléseket, röntgenkészülékeket, műbőr berendezéseket, elektro- medikai készülékeket és más egészségügyi berendezéseket. Ennek megfelelően három je­meni településen épülő 20 ágyas kórházat teljesen ma­gyar felszereléssel rendeznek be. GENF Callaghan brit kül" 'yminisz- tep, aki Törökország és Görög­ország közvetítői szerepét töl­ti be Genfben, kijelentette: „összegezésül azt mondanám: Történt mozgás a ciprusi ügy­ben, de hogy ez elfogadható, vagy sem, még nem bizonyos”. Mavros görög külügyminiszter véleménye szerint a légkörben enyhe javulás érezhető, de még fontos problémák várnak meg­oldásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom