Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

1 ♦ I t Könyvheti vendégvárás A könyvhétre már néhány éve hivatalosak a szomszédos szocialista országokból a ma­gyar írók és költők, de be­mutatkozásukra — önálló köl­tői est keretében — csak az idén került első ízben sor. Családias est volt, a „ FÉSZEK- klub fészekméreíű termében, szinte csak szakmabeliek, s néhány nagyon is érdeklődő diák számára. Mindenesetre reményt keltő, folytatást ígé­rő: ezen a nyomon kell elin­dulnunk, hogy közismertté váljanak határokon túli köl­tőink, hogy a haza; irodalmi •köztudat befogadja, ismerje, és "lismerje őket. Mert amint az estet megnyitó és a ven­dég költőket üdvözlő Nagy László mondta „testvéreink ők az anyanyelv édes és olykor keserves köteléke szerint is”, a Dunánál élő népek sorskö­zösségén és szocialista egysé­gén, népi és irodalmi össze­tartozásán túl. Emellett eze­ket a költőket a magyar iro­dalomba kapcsolja a nyelv, a benne tükröződő gondolko­dásmód, élmény és hagyo­mány. Amit pedig a költő mond, mások helyett mondja, közösségének érzelmeit önti szóba, formába, mindazok he­lyett, akiknek az effajta kife­jezés lehetősége nem adatott meg. A vendégségbe érkezet­tek versein kérésziül tehát a hazájukban élő magyar anya­nyelvű népcsoport egész ér- zésvilágn szólt hozzánk, annak sokszínű gazdagsága, hiszen maguk a költők is különböző korú, eredetű, más-más csa­ládi és művelődési hagyo­mányt hordozó emberek. Érthető, hogy kíváncsisá­gunk rögtön azt kutatja, mi­lyen. életérzést, .gondolati és . érzelmi tartalmat fejeznek ki verseik, formaviláguk milyen örökséget őriz, vagy merre tör előre, milyen hazai irányzat­tal rokoníthatók és hol tarta­nak színvonal tekintetében, várható-e körükből új, ki­emelkedő tehetség, vagy együttesen, összefogózva vál­nál volt szembetűnő az ifjú­ság túlsúlya, ötük közül egye­dül Emil Lucas Boleslav kép­viselte az idősebb generációt, s ő is programon kívül ér­kezett, elsősorban műfordító­ként, mert saját verseit szlo­vákul írja. (Ö különben is sajátos jelenség a szlovák iro­dalomban: 153 magyar költő fordítója, Ady rajongója, s az antik latinoké.) Mellette a fia­talok inkább a népdal hang­jait hozták, azt az egységesen jellemző hangot; mely mind a négy ország magyar költői­nél jelen van: a táj, a falu, a népszokások ábrázolása, vagy a nosztalgikus vágy mindezek után, a városba szakadt hon­vágya és a gépi civilizáció be­törésének élménye: utóbbi ki- nél-kinél más módon: van aki örvendve látja benne a fel" emelkedés útját, van aki riad­tan fogadja, féltve a szeretett táj otthonosságát, az emberi érzelmeket. A XX. század em­berének szorongása a népköl­tészet nyelvén kifejezve so­kukra jellemző. Ez az érzés leginkább, s legsikeresebben az ukrajnai Kovács Vilmosnál szólalt meg. A jugoszláviaiaknál mindez az avant-garde, s az expresz- szionizmug formavilágában je­lenik meg. mintha a Kassák-i iskola csak nálunk lelt volna folytatókra, hogy ott kitelje­sedve fejlődjék a palánta, mely hazai égöv alatt nemigen tudott virulni. A szomszédos magyar iro­dalmak közül érthető módon az erdélyi a legfejlettebb, a legizmosabb; négy évszázados önálló kultúrára tekinthetnek vissza, s a hagyomány nem­csak öntudat és önállóság