Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-30 / 176. szám
## Az egyetlen hely, ahol még sátrak is vannak: AJsó-Bélatelep. Fürdés helyett sakkozással töltik el az időt a bélatelepi táborlakók. elek’ más megoldás mellett döntöttek: elcsalták, majd foglyul ejtették a pestiek őrségét. így aztán a túszokat cserélték ki a zászlóért. Tulajdonképpen érthető, hogy sajnálták a sok kaját váltságdíjként elfecsérelni, mert nagyon jó az étvágyuk. Minap is az ötven gyerek huszonnyolc kilót fogyasztott el — csak kenyérből. Ottjártunkkor ünnepelték a két ikertestvér: Zám- bó Pista és Zámbó Zoli születésnapja^. Tortát készítettek a számukra. Igazi meglepetés lehetett, mivel egy szivacsot kentek be tortakrémmel, és először azt adták át nekik. Utána persze valódi tortát is kaptak. Mielőtt elbúcsúztunk a sárszentlőrinciektől, egy érdekes adat került a jegyzetfüzetbe: előző nap kétszázhetven képeslapot írtak meg. El kellett vinni Siófokra, mert nem fért a postaládába. Jó néhány kilométerrel nyugatabbra, Alsó-Bélatelepen találtuk meg a bonyhádiak táborát. ' Végre egy olyan tábor, ahol nemcsak kő- és faépület, hanem sátor is van! Igaz, ez utóbbiból csak néhány szerénykedik mutatóban az udvaron. Majdhogynem kitüntetésnek számít, ha valaki a sátrak valamelyikében töltheti el a balatoni napokat. Mondogatják is a pedagógusok, hogy bezzeg, annak idején, úgy tíztizenöt évvel ezelőtt még a konyhának is csak katonai sátor jutott, a gyerekek meg szalmazsákon háltak. Mostanra a romantikából már csak a tábortűz, meg esetleg egy kis csónakázás maradt. Itt százhatvanhat bonyhádi és váraljai úttörő nyaral, nézi a vizet, meg figyeli a napot — amit már nagyon szeretnének előcsalogatni a felhők mögül. Fürdésről természetesen szó sem lehet, a néhány csónak viszont állandóan „üzemel”. A táborélet egyik kiemelkedő eseménye a tegnapi focimeccs volt. Az úttörőzenekar hangjaira a tanárnők, illetve a lányok csapata lépett pályára. A kezdő rúgásra a tábor legnépszerűbb szakácsnőjét, Kati nénit — Mailach Jánosnét — kérték fel. A mérkőzés iramára jellemző, hogy még a sarkaiból kiemelt és hordággyá előléptetett ajtóra is szükség volt egy kisebb sérülés miatt — persze csak a tréfa kedvéért. Szakcs, Kocsola és Dalmand úttörői éppen a táborbontásra készülődtek, mikor Balaton- fenyvesen az őrség kaput nyitott előttünk. Már a tábornaplót is lezárták. A krónikás bizonyára szomorú szívvel írta le az utolsó mondatot: Pá, pá Balcsi! — gy- — Fotó: Komáromi Utoljára sorakoztak fel a táborzászló előtt a dombóvári járásból érkezett úttörők. Anial Józsefné szakácsnőnek segít a két kukta: Varga Mária és Szűcs Ildikó. Ha fürödni nem is, horgászni azért még lehet Sóstón. r Ezer kisdobos és háromezer- kétszáz Tolna megyei úttörő üdülhet ezen a nyáron a járási és városi táborokban. A táborok — a magyaregregyit kivéve — a Balaton partján várják a pajtásokat. Turnusok jönnek, turnusok mennek, cserélődnek a táborok lakói, egy valami azonban állandó: a jókedv, vidámság. Ezt még az idei nyáron tapasztalható rossz időjárás sem befolyásolja. ErIvözös újságolvasás a dombóvári járási úttörőtáborban. ről győződtünk meg,' amikor felkerestük a Balaton déli partján található Tolna megyei úttörőtáborokat. Az első állomás: Balaton- szabadi-Sóstó. A tamási gyerekek tulajdonképpen nemzetközi táborban üdülnek, mivel negyven varsói úttörőt is vendégül látnak. — Nem unatkoznak? — kérdeztük Csibi János táborvezetőt. Válasz helyett az udvarra mutatott, ahol magyarok és lengyelek rúgták a bőrt, ütötték a tollaslabdát, így aztán könnyen áthidalták a nyelvi nehézségeket, de a Varsóból érkezett vendégek szorgalmasan tanulják a magyar nyelvet is. A jó együttműködést szimbolizálta az az ünnepség, amellyel a népi Lengyelország fennállásának harmincadik évfordulójáról emlékeztek meg a lengyel és a magyar zászló előtt felsorakozott úttörők. A tamási tábor szomszédságában a sárszentlőrinci gyerekeket találtuk. Ide már nehezen jutottunk be. Lelakatolt vaskapu állta utunkat, a táborban pedig mindenekelőtt az újságíró-igazolványt kellett felmutatni. Nem tudtuk mire véljük ezt a nagy bizalmatlanságot, amíg ki nem derült, hogy minden érkezőben kémet és diverzánst sejtenek. Ugyanis nemrég az a szégyen érte őket, hogy az egyik közeli táborból pesti gyerekek jöttek át és fondorlatos módon kicsalták tőlük a tábor zászlaját. Nyolcvan zsíros kenyér, ugyanennyi zöldpaprika és őszibarack lett volna a váltságdíj. Gyors gazdasági számvetés következett, és a sárszentlőrinDélclőtt focimeccs a tamási úttörők sóstói táborában.
