Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-09 / 185. szám
I \ » f Rekonstrukció Simontornyan A nyereség forrásai L A Simontornyai Bőrgyárban rendhagyó módon készülnek a gyáralapítás kétszázadik évfordulójára: befejezik a hetvenes évek végére a gyár korszerűsítését. A munkálatok — a gyártelepítés, gépesítés — közel félmilliárd forintba kerülnek. A rekonstrukciót a gyár saját beruházásaként, részben állami hitellel valósítják meg. * A bőr fontos alapanyaga seregnyi fogyasztási cikknek. A mindennapi használatban a cipő'áll hozzánk és a gyárhoz is legközelebb, ezen tudjuk lemérni, hogy egy-egy ember egy évben mennyi bőrt használ el. Ha az ember otthon saját cipőtárában leltárt készít, meglepő eredményre jut, a fiókokban, ágyak alatt, szekrények mélyén legalább egy marhabőrt kitevő cipőhalmazt talál. Az országban tízmillió ember él, s nyugodtan mondhatjuk, a műbőr nem szorította ki, s nem is fogja pótolni teljesen soha az „élő bőrt”, azaz az állati eredetű ipari nyersanyagot. A nyersbőrellátáson múlik, tehát az állattenyésztésen, hogy egy országban milyen színvonalon áll a bőripar, meghatározó, hogy a fogyasztás is csak ennek következtében, mértékében növekedhet. Mit tegyen az olyan ország, amelyiknek kevés az állata, de a bőrfogyasztás viszont világszínvonalon áll? Az áruk útját, a cserekereskedelem indította el, azt hiszem bőrügyben voltak az első kereskedelmi megállapodások, lett légyen a bőr évezredekkel ezelőtt is más ruházati termék, s az érte kapott só, hogy a klasszikus példánál maradjunk, kellett az állattartó ősünknek. Nekünk pedig különösen kell. A negyedik ötéves terv végére az iparnak ötvenmillió pár cipőt kell készíteni. Képzelhető, mennyi bőr kell ehhez, még akkor is, ha egy jelentős mennyiséget ebből az ötvenmillió párból műbőr felsőrésszel, illetve talppal készítenek el.Szóval nemcsak cipőipari szükséglet a bőr, hanem más területen is hasznosítják — kórházakban például, a járműiparban, stb. A bőrfelhasználást azonban legkézenfekvőbb a cipőn keresztül vizsgálni. A következő képet kapjuk. A cipőipar 1955-ben 13 millió pár lábbelit gyártott. 1970-ig óriási fejlődés volt, ebben az évben a hazai ipar már 36 millió lábbelit adott a kereskedelemnek, az idén 41 millió párat, mint fentebb írtuk a tervidőszak végén pedig ^ötvenmillió pár cipőnek kell k futószalagokról lekerülni. Tehát lakosságunknak lesz elegendő bőralapú cipője, azonkívül ki tudjuk elégíteni exportrendeléseinket is. Mondani sem kell, hogy a nyersbőrszegény országnak, mint hazánk, jól felfogott érdeke, hogy a külföldön vásárolt nyersbőrt, feldolgozva, cipőként, vagy más ruházati termékként külföldön is adjuk el. Persze csak any- nyit, amennyit a hazai szükségletek kielégítése után e célra adni lehet. Tavaly a cipőipar 17 millió pár lábbelit exportált, ebből 14 millió párat a szocialista országokba. A Tolna megyei cipők használói többek között nyugatnémetek,' NDK-benek, szovjet, cseh, lengyel, stb. országok lakosai. A hazai bőrfeldolgozásnak jelentős bázisa van Simontornyán. Mondhatjuk kétszáz évesnek már ezt a gyárat, — egy ilyen írás keretében ez megengedhető, hisz alig három év választ el bennünket az évfordulótól — s rögtön hozzátehetjük, az utóbbi huszonöt évben nagyobb volt a fejlesztés, mint a megelőző 175-ben, és a következő három év pedig felülmúlja a most zárult huszonöt év eredményeit is. A gyárban a puhabőr-termelés 1955-ben 900 ezer négyzetméter volt, tavaly 2,5 millió négyzetméter... A fejlődés óriási, mégis azt kell mondanunk, hogy a bőrkikészítő ipar elmarad a feldolgozóipartól. Azaz a cipőgyárak korszerűbbek, mint a bőrgyárak... A Könnyűipari Minisztérium éppen ezért évtizede