Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-22 / 195. szám
\ \ Gyimesi István élete és világa j — A tanya mióta a magáé? ' — Ezt én építettem, 41-ben vettem meg a területet. Ez a rész itt előttem, ami most fiatal, ez parlag volt. Ez 500 ÖL Az öregszőlő rész az pedig 1200 öl. [ — Volt megtakarított pénze? — Nem, kérem szépen. Na, majd most az én életemet mesélem el. Úgy kezdem, oszt majd rátérek erre. 18-ban, hogy a háborúnak vége lett, édesapám hazajött, megnősült. Egy paprikás asszonyt vett el, akkor voltam 16 éves. Egy paprikás kofát vett el, Szekszárdit. öcsényből, meg Decs- ről szokta beszerezni a paprikát hetenként ötven kilót. Is- : mételten mondom, 16 éves voltam és volt egy mostohabátyám, az meg már katona is volt, de irgalmatlan tre- hány. Nem dolgozott semmit. Nekem hetente kétszer el kellett menni paprikáért. Egyik nap öcsénybe mentem, a Borosnak volt ott paprikamalma, a másik nap meg Decsre a Puskáshoz. Puskás volt a neve a paprikamalmosnak. Föltették a huszonöt, kilót a hátamra, oszt kicikoci, kic koc Decsről, vagy Öcsényből gyalog a huszonöt kiló paprikával. Akkor is még ilyen picurka gyerek voltam, 16 éves koromban. Aztán mire 18 lettem, megnőttem úgy, hogy majdnem a mostani magasságomra, 171 vagyok. No most kérem szépen, irgalmatlan rossz sorom volt nekem a mostohám keze alatt. De azért két évet kihúztam. Sajnáltam az édesapámat, hogy ne kelljen neki ennyit dolgozni, segítettem neki. Aztán kérem eljött a húsz, január elseje, újév napja. Húszban, az édesapámnak, mivelhogy volt szőlője, meg a földje, hát ügye a kocsimunkát parasztemberek szokták elvégezni, mi meg visszamentünk nekik gyalog- napszámba. öt napot dolgoztunk egy napi kocsizásért. Ez volt a bevett szokás. Kosztot kaptunk, bort kaptunk, meg satöbbi. No most, ez a Neiner József ott lakott fönn az újvárosi templom mellett, a bolt mellett, innen felől az a nagy bblthajtásos kapu. Ott lakott ez a Neiner. Aztán kérem odajön újév napján, húszban. Édesapámmal beszélgetnek, ott a mostoháméknál. Pista bácsi, engedje el hozzám a Pistát, azt mondja, gyűjjön el énhoz- zám szolgálni. Nem szégyellem kérem, hogy szolgalegény voltam. Megegyeztek úgy, hogy én ruhát kapok, meg valami pénzt kapok, meg hát teljes ellátást, meghát lábbelit, satöbbi, mert hát ott szaggatom el. No osztán kérem szépen, húsz, január elsején, illetve másnap elmentem oda hozzájuk és hát ott lettem kocsis. ‘ Ott szolgáltam, mert Neiner, a gazda beteg volt. Tán négy vagy hat évvel volt idősebb mint én, a felesége meg másfél évvel volt idősebb mint én. Aztán kérem én megszerettem ezt a kocsizást, meg satöbbi. Nagyon jó két lovam volt, olyanok voltak, hogy csak. Még a Rangáéknak itt a főső utcán volt egy pár olyan mint a mienk. Magyar fajta lovak voltak. Gyönyörűek, annyira szerettem őket, hogy az csuda. Nagyon -jók is voltak. Aztán kérem akkor kiosztották az Ózsák pusztát bérletbe. A gazdám 37.5 katasztrális holdat bérelt. ,'Iío osztán én minden hétfőn bementem Ózsákra. Ott voltak ezek a nagy uradalmi épületek, abból minőén bérlőnek volt egy szoba meg égy közös konyha. No aztán kérem. elvittem mindig az egész heti kosztomat, Teri pakolt oda lisztet, megtanított főzni. — Ki volt az a Teri? — Hat a Neinerné. — Terinek szólította a gazd- asszonyt? — Hát, Terinek persze. Tegeztem. Másfél évvel volt idősebb mint én. Szóval a Teri elkészítette a kosztomat, a Jóska bácsi meg aszondja: Pista, er- gye a pincébe, oszt töltsd meg. Volt olyan nagy nyolcliteres csobolyó: töltsd meg borral és vidd el. Nem ittam én a bort soha. Mondok: mi a fenének vigyem, nem kell nekem az semminek. De csak vidd el, majd ha mennek a munkások, azokat is megkínálod. Jó van. Meg hát az etető bérest is, mert mindig volt ott nyolc-tíz növendék borjú az istállóban és én adtam ki az élelmet az etetőnek. Én vittem be a szénát, a szalmát, az abrakot, én ad-tam ki. A Neiner nem jött ki egy évben háromszor se. Én vezettem a gazdaságot. Sok szolgagyerek volt, aztán ott volt a keselyűsi csárda, fogták magukat, töltöttek egy zsák búzát, ha sikerült a kulcsot ellopni a gazdától. Töltöttek egy zsák búzát, oszt elvitték. Biztattak: Te is Pista! Én? Minek nézel te engem? Aztán kérem, ha tél, ha nyár, nekem oda ki kellett menni, hát a jószágnak élelmet kiadni. Ott volt a Kovács János gyerek, aki Rajmádon lett igazgató az állami gazdaságban. Ez a Kovács, az voit az etető, az apja meg a csősz. A János gyerek jött ki velem mindig a kocsira - szénát rakni, szalmát, jött a magtárba, meg a padlásra. Úgy, hogy a gazda nem is tudta, hogy hol van a magtár, meg a padláskulcs. (Folytatjuk) V. P. Sz. Bővül a szekszárdi és clombóváfi kcmpiáig A Belkereskedelmi Minisztérium fejlesztési bizottsága ez évre szólóan több mint kétmillió forintot biztosított támogatásként a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatalnak a szekszárdi és a dombóvári termálfürdő mellett tervezett kempingben egy-egy 54—54 ágyas motel építéséhez. A két létesítmény bekerülési költsége megközelítően négy és fél millió. Ennek ötven százalékát kell fedeznie saját erőből a hivatalnak, mely a közelmúltban kért és kapott támogatást a Tolna megyei Tanácstól, hogy a két idegenforgalmi létesítmény jelenlegi 227 ágyas fogadóképességét jövőre további 108 ággyal növelhesse. Tv-napló t ÜNNEPEK A kettős, vagy inkább hármas ünnep, sok mindent ígért, s volt olyan is amit beváltott. A Szendrey J úlia éleiéről készült tévéjátékról ugyan nem mondhatjuk ezt el, sőt, közben volt olyan érzésünk is, hogy kevés elhibázottabb darabot láttunk. A téma maga sem drámai, a valóságban mindenképp inkább szánalmas volt. Szendrey Júlia élettörténete Petőfi haláláig tart, ami utána következett, tökéletesen érdektelen. az özvegy „mosolyogva nyújtja karját táncra ...” Aztán feled, feled, feled! — Ahogy Arany írta megbélyegző versében: „Lelkiismeretesen hitet is képes vagyok letenni”, tudniillik, hogy Petőfi halott, írta az özvegy az aggályoskodó Szántófy plébánosnak nyilatkozatában. aki aztán a házassági anyakönyvbe nem is özvegy Petőfinét írt, hanem Szendrey Júlia hajadont. Mit mondjunk még? Scitovszky János hercegprímást is jelentéstételre kötelezték, aki meg is írta Bécs- be, hogy Szántófy plébános „miután megszerezte a költő Petőfy (!) halálára vonatkozó erkölcsi bizonyosságot. . az özvegy házasságának érvényességéhez semmi kétely nem férhet.” Hol itt a trágédia? Szendrey Júlia második házassága nem sikerült, s bár erről később sok pletyka kelt szárnyra, aligha lehet az okot csak Horvát Árpádban keresni, bár az is igaz. hogy pornográf kép- gyűjteménye — tudtommal ma is az Akadémia birtokában van — nem biztos, hogy ideális férjet sejtet, no de mit gondoljunk Júliáról, aki halálos ágyán, a méhrák pokoli fájdalmai között egy új házasság tervét közli apjával? Ellentétben Mátis Lívia tévéjátékéval