Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
lí omvaiu nális ellátás és lakásépítés Dombóvárott A kommunális szolgáltatások iránti igény az utóbbi időben megnövekedett Dombóvá- rott is. Ez, elég magától értetődő, hiszen a párt- és kormányhatározatok lényegesen szélesebb körben foglalkoznak e témával napjainkban, mint bármikor korábban. Országosan és helyileg is megkülönböztetett fejlesztési lehetőségeket kapott a szolgáltatás, illetve a kommunális ellátás fejlesztése. A helyzet néha mégis az, hogy a lakosság érdeklődése leginkább akkor fokozódik, amikor a kommunális ellátás valamely pontján zavarok, feszültségek támadnak. Ha megreped például valahol az ivóvízhálózat csőrendszere és a javítás ideje alatt szünetel a vízszolgáltatás, ha zsúfolt a helyi közlekedés, vagy elhanyagoltra vált egy-egy utca képe. Az érdeklődés viszont ilyenkor nem ás a dolgok gyökeréig és csak ritkán kerül a zúgolódó hangok közé olyan, amely a honnan, hová jutottunk kérdésre is válaszol. Pedig nem lényegtelen a kommunális ellátás kis üzemzavarai alkalmából azt is kiteregetni, hogy a kom- monális ellátás színvonalát alapvetően befolyásoló szolgáltatási létesítmények, közművek, ezek hálózatának kiépítettsége mennyi időt, pénzt, energiát nyelt el és „fogyaszt” még el mígnem tökéletesen szolgál a lakosságnak A csatornázási munka még hátralévő részének nagyságát jól demonstrálja, hogy e településünk ez idő szerint mindössze 13 kilométer hosszúságú szennyvízcsatornát mondhat magáénak. Tisztítótelepének kihasználtsága 90—95 százalékos. Nagyon nagy szükség van a 3650 köbméteres új egység beépítésére, mellyel 1975 végéig kell elkészülniük a város- fejlesztőknek. A villamos energia-ellátás terén már kedvezőbb a helyzet, mert teljes mértékben biztosított a város üzemeinek és lakótelepeinek energiaigénye. A DÉDÁSZ az elmúlt években csaknem az egész város területén átépítette a kisfeszültségű elosztóhálózatot, így nincs zavar a gépesítettség miatt nagyobb enereiaigényű háztartások ellátásával. A transzformátorállomás kapacitásának kétharmada van pillanatnyilag lekötve. S ez azt jelenti, hogy ez az állomás fedezni tudja a fejlesztések során támadó új igényeket is. Dombóvár távhőszolgáltatása még gyerekcipőben jár. A fűtőmű csupán a Népköztársaság úti lakásokat látja el — szám szerint 172 lakást — tiaoi 3 millió kalória teljesítményével. E fűtőműre további 30 lakás kapcsolható még rá. A távhőszolgáltatás iránt megnyilvánuló igény szükségessé teszi e szolgáltatási ág további fejlesztését is. Ezért a tervidőszak végéig a dombóváriak további egy kazánnal kívánják növelni a fűtőművük kapacitását, majd 1976—77-ben ismét egy kazán beállítása biztosítja majd a szélesebb körű bekapcsolást. Az úthálózat és helyi közlekedés állapota ismét olyan kérdés, hogy nincs akit ne foglalkoztatna. Az útépítés, karbantartás köztudottan igen költséges fejlesztési munka, tanács legyen a talpán, amelyik az e téren is szüntelenül növekvő igényeknek teljes megelégedésre óhajt és tud eleget tenni. A városi tanácsnak az utak. hidak kezelésére évi 6 6 millió forintja van. Hógy helye is van ennek a pénznek, arra két számadatot idéznénk: 94 410 méter a tanácsi kezelésű utak hossza. Ebből még földút 72 700 méter! Lényegesen derűsebb a képe a járdahálózatnak: 95 kilométer!