elhatározta, hogy a hazai bőrgyárakat felújíttatja, korszerűsítteti. A Simontornyai Bőrgyár korszerűsítésének befejezésére most kerül sor. A helyzet az, hogy az itt gyártott jó minőségű bőröket nagyon szeretik a cipőgyárak, ugyanakkor itt voltak a legrégebbiek a feldolgozógépek, épületek. Nem könnyű egy ilyen óriási gyár fejlesztését megoldani, rengeteg pénz kell hozzá, azonkívül, hogy a várható kapacitáshoz előre kell biztosítani a szükséges nyersanyagot, a munkás- és műszaki állományt. Tehát a feladat kettős volt: egyrészt megfelelő gépi, technikai berendezést felszerelni, majd ezekhez a személyzet kialakítása. Ez utóbbiban értek el jelentősebb eredményt, mint a gyárrekonstrukcióban. A következő volt az ok: a hazai bőrgyárak egy országos vállalat leányvállalataként működtek, ezért tudták annak idején a pécsi és pesti gyárakban (Folytatás az T. oldalról) pasztalatait elemezve állapította meg, hogy nem élünk elég eredményesen ezen intézményhálózatunk sajátos eszközrendszerével. Társadalmunk okkal vár diákotthonaink, kollégiumaink hálózatától többet pusztán a szociális funkciók betöltésénél. Nyolc általános iskolai diákotthonunk a szakrendszerű oktatás kiterjedése végett jött létre, és a körzetesítési program végrehajtásának vonzata- ként. Ezek a diákotthonok a hét hat napjára több mint hatszáz gyereknek adnak otthont. Tíz középiskolás kollégiumunkban 1374 diák lakik és tanul. Szakmunkástanuló-otthonaikban 544 fiatal számára tudunk helyet, ellátást biztosítani. A működési feltételek nem valahány intézmény esetében idálisak. Kevés azoknak a megyei diákotthonoknak, kollégiumoknak a száma, melyek eleve ilyen céllal épültek. Ebből következően a korszerűség követelményének nehéz, egynémely helyen lehetetlen is megfelelniük. Jóllehet a végrehajtó bizottság a fejlesztési feladatok megfogalmazása során messzemenően méltányolta ezt a helyzetet, mégis az kristályosodott ki a napirend felett nyitott vitából, hogy gazdálkodhatnának gyorsan befejezni a rekonstrukciót. Sorra került a simontornyai gyár is. Mire elkészült a nagycsarnok, szétváltak a vállalatok, lazább szervezeti egységet alkottak csak, s ebben már nem volt lehetőség arra, hogy a rekonstrukciót folytassák. , Négy évvel ezelőtt elkészült a gyárcsarnok, majdnem hatezer négyzetméter alapterületű, az országban elsőként használtak ilyen nagy terület befedésére könnyűszerkezetet... A modern csarnok üresen állt négy évig. Képviselői interpellációk, megyei pártbizottsági közbenjárások voltak szükségesek ahhoz, hogy a gyár fejlesztése elmozduljon a holtpontról. A döntés idén tavasszal pozitív eredménnyel végződött. A Simontornyán készített javaslatok alapján a Könnyűipari Minisztériumban elkészítették a gyárfejlesztés tervét és azt az Állami Tervbizottság elé vitték. Megszületett a határozat, hogy a munkát még az idén el kell kezdeni, s három év múlva az új gyárban, korszerű körülmények között , lehet a legfejlettebb technológiával a nyersbőrt feldolgozni. A valóságos új gyár megteremtésében részt vesz egy francia — Costil — cég is, amely főleg a gépeket szállítja. A rekonstrukció célja, hogy a növekvő hazai és külföldi igényt kielégítsék, hatékonyabb, korszerűbb gyárat építsenek a régi helyébe. Ezzel egy időben pedig javítják a dolgozók munkakörülményeit is. A rekonstrukciós munka elkezdődött. (Következik: Európa legkorszerűbb gvára lesz.) PÄLKOVÄCSJENŐ okosabban is diákotthoni* kollégiumi hálózatunkkal. Szenvedélyes hozzászólások hangsúlyozták egyebek között annak a nevelői fluktuációnak tarthatatlanságát, mely sajnos jellemzője a diákotthonok, kollégiumok életének. Arra vonatkozóan ugyancsak elhangzott számos észrevétel ,és