Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-24 / 197. szám
t * i f Manipulált fogyasztok — manipulált lázadók Kertészeti iparszeri termelési rendszerek A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kertészeti iparszerű termelési rendszerek működésére adott engedélyt; a jóváhagyott okirat alapján egész sor kertészeti növénykultúra termesztésére a legkorszerűbb módszereiket alkalmazzák a gazdaságok. A kertészeti termelési rendszerek a mezőgazdaság egyéb ágazataiban már eredményesen működő rendszerekhez hasonló teltételekkel tevékenykednek majd. A részt vevő gazdaságok önállósága megmarad, a termelési rendszerhez csatlakozó gazdaságok és a csoportosulást irányító, úgynevezett rendszergazdák az együttműködés során azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, illetőleg arányosan részesülnek a közös tevékenységből adódó előnyökben. Közösen viselik, vállalják a terheket is. A kertészeti rendszerek — ugyanúgy, mint az egyéb növényi kultúrák esetében — magukban foglalják az összes termelési folyamatot, ideértve a biológiai tényezőket is, egyebek között a nagy hozamú és korszeríj fajták alkalmazását A termelési rendszereket vezető gazdaságok szolgáltatásai sokrétűek. Egyebek között kidolgozzák és a partnerüzem adottságaira alkalmazzák az átfogó technológiákat, szak- tanácsadást nyújtanak, megszervezik a dolgozók szakmai képzését és — a gazdaságosság növelése érdekében — a technológia minden részfolyamatára jövedelmezőségi számításokat és méréseket végeznek. A partnerüzemeknél megszervezik a technológiai rendszer mű^ ködésének részét képző biológiai, kémiai és technikai bázist. A partnerüzemek vállalják az előirt technológia kötelező megtartását és — egyebek között — gondoskodnak a technológiai tervben előírt anyagok, bérén- i dezések és gépek időbeni meg- « rendeléséről és az ehhez szükséges pénzügyi fedezetről. A jóváhagyott termelési rendszereket több kertészeti növényfajra hagyták jóvá. Az engedélyokiratban szereplő gazdaságok már a korábbi években is foglalkoztak korszerű kertészeti termeléssel, s eredményeik alapján most kapták. meg a hivatalos engedélyt a nagyfokú területi és üzemi koncentrációval, valamint üzemi szakosodással járó iparszere termelés végleges kialakítására. A vezető gazdaságokhoz mindenhol számos tsz és állami gazdaság csatlakozott. Hagymatermelési rendszer alakult ki Makón, a helyi tsz vezetésével, 1900 hektáron. A soroksári Vörös Október Tsz paradicsomtermelési rendszert működtet ezer hektáron, a fajszi Kék Duna Tsz fűszerpaprikát termeszt korszerű módon 2100 hektáron, és zöldborsót ad a gödöllői egyetem tangazdaságához tartozó csoportosulás, összesen 30 000 hektárról. A szőlőtermelés egyik iparszerű rendszerét alakította ki a Ba- latonboglári Állami Gazdaság 2000 hektáron, a Kunbajai Állami Gazdaság szőlészeti és borászati rendszert szervezett 2900 hektáron, ugyanilyen termelésre specializálta magát a Szikrai Állami Gazdasággal szerződött kollektíva összesen 2000 hektáron. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság partnergazdaságaival együtt szőlőtermeléssel foglalkozik ugyanúgy a Hosszú- hegyi és a Gyöngyös-dom őszi ói Állami Gazdaság. Videoton televíziók karácsonyra 2. Fel kell vetni azt a kérdést is, milyen meghatározott ideológiai tartalmat hordoz magában, milyen értékrendet szolgál a manipulált fogyasztás? Azt mondhatnánk, hogy a manipulált fogyasztás a burzsoá individualizmus és az áruféti- sizmus ideológiáit hivatott közvetett módon újratermelni és terjeszteni. Az árufétisizmus a kapitalizmusnak azt a jelenségét foglalja magában, hogy a társadalmi viszonyok, az emberek közötti kapcsolatok dolgok formájában jelentkeznek, azt, hogy az áru, a tőke, a pénz látszólagosan mint dologi hatalom elfedi az emberek, osztályok közötti viszonyokat, ellentmondásokat. A manipuláció, a fogyasztási tömegpszichózis, a reklámáradat egyrészt az áruvilág értékké és használati értékké való megkettőzése mellé az áruknak egy harmadik megjelenési formáját rendeli; az áru ál- konkrét, félrevezető eszmei képét — reklámképét —, amely az árut szinte mágikus hatalommal kísérli meg felruházni: X üdítő ital „felpezsdít", Z kozmetikai cikk „megfiatalít", V cigaretta „az erős férfivá”, V. kölni „az ellenállhatatlan nővé” varázsol. A tárgyak bírása, megszerzése mint mindenek elé állított egyéni cél jelenik meg. Másrészt a fogyasztás társadalmi felemelkedésnek tűnik, mintha bizonyos áruk fogyasztása biztosíthatná a „menők’’ soraiba való tartozást A burzsoá Individualizmus kezdetben az önmegtartóztató puritanizmus önzéseként jelentkezett. A tőkés tömegtermelés viszonyai között ez az individualista önzés a tobzódás, a pazarlás formáját ölti. Egy amerikai reklám így toboroz újabb vásárlókat: „Tizenhárommillió amerikai nem tévedhet”. Tehát ne gondolkozz túl sokat, sőt egyáltalán ne gondolkozz — érződik ki a manipulációt szolgáló reklámszövegekből és formatervezési, csomagolási fogásokból — engedj az ösztönös felbuzdulásnak, egyszerűen medttálgatás nélkül tedd azt, amit a többiek tesznek: sorolj be. Az életmódon, a kondicionált (tehát nem tényleges, hanem csak feltételes) szabad időn keresztüli burzsoá befolyásolás alapvető társadalmi funkciója így rajzolódik ki: a munkásokat a társadalmi folyamatok lényegében látó és forradalmi cselekvésre kész szolidáris, tudatos osztályból az adott állapotokba beilleszkedő, a partikuláris (egyéni-kiscsoporti) korlátáikon túllépni nem kívánó, passzív, depolitizált, atomizált, egymással mint fogyasztókkal versengő egyének halmazává változtatni át. Kétségtelen, hogy a burzsoázia vázolt stratégiája bizonyos sikerekre, részeredményekre is vezetett. Elég, ha utalunk az amerikai munkásság túlnyomó többségének passzív és konzervatív beállítottságára, a nyugatnémet opportunista szociáldemokrácia és az angol reformista munkáspárt nem jelentéktelen tömegbázisára. A nyugat-európai munkásság akciói, politikai aktivitása, az olasz és francia kommunista pártok növekvő súlya és befolyása azt bizonyítják, hogy a manipuláció nem válhatott és ezután sem válhat átfogóvá. Á fogyasztói társadalom alapjait ingatja meg a tőkés világban kirajzolódó energia- válság, a környezeti válság, a tőkés körülmények közötti gazdasági növekedés forrásai kimerülésének fokozódó veszélye. Az is elképzelhetetlen, hogy a tudományos-technikai forradalom kibontakozásának objektív követelményei (a munka jellegének megváltozása, az általános műveltség, a kultúra, a minőségi tényezők szerepének növekedése) távlatilag összhangba kerülhetnének a manipulált fogyasztás burzsoá stratégiájának folytatásával. A szabad idő értelmes felhasználását eleve akadályozó tőkés „konzumgazdaság" egyre kevésbé képes biztosítani a munkaerő minőségileg is bővített újratermelését. A fogyasztói szükségletek manipulálásának törekvése egyre több objektív társadalmi és gazdasági akadályba s a célba vett társadalmi osztályok és rétegek részéről egyre nagyobb szubjektív ellenállásba ütközik. Mindennek dacára a munkásoknak és különösen a munkásfiataloknak, valamint a középrétegeknek az életmódon keresztül történő ideológiai befolyásolása még mindig a burzsoázia fő fegyverei közé tartozik. A fejlett tőkés országokban nemcsak az öntudatos munkások, de a középrétegekből kikerülő fiatal értelmiségiek, diákok is tömegesen elutasítják a „konzumideológiát”. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban egyértelműen megmutatták, hogy a munkásosztálytól elszigetelt és csak az életmódra koncentráló, az életmód „forradalmát” a politikai forradalomtól, a társadalmi viszonyok tudatos és szervezett megváltoztatásának programjától elszigetelő romantikusok és anarchisták kísérletei nemcsak, hogy sikertelenségre vannak kárhoztatva, hanem többségükben éppen a nagy garral megtagadott fogyasztói társadalomba történő reintegráló- dással (újra beépüléssel) végződnek. A szocialista országokban jelenleg előtérbe kerül a szocialista életmód, a szocialista fogyasztási modell tudatos kialakításának kérdése Igazán csak akkor tudunk előreléoni, ha egyrészt leküzdjük a tőkés fogyasztói társadalom jelenségei beáramlásának és hazai talajon történő spontán újratermelnének tendenciáit, másrészt elutasítjuk a szocialista társadalom anyagi bőségét lebecsülő, önmegtartóztatást és aszkétiz- must hirdető, szektás nézeteket. G. MÁRKUS GYÖRGY A székesfehérvári Videoton gyárban űj típusú televízió mintapéldánya készült el. A teljesen tranzisztorizált készülék három változatban készül majd és az őszi budapesti nemzetközi vásáron kerül először a nagyközönség elé. Az újfajta kávával, kezelőgom- * bókkal ellátott nagy képernyős televíziók Jupiter, Akropolis és Athéné néven kerülnek forgalomba. 1 Gyimesi István élete és világa 4: — Állami tűzoltó? — Akkor még városi hivatásos, illetve nem hivatásos, hanem próbaszolgálatos! Egy évig. No most, mint ilyet, mindenre fölhasználtak minket. Helypénzt szedni, kézbesíteni, piacon bevásárolni, a tisztviselők feleségeinek a csomagot elvinni haza. Az persze jó volt, mindig kaptunk egy-egy pengőt, vagy egy pohár bort, mikor hogyan. No osztán. .. Jól van hát ez elmegy. Most mikor 25-ben megnősültem, elkezdtünk dolgozni. Február harmadikán nősültem, jött a tavasz, elkezdtünk dolgozni a feleségemmel. Kint Cinkában kapáltuk a szőlőt, meg hát mindenfélét. Aztán kérem ez volt tavasszal márciusban. Májusban a feleségem megbetegedett. Apósom adott egy kis kert földet, ott a bolondok vizénél Palánknál. Ott volt földje neki, ahol a műszergyár van most, ott valahol a vasúton túl. Oszt adott neki egy kis kertnekvalót, hogy ide vetegess Kati. Kati volt a feleségem neve. Aztán azt mondja, ez a tietek lesz. Lesz hová menned egy kis zöldségért, vagy satöbbiért. Oszt meghalt a feleségem barátnője és délután temetésre akart menni. Mint afféle fiatalasz- szony, szépen felöltözött, úgy ment ki a földre, oszt ott átvetkőzött, oszt ügy dolgozott. De jött egy borzasztó hideg szél, és temetésre indulva — olyan dombos volt a föld, oszt odament — megint levetkőzött, átöltözött. Izzadt volt, sietett, hogy elvégezzen, a hideg szél meg megfújta, oszt megtámadta a tüdejét. Tüdőbeteg lett. 30. szeptember 6-án halt meg, én meg 29. december elsején kerültem be szolgálatba. 