-, tesz ki a járdák hossza. Sok viszont az elhasználódott, felújítást követelő járdaszakasz. A helyi közlekedést 3 autóbusz látja el. Sajnos, nem kifogástalanul. Semmivel kapcsolatban nem érkezik annyi bejelentés a tanácshoz, mint a helyi közlekedéssel, nehéz is rendet teremteni, mert legtöbb esetben kisebb kollektívák érdekeit hangsúlyozzák a 'Bejelentések. Ha gyarapodik a helyi közlekedést biztosító járműpark, enyhülnek a jelenlegi feszültségek is. Egy-egy település köztisztasági állapota egyúttal meghatározója a település arculatának. ;k- szolgáltatási ágban sem voltak különösebb hagyományai Dombóvárnak. A szolgáltatási ág mégis megszületett, noha munkáját nem gondok nélkül végzi. A gépesítettség jelenlegi foka lényegesen magasabb, mint volt néhány évvel ezelőtt, de még ma sem kielégítő. Igaz, sok az olyan közterülete is még a városnak, melyeknek tisztítását nem lehet ma még gépi erővel végezni. Megszervezett azonban az intézményes szemétszállítás. Ä tervidőszak végéig még egy szemétgyűjtő gépkocsit, és még egy locsolóautót kíván beszerezni a város. A városi kertészet, a parképítés és -fenntartás ez évi költsége meghaladja az egymilliót. Szükség is van erre a pénzösszegre, hiszen a belterjesén gondozott parkfelület mintegy 146 ezer négyzetméterre növekedett 1973 végéig. E felület tovább növekszik az ez évre tervezett lakótelepi parkok kiépítésével. A külterjesen gondozott parkfelület 306 ezer négyzetméter. E terület is növekszik még ez év végéig az 1974-re tervezett fásításokkal. Dombóvár joggal büszke erre a gazdagodására. Országosan ugyanis átlag 5,6 négyzetméter parkfelület jut egy főre. Itt ez az átlag 8,5. Ha azonban figyelembe vesz- szük a külterjesen gondozott parkterületet is, az egy főre jutó átlag 18 négyzetméter! Ä lakóházak kezelése ugyancsak kommunális feladat. A város évente erre a célra kétmillió-kétszázezer forintot fordíthat. Ezen a kereten kívül a városi tanács évente további félmilliót biztosít az állami lakóházfelújítások fedezésére. S itt szükséges valami közérdekű dolgot publikálnunk. Sok a panaszbejelentés az újonnan átadott lakásokkal kapcsolatban. Reklamálják — és joggal — a bejelentők, hogy az általuk lakott bérleményben kilyukadt a radiátor, befolyik az esővíz az ablakon, esetenként beázik a tető és háborognak, hogy a. lakóházak kezelését ellátó költségvetési tizem nem siet a hibák elhárításával. Nem, míg a bejelentések tárgya garanciális időn belül van. Viszont, a kivitelezőket sem ártana a kötelességteljesítés rövidebb kötelére fogni. Rendkívül nehezen mozdulnak ugyanis a garanciális hibák elhárítására. Lényeges kérdése az ellátás fejlesztésének a lakásépítés is. Dombóvár a tervidőszak végéig 1035 lakás felépítésével számol. Ebből 235 az úgynevezett kislakás, 150 a szövetkezeti lakás, 350 a társasházi és 300 az állami, célcsoportos lakás. A teljesítés — amennyiben a még visszalévő építések is befejeződnek — 100 százalékosnak ígérkezik. Nagy intenzitású tehát az a munka, ami Dombóvárott folyik, és annak érdekében, hogy az itt lakók életkörülményei javuljanak, ha szabad így fogalmazni, Dombóvár lakóinak közérzete jó legyen. ■— óa — Beköltözés lilán — felmondás Sok pénzért egyszerű lecke Dombóvárott a vízellátás és csatornázás, a háztartási vil- lamosenergia-ellátás, a közvilágítás, távhőszolgáltatás, helyi úthálózat és közlekedés, köztisztasági szolgálat, városi kertészet, parképítés, park- fenntartás és lakóházkezelés alkotják a kommunális ellátás körét. Érdemes sorra venni, hogy ezek fejlesztéséért mi történt eddig második városunkban, ahova a várossá levés öröme sokkal korábban érkezett, — részben az ipartelepítés von- zataltént is —, mint a várossá leves alapvető feltételei. Ez a helyzet különösen nehézzé tette a kommunális ellátás meghatározott feladatainak végzését. Dombóvárról most a hétköznapok krónikása mégis azt jegyezheti föl elsőként, hogy