Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
r 7 Hétfői kérdésünk? Miért akadozik a halellátás ? így végre biztonságos az ellátás Az elmúlt hetekben, hónapokban sok levelet kaptunk a' háziasszonyoktól, akik a címben foglalt kérdésre várják a választ. Erdélyi Györgyöt, a Halértékesítő Vállalat szekszárdi fióküzletének vezetőjét azért kerestük fel, adjon választ a miértre a legilletéke- sebbként. Mint elmondotta a szekszárdi fióküzlet, hasonlóan az országban lévő többi 18 üzlethez, a vállalat központi keretéből kapja a halat, vigasztalásul említjük meg, hogy Budapesten is kiemelten kezelik a szekszárdi fióküzletet,-ismerve a Tolna megyeiek hal- ételszeretetét. Hogy mégsem kapunk mindig halat, amikor szeretnénk, az elsősorban a haltenyésztőkön múlik. A vállalat szerződésben áll jó néhány haltenyésztő gazdasággal, termelőszövetkezettel. A pontyról meg kell említeni, ■hogy ez a halfajta elsősorban a melegben, napsütésben ér él jelentékeny súlygyarapodást, s az olyan időszakokban, mint az eddigi is volt, kevéssé elégíti ki a tenyésztők gazdasági igényeit. A mostani időszak tehát holt szezont is jelent egyben és azon túl, hogy kedvezőtlen volt az időjárás, egyik gazdaság sem vállalja szívesen a tavaszi, nyári halértékesítést. még akkor sem, ha a vállalat mázsánként meghatározott felárat fizet a zavartalanabb ellátás érdekében. A legjobb az ellátás a nagy őszi lehalászások után, de még akkor sem volt példa arra, hogy ne fogyott volna el az egész készlet a szekszárdi üzletből. Hogyan lehet segítem a helyzeten ? Egy idő óta a szekszárdi halszaküzletben is kapható a mélyhűtött szeletelt ponty, amely — s ezt az üzletvezető állítja — ízében, zamatéban nem különbözik az élő halétól. A másik segítség, hogy két éve megjelentek a halszaküz- letekben a növényevő halfajták, így az amur, a fehér- és pettyes busa. Irántuk azonban az érdeklődés korántsem olyan mint amilyenre számítottak. Azt mond iák. a halászlé akkor a legjobb, ha minél több féle halból főzik, s ízesítésére törpeharcsát, keszeget, kárászt, Uj munkást vagy új gépet? Ma már gyakorlatilag megszűnt a választás lehetősége. Szabad munkaerő nincs — ezt a vállalatok nemcsak tudják, hanem naponta érzik is —, nem js lesz, ezt pedig a statisztikai előrejelzések, a demográfiai prognózisok bizonyítják meggyőző mádon. A vállalatok tehát — ahogy mondani szokták — ,,kész helyzet" előtt állnak, s még csak az sem mondható, hogy gyakorlati intézkedéseikben nem fedezhetők fel e körülmény felismerésének, s az ebből adódó veszélyek kivédésének jelei. Jó néhány fontos iparágban általános technikai korszerűsítést hajtanak végre — igaz: nem csupán, illetve nem elsősorban a termelő vállalatok elhatározásából —; egyre több üzem él az új, modern, nagy termelékenységű gépek vásárlásának lehetőségével, fellendült a számítógépek alkalmazása, szaporodnak a példák az anyagmozgatás, a szállítás, a raktározás gépesítésére, korszerűsítésére. S e mindenképpen kedvezőnek ítélhető jelenség mellett furcsa, logikátlan magatartásjegyek fedezhetők fej a vállalati életben. Sok példát lehetne felsorolni arra, hogy nagy áldozatok, erőfeszítések árán megvásárolták és felszerelték egy-egy vállalatnál a korszerű berendezéseket, nagy reményekkel állították munkába a méregdrága számítógépet, vagy a mindent tudó szállító- berendezést, maid kiábrándulva, keserűen csalódva veszik tudomásul, hogy az agyonreklámozott technika cserbenhagyja őket. Az ígéretes műszaki haladás nemhogy csökkentené, inkább növeli a gondokat.