Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-21 / 169. szám
A. ) » V * T agazin magazin agazin Anna hercegnőt napi 8 liter Borissza hölgyek Néhány évszázaddal ezelőtt nem a férfiak privilégiuma volt, hogy hébe-hóba felöntsenek a garatra. Akkoriban a nők sem húzódoztak az ivás- tól. Főként a nemes hölgyek értek el e téren nemritkán meglepő eredményeket. így 'élclául a szász választófejedelem lányáról, Anna hercegnőről azt beszélik, hogy már gyermekkorában is igen sok bort ivott. Amikor I56tJben Lipcsében eljegyezte magát, a nyolc napig tartó ünnepen napi nyolc liter bort ivott meg. Az esküvői társaság ezekben a napokban jó 4000 litert fogyasztott. Az ünnepen részt vevő krónikás meghatódva számol be arról, .hogy egyetlen vendégnek sem kellett akár csak egyetlen óráig is józannak lennie. A hercegnő később is derekasan tovább ivott. Állítólag mindig három teli boroskancsó volt a keze ügyében. A polgári körök hölgyei is szerették a bort. Az augsburgi Philippine Welserről, a szép patríciuslányról, akit pénze miatt a tiroli főherceg, Fer- dinánd vett feleségül, azt mondják, hogy már reggelire egy liter bort ivott meg. Egész nap meg-meghúzogatta a bo- roskancsót, majd este elalvás előtt kereken három liter vörös bort fogyasztottak el. A meggazdagodott szabad birodalmi városok előkelő polgárnői úgynevezett „nőiskolákat'’ rendeztek be, ahol semmi egyebet nem csináltak, mint körbejáratták a kancsót, As házassági és házasságon kívüli tapasztalataikról beszélgettek. Az egyik leghíresebb „nőiskola” Augsburgban volt. A nők vidám ivászatának helye volt az úgynevezett női asztaltársaság is. Ez gazdag hölgyek alapítványa volt, amelyből az inni szerető hölgyek tivornyáikat finanszírozták. Az ilyen ivászatok nem kevésbé hangosan és jókedvűen folytak, mint a férfiakéi. Az, hogy az udvaroknál ivás terén teljes volt az egyenjogúság, kiderül egy rajnai gróf beszámolójából, aki 1611-ben felkereste a braunschweigi udvart és látogatásáról így írt: „Mivel az udvari hölgyek állandóan az. asztalnál ülnek, jogos, hogy a mámorban éppúgy részesülnek, mint a többiek. a braunschweigi hercegnő, ha becsípett, mérhetetlenül bohókás és vidám.” A német hercegnők akkoriban abban a hírben álltak, hogy igen kedvelik a bort. A franciaországi IV. Henrik nem akart német hercegnőt feleségül venni, mert, mint kijelentette, akkor mindig az lenne az érzése, hogy boroskancsó van nála. A jóember azonban egészen elfelejtette, hogy a francia udvarokban még többen ittak. Liselotte von Pfalz egyszer így írt barátnőjéhez: „A francia udvarnál levő hölgyek minden este tökrészegek, a fiamnak pedig van egy barátnője, aki úgy iszik, mint egy kefekötő.” Ha a nemes hölgyek ezekben az időkben utazásra indultak, akkor császári rendelet szerint rangjuknak megfelelően kellett ellátni őket. Azt különösen pontosan előírták, hogy a hölgyeket naponta mennyi itallal kell kínálni. Az előírás négy pint sör (egy pint másfél liter), egy pint méhsör és két pint bor volt. Az utazó hölgyek ezt a mennyiséget általában minden nehézség nélkül elfogyasztották. Ha háború volt, akkor a női kíséret tagjainak naponta négy pint sör és 3 pint bor járt. Az akkori idők krónikásai beszámolnak a nők ivásban elért csúcsteljesítményeiről is. A XVI. század elején állítólag élt három nemes hajadon, akik 32 pint bort elfogyasztottak és még magasra emelt fejjel haza tudtak menni; A Neckar menti Heilbronn városában, úgy tűnik, a nők szintén igen jól bírták az italt. Egy tanácsi dekrétum ugyanis elrendelte, hogy a városi szolgának le kell tartóztatniuk azokat a nőket, akik állandóan ittasak. Táblát kellett a nyakuk köré akasztani a következő felirattal: „Részeges boroshordó!” Arról nem tudunk, hogy hány nő szaladgált a szép városban ilyenfajta táblával. Ilyenek a beosztottak. — Akárhányszor belépek a maga szobájába, sohasem látom magát dolgozni — szól a főnök. — Uram, én rosszul hallok! — Mi köze van ennek a maga munkájához? T- Nem hallom, amikor belép! Usztyán József, a Paksi Állami Gazdaság könyvelője szabad idejében fűzfavesszőket hajlít, illeszt egymáshoz. Keze alól lámpaernyők, virágkosarak, zsúrkocsik, s felsorolt ni is nehéz, mi minden egyéb fűzfamunka kerül ki. A mesterséget a harmincas évek végén édesapjától tanulta. Akkor még hét-nyolc kosárfonó is dolgozott a környéken.. Mikor az ötvenes években mestervizsgát tett, már egyedül volt. Aztán, hol fűzfavessző nem volt, hol, amit csinált, nem! kellett senkinek. így ő is beadta az iparjogosítványt, megtanult a számokkal bánni, s most könyvelő. De ha ráér, előszedi a régi szerszámot, s az ismerősöknek, barátoknak valóságos műremekeket készít. Azt mondják róla: két. egyforma darabot még soha nem