Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

! A görög reakció sugalmazta a lázadást r (Folytatás az 1. oldalról) Lapzártakor érkezett hely­zetjelentés. Cipruson a helyzet továbbra is rendkívül összetett. Bejrút­ba érkezett jelentések szerint a sziget szinte egész területén elkeseredett harcok folynak Makariosz elnök hívei, a kor­mányhoz hű rendőri és biz­tonsági alakulatok és a görög tisztek által vezetett nemzeti gárda lázadó egységei között. Különösen súlyos harcok dúl­nak Paphos és Limassol kör­zetében. Mindkét város a tör­vényes kormány híveinek ke­zében van. Az általuk ellen­őrzött rádióadók közlemé­nyeikben többek között rámu­tatnak, hogy a lázadók, akik birtokukba vették a nicosiai állami rádióadót, olyan hamis információkat közölnek, mint­ha az államcsíny sikeres lett volna és mintha ellenőrzésük alatt tartanák az egész szige­tet. Ugyanakkor a jelentések Görögország közvetlen katonai beavatkozásáról tanúskodnak: az 1960-as nemzetközi szerző­dés alapján Ciprus szigetén állomásozó görög kontingens tisztjei és katonái nyíltan részt vesznek a lázadásban. Ök ostromolták meg hétfőn Nicosiában az elnöki palotát. A kormányellenes puccsban vezető szerepet játszanak a görög katonatisztek, valamint az illegalitásból kilépett görög terrorista szervezetek is, ame­lyeknek Athénhez fűződő szo­ros kapcsolatai több ízben be­igazolódtak. Athénből érkezett jelentések szerint a görög fővárosban szinte megszakítás néikül fo­lyik a legmagasabb rangú gö­rög katonai vezetők tanácsko­zása a ciprusi kérdésről. A görög fegyveres erőket harci készültségbe helyezték. Bejrútban rámutatnak, hogy a Ciprus elleni összeesküvés szálai nemcsak Athénbe ve­zetnek, hanem a NATO-hoz is. Mint ismeretes, ennek az agresszív tömbnek bizonyos körei már régóta arra töre­kednek, hogy Ciprust a NATO „elsüllyeszthetetlen repülő- gép-anyahajójává” változtas­sák: a szigeten katonai légi és tengerészeti támaszponto­kat létesítsenek, Ciprust a Földközi-tenger keleti részére és a Közel-Keletre vonatkozó katonai-stratégiai terveik megvalósítására használják fel. A Makariosz-kormány ál­tál folytatott külpolitika — amely védelmezte Ciprus füg­getlenségét és szuverenitását, és a köztársaságot távol tar­totta a katonai tömböktől — nyilván nem volt ínyére ezek­nek a NATO-köröknek. A görög kormány kedden, a ciprusi eseményeket követő első hivatalos megnyilatkozá­sában cáfolni próbálta a cip­rusi államcsínyben játszott szerepéről szóló híreket. Konsztantin Kipreosz görög külügyminiszter nyilatkozatá­ban kijelentette: „A Cipruson jelenleg lejátszódó események egy független ENSZ-tagállam belügyét képezik. Görögország továbbra is tiszteletben tartja a más államok belügyeibe va­ló be nem avatkozás elvét”. A görög külügyminiszter sze­rint kormányának „Ciprusra vonatkozó politikája változat­lan.” A lázadók kezén lévő köz­ponti ciprusi rádió kedden Tel Avivban lehallgatott adá­sa Nikosz Szampszon, a kato­natisztek által kinevezett „ál­lamfő” nyilatkozatát sugároz­ta. Nem be A Centropress kedd esti kommentárja. Több mint 24 óráig hallga­tott Athén, mintha semmi kö­ze se lenne és nem is érin­tené a hétfői ciprusi zendü­lés, amelyet pedig a nemzeti gárda görög tisztjei robban­tottak ki. Ezek után már nem is keltett meglepetést, hogy Konsztatin Kipreosz görög külügyminiszter első hivatalos nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a Cipruson jelenleg le­játszódó események „egy füg­getlen ENSZ-tagállam bél- ügyét képezik”. Athén nem áll egyedül az