biz­tonságát adja, hanem olyan, tartalmi-formai gyökereket is, amelyekből szervesen nőnek ki az úi hajtások. Talán ezért mélyebb náluk a nemzedékek összetartozása js — arányo­sabb volt most is az évjára­tok képviselete: öt idősebb, két középkorú és hét fiatal felvonulása — és a különböző élmény- és formavilágú köl­tői sereg is olyan egységet ad, mint ahogy a szivárvány ár­nyalatai sem bonthatók széj­jel. A népi élményvilág, a táj- és természetközelség szinte mindenkire jellemző; de olypn pompázó sokféleségben, ahogy a népi szőttesek mintáiban kapcsolódnak össze a motívu­mok. A költői est pedig a megis­merés indításának kitűnő al­kalma volt, mert ízelítőt adott, kíváncsiságot - ébresztett; aki­től megragadó verset hallot­tunk, annak kötetét is kézbe vesszük. Bozoky Éva Uj könyvek Az ünnepi könyvhétre a Kossuth Könyvkiadó kilenc értékes könyvet jelentetett meg. Díszkiadásban látott napvilágot a Marx és Engels; Magyarországról című kötet. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak kis könyvtárá­ban jelent meg Lenin; Ma­gyarországról, amelynek szin­tén van díszkiadású változata is. Megjelent Kádár János vá­logatott beszédeinek és cikkei­nek kötete, amely az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának az 1957—1973 közötti belpolitikai tárgyú megnyilat­kozásaiból tartalmazza a leg­fontosabbakat. Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez című tanulmá­nya az 1900-tól 1917-ig terjedő munkásmozgalmat ismerteti, megvilágítva ennek az idő­szaknak vitáit, tanulságait is. A Párttörténeti Intézet gon­dozza azt a dokumentum­sorozatot, amelynek első kö­tete szintén a könyvhétre je­lent meg Tanúságtevők cím­mel. Ez a magyarországi mun­kásmozgalom úttörőit, koru­kat, mozgalmukat, szakmai szervezkedésüket mutatja be. A Magyar munkásszociográ­fiák ('038—1945) cikk- és ta­nulmánygyűjtemény, a ma­gyar munkásság felszabadulás előtti életét mutatja be. Az Amerikai Egyesült Államok 1976-ban lesz 200 éves; Ame­rika sajátos arculatát, s az azt befolyásoló erők mozgását szemlélteti Simaj Mihály; Az Egyesült Államok a 200. év­forduló előtt című tanulmány- kötete. A Szépirodalmi Kiadó a Magyar Remekírók sorozat új köteteként megjelentette Kaff­ka Margit válogatott műveit és — két kötetben — Tamási Áron válogatott műveit. Ugyancsak könyvheti újdon­ság Sarkadi Imre drámáinak' minden eddiginél teljesebb' gyűjteményes kötete, amely a korábban megjelenteken kívül magában foglalja a hagyaté­kából előkerült drámatöredé­keket, vázlatokat, hangjáté­kokat is. Második kiadásban .látott napvilágot Néniét' László drámáinak két kn.n : ez — Szeretem az igazséú címmel — az 1955-ig írt < ' mákat tartalmazza. Két- t. zednyi idő szellemi, erkö‘ körképe Sőtér István nagv l' legzetű regénye, Az elveszett bárány. Negyven írói pá> képet tartalmaz illés Lej. . Kezdet és kibontakozás c mi tanulmánykötete, a Ma.. ország felfedezése sorozat, újabb kötete Lázár Isivé, o: Kiált Patak vára című szo­ciográfiája, amely a Bodiv. köz, a Hegyköz < és a tokaji hegység területileg és temati­kailag egyaránt rendkívül gazdag vidékét, életét hozza közel az olvasóhoz. A magyar rokokó és felvilágosodás nagy költőjéről rajzol élethű arc­képet Vargha Balázs, Csokonai