Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

Gyorsan változnak a követelmények ..[Néhány gondolat a gyerekek és lehetőségek A fiataloknak legalább 10 -15 évre előre kell látniuk és a csend védelmében AKÁR MOTTÓJA IS LE­HETETT VOLNA a cím az egyetemi és főiskolai MAE ifjúsági csoportjai Kecskemé­ten tartott első országos ta­nácskozásának. A nagy sikerű rendezvényen — amelyen részt vett Magyarország vala­mennyi agrár felsőoktatási intézményének ifjúsági kül­döttsége — Váncsa Jenő MÉM miniszterhelyettes, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke, a mezőgaz­daság fejlesztésének alapfel­tételei közül a legfontosabb- ról, az emberi feltételek biz­tosításáról tartott vitabeveze­tő előadást. Mit vár a mező- gazdaság a leendő szakembe­rektől? Mire készüljenek fel? Ezek voltak mondanivalójá­ban a főkérdések. Hangsúlyoz­ta. hogy az alapfeltételek — műszaki-technikai, biológiai és emberi — szinkronban tar­tása a jelen és a közeljövő legfontosabb feladata. A gya­korlat az utóbbi évtizedekben forradalmi változásokon ment keresztül, és más-más igénye­ket támasztott a szakembe­rekkel szemben. Ezt az okta­táspolitika is megfelelően kö­vette, mind a képzésben ré­szesítettek számának növelé­sével, mind az oktatási anyag színvonalának, irányának fej­lesztésével. Míg az 1945—1955- ig terjedő tíz év alatt 3750 diplomás hagyta el az egye­temek, főiskolák padjait, az 1960—1973-ig terjedő 13 év alatt már 18 533 fő szerzett diplomát. A középfokú tan­intézetekben, szakmunkáskép­zőkön végzettekkel együtt az utóbbi 13 évben 359 635 fő szakképzése történt meg. Je­lenleg évente 2500 általános és üzemmérnök hagyja el az egyetemeket és főiskolákat és ezzel együtt összesen 17 000 fő jut valamilyen szakképzett­séghez a mezőgazdaságban. Hatalmas előrelépés ez, de a mezőgazdaság ugrásszerű fej­lődése indokolttá is teszi. Az igény megnövekedett a ma­gas képesítésű szakemberek iránt. ... ■ iptea-i . A FEJLŐDÉS jelenleg ta­pasztalható üteme szükséges­sé teszi, hogy a fiatalok a jö­vőt, a nagyüzemi gyakorlat várható igényét megfelelően lássák, és ez a szemlélet már az iskola padjaiban kialakul­jon bennük. Ennek megokolá- sára elegendő csupán két pél­dát említeni: a traktorlépcső, amelynek kialakítása néhány éve az oktatás és gyakorlat egyik fő problémája volt, ma már a múlté. Az állattenyész­tésben az ivar arány befolyá­solhatóságában elért biztató eredmények alapvetően már a következő években megvál­toztathatják a programok ki­alakítását befolyásoló geneti­kai tényezőket, ezzel a prog­ramok kialakításának és vég­rehajtásának módját is. Tehát a fiataloknak a jelenlegi vi­szonyok között legalább tíz­tizenöt évre előre kell látni és fel kell készülniük a vár­ható változásokra, a nehézsé­gek megoldására. A mezőgazdaság jelenlegi külső képe a szép eredmé­nyek ellenére eléggé hetero­gén. A lehetőségek kihaszná­lása az egyes gazdaságokban differenciált és a fejlesztés 1974. július 19. irányainak megválasztásában igen sok a szubjektivitás. A következő évek fontos felada­ta ennek a heterogenitásnak a felszámolása, amelyhez a legközelebbi út alapvető lehe­tőségeink — mint például szántóföldjeink — racionáli­sabb kihasználása, a fejlesz­tés komplex programjának ál­talánossá tétele az emberek szemléletében is. A tőke szerves összetétele a mezőgazdaságban is roha­mosan növekszik. így pl. a szarvasmarha-tenyésztésben egy munkahely létrehozása a húsz év előtti kb. százezer fo­rinttal szemben kb. egymillió forintba kerül. Ilyen szinten a hatékonyság, az eszközki­használás fokozása már