csinált. A Hiddensee-sziget algái A greifswaldi egyetem keleti-tengeri biológiai állomásán, Hiddensee-szigetén, kereken 200 algatörzset tenyésztenek. Az egy törzsbeli életben tartott algák kutatási és oktatási célokat szolgálnak. Rendkívül magas termelékenységével tűnik ki a Scenedesmus Ouadricauda nevű algatörzs, melyről eddig 134 tudományos publikáció látott napvilágot. Igen alkalmas tömeges tenyésztésre, s mint takarmánybázisnak egyre nagyobb jelentősége van. Mióla jár az embtr két lábon ? Alkoholizmus az állatoknál Az ember elődei legalább hárommillió évvel ezelőtt egyenesedett fel először, s azóta két lábon járunk. Erre következtet Carl Johanson, a clevelandi egyetem antropológusa azokból a hárommillió éves csontleletekből, amelyekre tavaly novemberben bukkant Etiópiában egy francia —etiópiai kutatócsoport. A leletek, emelte ki Johanson, az egyenes járás kialakulásának időpontját legalább egymillió évvel korábbra tették. Johanson a leleteket '„a történelem előtti ember legrér- gibb, teljesen épen maradt csontleleteinek” nevezte. ÍSár a valóban legrégibb korpbnya- csontok és fogak öt és fél millió évesek, eddig semmiféle bizonyíték nem -volt arra, egy elődeink egy-k/ét millió évnél régebben két lábon járnak. E legfrissebb leletek négy lábcsontja Johanfson nézete szerint egy kb. 25- éves embertől származik, “aki azonban csupán egy m£ier magas volt. Ezenkívül különféle jelek arra mutatnak, hogy az embernek ez az elődje éppen ekkortájt kezdett két lábon járni. Az ausztráliai Queensland államban levő Marineland legnagyobb vonzereje egy delfinpár, amely évek óta szórakoztatja a közönséget. A két játékos állat a hatalmas akváriumban bukfencezik, kettős halálugrást produkál és labdázik a látogatók nagy örömére. Minden nagyszerűen ment, míg aztán Daphne és Cloe egy nap hirtelen abbahagyta a játékot. Fáradtan úszkáltak a hatalmas medencéién. még egy bukfencre sem telt az erejükből. Hamarosan megérkeztek a szakorvosok és A sertések a túlzott alkoholfogyasztásra az emberekhez hasonló módon reagálnak. Egy kísérlet keretében két sertést zártak ugyanabba az istállóba. Kiderült, hogy az állatok között hierarchia alakult ki, amelynek következtében a „főnök” foglalta el az istállóban a legjobb helyet és megkapta azt a kedvezményt, hogy elsőként táplálkozhatott, míg a hetedik sertés csupán utolsóként juthatott a vályú„tetőtől talpig” megvizsgálták a két állatot. Megállapították, hogy betegségről szó sincs. Szervi elváltozást nem találtak, annál inkább érthetetlen idegességet és nyilvánvaíó rossz kedvet. Ekkor — szinte tréfa gyanánt — egy pszichológussal konzultáltak. És éppen ő jött rá az állatok kedvtelenségé- nek nyitjára. A két delfin melankóliába esett és valósággal sztrájkba lépett. így juttatták kifejezésre, hogy unják mindennapi egyforma életüket, változatosságra vágynak. hoz, s ráadásul még a legrosszabb hellyel is meg kellett elégednie. Az állatok ezután alkohol és narancslé keverékéből készült italt kaptak, korábbi kísérletekből ugyanis kiderült, hogy ez a disznók „kedvenc koktélja”. A „főnök" 24 órán belül annyit ivott, hogy vezetői helyét át kellett adnia a harmadik ' disznónak, amely szinte egyáltalán nem ivott. 72 órával később azonban az A pszichológus azt javasolta az akvárium vezetőségének, hogy alkalmazzanak egy esi nos fiatal lányt, aki foglal-' koznék a delfinekkel. A 18 éves Sharah Stirrupra esett a választás, aki cgvéhként Queensland szépségkirálynője is. A leány vállalta, hogy ..meggyógyítja’’ a delfineket. A kísérlet remekül sikerült " A két delfin hamarosan megbarátkozott a szép lánnyal és ismét vidáman bukfencezett a vízben. A nagy játék kezdődött elölről. időközben kijózanodott ..főnök” visszavette régi helyét — s a továbbiakban egyetlen csepp alkoholt sem vett magához. Egy francia tudós, Gaustier, az alkoholnak a méhekre gyakorolt hatásával foglalkozott és megállapította, hogy ezek az állatok alkohol hatására szabályos útonállókká válhatnak. Erjesztett gyümölcslevek vagy alkoholban konzervált gyümölcsök segítségével „felvidított” méhek rablóhadjáratokat folytatnak, hogy a munkából »hazatérő méheket eltérítsék. így például gyöngéden simogatják őket, hogv levegyék róluk a virágport, majd odébbálltak vele. Az embernél lényegesen jobban bírják az italt az aranyhalak. Egy kísérlet sarán néhányat olyan medencébe helyeztek, amelyben a vizet vermuttal elegyítették.' A halak először jókedvűnk .lettek, ki ugráltak a vízből és mindenféle mutatványt végeztek.- Később — a teljes részegség állapotában — ügvet.- lenck és agresszívek lettek. _ 1974. július 21. / Delfin-pszichológia Mesterségből — hobbi r ^/^^aMpAwaii.• ........ w....... - v... .,.-. iíí^.' .