Vitéz Mihály alkotásai és val­lomásai tükrében címmel, is­mét kiadták Szabó Lőrinc iuz- szegyűjíött verseinek ké; kö­tetét. Megjelent Filins. ,ky János Végkifejlet és Károlyi Amy Pakli kártya című ver­seskötete. Féia Géza Gorge' - ről írt regénye, a Visegrádi esték, Czakó Gábor Megváltó című, mai témájú regénye, ízléses kötetben Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái, Illyés Gyulának 15 ívnyi úi anyaggal bővült Szí­ves kalauza, valamint a Szép- irodalmi Zsebkönyvtár új kötetének a Puszták népe és az Ebéd a kastélyban. Könyv­heti újdonság Kahán.a Mózes elbeszéléseinek, novelláinak válogatott kötete, a Két nő egy képen, a Kosztolányi De­zső 1933—36 közötti hírlapi írásait tartalmazó Sötét bu- jócska. Nemes György novel­láinak kötete, a Behajtan; ti­los, Vas István Az ismeretlen isten című vaskos tanulmány- kötete, B- Nagy László film­kritikái írásainak gyűjtemé­nye, A látvány logikája, a Bernáth Aurél feljegyzéseit, reflexióit tartalmazó Kisebb világok címö kötet; Kornlós János legújabb írásait tartal­mazza a Hányadszor rnondr jam? című kötet, (KS) Sobor Antals Vendéglő kánikulában nak-e a kor krónikásaivá? Sokféle a kérdés, s az év­tizedek mozgásait figyelő iro­dalomtörténet-írás feladata a válasz. Beszámolóm célja csu­pán egyetlen est néhány ver­séből adódó impressziók köz­lése: az idei könyvhétre ér­kezettek néhány kiválasztott művéből alakult benyomás. Milyennek láttuk őket ezen az estén? Pontosabban: jórészt a fia­talokat. Mert néhánv kivétel­től eltekintve, egy egészen új „költői hullám” csapott át határainkon, az a nemzedék, melyet még az irodalom isme­rői is alig tartanak számon. Leginkább a csehszlovákiaiak­© A zongora melletti asztalnál ült; már megrendelte az Uj- házi-tyúklevest, fölemelte ar­cát a ventillátornak, amely ve­le szemben, fönt a falon diszkrét zümmögéssel cserélte a levegőt. Hunyt szemmel át­adta magát a lágy szellőnek, kedvét lelte az alkalmi öröm­ben. A pincérek szokatlanul nagy porcelán tálb'an hozták a tyúklevest, elhelyezték a zon­gora melletti tánctéren. Fölállt, nyomban levetette a zakóját, a szék támlájára he­lyezte, gondosan eligazította, hogy ráncot ne vessen a fi­nom nyári kelme. Levette a nyakkendőjét, az ingét, szé­pen a támlára teregette őket Leült, megoldotta fényes ci­pőjének zsinórját, lehúzta a lábbelit, aztán a zoknit. A haj- ladozástól kissé elfáradt, eny­hén gyöngyözött homlokán, or­rán a verejték. Kevés pihenő után kigombolta a nadrágját, előbb egyik, aztán a másik szárából búit ki. Nem nyújtott illetlen lát­ványt, hiszen a legfinomabb márkájú bánion fürdőnadrágot viselte. Egy keveset várako­zott, maid arányait meghazud­toló fürgeséggel a levesestál peremén termett, és lassan, minden sietség nélkül bele­ereszkedett a levesbe. Néhányszor meghimbálta magát, le, s föl rugózott, E gyakorlatok közben hol állig süllyedt a levesben, hol pedig hasig kiemelkedett be­lőle. Hirtelen mozdulattal ha­nyatt dőlt, lebegett a felszí­nen, hatalmasan fölfújt mell­kassal. Elnézegette a levesből előkandikáló lábujjait, játé­kosan megmozgatta, billegette őket Aztán csapkodni kezdett úszó mozdulatokat tett. Hasra fordult, lebukott, bugyboré­kolva tűnt föl újra meg újra. Pillangóúszásban szelte