Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

„Csillaghullás’* a müncheni döntő után

Müller és Cruyff nem játszik többet világbajnokságon

A vb-döntő statisztikája:

Hoffer József, az MTI kiküldött tudósítója jelenti:

A X. labdarúgó-világbajnokság június 13-tó| július 7-ig tartó maratoni küzdelemsorozata 38 mérkőzéssel vasárnap délután befejeződött a müncheni Olimpia-stadionban. A döntőben a már hónapokkal ezelőtt nagy esélyesnek tartott NSZK csapata drámai 90 percben győzte le a nemzetközi élvonalba ezen a vb-a berobbant holland válogatottat.

A finálét és a több mint háromhetes vetélkedőt minden bizonnyal sokáig fogják még elemezni ^ világszerte a szakemberek, de villámérté- £elés máris papírra kívánkozik, addig, amíg élénken élnek az események a szemtanúkban, a tv-nézőkben és e Gádióhallqatókba»,

A nyugatnémet—holland döntőn mindvégig nagy taktikai harcban dőlt el a küzdelem, s ebben az NSZK bizonyult jobbnak. A holland válogatott a szakértők számára elégg“? érthetetlenül feladta a számára addig nagy sikereket hozó támadójátékot, s mire repertoárjából ezt az utolsó 15 percben elővette, már késő volt. A nyugatnémetek a tőlük megszokott alapossággal tervezték meg játékmódjukat, a legveszélyesebb hollandok — Cruyff, Rep és Neeskens — szigorú őrizetet kaptak, s Vogts, Breit- ner és Schwarzenbeck hálójából nem- iqeo tudtak szabadulni. Különösen Cruyff nem, aki ezen a délutánon keveset csillogtatott meq az egész viláq által oly «agyra értékek képességes- bőt.

Az NSZK válogatottja győzelmének fő részesei az eddigi úgynevezett t,szürke emberek" — Hoeness, Bonhof és Hölzenbein voltak, és ez azért is megnyugtató Helmut Schön nyugatnémet szövetségi kapitány számára, mivel a három Játékos a fiatalabbak korosztályába tartozik, az 1978-as argentínai vb törzstagjai lehetnek. A nagy „ászok** Maier, Vogts, Breitner, Beckenbauer, Müller régi fényükben csillogtak, s ugyanúgy, mint két év- wf ezelőtt az Európa-bajnokságon, isiast is vezéregyéniségei voltak csa- SMkuknoJc.

Äx NSZK válogatottjának útja? Ä kezdeti idegeskedés, tapoaatózás .arcán (Chile 1:0, Ausztrália 3:0), körülbelül a féiido táján (NDK 0:1) sóvár támadt az együttesben (viták, ezemélyi ellentétek, torzsalkodás), de végül l£ megnyugodtak a kedélyek, s ha néha izzadságoson, vagy némi szerencsével is, de sorba vették az akadályokat (Jugoszlávia 2:0, Svédország 4:2, Lengyelország 1:0); s végül is a döntő után Sir Stanley Rous, o FIFA elnöke, nekik nyújtotta át oz érj kitrású világkupát, a világbajnoki «aranyérmeket,

Hollandiarő? cso'k annyit, hogy veresége ellenére kivívta a futbalíviláq .okon szén vét, játékával nagy élvezetet nyújtott a labdarúgó-rajongók mii- hóinak«

Hollandiához hasonlóan a Unaye? váioqatott nyújtott méq Hatalmas meglepetést, s került 37 évi kiesés után egycsaoásra a viláq élvonalába. Kazimierz Gorski csapatáról már sok szó esett, ehhez még talán annyit: az eaész vb alatt mutatott szerénységükkel, sportszerűséqükkel, a pályán kívüli viselkedésükkel is a példát flsdő válogatottak kőzó tartoztak.

A vb sajnálatos eseménye a dél- amerikai orszáqok gyenge szereplése volt. Játéktudásuk, stílusuk elavult, és hogy túlsáqosan egymás között játszanak, károsan hatott k‘ mostani vh- szereplésükre. Brazília árnyéka volt önmagának. Uruguay és Chile nem tudott az első fordulókon továbbkerul- ni, Araentína pedig a 8 között egy mérkőzést sem nyert,

Voltak kimondottan qyenae csapátok is ezen a vb-n: Ausztrália, Haiti és Zaire szereplése inkább csak eoy- égy kontinens képviseletét jelentette, mintsem n 16-os mezőny játékerejének kiegyensúlyozását. Ez azért különösen fontos probléma, mivel a tervek szerint az 1978-as vb-re 20-ra kívánjak emelni a döntő létszámát, s az említett földrészek újabb reprezentánsainak részvétele még inkább károsan befolyásolhatná a valós sorrend kialakulását.