események ugyancsak sajátos értékelésé­vel. A washingtoni külügymi­nisztérium a törvényes Ma­kariosz-kormány elleni pucs- csot ugyancsak „Ciprus bel- ügyének” minősítette. Az amerikai diplomácia reagálása, ha a NATO-érde- keket tartjuk szem előtt, szin­tén várható volt. Makariosz elnök következetes semleges- sági politikáját bizonyos NATO-körök hosszú ideje ki­fogásolták. A Washington Post az amerikai külügymi­nisztérium állásfoglalásával gyakorlatilag egy időben hoz­ta nyilvánosságra azt az érte­sülését, hogy a State Depart­ment az elmúlt hónapokban több ízben is kapott olyan fi­gyelmeztetést, miszerint az athéni junta esetleg megkísér­li felszítani Cipruson a na­cionalista konfliktust. A görög kormányt önős ér­dekei vezették. A nicosiai puccsal tetézte meg a Török­országgal hosszabb ideje tartó nyílt feszültségét a tengeri olajkincs birtoklása miatt. Athén úgy vélheti, hogy cip­rusi pozíciói erősítésével gyen­gíti a török felet. Az amerikai kormány pedig — állapította meg a Washington Post — úpy döntött, legalábbis a je­lekből erre lehet következtet­ni, hogy a térséggel kapcsola­tos stratégiai elképzeléseire való tekintettel nem akadá­lyozza meg a juntát tervei végrehajtásában. Görögország és Törökország is NATO-tag. Ciprus viszont nem az, és ezt Makariosz elnök bölcs politi­kájának köszönheti. A NATO nyilvánvalóan örömmel ven­né, ha Ciprus szigete is meg­nyílna flottája előtt. A puccsisták lázadása tehát semmiképpen nem belügy. A józan hangvételű nyugat-eu­rópai lapok egyaránt azt húz­zák alá, hogy a stratégiai fon­tosságú szigetország tragikus fejleményei nemzetközi vál­ságba torkolhatnak. Athén hiába cáfol. Nem te­kinthető véletlennek az a kö­rülmény, hogy a lázadás köz­vetlenül azután robbant ki, hogy a ciprusi rendőrség le­tartóztatta az enoziszt (Cip­rus Görögországhoz való csat­lakozását) fegyveres úton megvalósítani szándékozó ille­gális „EOKA—2” csoport több vezetőjét. A felgöngyölítő ak­ció folyamán kétségbevonha- tatlanul bebizonyosodott, hogy a terrorcsoport nyílt segítsé­get, így fegyvereket kapott a mintegy 600 görög tiszt vezet­te nemzeti gárdától. Makari­osz elnök ezért követelte a közelmúltban oly határozot­tan az athéni vezetéstől a gö­rög tisztek hazahívását. Talán még van lehetőség arra, hogy egy határozott nemzetközi fellépés lefogja a puccsisták kezét. Ezért volt nagy fontosságú az a szovjet állásfoglalás, amely leszögez­te: a Szovjetunió vezető körei­ben elvárják, hogy Görögor­szág kormánya haladéktalanul véget vet a Ciprus belügyeibe való durva beavatkozásnak. SZiiOiilÉSi Eiipplés Forró hangulatú nagygyűlést tartottak kedden délután Kő­bányán, a MÁV Északi Jármű­javító Üzemében az országos chilei szolidaritási hét záró- aktusaként. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, az Országos Bé­ketanács, a Magyar Szolidari­tási Bizottság és a SZOT által rendezett nagygyűlés elnöksé­gében ott volt Sebestyén Nán- dorné, az OBT főtitkára, Har­mati Sándor, a szolidaritási bizottság elnöke, Rostás Ist­ván, a chilei akcióbizottság el­nöke, megjelent Nagy Richárd, a Budapesti Pártbizottság tit­kára, Szépvölgyi Zoltán, a Fő­városi Tanács elnöke. Hosz- szan tartó tapssal köszöntötték a nagygyűlés külföldi vendé­geit, köztük Sergio Insunza-t, az Allende-kormány igazság­ügy-miniszterét, továbbá a Chilei Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagjai kö­zül Augusto Sepulveda-t, és Hugo Robles-t, valamint az Ecuadori—Magyar Baráti Tár­saság hazánkban tartózkodó küldöttségének