a haldokló Júlia nem Petőfire gondolt (s ezt tőle magától tud• • kV -• Y- - . I . v Részben orvosolható a panasz! /' A tamási József Attila lakótelepen élők levelet írtak a szerkesztőségünkhöz: „Tamásiban az OTP-lakó- telepen lakunk. Nem túlzás, ha azt írom, hogy nyáron, ha szép az idő, akkor portenger a lakótelep., Ha esős idő van, akkor egybefüggő víztenger veszi körül a házakat. Sok az édesanya, kismama, akik babakocsikkal, gyerekekkel vagy kezükben nehéz csomagokkal és nyakukba csimpaszkodó gyerekekkel nem tudják hogyan csúszkáljanak ki az útra, vagy haza a lakásba... Az idén tavasszal volt lakógyűlés, ahol újabb ígéretet kaptunk, hogy 1974. augusztus 20-ra elkészül az út. A másik probléma a lakótelep élelmiszer-ellátottsága. Igaz, van itt egy bolt a közelben, de nem tervezték meg az épülő emeletes házak és a szomszédságában felparcellázott terület több ezer lakója napi élelmiszer-szükségletének fedezését. A bolt ellátottsága is kifogásolható: Ha tejet szeretnénk kapni, akkor *. korán reggel kell menni, de akkor nincs még kenyér, később pedig tejet nem kapunk. Ami elég gyakran nem friss, mert összemegy. És ha valamit elfelejtünk, akkor fél 11 után foghatjuk a gyerekeket és szaladhatunk. a faluba, mert itt a bolt csak fél négykor nyit ki újra . .. Kérem, próbáljanak megoldást keresni”. Eddig a levél, amivel felkerestük a nagyközségi közös tanács elnökét. Gyimóthy Ödön tanácselnök válaszában elmondta, hogy a nagyközségi közös tanács tud a József Attila lakótelepen élők gondjairól, arról, hogy többségükben kisgyermekes családok laknak ott. És megfelel a valóságnak, hogy por- ban-sárban nehéz a közlekedés. Ezért építettek 1973-ban 600 ezer forintos beruházással szilárd burkolatú bekötő utat, 400 méteren, hogy legalább megkönnyítsék a lakók közlekedését az útra, lakásaikba. Az OTP-lakótelep úthálózatának építési terve elkészüli, de anyagi fedezete ez évben nincs. A jövő évben felépül az új út, ami 3 millió forintba kerül. Sajnos, a járda anyagi fedezet hiányában csak a Következő ötéves tervben készülhet el. Az ABC-áruházat ,az ÁFÉSZ üzemelteti és látja el áruval. A bolt árukészletére a tanácshoz eddig még nem érkezett panasz. Volt a lakótelepen az ÁBC-áruházon kívül zöldségbolt is, gazdag áruválasztékkal, amit a gazdája becsukott, mert nem volt forgalma. A lakótelepen élők a faluban dolgoznak, ahol minden szükségeset meg tudnak vásárolni, és meg is vásárolnak. A József Attila telepen élők panasza tehát részben még ebKftii!"«" i 1974. augusztus 22. ben az ötéves tervben orvosolható lesz. De a lakók türelmére is szükség lesz, mivel a nagyközségi közös tanács nem rendelkezik olyan fejlesztési alapokkal, amelyek birtokában azonnal meg tudja oldani a kommunális ellátást. A tanács nincs egyedül ebben a gondban. Ország- és megyeszerte növekvőek azok a feladatok, amelyek az urbanizáció ütemének gyorsulásával a helyi tanácsok fejlesztési tevékenységét gyarapítják, teszik bonyolultabbá. Tamásiban sok lakás épült. Lakóik méltányolják is a helyi tanács munkájának ezt az eredményét. Meg kell érteniök, hogy a kapcsolódó beruházások területén tapasztalható kisebb-nagyobb lemaradásnak az oka anyagi természetű. Ami a fejlesztési alapot illeti, a tamási Nagyközségi Közös Tanács is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér... I — veress — Ü Mély fájdalommal tu- 1 B da tjük, hogy gyermekünk M 1 SCHELL ZOLIKA H