A további 6 európai csapat közül az NDK, Skócia és Svédorszáq hívta fel magára különösen a fiayelmet, eay- egy nagyszerű fegyverténnyel, kirobbanó játékkal. Jugoszlávia kitűnően rajtolt, aztán nagyon megtorpant. A bolgárok labdarúqósport-erejének úgy látszik, csak a vb-döntő kiharcolására telik. Olaszország szereplése kudarc volt, iátékuk a X. vb nagy negatívumai közé tartozik«

Hétfőre München visszanyerte hétköznapi hangulatát, csak a repülőterek bonyolítottak le talán a szokottnál nagyobb forgalmat. Hazautaztak c vb résztvevői és íqy köszöntek el egymástól: Viszontlátásra 1978-ban,

Argentínában I

NSZK Hollandia Szöglet 10 10

Szabadrúgás 17 12

Sárga lap 1 3

(Vogts)

(Van Hanegem, Cruyff, Neeskens)

Kapura lövés 7 10

Kapu mellé lövés 4

Szabálytalanság 6

A hollandok elég sokáig szomorúan üldögéltek az öltözőben. Arie Haan „tért először magához”. Ezt mondta: —- Veszítettünk, de azért ez nem jelenti a világ végét. Ha Amszterdamban van a döntő, simán nyerünk. Egy nagy esélyes és a hazai környezet minden előnyét élvező nagy csapattal szemben nem lehet csak 11- esből gólt lőni, amikor 10 óriási helyzet adva volt.

Hollandiában egyébként a televízió többször is visszajátszotta az NSZK 11-ese előtti helyzetet, s általános vélemény szerint nem volt ok a büntetőre, az angol bíró ezzel döntő szereplő lett a világbajnokság végeredményében.

SCHON NEM MEGY ARGENTÍNÁBA

Az 58 éves Helmut Schön, az NSZK szövetségi kapitánya tizedik éves működése alatt, az általa vezényelt 101. válogatott mérkőzésen feljutott a csúcsra. Eredménylistája káprázatos: 1966-ban második, 1970-ben harmadik és 1974-ben első hely, közben, 1972-ben Európa-bajnoki cím.

— A nagy képességű, csodálatos fcüzdőszetiemű játékosoké az érdem — mondotta Schön. —- Amit néldául Vogts produkált, egyedülálló, de tigvaníay kiemelhetném a többiekét is.

Az újságírók közül többen megemlítették, hogy Hollandia volt a vb legjobb csapata.

— Vitatkozni lehet meaáilapftásofc aianján “ mondotta Schön. — Az eredmény viszont vitathatatlan, mi győztünk 2:1-re, mi vagyunk a világbajnokok. Véleményem szerint Hollandia azért nem avőzött, mert a játék előtt és a vezetés után világbninok, nak hitte magát. Ugyanakkor játéko** saim tisztában voltak azzal, hogy a győzelem csak a hármas sípszó után lehet végleges.

A döntő utáni órákban Schön meglepő kijelentést tett.;

— Úgy gondolom, már nem utazom 1978-ban Argentínába, a következő vi- lágbajnoksáara. Közeledik oz Idő, hogy visszalépjek . . .

MULLER ES CRUYFF

Nejncsafc Schön lesz az egyedüli a döntő közvetlen és közvetett szereplői közül, ^ aki nem tervez utazást a következő viláabainokságra. Közöttük van az álomdöntő két csapatának csatárkiválósága: Müller és Cruyff is.

Müller, aki huszonegyedszer lőtt nemzetköz? mérkőzésen döntő aóft és abszolút vb-döntő qólrekorder lett 14 góljával (Mexikóban 10, az NS2R- ban pedig 4-et ért el, és meaelőzte a francia Fontainet, aki 1958-ban Svédországban 13 qóllal tette emlékezetessé szereplését), vasárnap este hivatalosan is bejelentette:

— Szeptember 4-én Bernben,- a Sváíe elleni barátságos mérkőzésen elbúcsúzom a válogatottól. Az lesz 63. országok közötti fellépésem. Három hónappal ezelőtt feleségemmel mindent megbeszéltem, elhatározásom végleges, szeptember után már csak c Bayern München számíthat játékomra,

A világ legdrágább játékosa,- Johann Cruyff arról még nem nyilatkozott, hogy a jövőben rendelkezésére áll-e a holland válogatottnak. A világbajnokságokról viszont már lemondott.