alap­vető probléma. Az ember ré­szére szükséges magas értékű energia előállításához egyre hatalmasabb mennyiségű egyéb energiát használunk fel. Az 1960—71. évek között a mezőgazdasági termelés 70 százalékos növekedése az eh­hez felhasznált egyéb energia — elsősorban folyékony üzem­anyag — 250 százalékos fel­használás-emelkedésével járt. A jelenlegi gázolaj-felhaszná­lás 50 százaléka a mezőgaz­daságra jut, és ez értékben az 1960 évi 990 millió forint táj szemben 1970-ben 2,2 milliár- dot, 1975-ben előreláthatóan 5,5 milliárdot tesz ki, illetve fog kitenni. Ha mindehhez hozzászámítjuk az évi 5—6' milliárd forint értékű műtrá­gya, a 4—5 milliárd értékű vegyi védekezőanyag és 36 milliárdnyi takarmányfel­használást, világossá válik a felhasználást végző ember fe­lelősségének növekedése és az, hogy a szakképzettség fo­kozása, az előrelátási készség növelése elengedhetetlen kö­vetelmény. .ji' ’"" ' íj AZ ORSZÁGOS TANÁCS­KOZÁS további részé-, BEN, mind a korreferátumok­ból, mind pedig a vita során az jutott kifejezésre, hogy a tudományos-technikai és tár­Az elmúlt évekhez hasonló­an az idén is jelentős víz­fogyasztás-növekedést ered­ményeztek a kánikulai napok. Szekszárdon például a hétfőn, kedden, szerdán elfogyasztott ivóvíz mennyisége elérte a ta­valyi csúcsot, ami jóval meg­haladta a napi io ezer köb­métert. Az évi átlagos napi ivóvízfogyasztás ezzel szem­ben alig éri el a 8 ezer köb­métert. Okozott-e fennakadást a hirtelen bekövetkezett fo­gyasztás ? Szekszárdon nem, s ahogy dr. Kovács Sándorné, a Tol­na megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat osztályvezető főmérnöke elmondotta, a vá­ros kútjai ennél lényegesen nagyobb igényeket is ki tud­nának elégíteni. A kedvező helyzet érzékeltetésére em­lítjük meg, hogy a megye- székhely ivóvízellátását biz­tosító 12 kút teljes kapacitá­sa 15—20 ezer köbméter kö­zött van. A megye községeiben azon­ban korántsem ilyen kedvező a helyzet. Jó néhány helység­ben, így Pakson, Tolnán, Ten- gelicen, Pincehelyen és Vár­sadalmi forradalom együtt, egymástól elválaszthatatlanul folyik. Napjainkban már nem­csak a falu, hanem a falun élő ember is lényegesen meg­változik. Az új agrárértelmi­ségnek mind a gazdasági mind a társadalmi életben jól el kell igazodnia, ■ mert a falu értelmiségének gerincét ma már az agrárértelmiség képe­zi. Ez pedig a gazdálkodás mellett igen fontos politikai, társadalmi, kulturális funk­ciót is ró rá. Az egyes egye­temi, főiskolai ifjúsági cso­portok küldöttei elmondták, hogy igen sokat jelent részük­re a megyei szervek támoga­tása, a gazdaságok, gyakorlati szakemberek segítőkészsége. A Tolna megyei patronáló szervek képviseletében tájé­koztatást adtam arról, hogy megyénknek három agrár fel­sőoktatási intézményben — Gödöllőn, Keszthelyen és Ka­posváron — van megyei ag­rárklubja. E három ifjúsági csoport mintegy 120 tagja rendszeres kapcsolatot tart fenn a megye politikai és gaz­dasági szerveivel, intézmé­nyeivel. Itt töltik el kötelező gyakorlati idejüket, megyei témákból írják szakdolgozatai­kat, tehát több érintkezési ponton bekapcsolódnak me­gyénk életébe. Mindez jelen­tősen elősegíti a kikerülő fia­tal szakemberek beilleszkedé­sének zökkenőmentességét, a nemzedékváltás zavartalansá­gát. A MEGYEI VEZETÉS ÉS A GYAKORLATI SZAKEMBE­REK részéről továbbra is ké­szek vagyunk a MAE egyete­mi és főiskolai ifjúsági cso­portjainak I. országos tanács­kozásán elhangzottak szerint a messzemenő segítséget meg­adni az elmélet és gyakorlat egységének megteremtéséért folytatott törekvésekhez, s most már