tagjait. Földvári Aladár, a SZOT el­nöke köszöntötte az egybe­gyűlteket, majd Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára mondott beszédet. Angolai zavargások Az angolai fővárosban. Lu­andában színesbőrűek és fehér telepesek között lezajlott ösz- szetűzéseknek az első hivatalos jelentések szerint 12 halálos és 60 sebesült áldozatuk van. Egyes, Lisszabonba érkezett jelentések azonban 20—30 fő­re teszik a halálos áldozatok számát. Franco Pinheiro tábornok, a gyarmaton állomásozó portu­gál katonai erők főparancsno­ka, közleményben szólította fel a lakosságot a rend meg­őrzésére. A főparancsnok kijá­rási tilalmat rendelt el és felhívta a főváros lakosait* hogy otthonukban várják meg a rend helyreállítását. A portugál fegyveres erők mozgalmának héttagú vezető­sége, a nemzet megmentésének tanácsa rendkívüli ülést tar­tott Lisszabonban. I Az 1967-es közel-keleti háború „Maxtoa” hajó megindult a óta elsőként a 36) tonnás brit azuezi-csatornán kérészül. Szorongatott helyzetien a Lón Noi-readszer A kambodzsai felszabadító erők Phnom Penh közelében végre­hajtott sikeres támadásai nyo­mán a Lón Nol-rendszer feltétel néküli béketárgyalások megkez­dését javasolta a hazafias erők­nek. A 181 035 km8 területű ország 90 százalékát a felszabadító erők ellenőrzik. Itt él a 6,7 miMiós lakosság 82 százaléka. A Lón Nol-rezsim uralma csak a fővá­rosra és közvetlen környékére, valamint néhány városra terjed ki. Kambodzsa 1862-től francia gyarmat. 1953. november 9-én Kambodzsai Királyság néven füg­getlenné vált. 1955. október 25- én szakított a francia gyarmat- birodalommal. 1960-tól Norodom Szihanuk a királyság formális fenntartása mellett Kambodzsa államfője lett. 1960-tól az ország pozitív semlegességi politikát folytatott, barátsági szerződést kötött Kínával, szakított Thai­földdel, Dél-Víetnammal, és az USÁ-val. Elismerte a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Fron­tot és az NDK-t. Az 1969. au­gusztusában hatalomra került Lón Nol miniszterelnök 1970. március 18-án jobboldali puccs­csal megdöntötte Szihanuk elnök hatalmát. Az ország egész terü­letén fegyveres ellenállás bonta­kozott ki. A rendszer összeomlá­sát az amerikai és a dél-vietna­mi csapatok 1970. április 30-i, a saigoni hadsereg 1971. novem­beri és 1972. januári intervenció­ja akadályozta meg. 1970. má­jus 4-én Pekingben Szihanuk ve­zetésével megalakult a Kambod­zsai Királyi Egységkormány. 1970. október 9-én a fővárost és kör­nyékét, valamint pár várost ma­gába foglaló területen a Lón Nol-rendszer kikiáltotta a Khmer Köztársaságot. A gazdasági életet az 1970 óta folyó háború dezorganizálta. 1969-ben az egy főre jutó nem­zeti jövedelem 111 dollár volt. A gazdaság alapja a mezőgaz­daság. A nemzeti jövedelem kö­zel 50 százalékát a mezőgazda­ság, 30 százalékát a bányászat, 20 százalékát az ipar, illetve a szolgáltatóipar adta. Fontosabb termékei: a kukorica, rizs, nyers­gumi, szója, cukornád. Számottevő ipar a függetlenné válás után főként külföldi segít­séggel jött létre. A szocialista országok közül a Szovjetunió egyetem, erőmű, kórház, Cseh­szlovákia traktorokat összeszere­lő üzem, Kína pedig textil-, fa­lemez- cement- és papírgyár építésében működött közre. Nyu­gatnémet és francia tőkével az út- és vasúthálózatot, valamint az oktatást fejlesztették. Az ipari termelés 40 százalékát az élel­miszer-feldolgozás adta. A bá­nyászat termelési értékét a vas-, fém-, arany- és ezüstére, vala­mint a foszfát kiaknázása adta. — TERRA —

Next

/
Oldalképek
Tartalom