Ä százéves „Fogas”

A karcsú Budapest Szállóval átellenben, a Városmajorból indul útjára — immár 100 éve

— a fogaskerekű vasút. Pályája majd négy kilométeres távon (3733 méteren) emelkedik 315 méternyit, egészen a Széchenyi-hegy tetejére. Amikor megépítették, 3 kilométer utat tett meg, 277 méter magasságot győzve le.

A Svábhegy a múlt század közepéig — valóságos vadon volt. Dús növényzettel, ritka állatokkal, gazdag madárvilággal. Aztán a színészek, írók felfedezték mint üdülőhelyet, menekülve — már akkor! — a nagyváros ártalmaitól. A Svábhegy divatba jött. Csakhogy a hegyre „az apostolok lova” volt az egyedüli közlekedési eszköz.

,A véletlen — azt mondják egy regénynek a hatása — hozott egy svájci vállalkozót, aki megkísérté a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését, föl, egészen a Svábhegy tetejéig”

— írta Jókai Mór a fogas megszületéséről.

S az 1874-es Vasárnapi Újságból így értesülünk': „Cathry, svájci születésű mérnök volt az, akinek a fejében 1872 őszén a svábhegyi vasút eszméje megfogamzott és aki a szükséges méréseket megtevén, azon vonalat kikereste, amely műszaki tekintetben úgy, mint a közönség kényelmére a legcélszerűbbnek mutatkozott, s amelyet ma tényleg kiépítve látunk”.

Tény, hogy a budapesti — a világon a harmadik — fogaskerekű vasutat Cathry tervezte, sőt még a megépítéshez való pénzt is előteremtette. Miután a hazai bankokhoz hiába fordult, megnyerte azt a Baselben székelő nemzetközi társulatot, amely a fogas-vaspályák terjesztésére alakult. Ezzel a társulattal kötött szerződést a főváros — „mely szerint 40 évre az építendő pályára nézve a tulajdonosi jogok és kötelességek Cathry és érdekfeleinek biztosittattnak”.

Még 1873 nyarán megkezdték a földmunkákat, s a következő év áprilisában készen állt az összes alépítmény, megkezdték a sínek rakását. Néhány hónap múltán, június

25-én át is adták a forgalomnak a gőzvontatású fogaskerekű vasutat. A nagyszabású ünnepségen ott volt a miniszterelnök, négy miniszter, ott Jókai Mór, s a közélet számos kiválósága. Az akkori végállomáson, a Svábhegy tetején, a volt Eötvös-nyaralóból alakított vendéglőben tartották a bankettet. Az első állomás homlokzatára ezt írták: Per

ardua ad astra — a meredélyeken át a csillagokig.

A korabeli krónikás így írja le első utazását: „A második csengetésre beszállunk a nyitott kocsik egyikébe, amelynek ülései úgy vannak elhelyezve, hogy az ember háttal megy fölfelé, s amint emelkedik, úgy bontakozik ki szeme előtt Budapest és környékének gyönyörű panorámája".

Az első teljes forgalmi évben 1875. április 10-től október 15-ig 95 490 utast szállított a fogaskerekű. Csak a század- forduló után, 1910-től közlekedett egész éven át a vasút, amikor is 320 ezer utas vette igénybe. A vasúttársaság a gazdaságtalan üzemeltetésről, az utasok a drága viteldíjról panaszkodnak. Pedig azt is följegyezték, hogy voltak olyan, a dunai propellerekről a budai lóvasúton át a fogasra érvényes átszállójegyek,

amelyek az Eötvös-nyaralóban elfogyasztható ebéd és 2 deci bor árát is magukban foglalták.

Már a fogas működésének első évtizedében felmerült az igény az útvonal meghosszabbítására, s nem sokkal később továbbvezetik a vaspályát a mai végállomásig, a Széchenyi- hegyre. Az időközben megalakult Svábhegyi Fogaskerekű Vasút Rt. „szükségesnek tartja a vasút villamos üzemre alakítását” — «mely 1929-ben meg is történt.

