Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-24 / 171. szám
Várhonyi Nándor; LEONAR | Időjós naptárak f MONA LIS/ f MOSOLYA Japánban és Moszkvában kiállították Messer Francesco del Gioconda felesége, Madonna Lisa arcképét, s a látogatók száma néhány hét alatt több millióra rúgott. Mi az oka, hogy a mai emberek özönével tolonganak e régi asszonyság arcmása körül, hogy ha nem is tudják a kép „titkát” megoldani, legalább színről-színre lássák hordozóját. Holott a festmény színes másolata elterjedt az egész Föld kerekén, és kisebb könyv- t:' rra menő irodalom kutatja, elemzi, magyarázza, mit akart vele kifejezni a Mester. Most olvasom a legújabb megfejtést: Mona Lisa mosolya az állapotos asszonyok jellegzetes arckifejezése, semmi több. Igen, de Leonardo tizenhat évig festette a képet; vajon az önfeláldozó . modell ily hosszú ideig várandós maradt a művész kedvéért? Nem valószínű. Azonkívül a mosoly Leo- nardónak egész sor képén feldereng, s éppen azokon, melyeket „rejtélyes” műveinek nevez a művészettörténet, ötöd- fél század óta, mind a mai napig. E képek, keletkezésük sorrendje szerint, a következők: Sziklás Madonna, Szent Anna harmadmagával, Mona Lisa Gioconda, Keresztelő Szent János és Bacchus; kiegészítő ellentétképp hozzájuk kell csatolnom Lédát és a Hattyút is. Mit akart velük kifejezni? Nagyon egyszerű válasz kínálkozik: önmagát! Más szóval, ezek a festmények Leonardo virtuális önarcképei, valója legmélyebb lényeget vetítette rájuk, végső felismerését az élet értelméről. A válasz, sajnos, túlságosan egyszerű, s csak látszatmegoldást nyújt, sőt kiélezi a problémát. Mert e talányos remekművek korántsem mutatják tisztán, egyértelműen, mi rejlett Leonardo titokzatos és szenvedélyesen titkolózó lénye mélyén, s mit hozott felszínre az alkotás elnyomhatatlan kényszere. Kulcsot keresve, az első vonás, mely mindegyiken szembeötlik: egy sajátságos, szinte megfoghatatlanul finom árnyalatokban fel-feltűnő mosoly. Egyik változata megjelenik már első,- hiteles, ifjúkori művén: Verrocchio Jézus megkeresztelé- sének angyalalakján is; itt természetesen hamvas, üde, szeráfi bájt tükröz, gyermeki áhítatot, még nem nélküli ártatlanságot, a bűn sejtelmétől illetetlen lelket. Többé-kevés- bé rokon variánsai tekintenek fánk Madonna- és angyalképeiről, legszebb leányfej - tanulmányairól és vázlatairól. Semminő titkot nem rejtegetnek még, a tiszta ifjúság, vagy az anyai szeretet töretlen fénye sugárzik róluk, félre nem ismerhető, művészi tökéllyel. Még a rejtélyesnek mondott Sziklás Madonna arcán is az anyaság békés boldogsága világít, mely nem sejti a jövőt, a szenvedést, amit (a londoni változaton) a kis Janos karjában tartott kereszt jelez, de balját máris ösztönszerűleg védőén terjeszti Jézus feje fölé. Nem nehéz megfigyelni, feltűnik a Szent Anna harmadmagával kompozíciójának egyik kartonvázlatán is: míg Mária áradó szeretettel lehajol gyermeke fölé, anyja, Anna fölfelé mutat, egy magasabb eszmére, az égre (ahogy az angyal a keresztre az előző képen). A gesztus intő, figyelmeztető, s ugyanígy intelmet fejez ki a beszédes, eleven arc. A tapasztalat, vagy a jobban-tudás szelíd mosolyával mintegy azt mondja a fiatal anyának: Ne add át magad az önfeledt boldogságnak, odafent másképp vannak megírva a dolgok. — Vajon a boldogság és a szenvedés egymást feltételező, dialektikus ellentétpárjában látta Leonardo az élet legmélyebb értelmét? A föltevés szememben több mint hipotézis: magyarázat. Megerősíti két legrejtélyesebb műve: Keresztelő Szent Jánost és Bacchust ábrázoló képe. Mindkét alak egyszerre férfi és nő, biszexuális lény, mindkettő eredetileg a bal kezében tartott keresztre mutatott, ugyanavval a sejtelmes, érthetetlen mosollyal. Maga Leonardo biszexuális idegalkatú és pszichéjű volt, egyformán át tudta érezni a férfi és a nő szerelmét, de a szeretkezés aktusait oly rútnak találta, hogy egész életén át önmegtartóztatásban élt, s az ösztön gerjedelmét művészi ihletté szublimálta. Ismerte a gyönyör hívását, perdöntő bizonyság rá, hogy ő festette meg a reneszánsz legbujább női aktját, Lédát, de rajta