át a tálat, később csöndes mell­úszásra váltott. Hörpintett a levesből, szájából szökőkút- s terűén fölsori ccelte. maid csintalanul fröcskölt, loósi-po- csizott az Ujhaz’-tyúklevesben. Végül elcsendesedett, közé­pütt megállt, és hatalmas hör- pölésekkel szívta magába a levest. Itta, nyelte,' felszíne egyre apadt, mind sekélyebb lett, szemlátomást fogyott. Fe­nékig elnyelte, ügyelve a le­ves tizennégy karátos aranyá­nak minden cseppj éré. Ezután a tál széléhez ment, fölszökött a peremére, ügyesen elhelyez­kedett rajta, úgy, hogy a ven­tillátor légárama testének le­hető legnagyobb felületét érje. Hamarosan megszáradt, le­lépett a tálról, fölvette előbb a nadrágját, majd a zoknit és a cipőt, aztán az inget, a nyak­kendőt, végül a zakót. Visszaüt a székére, kényelembe helyez­te magát, várta a következő fogást. Körültekintett az ét­termen, elegáns mozdulattal végigsimított aranyszőke ha­ján. két ujjával egy csinos hullámot nyomott bele. e Egy kutya lépett be meg egv ember. A kutya körbepillan­tott. aztán a sarokasztal felé bökött. Leültek a tükör alá. A kutya nyurga volt, izmos, kisportolt, a gazda alacsony, kopasz és kövér. Szótlanul nézték a termet, majd a kut-a türelmetlen mozdulattal a gaz­dája zsebébe nyúlt. Cigarettát vett elő, kínálta a gaadát is, rágyújtottak. Félig sem szív­ták a cigarettát, amikor meg­jött a pincér. Meghajolt, átad­ta az étlapot a kutyának, egy graciózus lépést tett hátra, né­mán várta a rendelést. — Hozzon egy becsinált le­vest gyenge borsóval; — mondta a kutya. — 'Aztán ka­porlében főtt velőscsontot, jó nagyot! — Igenis, kérem. — Puha bárányhúst kérek, majoránnával, enyhén fok­hagymásat. Maid szagos veáét, egy szelet füstölt oldalast, mustos pecsenyét, tavalyi gyömbért. Aztán vegyes vad­húst, rozmarinnal pácolod, le­vendulával, borostyánlevéilel, fenyőmaggal. A pincér szélsebesen jegyze­telt, a kutya türelmesen meg­várta, amíg leírta az eddigit. Aztán folytatta: — Hozzon három keményre főtt tojást mustárral. Végül sa­vanyú káposztát disznóhússal, orjával, jó nagy darabot. — A-hogy méltóztatja, uram! Szabadna még... — Hamburgi muskotály, kristályvíz, sajt, fagylalt ká­vé és konyak. — Hogyne! Máris szaladok! —' Várjon, kérem!-— mopd­ta a kutya, ég a gazdájára mu­tatott. — Az úrnak hozzon egy kelkáposztát valami kis feltét­tel. — Ö. pardon! Ezer 'bocsánat! — hajolt meg a pincér, és’ mé­lyen elpirult... — Valami italt, tésztát js hozhatok? — Hát. .. egy jafía. És mondjuk, egy grénadirmars. A gazda bólintott, és hol a kutyára, hol a pincérre mo­solygott. — Sz.olgálatukra az uraknak! — mondta a pincér és elsie­tett. A kutya hátradőlt a széken, fölemelte egyik mellső lábát. A hosszú, ápolt körmei között kialudt cigarettára mutatott. A gazda nyomban előkapta az öngyújtóját, tüzet adott. VIHAR BÉLA: MADÁRKA VOLTÁL.., Madárba voltál, elrepültél, a messziséggel egyesültél, az elsuhanó tűnt idővel, a soha vissza nem térővei. Már ott lebegsz, hol el nem érlek, a be nem teljesült remények partján is túl, oly messze-mess.e. a fájdalommal eljegyezve. Halálomon túl is kereslek. Nemzedékek során kergetlek, hogy egyszer majd karodra lelten, találkozzunk gyermekeinkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom