Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
f i t — Wl O-L vfcár VILÍÖ WTöftMfljÄt, £&ZMlJStm TOLNA MEGYEI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLKfl MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAHÉTFŐ 1974 aug. 19. XXIV. évf. 194. szám ARAs 1.20 Ft. Köszöntjük alkotmányunk negyedszázados évfordulóját írta: Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke H luszonöt esztendeje, hogy a szocializmus építésének útjára lépett magyar dolgozó nép küldöttei az országgyűlésen törvénybe iktatták ,a Magyar Népköz- társaság Alkotmányát. Azóta augusztus 20-a az államalapítás, az alkotmány törvénybe iktatásának, a munkás-paraszt szövetség, az új kenyér megszegésének ünnepe. Az alkotmány visszavonhatatlan, sok véráldozat árán kiharcolt történelmi tényt szentesített: a magyar munkásosztály győzelmét a hatalomért vívott harcban. Egyértelműen megfogalmazta: „Magyarország Népköz- társaság. Minden hatalom a dolgozó népé, mely harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocializmus építésére.” Népünknek 1919 előtt sosem volt egységes, írott alkotmánya. A honfoglaló Árpád-törzseket elsőként István király szervezte állammá, s erős kézzel, céltudatosan elindította a magyarságot az egységes nemzetté válás útján. Ezt követően hosszú évszázadokig a nemesek, főpapok érdekeit védelmező, kiváltságaikat halomba gyűjtő, törvényre emelt akarat jelentette a kizsákmányoló uralkodó osztály által oly nagy gőggel emlegetett „1000 éves alkotmányos rendet”. Az állami törvényhozás alapjául a Dózsa-féle paraszt- háborúnak még az emlékét is tűzzel-vassal üldöző, hirhedt Werbőczy-féle Hármaskönyv szolgált, mely a dolgozó nép érdekével ellentétes, feudális jogszokások gyűjteménye volt. A Rákóczi-szabadság- harc, a Mártinovics- összeesküvés zászlajára tűzött alkotmányos követelések a mozgalmak vérbefoj- tásával hamarosan elhalkultak, s csak 1848-ban, Petőfi forradalmi hévvel teli kiáltásában csaptak ismét a magasba : „Jogot a népnek, az emberiség Nagy, szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot”. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásával létrejött az első demokratikus magyar államforma, amely valóban jogokat biztosított a nép számára. A sötét Horthy-korszak kiváltságos osztályok érdekeit védő, a dolgozó emberek teljes elnyomását lehetővé tevő, alkotmányos jellegű törvényei ellen csak a nemzet legjobbjai hallatták szavukat: „Föl kéne szabadulni már!” — József Attila, a forradalmár proletárköltő így fejezte ki a maga, s a nép hőn óhajtott, régi vágyát. Népünk felemelkedéséhez a Szovjetunió hősi harca nyitott szabad utat. Országunk felszabadult a német fasiszták és hazai kiszolgálóik uralma alól, s megteremtődött annak lehetősége, hogy a magyar munkásosztály marxista—leninista pártja vezetésével, — testvéri szövetségben a dolgozó parasztsággal. s az értelmiség progresszív erőivel — végérvényesen megalapozza hatalmát. A felszabadulás után a háború üszkös romjain, az ezeréves elnyomás tovább élő maradványain kellett megteremtenünk az új társadalom létének alapjait, s négy szorgalmas, munkás év után, az írott szó erejével is megfogalmazhattuk a proletárdiktatúra, a munkásparaszt szövetség alapelveit rögzítő Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Alaptörvényünk meghatározta szocialista államunk struktúráját, felépítését, létrejött a népi demokratikus állam, a proletárdiktatúra jellegzetes formája, amely a munkáshatalom legfőbb feladataként a dolgozó tömegek szocializmusért vívott harcának védelmét és szervezését, a szocialista termelési viszonyok megteremtését tűzte célul. Alkotmányunk megszületése óta hosszú utat tettünk meg. Szocialista államunk vívmányait megvédtük a külső és belső ármánykodók- tól. A Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája nyomán következetesen, lépésről lépésre valósítjuk meg szocialista rendünk nagy humánus célját: a társadalom, az ember egyre növekvő anyagi jólétének megteremtését. Tetteinket, fáradozásainkat gyáróriások, az érett gabonatáblákon arató gépek biztató morája, új . hidak utak, tarka városrészek, egészséges, vidám, nyüzsgő gyermekekkel teli óvodák, iskolák tanúsítják, s a jövőbe bízón tekintő népünk egyre növekvő jóléte dicséri. A magyar dolgozó nép áldozatos munkája, a sikerekből, hibákból levont tanulságok eredményeként a két évvel ezelőtt módosított alkotmányban végérvényesen rögzíthettük: „A Magyar Népköztársaság szocialista állam”. Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, s egy lépcsőfokkal megint előbbre léptünk a szocializmus teljes felépítése útján. Belpolitikai célkitűzéseink középpontjában az államélet demokratizmusának szélesítése, a központi irányítás hatékonyságának fokozása áll. Pártunk X. kongresszusán ezt így fogalmazta meg Kádár elvtárs: „Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek sikeres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek.” Az alkotmányban rögzítettek mind teljesebb érvényesülése döntően azon múlik, hogy mennyire sikerül a dolgozókat még fokozottabban bevonni a közügyek intézésébe. z eltelt évek számos jó példát szolgáltattak. Naponta tanúi lehetünk az államélet dinamikus továbbfejlődésének, a törne-» gek, a lakosság egyre nagyobb aktivizálódásának. Mindez megnyilvánul a helyi szervek megnövelt intézkedési és döntési önállóságában. az állampolgárok mindinkább szélesedő közéleti tevékenységében, az egvmás segítésében, a kulturálódás, tanulás iránti növekvő igényekben. A hatalom szilárd! „A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel A y és a társadalom többi dolgozó rétegével gyakorolja” — foglalja törvénybe a hatalom birtoklásának osztálytartalmát alkotmányunk. A nép hatalmának erősítése ma is időszerű kérdés. Lényeges, hogy az állampolgárok ne csak érezzék és tudják, hogy övék a hatalom, hanem gyakorolják is mindenütt, ahol azt az élet megkívánja és igényli. Alkotmányunk módosítása óta újabb lépéseket tettünk a szocializmus felépítéséért hazánkban. Társadalmi rendünk alaptörvénye célul tűzi az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek kielégítését, a termelés szüntelen bővítését, a tudományostechnikai fejlődés eredményeinek alkalmazását, a dolgozók általános műveltségének és szakmai képzettségének növelését. |elenleg egyik legfőbb feladatunk a IV. ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan teljesítése. Örömünkre szolgál, hogy a párt határozatainak megfelelően tovább emelkedik az iparban a termelékenység, s a foglalkoztatottak száma. Ebben komoly szerepet játszik a párt és kormány területfejlesztési törekvéseit elősegítő központi támogatás is. Megyénkben a IV. ötéves tervben többek között olyan jelentős objektumokat adtunk át jövőt szolgáló céloknak, mint a bátaszéki Cserép és Építési Vázkerámia Gyár, a Sió-torkolati mű, az anyás csecsemőotthon, új óvodák, iskolák, kereskedelmi létesítmények. Mezőgazdaságunkban előtérbe került a termőterületek hatékonyabb kihasználása, s a megfeszített, szorgalmas munkát olyan eredmények bizonyítják, mint az ez évi 44,4 q-ás hektáronkénti búzatermés. A jövedelmi szintek emelkedése mellett javul a megye népességének kommunális, kulturális, egészségügyi, kereskedelmi ellátottsága is. Tiszteletünk és megbecsülésünk azoké az embereké, akik fáradtságot nem ismerve dolgoztak és részesei az elért nagyszerű eredménvek- nek. A mai napon találkozók keretében munkások, parasztok ezrei beszélgetnek a megtett útról, a közös gondokról. Váljon ez a közös gondolkodás és együttes cselekvés közösségünk, a szocializmus építése érdekében mindany- nyiunk gyakorlatává. Pártunk XI. kongresszusára készülve eredményeink újabb tettekre sarkallnak. A jelen középtávú tervciklus fejlesztési elképzeléseinek teljesítése mellett máris tovább kell tekintenünk az V. ötéves terv feladataira. S zép szimbólum, hogy az alkotmány ünnepét egyben a kenyér ünnepének is tartjuk. Ünnepelünk! A mai napon megkezdett friss cipó — kissé jelképesen azt is jelenti, hogy biztosított az ország kenyere, eredményesen befejeződött az aratás, jó minőségű terméssel teltek fel a magtárak. Biztonságos belpolitikai helyzetünk, gazdasági életünk fejlődése, stabilitása adja az alapot, s a reményt az egyre nagyobbodó napi kenyérhez, népünk élet- színvonalának szakadatlan emelkedéséhez. Alkotmányunk 25 éves. E történelmi tényt köszöntő, negyedszázados ünnepnapon minden eddiginél nagyobb eredményeket összegezhetünk. A megtett útra visszapillantva a Magyar Népköztársaság megbecsülést vívott ki a világon. Mint ahogy alkotmányunk is megfogalmazza: „A Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrend- szer része, fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal: a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.” S zocialista államunk alaptörvényének negyedszázados ünnepén számba véve a megtett út eredményeit és tanulságait, megállapíthatjuk : az alkotmányban megfogalmazott, s a valóságban ténylegesen létező törvényes rend, az anyagi, kulturális jólét egész népünk erőfeszítésének, alkotó munkájának közös érdeme, valamennyiünk közös kincse, amelyet mindannyiunk hasznára tovább kell gyarapíta- aunk.