84 pengő rendes havi fizetés, 11 pengő 20 fillér családi pótlék és negyedévenként 33 pengő volt a lakbér. Tehát ezt . ha elosztjuk, minden hónapra 106 pengő húsz fillér jut. No most kérem szépen, lekerültem a nagynénémékhez az alsóutcába az újvárosból. Semmire semmi gondom nem volt, vasárnap ha szabadnapos voltam, fölöltöztem, kimentem a temetőbe, feleségem sírjához, elsiratgat- tam, vagy nem tudom mi. Nagyon lesújtott az engem. Azt fogadtam, én többet az életben soha nem nősülök meg. Aztán eljön a tavasz, a sógorék is mentek dolgozni, az apám is oda-odajött sokszor, oszt egyszer odajön, úgy húsvét táján, azt mondja: fiam, nem akarsz megnősülni? Mondok: én édesapám? Soha az életben. Akkor voltam 28 éves. Akkor oszt ezzel elmaradt ez. El van intézve, nem nősülök meg. Akkor elkezdi a sógorom, a néném: hát Pisti — mert Pistinek hívtak — hát Pisti, hát mért nem nősülsz meg? Hát mondok: teher vagyok sógor, vagy néném? Teher vagyok? Mert, ha teher vagyok, azonnal elmegyek. Veszek ki egy szobát, éppen volt is egy a Béri Balogh iskolánál a második ház, a kapu alatt egy kis szoba, oszt azt kiveszem és elmegyek, ha teher vagyok. Dehogy vagy teher, de egy fiatal ember nem élhet így. Hát kérem annyira, mennyire húsvétkor megint odajött az édesapám ... — Pista bácsi, amikor az ablakból nézi a várost, ilyen dolgok jutnak eszé- Jttí. — Eszembe. Azt gondolom, hogy én fiatalon megfogadtam: annyira dolgozok, ha beleszakadok is, hogy nekem legyen jó helyen egy kis családi házam, meg legyen közel egy tanyás szőlőm, hogy ha nekem egy óra szabad időm van, föl tudjak menni. — Gazda akart lenni? — Az, gazda. Azt gondoltam kérem szépen, ebből meg fogok élni. Azt gondoltam, hogy énnekem muszáj annyimnak lenni, amiből én megélek öregségemre, azt gondoltam el, amikor megnősültem, hogy annyit muszáj, hogy szerezzek a két kezem munkája által, hogy mire megöregszek legyen miből megélek. Be Is vált. De kérem, ezért meg köllött ám rúgni a földet nagyon. És nem szabad volt ám nem tudom én, szórni a pénzt, soha nem röstelltem ám három órakor fölkelni, soha, meg este tíz órakor lefeküdni, amikor fiatal voltam. — A tűzoltóság mellett? — A tűzoltóság mellett. — Pista bácsi, sokat dolgozott életében? — Hát erre nem is tudok felelni. Borzalmas sokat, borzasztó sokat, és spóroltunk mindig a feleségemmel. Hát mozira, meg színházra nem kellett pénz, kocsmába nem jártam, mert a moziba mindig mentem szolgálatba, oda vihettem a feleségemet is magammal, szfftházba úgyszintén! úgyhogy erre nem kellett pénz soha, úgyhogy annyira meguntam a mozit, meg a színházat, hogy azt mondtam, ha nekem egyszer nem kell szolgálatba mennem, soha sem megyek el. — Pista bácsi, meddig lát innét at ablakból? — Én? Meglátom a belvárosi toronyórán, hány óra, hogyha tiszta idő van,1 de olvasni már nehezen tudok, nem tudok. — Sok könyvet olvasott? — Rengeteget, szerettem az afrikai vadászkalandokat, útleírásokat, meg ilyen sikkesféleséget is. — Na most, ki folytatja maga után itt a... — Azzal én nem törődök, ameddig bírom, amíg meg nem halok, én csinálom. — De kire marad ez a „birtok”? — A gyerekre. Egy fiam van. Rézöntő, vas- és fémesztergályos a mestersége a fiamnak, ö ötvenkettőben szabadult föl, maszeknál kezdte, a Zámbó Pista bácsinál, s azt leállamosították, akkor a Rákóczi tizenhárom alá, ahol a vasipari van most, odavitték el a fiamat, amelyik esztergapaddal dolgozott, a gépet, meg a gyereket is mint inast. És a fiam, mint inas itt szabadult föl a mezőgazdasági gépgyártó vállalatnál, most ez a neve, onnan vonult be katonának. ötvenkettő novemberben bevonult, ötvennégy november ötödikén szerelt le. — A dátumokat így meg tudja jegyezni? — Ezek mind fontosak, az embernek talán illő is tudni. (Folytatjuk) V. P. Sz. ,