javaslat, hogy célszerű lenne ezeket az intézményeket az oktatási intézményekhez kapcsolni igazgatásunkban, lévén, hogy nem egy diákotthonunk és kollégiumunk kicsiny ahhoz, hogy önálló gazdálkodási szervnek tekintsük. A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást a diákotthonok és kollégiumok működését elemző beszámoló kapcsán, hogy e működés javításának célzatával a hangsúlyt az oktató-nevelő munka hatékonyságának növelésére kell helyezni a jövőben. S mindenekelőtt' többet tenni azért, hogy a diákotthonokban, kollégiumokban elhelyezett munkás és paraszt- családok tehetséges gyermekei behozzák tanulmányaik évei alatt azt a hátrányt, ami ma még visszatartja a legjobb képességű gyerekeket is a középiskolai, majd felsőbb oktatási intézményekben folytatandó tanulmányaiktól. A vita során felmerült az a probléma, hogy a diákotthoni, kollégiumi nevelők munHa vállalatról van szó, csaknem mindig szerepel az a megállapítás, hogy nyereséggel gazdálkodik, s ehhez automatikusan pozitív gondolatok társulnak. Nem ok nélkül, mert az eredménnyel, nyereséggel záruló vállalati tevékenység végső soron azt jelenti, hogy a dolgozók bére, keresete növekedett, a nyereségből olyan alapok képződtek — részben a vállalatnál, részben a társadalom közös kasszájában, a költségvetésben —, amelyekből a termelés bővítésének költségeit lehet finanszírozni. Az is pozitívum, hogy szinte minden vállalatnak van nyeresége, a valóságos veszteséggel gazdálkodók száma oly csekély, hogy azokat két kezünkön is számba vehetjük. Népgazdasági szinten a vóllalati nyereség összesített summája jóval meghaladja a 100 milliárd forintot Az elmúlt esztendőben különösképpen szép volt a vállalati gazdálkodás mérlege, mert a nyereség majd 20 százalékkal gyarapodott. A nyereség összege, növekedésének üteme elegendő indok arra, hogy elégedettek legyünk. A vállalati nyereségben ugyanis átfogóan tükröződik egy-egy gazdálkodóegység munkájának eredménye. Ebben a logikai ösz- szefüggésben a nyereség növekvő összegéhez az élő és holt munka jobb hasznosítása, a termelékenység javulása, az önköltség csökkenése társul. Annál is inkább, mert a vállalati nyereség az árbevétel és az elszámolható költségek különbségéből adódik, s az utóbbiak legjelentősebb tétele az anyag-, a bér- és az úgynevezett általános költség. Kétségtelen, hogy a nyereséget ez a forrás is táplálja. A költségszint épp az elmúlt esztendőben javult — a korábbiakhoz képest — legjelentősebb, s az ebből származó nyereségnövekmény a vállalati gazdálkodás érdeme. A nyereség összegét azonban olyan forintok is gyarapították, amelyek más forrásokból származnak. Az iparvállalatok az elmúlt esztendőben kedvezőbb, jobb áron értékesítették termékeiket, s a nagyobb árbevétel ugyancsak tevékenyen alakította a nyereséget. Ebből a szempontból a tőkés piaci értékesítésnek volt döntő szénájának jelentős részét alkotják ez idő szerint olyan tennivalók, melyek ellátásához nem szükséges a pedagógiai képesítés. Ezért is fogadta el a végrehajtó bizottság azt a két korszerűsítés irányába ható javaslatot, mely az otthonokban, kollégiumokban folyó nevelés számára nyithat jó utat. Az egyik javaslat, hogy a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya vizsgálja meg, miként lehetne a nevelőotthoni, kollégiumi nevelőtanárokat mentesíteni a „szükséges rosszként” végzett nem pedagógiai feladatok ellátása alól. Ezenkívül meg kell vizsgálnia a művelődésügyi osztálynak azt is, hogy melyik két diákellátási intézményünket lehet kísérletképpen közös igazgatásúvá tenni azzal az oktatási intézménnyel, melynek tanulói betöltik az adott kollégiumot, vagy diákotthont. A mindkét vizsgálat tárgyában nyert