Legutóbb a főváros centenáriumának évében újították fel a fogaskerekű vasutat. Korszerűsítették a pályát, a megállókat, új osztrák szerelvényekre cserélték a régieket.

Az üde zöld dombok, a virágzó ágak közt megújulva kúsznak a hegyre a százéves fogas élénk piros kocsijai.

KÁDÁR MÁRTA

Egy régi postai szabályzat

Az alsónyéki református egyházközség irattárában több olyan régi jegyzőkönyv található, amiben nem csupán az egyházközséget, hanem a falut érintő rendeleteket, leiratokat, stb. jegyezték fel. Ennek az a magyarázata, hogy az akkor csaknem teljesen református lakosságból álló régi sárközi faluban egy testület volt a presbitérium és a községi elöljáróság, a jegyzőkönyvek a presbitereket belső elöljáróknak, a községieket külső elöljáróknak nevezték. Az egyházi jelzés szerint E4 jelű iratban (Protoculum Possessionis Alsó Nyék) található az alábbi postai szabályzat;

«Isten Mindnyájunkat!

1507. Eő Felsége méltózcatott kegyelmesen parantsolni, hogy a Leveleknek a Postán való vitette- tésekre nézve o következendő Punctumok tartassanak jól meg. Ugyan is 1. Hogy azon Leveleknek Taxája, a mellyek az őszve foglalt Császári és Királyi Német és Magyar Országoknak akar- melly Heleiről jőnek, vagy pedig oda mennek, sem akkor a midőn a Postára tétetnek, sem pedig akkor a midőn a Postáról le vétetnek, több ne légyen, mint egy simpla avagy fél Árkus Levéltől 4. kr. Következendőképpen az egész Frankos Levéltüi 8 kr. minden külömbség nélkül, ámbár az ollyan Levél közönséges embertől tétettetik is a Postára,

2474. július 9.

A megújított fogaskerekű

(MTI Fotó — KS.)

avagy ha mindjárt valamely Fő Tisztséghez küldettetik is, következendőképpen, hogy a Levelek hordása eránt való Tariffában ki tétettett 4dik és 5dik fel osztás avagy Classis egészen elmaradd jón.

Ellenben pedig

2) Azon Leveleknek Taxája eránt, a meflyek Külső, avagy pedig ollyan Országba, a melly Magyar és Német Országgal öszve köttetve nintsen, küldettetnek, vagy pedig onnan ide jőnek, az eddig való rendelések tovább is megtartassanak. Nem külömben

3) Ha valaki nagyobb bátorságnak okáért, a Levelet recom- mendálja és akarja, hogy különösen a Protocollumba feljegyeztessék, az ollyan ezen feljegyzésért a Levél Taxája mellett minden darab Levéltüi s minden küi lömbség nélkül 6 krt fizessen. Hogyha pedig valaki azt kívánt ná, hogy a Levélnek kézhez való vitele iránt bizonyság Levét avagy Recepisse adatodjék a mellyet is a Levél küldő köteles a Levélre fel jegyezni, ezen Re- cepisséért szükséges fog lenni, hogy azon Postánál, a hol a Levél fel tétettetik különösen 3 kr fizettessék, ellenben pedig Töri vényes dolgokat, illető Leveleknek a Postán való küldettetések eránt az eddig való rendelések tovább is hellybe hagyattassa- nok. Továbbá

4) Hogy egy Levél is a Postára, avagy a Posta Statiokon bé ne vetettessék a mellynek a hátára azon Hellynek Neve, a honnan küldettetik fel nintsen írva.

5) Hogy minden Posta Tisztségeknek és Posta Mestereknek tíz annyit tejendő bírságnak le tétele alatt meg tiltva légyen, az ollyan Levelektül, a mellyek ollyan Helyeket avagy Személyeket, a kik Postán Pénzt fizetni nem tartoznak illetnek, ha azok, avagy ollyas Személyektül a kik a Posta Taxának fizetésétül nem mentek jőnek, vagy pedig ollyas Posta Taxába tartozó Személyekhez mennek, akár a fel adásnak, akár pedig a Le adásnak alkalmatosságával Simpla Taxánál többet venni.

Szexárd, die 20-a Juli 1789.

Gubody János V Not.”

E keltezéssel végződik a postaszabályzat.

DOBÓ LÄSZLÖ