- Néhány típuseset: az egyik gyárban olasz gyártmányú, méregdrága automata gépsort szereltek fel, a korábbi, kezdetleges futószalag helyett. A kisebb- naayobb zökkenőkkel lezajlott próbaüzem után néhány hét alatt be kellett látniuk az üzem vezetőinek, hogy a gépsor csak gondot, bajd zúdított rájuk, ütem- telenné, kaokodóvá vált a műhely termelése, ennek következtében felborult a gyár belső kooperációja, s legszívesebben már visszaélünk volna a régi módszerre — ha lehetett volna. A hatalmas népsor azonban a helyén volt. kidobni mégsem lehetett. Utolró p-óbólkozásként felkérték az egyik egyetem üzemszervezőit: vizsgálnák meg, hogy mi okozza a zavort. S a szervezők néhány nap alatt megállapították, hogy a gépsor mellett dolgozó munkások terhelése rendkívül egyenetlen, mert az automata gépcsoda mellett a régi technikára készült technológiát alkalmazzák. Vagyis: a gépet megvásárolták, felszerelték, csak éppen a technológiai rendszer átszervezéséről feledkeztek meg, ezért fenyegetett kudarccal a vállalkozás. Más példa: a Munkaügyi Minisztérium legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy a vállalatok nagy része úgy alkalmazza a számítógépeket, hogy közben megfeledkezik az egész ügyviteli rendszer — a számítógép követelményeinek megfelelő — átszervezésről. A hagyományos ügyvitelt próbálják a számítógépekkel elvégeztetni, persze teljesen eredménytelenül. Ráadásul továbbra is állományban tartják a meglévő ügyintézőket, miközben új embereket alkalmaznak a számítógépek működtetéséhez, vagyis létszámcsökkenés helyett bővülés, a munka egyszerűsítése helyett az ügyvitel komplikáltsá- ga az eredmény. Mindez elkerülhető lenne a szakszerű rendszer- szervezéssel, az arra alkalmas dolgozók szakmai átképzésével, illetve a számítógépet kiegészítő egyszerűbb, olcsóbb, kisebb irodai berendezések beszerzésével és alkalmazásával. Sok helyen csalódtak a modern anyagmozgató qépck, szállítóberendezések alkalmazásában is, csak azért, mert ezeket a gépeket ismét csak a réqi „targoncás” technológia szerint akarták alkalmazni. A mindebből következő már-már közhelyszerű — meq- állapítás: nem elég csak elhatározni a technikai korszerűsítést, nem elég előteremteni ennek anyagi fedezetét, hanem meg kell ismerkedni az új technika alkalmazásának módszereivel, titkaival. Egy-eqy új berendezés megvásárlásával és felszerelésével még nem oldható meg a technikai racionalizálás feladata. Időben fel kell készülni arra, hoay az úi gép sok esetben új technológiát, úi szakismeretet, ui szervezést, sőt, új szervezetet követel; csak íqy használhatók ki előnyei, csak íqy lehet valóban aazdasáaosabban, termelékenyebben dolaeTni. VÉRTES CSABA compót js felhasználnak- Sokan keresik ezeket a halfajtákat is, de legtöbbször eredménytelenül. Miért? A haltenyésztő gazdaságok nem szívesen foglalkoznak ezek tenyésztésével, lassú súlygyarapodásra, gazdaságtalan tartásra hivatkoznak. így ízesítő halakat csak akkor vásárolhatunk, ha a környező halászati szövetkezetek — a paksi, tolnai — az őszi lehalászások után szállítanak. A felsorolt gondokon enyhítene, ha a fogyasztók megkedvelnék a tengeri halfajtákat. Ezekből egyre nagyobb a választék. Jelenleg mélyhűtött állapotban kapható az üzletekben a hek, a Seelachs tengeri hal és különféle dobozolt hal- filék. A jelenlegi ellátásról... Éppen a napokban érkezett egy nagyobb élőponty-szállítmány a Bikali Állami Gazdaságtól, s van az üzletben növényevő pettyes busa is. Ez utóbbival kapcsolatban sokan kifogásolják, hogy túl nagy, egy családnak mindenképpen sok. Az üzletben egy idő óta úgy segítenek a gondon, hogy felszeletelve, sütésre előkészítve árusítják a busáltat. Milyenek a kilátásaink? Mint hallottuk, a vállalat mindenképpen szeretné folyamatossá tenni az ellátást, s a maga részéről ezzel kapcsolatban a városi tanács egyetértésével terveket dolgozott ki. Tervezik, hogv két-három éven belül különválasztják a kö- zületek kiszolgálását, s erre a célra a Polláck utcában külön üzlethelyiséget építenek- A másik terv pedig nem tudni hogyan, segít majd az ellátáson — a jelenlegi halszaküz- let átépítése. Minden, valószínűség szerint két-három éven belül a különböző halfajtákon kívül friss készítésű halételeket is árusítanak majd. Véleményünk szerint a tervek önmagukban még nem garantálják a zavartalanabb ellátást. Hogy ez is bekövetkez- zék. a jövőben az értékesítő