tapasztalatok útja ezt követően a szakminisztérium lesz, és azzal az igénnyel, hogy az tegye meg a szükséges központi intézkedéseket. A végrehajtó bizottság a bejelentések megtárgyalását követően határozta el a megyei tanács ülésének összhívását szeptember 11-re. A testület ennek az ülésnek az előkészítését augusztus 28-án esedékes ülésén végzi eb repe; a tőkés piacokon értékes' tett ipartermékek árszintje majd 9 százalékkal emelkedett. Nem írható a vállalati gazdálkodás javára az a nyereségsumma sem, amely az importárak költségvetési támogatása következtében keletkezett. Az elmúlt esztendőben — s erről gyakran esett szó — a tőkés világpiacon példátlan ütemben emelkedtek az anyagárak. A költségvetés a viszonylagos árstabilitás megőrzése érdekében milliárdokkal dotálta a legfontosabb nyersanyagok hazai termelői árát, s ez — a változatlan anyagárakkal dolgozó — magyar ipar versenyképessé- gét, az exportárbevételben pedig a nyereségét növelte. Hadd utaljunk arra is, hogy ez o nyereségforrás, amelyet egyrészt a növekvő importtámogatás, másrészt a tőkés piaci értékesítési árak emelkedése táplál, ma még bő vizű, de a termelői árak részleges — 1975. január elsejei — rendezése elapasztja, a jövő évben azzal már aligha lehet kalkulálni. A vállalati nyereségnek — számos iparágban — a kedvezmények is fontos összetevői. Nép- gazdasági szinten az eszköz- állomány majd egyharmadát ingyen használják a vállalatok, azokért nem fizetnek eszközlekötési járulékot, sokan pedig a bérjárulék fizetése alól kaptak felmentést. Ezek a kedvezmények ugyancsak milliárdokkal gyarapítják a vállalati mérlegekben kimutatott nyereséget A nem minden arany, ami fénylik közmondásnak a vállalati nyereség vetületűben az a jelentése, mondanivalója, hogy a nyereségként keletkező forintoknak számos összetevőjük van. Az évről évre gyarapodó vállalati nyereség egy része bizonyíthatóan a jobb gazdálkodás eredménye, de vannak olyan nyereségforintok is, amelyek nem a gyárkapukon belül végzett jobb munkából származnak. A vállalatoknak minden forint nyereség egyformán kedves, s aligha tesznek különbséget azok eredete, forrása alapján. Mi sem ünneprontás célzatával tettük. Nem titok azonban, hogy a részleges termelői árrendezés és az eszközlekötési járulékfizetés egyidejű módosítása majd minden vállalatot érinteni fog. A tervezett intézkedések végrehajtásának ugyan az az alapelve, hogy az egyes vállalatok jövedelmi helyzete ne változzék — se pro, se kontra — indokolatlanul, mégis arra kell figyelmeztetni, hogy a nyereség előállításának feltételei bizonyos értelemben mások lesznek. Az importár-támogatás csaknem teljesen megszűnik, az anyagköltségek hányada magasabb lesz, sor kerülhet egyes támogatások, avagy elvonások kiiktatására is. A felhasználó és feldolgozó iparvállalatok Csákokkor módosíthatják saját termékeik árát — és kizárólag hatósági engedéllyel, ha az ár- és a járulékváltozás egyenlege meghaladja a termelési költség 2 százalékát s a vállalati nyereséget legalább 15 százalékkal csökkenti. Ha a negatív hatás ennél kisebb mértékű, azt a vállalatnak saját erőből kell ellensúlyoznia. Aligha kétséges, hogy ezek a körülmények a nyereség szemszögéből előtérbe állítják a költségek csökkentését, ennek szerepét növelik. A vállalatok figyelme, munkája ma még nyilvánvalóan az idei gazdasági feladatok, az idei nyereségterv teljesítésére összpontosul, de jól teszik, ha előrelátóan az árrendezés menetét követve költségszámítással, okos mérlegeléssel és műszaki-gazdasági intézkedésekkel egyaránt felkészülnek 1975-re. 1974, augusztus 9, illést tartott a Tolna megyei Tanáes Végrehajtó Bizottsága Ötvemiüió pár cipőhöz kell a kör