jól gazdálkodott a város a fejlesztési lehetőségekkel, noha nem egy vonatkozásban volt kénytelen és lesz is még kénytelen tűzoltómunkát végezni. Nézzük a vízellátást. Szű- kebb és tágabb hazánknak kevés olyan települése van, mely elmondhatja magáról, hogy nincsenek vízellátási gondjai. Dombóvár sem tartozik e szerencsés kevesek közé. Ismeretes, hogy itt a ’ íz- ellátás az elmúlt években, különösen a nyári hónapokban okozott különösen nagy gondokat. Tavaly, az ipartelepi vízmű elkészültével lekerülhetett a vízellátás napirendjéről ez a probléma. A vízmű jelenlegi kapacitása már napi 4003 köbméter. A nyári csúcsidőszak napi vízigénye 3500 köbméter, tehát a kánikulai napokban is van a városnak 500 köbméter tartaléka, ami fedezni képes azokat az új igényeket, melyek a tervidőszakban még esedékes fejlesztési munkákból — hálózatbővítésből — adódtak, de a kutak termelésében törvényszerűen beköTjptkező hozam - csökkenést is fedezik. Hatvan kilométer hosszúságúra növekedett Dombóvár vízhálózata, ebből 14 kilométer a külterületi részeket ellátó hálózat. A házi bekötések száma 2200. Ebből a közületeké 300 bekötés, Nem történt különösebb. Csak a szomszédok figyeltek 'el arra. hogy Molnáréit kulcs helyett, a zár feltörésével hatoltak be a lakásukba. Molnár Alajos 24 éves, autószerelő szakmunkás így beszél a történtekről: — Akkor nem tehettem mást. Azt mondták a vállalatnál, nem kaphatom meg a lakáskulcsot, mert ott hagytam a céget, ezért nem jár a vállalati akcióban épült lakás. De szerintem ez nem igazságos, mert az adásvételi szerződés megkötésekor ott dolgoztam a vállalatnál, és a lakás átadásakor már több hónapja kezemben volt az érvényes adásvételi szerződés. — Kötelezte magát a szerződésben, ha lakáshoz jut, "továbbra is a vállalatnál marad? — Nem. Velem ilyen szerződést nem kötöttek és szóval sem marasztaltak. — Miért hagyta ott régi munkahelyét? — Nem volt jó a kollektíva, nehéz volt jó munkát végeznem. Nem gondolja, hogy csak a lakás kellett a vállalattól. Bizonyítom! A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál 13 ötven volt az órabérem, az új munkahelyemen, az AFIT-nál 12 forint. Nem a több pénzért jöttem el. — Mit gondol, mennyivel kapta olcsóbban a lakást, mint vállalati dolgozó? — Nem tudom, és a kedvezmény papíron sem szerepel. 46 ezret befizettem, azt meg a két kezemmel hoztam össze. — Nyugodt lelkiismerettel él? — Nehéz érre válaszolni. Néha nyugodt vagyok, néha meg nem. Sokszor gondolok arra, elhibáztam valathit. Talán nem kellett volna így tenni, amit tettem. Molnár Alajos ügye eljutott a rádióhoz, az Ifjúsági Magazinhoz. A fiatal házaspár levélben kért támogatást vélt sérelmére, arra, hogy a vállalat a férfi felmondásának kézhez vétele Után más dolgozójának akarta eladni a lakást. Sajnos a vállalat elkésett. © Vass József Alsónánáról költözött a Hermann Ottó lakótelepi ÁÉV-ház egyik kétszo- kás, konyhás, minden igényt kielégítő lakásába. Vass József indulatos. — Ez OTP-értékesítésű lakás — mondja — hát nyugodtan elmehetek a vállalattól. Nemrég adtam be a felmondásomat, ami augusztus 22-én jár le. Elmegyek. Egészségi okok miatt. Fájnak a lábaim, nem bírom az örökös álldogálást. Esztergályos vagyok, más munkát keresek. Megvan a helyem is, félig- rrcJdig ülőmunkát kánok. — De a régi munkahely révén jutott a lakáshoz! — A lakás az enyém. Megdolgoztam érte, befizettem amit kell, a többit meg törleszteni. Nincs lelkiismeretfur- dalásom. Nézzen ki az ablakon. Zsigulik, Polski Fiatok. Azoknak a tulajdonosai nem úgy szorultak rá a lakásra, mint én. Ezért nincs