kívül egyetlen női aktot sem festett vagy rajzolt. Leszámolt a test csábításával, éspedig a maga módján: egy tökéletes alkotásban ábrázolta. Noha a képet csak Sodorna másolatában ismerjük, félre nem érthetően kifejezi Leonardo gondolatát: minden mozzanat a kéj növelését szolgálja, minden vonal, forma és mozdulat a gyönyör eszköze: az elforduló fej vágyat szító ellenkezése, az arc beleegyező mosolya, a vérbőségtől duzzadt keblek kínálkozása, a karok gyöngéd ölelése, a bágyadtan megroggyanó csípő behajlása a madárszárny ölelésébe, a HOGYAN ÉL A LENGYEL PARASZT? I A repülőgépről sokszínű parkettának tűnik a lengyel föld.- a mezőgazdaság 80 százaléka egyéni gazdaságokból áll, tíz- meg tízezer keskeny parcella ma még az ország éléstára. A későbbiekben természetesen a nadrágszíj-földek gazdáinak élétéről írok, hiszen ők vannak döntő többségben, a lengyel paraszt élet- körülményeiről csak az ő életük bemutatásával lehet valóságos képet kapni. Kis kilélegző ágyék természetes szemérmetlensége, — mind egyet érzékit meg: a teljes elmerü- lést a kéjben, elomló odaadását egy szép állati testnek, melyet átjár a gerjedelem buja heve. Nem kétséges, Leonardo ismerte a gyönyör csábítását, s megvívta a maga harcát a test szép ördögével. A megoldást Keresztelő János és Bacchus különös figuráiban testesítette meg. A két alak azonban egy, a Bacchus nevet az utókor félreértése ruházta a teljes alakot ábrázoló (szintén csak másolatban fennmaradt) képre, párducbőrt festett dereka köré, s a keresztet thürszoszbottá, a mámort jelképező szőlvesszővé alakította át. A félreértés nem csodálható, mert e két kép Szent Jánosának semmi köze sincs az Evangélium vezeklést hirdető, vértanúságra szánt, sáskán, vadmézen élő prófétájához: Leonardo saját magát ábrázolta bennük is. A két kép azonos ifja már nem a nem nélküli, tiszta angyal, hanem a kísértést megismert és magában hordozó, kétnemű ephebosz. Ezt árulja el az arc kétértelmű, csábító, érzéki mosolya, a telt formájú, gyönyörre hivatott, rózsaszínű test, melyen éppúgy, mint a lágyan kidolgozott arcon, észre nem vehetően olvadnak ösz- sze a férfias és nőies vonások. De megismerte a szenvedést is, és a szokott, de itt már kiál- tóan egyértelmű mozdulattal mutat jelére. Míg az angyal és Anna keze int, figyelmeztet és szeretne visszatartani, ez az arc és ez a mozdulat hívogat és csábít, és mintha ígérne valamit. térővei — térben is — mégis először a Szczecin melletti Kolbacz faluról» szólok néhány szót — a 800 esztendős községben ugyanis az állami gazdaságnak köszönhetően olyan életforma alakult ki, amely semmiben sem különbözik a városi élettől. A faluban újonnan épült négyszintes házak bármely városképbe beillenének. Iskola, egészségház, filmszínház, klub, olvasóterem, óvoda kínálja szolgáltatásait a 18 ezer sertés egyidejű hizlalására alkalmas kombinát dolTöbb mint egy évtizede, hogy hazánkban elterjedt a fénymásolattal sokszorosított úgynevezett „bécsi naptár”, amely grafikusan ábrázolja az időjárás egész évre várható alakulását. Felbukkant, majd rohamosan elterjedt egy másik grafikus időjós prognózis is, „belgrádi naptár” néven. A meteorológusok között felmerült a kérdés: honnan erednek ezek a népszerű „bécsi” és „belgrádi” naptárak? Csak egyetlen dolog volt első pillanattól kezdve biztos, hogy az osztrák és a jugoszláv meteorológiai intézeteknek semmi közük sincs a nekik tulajdonított időjós naptárakhoz. Napjainkban ugyanis olyan szoros a kapcsolat a különböző országok meteorológusai között, hogy minden új tudományos eredmény rövid idő alatt ismeretessé válik jóformán az egész világon. Ha pedig valahol olyan módszert dolgoznának ki, amellyel egész évre, minden napra meg lehet adni az időjárás előrejelzését, ennek az eredménynek a híre legelőször a hivatásos meteorológusok között terjedne el. Nem maradt más hátra, mint kinyomozni a „bécsi” és „belgrádi” naptárak eredetét. Szerencsére mindkét szomszédos ország meteorológusaival hagyományos jó kapcsolatunk van. Először a „bécsi" naptár eredetét sikerült megtalálni. Kiderült, hogy egy osztrák biztosító társaság megbízásából készülnek a grafikus időjós naptárak, sőt még a szerző személyét is sikerült kinyomozni. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint hogy válnak be az egyéves időjóslások, a szerző azt válaszolta: „nincs időm az időjós naptárak kiértékelésére, különben sem érdekes, hogy beválnak-e vagy sem, mert az osztrák polgárok nem is tekintik ezeket előrejelzéseknek”. Egyszerűen gozóinak. Az ilyen falu kialakítása tulajdonképpen az egyik elsődleges célja az új közigazgatási rendeletnek, amelyről előző írásomban szóltam. — Ön szerint ki él jobban: az egyéni gazda vagy a szövetkezetben, állami gazdaságban ’dolgozó paraszt? — teszem fel a kérdést Stanislaw Cheltowskinak, a Zycie Gos- podarcze (Gazdasági Élet) című lap főszerkesztőjének. — Egyszerű a felelet. Amelyiknek nyolcórás a munkaideje. Nálunk még nagyon kearról van szó, hogy a biztosító minden évben könyvecskéket ad ki, amelyek részben kalendáriumok, részben propagandafüzetek. Ezekhez a könyvecskékhez mellékelik az időjós naptárakat, amelyekben bőven szerepel szélvihar, zivatar, erős fölmelegedés, erős lehűlés, köd stb. Mindennek az a célja, hogy minél több ember gondoljon a lehetséges időjárási károkra és kössön biztosítást. | A „belgrádi naptárról” csak annyit sikerült megtudni, hogy állítólag egy nyugdíjas hajós- kapitány készíti, nem megbízásból, csak egyszerűen időtöltésből. Az időjós naptárak azonban nem újkeletűek, és nemcsak a két említett országban bukkantak fél. Már Jókai Mór említi a múlt században, hogy a kalendáriumkészítő mester a nyári hónapokat jól „telerakta” jégesővel, szélviharral, hogy a gazdáknak kedvet csináljon a biztosításhoz. De még az 1930-as években is nagy népszerűségnek örvendett hazánkban a „Vén Táltos”, a „Százesztendős Jövendőmondó” és a „Szíriusz Mester”. Ilyen nevek alatt adták közre ugyanis a kalendáriumok az egész évre szóló időjóslásokat. A Pesti Hírlap Nagy Naptára például még az 1930-as években is közölte ezeket a jóslásokat. Az időjárás hosszú távú előrejelzése iránt ma is komoly az érdeklődés. A Magyar Meteorológiai Szolgálat sok évtizedre visszatekintő megfigyelési sorozattal rendelkezik. Ezen adatok számítógépes feldolgozása napjainkban vett nagy lendületet. Megvan hát a remény, hogy az időjárást illető, sokoldalú érdeklődést sikerül kielégíteni — tudományos alapokon. DR. KOPPÁNY CYÖRCY kezet, de ez a kevés, különösen Poznan, Bydgoszcz megyékben nagyon jól rpűködik. sok jövedelmet biztosít, a községekben igyekszik a városi követelményeknek megfelelő életformát biztosítani. — A LEMp a 30 éves évfordulóra kiadott téziseiben olvastam, hogy az egyéni gazdaságok kitűnően kapcsolódnak a tervgazdálkodás rendszerébe ... — Igen. Három esztendeje megszüntettük a kötelező beszolgáltatást, amely a fejlődés gátja volt. Minden gazdaságban mindennel kellett foglalkozni, hogy kötelezettségeinek a paraszt eleget tudjon tenni. Most a szerződéses felvásárlás az állam éléstárát biztosítja, a parasztoknak pedig hihetetlen mértékben megnőtt a termelési kedve. A mezőgazdasági minisztériumban Rozenski Teodor főosztályvezető és Musialik Stanislaw osztályvezető elmondják, az árrendszerrel tökéletesen képesek szabályozni, hogy mindenki azt termeljen, amire az államnak szüksége van. A lengyel paraszt igaz. hogy a saját földjét műveli, mégis ezer szállal kötődik társaihoz, az állami gazdaságokhoz, a szövetkezetekhez. A csaknem minden faluban működő gépszövetkezetek kölcsönzik a traktorokat, kombájnokat. A műtrágyát legtöbbször a falu közösen veszi. Az állami gazdaság borjút ad, a paraszt felhizlalja és visszaadja. Ezért fizetést kap, használhatja a gazdaság kultúr- házát, éttermét, üdülőjét'... — A föld a tiéd, de a társadalomé is, ez a jelszavunk — mondja Rozenski Teodor. (Következik: És a munkás?) Lombosi Jenő A Moczydlow Állami Gazdaság földjén kombájn takarítja be a burgonyát. A napi 40 tonnás teljesítményű kombájnnal a húsz hektárnyi burgonyaföldről két nap alatt gyűjtötték be a termést. A képen: Munkában a burgonyaszedő kombájn. | (CAF fotó _ MTI — KS) (Folytatjuk.) Három évtizede szabad Lengyelország vés a mezőgazdasági szövet