életének 10. évében traH gikus hirtelenséggel cl- i H hunyt. Temetése augusz19 tus 22-én, ig órakor H a tolnai temetőben. lesz | Gyászoló család |j (4S8:@ juk), hanem „Tóth József úrra”, akire munkái kiadási jogát is hagyta. Munkái ? Szegény Júlia igazán tehetségtelen volt, s George Sand-t utánzó hóbortjai sem változtattak ezen. (Arany néni nem csekély megdöbbenésére nadrágban járt és szivarozott.) De ez még mindig nem egy tragédia magva, s azzal sém válik azzá, hogy Mátis Lívia megpróbálja fölmenteni a hűtlen özvegyet, néha a tények meghamisításától sem riadva vissza. Az igazság valahol ott lehet, hogy Júlia lénye, feltűnést kereső gyarlóságaival együtt csak Petőfi szerelmének füzében volt érdekes, Petőfi nélkül legfeljebb alkalmi pletykára adott alkalmat. Az sem lehet véletlen, hogy Petőfi barátai egytől egyig elfordultak tőle, az igazán jó ember Jókai, a hűséges Arany, még Gyulai is, aki pedig sógora lett. A baj ott van; hogy Szendrey Júliából az erkölcsi perújrafelvétel szándéka sem képes tragikus hőst csinálni, s Mátis Lívia még arról is lemondott,’ hogy vitathatatlanul szerencsétlen sorsát egységbe fogja. Ebből következik, hogy a rendező Mészáros Márta is légüres térben mozgatta bábfiguráit, s a darab fogyatékosságait csak aláhúzta Cseh Tamás, ötlettelen zenéje és Bere- ményi Géza ugyanilyen ötlettelen dalszövege. Móricz Zsigmond könnyed vígjátéka, a Sári bíró nagyon kevés színpadi sikereinek egyike, amit 1909-ben. Blaha Lujzával és Ujházy Edével a Nemzeti Színház mutatott be. s tartott műsorán ötven estén át. Példátlan siker volt, s azóta sem került le végleg a színházak műsoráról. Magát az ötletet egy Szaftnál- megyei gyűjtőútján hallotta, a Sári bíró forrásai azonban messzebb nyúlnak vissza. Akkor már évtizedek óta tartott a népszínmű divatja, aminek sora még 1875-ben indult el Tóth Ede darabjával, A falu rosszával. Gárdonyi színműve, A bor anekdotikus derűjével valami új színt jelentett, s a fiatal Molnár Ferenc,’ az 1901-es bemutató után azt írta: „Itt van az író, aki megtanítja az urakat népszínművet, írni.” A Sári bíró is alig több anekdotánál, s Móricz életművében, jóllehet remekművek árnyékában keletkezett (már megírta a Hét krajcárt s elkészült a Sárarany is), másodrendű a jelentősége. Jóval több, mint az iparszerűen gyártott népszínművek sora, s több Gárdonyinál is, hisz alakjai markánsabbak, jellemei a nagv parasztfigurákból előlegeznek valamit, de felfedezhető benne az is, hogy a fiatal Móricz kereste és akarta a sikert, ami nem is maradt el: öccse, a derék Móricz Miklós kiszámította, hogy a vígjáték 1909—10- ben összesen hétezer aranykoronát hozott, ami valóságos vagyon volt. Jelentősége, hogy gyökerez SAn szakít a stilizált parasztábrázolással, itt már a valóság jelenik meg a színpadon, még akkor is, ha a Sári bíró nagyon messze van a korabeli paraszti valóságtól, sőt Móricz világától is, hisz nemcsak a Sárarany keletkezett ebben az időben, hanem néhány igazi mestermű is, A tv-változat hűségesen követte az eredetit, bár a színpadkép zavarba ejtő volt: egy. jómódú narasztporta semmiképp se így nézett ki, sem kívül, sem belül. A szereposztást több félreértés súlyosbította, hogy mást ne mondjunk, a bírónőn ak legalább hatvan évesnek kellene lennie, hisz férje már kerek harminc éve bíró. amint ezt jó néhányszor el is mondja. Gvörcy r --7ló bírója viszont valóban Móri-r Zsigmondi figura. Cs. L." /