lelkiisme- retfurdalásom. — Szólt a vállalatnál, hogy nerp bíria az állomunkét? — Szóltam, de nem volt eredménye. © A 100 lakásos ÁÉV-házban még jó néhány fiatal lakástulajdonossal beszélgethettünk volna, akik a kedvezményes áron vásárolt lakás megvétele után röviddel ugyancsak búcsút intettek munkahelyüknek. — Jó páran felkötötték a nyúlcipőt, — mondja Bárczy Örs, a ház közös ügyeinek képviselője. — Mit szólnak a lakók, és mi a véleménye önnek? — Én csak indulatosan tudok erről beszélni. Nehezen megy a fejembe az, hogyan mutathat fügét a munkahelyének valaki, akinek a munkahelye segített. Legalább annyit vártak volna, amíg egy kicsit megmelegszenek az új lakásban. De nem. A legtöbben az adásvételi Szerződés megkötése után nyomban félmbndtak. Elítélem őket, s ezzel egyben nehéz helyzetet is teremtek magamnak. Éppen most készítjük társadalmi munkában a ház gyerekeinek játszóterét. Nehéz higgadt szóval, kellő önfegyelemmel a közös munkára invitálni a ma már más munkahelyen dolgozókat. © Beszélgetés a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A partnerek: QhrenócZy László főmérnök és Kismődi András, a vállalat KlSZ-bizottsá- gának titkára. A főmérnök papírt, ceruzát vesz elő, számol. Ezalatt a KISZ-titkáré a Szó. — Megmondom őszintén, nagyon kellemetlenül érintettek a felmondások. Annál is inkább, mert a lakások odaítélése előtt egy külön bizottság vizsgálta az igénylők élet- és szociális körülményeit. Jellemzés is készült róluk. Mondanom sem kell, hogy a jelentkezők közül csak azokat részesítettük előnyben, akik tényleg rászorultak a lakásra. Ebből is következik, hogy Molnár Alajos, meg Vass József, és a többi lakástulajdonos is kedvező jellémzést kapott, mert jó munkások voltak. Az igazgató elvtárs a felmondások hallatán azt mondta: — Erre nem számítottam. De mit tehetünk? Ez erkölcsi kérdés lehet, jogi semmi esetre sem, hiszen valamennyi távozónak érvényes adásvételi szerződés van birtokában. A főmérnök befejezte a Számolást. — A végeredmény? — Közel 40 ezer forinttal dltsóbb egy-egy lakás, mert legalább ötezer forintot jelentett lakásonként, amiért a vállalat saját bonyolításban végezte az építkezés szervezését. Ezért az OTP a lakás árának 1,5 százalékát kérné. Aztán olyan új, a Szilikátipari Kutató Intézettel közös vállalati szabadalmat alkalmaztunk, amely legalább hatezer forintot jelent lakásonként. Hőszigetelésre és külső, díszítő burkolásra egyaránt használható vulkánhabot használtunk föl. Azután; mivel munkáslakásépítési akcióról van szó, a tanács lényegesen kedvezőbb áron adta a telket. Lakásonként ez sem csekély összeg. — Kötöttek-e szerződést a lakástulajdonosokkal, hogy továbbra is a vállalatnál maradjanak? — Sajnos, nem volt jogi alapunk rá. Ez a sajátos kedvezményeinkből következett. Hogy érthetőbb legyen: mi, mint kivitelező vállalat a lehető legolcsóbb műszaki megoldásokat alkalmaztuk, és nem külöhboző kölcsönökkel segítettük a lakásvásárlókat. Más a helyzet, ha adunk 20 ezer forintot, és kikötjük, hogy ezért 10 évig nálunk dolgozik az, aki kapja, és ha elmegy, a pénzt köteles azonnal visszafizetni. Itt nincs mit visszafizetni, hiszen a kivitelezési ésszerűsítések a vállalat zsebére történtek. — A történtek bizonyára elgondolkodtatták a vállalat vezetőségét. Milyen következtetésekhez jutottak? — Valóban elgondolkodtunk a történteken, megfizettük a tandíjunkat. Egyhangúan azt a következtetést vontuk le. hogy a jövőben, ha vállalati akcióban építünk, szerződésben kötelezzük a vállalatnál maradásra lakástulajdonosainkat. Kár, hogy az ÁÉV-nál ezt csak most határozták el. , VARGA JÓZSEF