és haltenyésztők jobb együttműködésére lesz szükség, — a vásárlók érdekében! — vj. — Az urbanizáció áldásai ellen nem szoktunk tiltakozni. Nem kifogásoljuk egyebek között az, hogy adott telepü. lésnek ezelőtt öt évvel, tíz évvel még csak mindössze 2—3 orvosa volt, most ennél jóval több. De azt bizony kifogásolták példának okáért a dombóváriak, a friss városlakók, hogy a körzeti orvosok nem ott laknak, ahol a rendelőjük is van. Eléggé köztudott, hogy lassan csak az egészen kicsiny településeken sikerül ugyanott lakást adni az orvosnak, ahol a rendelője is van. A városok, nagyobb települések viszonylatában ez mind abszurdabb kívánság. A jövő útja a komplexitást biztosíts, ni tudó egészségügyi központ. Körülbelül ahhoz hasonló, ami a tamásiaknak is van. Érdekes, hogy itt megközelítően sem ■ keltett évekkel ezelőtt olyan mértékű nyugtalanságot ez a megoldás, mint Dombóvárott. Második városunkban — ahol e pillanatban a hat körzeti orvosi állás közül ötről mondhatják azt, hogy betöltött — az elmúlt év végén, 1974. elején kezdtek sokasodni a reklamációk. Az egyes körzetekhez tartozóak azt panaszolták tarthatatlanként, hogy a meghatározott rendelési idő eltelte után nehezen jutnak orvoshoz. Egyébként pedig a körzeti orvosok zöme bérház- Lakó, következésképpen nincs módja rendelésre. Tegyen valamit a városi tanács, illetve; az egészségügyi ellátásért felelős szakemberek, keressenek olyan megoldást, ami alkalmas az egészségügyi alapellátás folyamatosságának szavatolására is. Ezekre a jelzésekre határozták el a körzeti orvosok munkarendjének megváltotta, tásét az illetékesek. Mivel — betegség, katonai szolgálat, kórházi gyakorlat — miatt a város hat körzeti orvosának feladatait három orvos látja el, a rendelési időt úgy határozták meg, hogy az orvosi segítségre szorulók reggel 7-től este hétig — a közpon. ti orvosi ügyelet szolgálatba álltáig mindenkor megkaphassák a szükséges ellátást. A körzetek összevonásának gyakorlata bevált, de Ián» milyenek is vagyunk! E gyakorlat sem tetszik mindenkinek fenntartások nélkül, noha első kifogásolói azok lehetnének, akiknek jut az ellátással együtt járó pluszszolgálat. A felnőttkörzetek 2—2 körzetet látnak el teljes létszámú segédletükkel. Mindegyik mellett ott dolgo. zik két asszisztens, két védőnő és két körzeti ápolónő. Pont ez utóbbi garantálja, azt a biztonságot, amit korábban a lakosság jogosan hiányoltMint megtudtuk, a körzeti orvosok munkarendje nem változik alapjaiban akkor sem, ha teljes létszámban dolgoznak majd. A rendelési idők meghatározásánál akár. csak most, az marad a főszempont, hogy reggeltől estig folyamatosan rendelker zésre álljon az alapellátás er. re kijelölt egysége. A három gyermekkörzeti orvos munkarendje is ezzel megegyező. Következésképpen az éjszakai és ünnepi általános ügyelet részeként a gyermekszakorvosok is tartanak szolgálatot. Utánajártunk, kik azok,' akik még most sem elégedet. tek. Nos, az eredmény nem valami vidító. Az új munkarend ellen nincs kifogásuk: azoknak, akik valóban csak baj esetén fordulnak orvoshoz. ök hamar hozzászoktak az érdekükben megteremtett új rendhez. Az „ellenállók” azok köréből adódnak, akik korábban sem tisztelték a rendet. Ök azok, akik azon az alapon, hogy „az éjszakai ügyeletén nem kell várakozni", az est óráiban szeretnek receptet Íratni, vagy hónapo. kon át húzódó bajaikkal az ügyeletre menni inkább és nem a körzeti orvoshoz. Nap-’ paL A rendet nem szeretők bé- kétlenkednek tehát változatlanul. A lakosság meghatározó többségének az a véleménye, hogy így és most végre biztonságos az egészségügyi alapellátás. A változás tehát szükséges és közérdekű változás volt . :; Kéj új NDK-gyórtmányú automata kötőgépet vásárolt — egyenként 166 000 forintért — a Hő- oiészi Te.’.ilfeldolgozó Vállalat. A lyukkártya-vezérlésű gépek 12-es finomsáagal dolgoznak, 183 centis munkaszéleséggel, Képünkön: Kertész Vincéné a gépek munkáját ellenőrzi. Fotó: Gottvoid,