fiataljainkon a sor, hogy ezzel a segítőkészséggel megfelelően élni is tudjanak a saját és az egész társadal­munk érdekében. SZAKÁL LÁSZLÓ. a MAE megyei titkára dombon különböző fokozatú, vízfogyasztást korlátozó in­tézkedéseket kellett foganato­sítani. Ezek elsősorban az ipari üzemek vízfogyasztásá­nak csökkenését célozzák, de van község, ahol a legszigo­rúbb, a harmadfokú korláto­zási intézkedést vezette be a helyi tanács végrehajtó bizott­sága. Ahol ilyen intézkedésre sor került, ott megtiltották a kertek, közterületek öntözé­sét, s csak utcai közkifolyók­ból fedezheti igényeit a la­kosság. Miért a vízhiány? Nem csak a hirtelen megnö­vekedett igényekben kell az okokat keresni. Sok esetben helyi mulasztások is kedve­zőtlen helyzet kialakulásához vezethetnek. Az eddigi gya­korlat szerint ugyanis a víz­mű minden község vízfo­gyasztását felméri, s az ada-' tokból már két-három évre előre jelezni tudja az illetékes tanácsoknak, hogy várhatóan hol szorít majd a cipő. Ilyen­kor a vízmű új kút fúratását javasolja a tanácsnak. Saj­nos. a tapasztalatok %zt bizo­nyítják, hogy a szakemberek figyelmeztetése, Javaslata nem mindenütt talál megíelelő Nem hittem volna, hogy fel­nőttként újra találkozom va­lamivel, ami főként szüleim keserű gondja volt az öt gye­rek miatt, de ami azért ben­nünket, gyerekeket sem ke­rült el. Nem kerülhetett, mert amikor lakást keresve apá- mék a negyedik, ötödik kiadó házrész gazdájától is úgy kö­szöntek el, mintha vérezne az orruk, kénytelen-kelletlen föl kellett fognunk, hogy miat­tunk, gyerekek miatt nem szá­mítunk kívánatos bérlőknek. Mert ugye öt gyerek közel egy futballcsapat fele, zsivaj- gásban „pokolbéli erőket” képviselő gyülekezet. No de azért csak felnőt­tünk, testvéreimnek már nem kellett soha úgy nézniök a gyerekeikre, hogy „jaj, csak ti ne lennétek, nem lenne gond a lakás!” Hogy ez meny­nyire megnyugtató tudat, so­kan tanúsíthatják. Azt ha­sonlóképpen, hogy az együtt­élés újkori anomáliái meny­nyire meg tudják keseríteni időközönként a sok gyerme­kes szülők életét — még (ma­napság is. A minap hallottam,' hogy egyik megyei intézményünk ötgyermekes dolgozója — asszony, aki ráadásul- egyedül neveli a gyerekeit — segítsé­gért folyamodott. Rosszak a lakáskörülményeik, a férj ko­rai halálában is az egészség­telen lakásviszonyok a fő vét­kesek. Mit lehetne tenni, hogy megfelelő lakáshoz jusson, mivel jövedelme kicsiny, tá­mogatás, segítség nélkül nem boldogul, márpedig a gyere­keknek egészséges otthon kel­lene ?! Fölmerült megoldásként az a gondolat, hogy munkahelye támogatná az asszonyt abban, hogy a megyeszékhelyhez kö­zeli községből bekerüljenek Szekszárdra. Talán, talán va­lahogyan összehozható az az alapösszeg, amivel be kell lépniök és korszerű, bár a család nagyságához viszonyít­va kis alapterületű egészséges lakáshoz jutnak, mely alkal­mas arra, hogy szárnyra bo­csássa a gyerekeket. Számolgatás oda és vissza, majd újra elölről az egész. Ennyi adósság marad, ezt mennyi idő alatt kell kifizet­visszhangra. Az új kút fúrá­sának elmulasztása pedig ko­moly zavarokat okozhat, mint Tengelicen is, \ ahova két-há­rom éve érkeznek a figyel­meztető jelzések — eredmény­telenül. Gondot jelent az ivóvíz- ellátásban az is, hogy a me­gye községeiben működő tör­pevízművek rendszerét álta­lában egy kútra tervezték. Ez a megfelelő vízhozam ellené­re is sok probléma okozója lehet, hiszen az esetleges meg­hibásodás ezeket a kutakat sem kerüli el. A helyzet ja­vítása érdekében a közelmúlt­ban jelentős anyagi támoga­tást — több» mint 4 millió fo­rintot —f bocsátott az érintett közigazgatási szervek részére a megyei tanács. Ebből a pénzből ep.v éven belül újabb kutat fúrhatnak megyénk 11 községében. Az említetteken okulva a Székesfehérváron működő Kö­zép-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság megtiltotta az egy kútra tervezett Községi víz­művek építését. Az 1970-ben hozott intézkedés elsősorban a lakosság zavartalan ivóvíz­ellátását szolgálja. — vj — ni, és úgy, hogy közben azérí a gyerekek se nélkülözzenek Már-már kész volt az asszony arra, hogy vállalja amúgy • sem csekély megterhelésére a lakásvásárlással együtt járó plusz megterhelést, amikor kiderült, hogy abban a bizo­nyos házban, amelyben lenne az a bizonyos ötven-valahár.y négyzetméteres lakás, protes­táltak ellenük a leendő szom­szédok. Úgymond; nemkívá­natos szomszédságnak tartják az ötgyermekes családot! „Mert ugye, öt gyerek nem parancsolható a sarokba, az mozog, ricsajozik, csintalanko­dik és ezerféle ,merényletet’ követ el a lakók nyugalma el­len.” Tulajdonképpen nem is csak ez a leendő lakótársak eny­hén szólva is sánta, béna és vak gondolkodásmódja lepett \ meg, hanem az, hogy néhány, illetékes szervünk méltányo- landónak ítélte a lakótársak tiltakozását. A szóban forgó asszony lakásgondjának meg­oldásaként most többen is olyan eladó kertes házra va­dásznak, melynek a vételára nem haladja meg a 100 000 fo* rintot. Hát nem szomorú az ilyen kificamodás ? Véleményem szerint nagyon szomorú, mert a leendő lakó­társak szíve nem azért kez­dett el fájni, hogy ennek a nagy családnak szűk az öt- ven-egynéhány négyzetméter! Nem. ök a gyerekek ellen protestáltak, azt a viszonyla­gos csöndet féltve, amit város­lakókként élvezve, valóban fölháborító és törvényellenes csendháborítások, rendszeres és szükségtelen csendzavará­sok zavarnak. Még az éjszaka óráiban is zavarnak, noha tör­vény-, illetve szabályellene­sen! Kíváncsi vagyok, végül ho­gyan rendeződik az ötgyerekes asszony lakásügye. Érdekel to­vábbá az is, ha az ügy úgy intéződik, hogy kertes házba költöznek, mit vállalnak az Ügyben érdekelt illetékesek a dolgozó embert valóban meg­illető csendéi't, nyugalomért?! Például azért, hogy a zenés szórakozóhelyek környékén la­kók is hozzájussanak ÉVM és helyi tanácsi rendeletekbe fog­lalt, őket tehát jog szerint meg­illető nyugalmukhoz?! Van a megyeszékhelyen nem egy olyan zenés szórakozóhelyünk, amely nemcsak ébren tartja mindennap záróráig a közeli lakóházak lakóit, hanem meg­hiúsítja az itt lakók számára a tv vagy a rádió élvezetét is. Ha valami ellen, ez ellen fel kellene már lépni, és legalább olyan eréllyel, mint amilyen eréllyel az említett ház jöven­dőbeli lakói felléptek az éle­tet, holnapot jelentő gyerek­zsivaj ellen! Ha a nagyobb településeken, zajos üzemek, ricsajos vendég­látóhelyek szomszédságában élők protestálnak a csendért, arra kellene nagyon odafigyel­ni végre, mérsékelve, vagy ahol az szükséges, megszün­tetve a csendháborítás fórrá- ‘ sait! Ha egyébért nem, úgy azért, mert korunk emberét közismerten olyan tömege éri naponta a zajhatásoknak, ami már régen meghaladja a to­lerancia mértékét. A zajok károsítanak bennünket. Nem, * egyáltalán nem azok a zajok, amelyeket a gyerekek ütnek! Azok a zajok a mi közös el­lenségeink, amelyek munka­helyeinken és azon kívül nap • nap után rombolják egészsé­günket, és amely zajok elől nem ad menedéket a legszeb­ben nyomtatott kormány­vagy tanácsrendelet sem. lászló — • J Ivóvízellátás — kánikulában Kedvexő helyset Szekszárdon — Korlátozás néhány községben I

Next

/
Oldalképek
Tartalom