Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
» TAPOLCA Foto: Gottvald Károly Zenészekről — Írásban Nem egy nagynevű zeneszerző tett már epés megjegyzést a muzsikáról, zenészekről író szerzőkkel kapcsolatban. S nem is mindem, alap nélküli Vitathatatlan, hogy a zeneszerzőkről írók célja — most nem a szigorúan és kizárólag tudományos igényű publikációkat nézzük — nem más, mint a komponista megismertetése, bemutatása, népszerűsítése. Vagyis jó esetben közvetett segítség ahhoz, hogy minél többen közelebb kerüljenek a zeneszerző műveihez. Az író választás előtt áll: mi módón mutassa őt be? Lehet szigorúan a tényékhez ragaszkodni, s megszülethet egy dokumentumkönyv, vagy breviárium típusú munka, esetleg a kettő együtt. Vagy a másik út: az ,anyaggal” szabadon bánva, a fantázia segítségével életre kelteni a kort és a művészt. Ebből születhetnek a zenei regények, a regényes életrajzok. . Mondanunk is felesleges, ezeket a megközelítési módszereket váltogathatja, keverheti á szerző akár egy könyvön belül. Vajon melyik út a hatékonyabb? Erre sem adhatunk egyértelmű választ. Hiszen sok mindentől függ. Például attól, ki olvassa a könyveket, a szerző elsősorban milyen olvasótábort „céloz” meg. Van, amikor az író semmi másra nem támaszkodhat, mint saját bei eélők épességére, megjelenítő erejére — akkor, amikor kevés a felhasználható dokumentum, vagy azok teljes mértékben hiányoznak. Ilyenkor is nagy segítséget ad azonbah a zeneszerző műveinek sora, s aki ezekből indul ki, minden bizonnyal az jár el helyesen. Bármilyen érdekes, színes a zeneszerzői pálya, eltörpül a művek mellett — legalábbis az utókor számára. Ezért még egy zeneszerzőről szóló regény sem nélkülözheti a többkevesebb műbemutatást. Ami ismét csak sokfajta és soksíkú lehet. Ismerünk olyan „zenei” könyveket, pl. operakompo- nistákröl, amelyekben mindenről esik szó. csak éppen a legfontosabbról, zenéjükről nem. Igaz, általában erről a legnehezebb írni, s éppen ezért helyettesítik sokszor színes fantazmagóriákkal — pl. az alkotás körülményeiről, a mű bemutatásáról, fogadtatásáról, a szerző (elképzelt) gondolatvilágáról, magánéletének legrejtettebb zugairól és így tovább. Vagyis mindent megtudhat az olvasó, csak éppen a lényeghez nem kerül közeDe ehhez a „lényeghez” az áltudományos elemzések sem segítenek eljutni. A zenei könyvek olvasói tanúsíthatják. milyen ritka az olyan írás, melyben harmonikus egyensúlyban találják a zeneszerző életének és művészetének bemutatását: Vagyis megismerkedhetnek a korral, a kortársakkal, az életúttal, a különböző, a komponistát ért hatásokkal és elsősorban a művekkel — stiláris alapon is, tehát többé-kevésbé megfogalmazódik, mik a zeneszerzői stílus sajátosságai, mitől érdekes és főleg értékes a kompozíció. Az effajta egyensúly eléréséhez kell áligháhém' a legnagyobb fel- készültség, tehetség. Ezek után néhány konkrét példa a zeneszerzőkről szóló könyvekről. A regény is 'többféle lehet: vagy konkrét személyről szól — ezen írások tömegéből felesleges kiragadnunk: bármit, sokkal megismerkedhet az olvasó: vagy szólhat elképzelt személyekről — Romain Rolland vagy Thomas Mann nevét említeném itt elsősorban példának. Mégpedig alig utolérhető, ragyogó példának. (T. Mann sók helyütt és gyönyörűen ír a zenéről — nemcsak a zeneszerzőkről —, úgv. hogy azt a nem zenei előképzettségű olvasó is követheti, élvezheti.) Ha konkrét személvről írnak, -a regényes formán ki- . viil sok más lehetőség is kínálkozhat, mint . ahogy azt már említettük. Ilyen pl. a levél vagy. napló forma, az olyan könyvek, mint „Ha X. Y. naplót írt volna”, vagy „X. Y. életének krónikája — napról napra”. De születtek izgalmas dokumentumregények is — kevés kitalációval sok megcáfolhatatlan adattal. . És van a „hibrid”. típus: a „tudományos-népszerűsítő” jellegű írás, mely nem regény, de lehet azért színes, "nem szakmai dolgozat, de lehet lényegre mutató, és kielégítheti azok kíváncsiságát, akiktől a regények — legalábbis a zeneszerzőkről szóló regények — viszonylag távol állnak. Nehéz megmondani, ki milyen típust keressen. Mint • ahogy azt is nehéz megjósolni. melyik a legcélravezetőbb. Egy biztos: önmagában véve sohasem a műfaj adja az értékítéletet — a zenei regény is lehet kiváló, a, dokumentumírás is lehet papírszagú. muzeális, unalmas. Az írók — kimondva-kimondatlan — nagy és még nagyobb olvasótáborról- áhítoznak. Az ő tehetségük. tudásuk, alaposságuk a döntő — ez határozza meg végül is a könyv értékét. sikerét. Az olvasónak csak egyet ajánlhatunk: lapozzon végig néhány, különböző típusú, zeneszerzőről szóló könyvet, nyilván kialakul, melyik fajta áll hozzá a legközelebb. (Ami persze nem jelenti azt. hogy évekig, évtizedekig ragaszkodni kell ehhez a választáshoz.) Mindenesetre, elsősorban ebből a típusból, az ilyen jellegű írásokból „merítsen” — -de ugyanakkor ne feledkezzen meg arról, hogy mindez csak eszköz: a muzsikáhqz. Leonard Bernstein mondja: „Minél többet beszélek k muzsikáról, annál inkább érzem, hogy vissza kell térnem az ősforráshoz. A zenét elsősorban hallgatni kell, ! megszólaltatni, elmélyedni, elmerülni benne. Átadni magunkat a zene parttalan áradásának. Enélkül, a szavak, gondolatok és eszmék olyan dzsungeljé- ben találjuk magunkat, amely visszariaszt magától 'a zenétől.” Űgv hiszem, hihetünk a népszerű alkotó-előadó művésznek. Olvassunk, beszéljünk á zenéről, ugyanakkor minél inkább igyekezzünk bármilyen „mankó”, még olf kitűnő „magyarázat” nélkül is elmélyedni benne./ Mertaz igazán, jó darab, a klasszikus értékű alkotás önmagában is megáll a lábán. Az értéket keressük — kottafejekben, nyomtatásban, szavakban egyaránt. Juhász Előd GYURKOV1CS TIBOR: KÉRÉS Kis napot ad), kicsiny napot, amilyen embereknek juthat, őrjítő-puha meleget, kétségbeejtöt, nyomorultat. Kis napot ad), kicsiny napot, a háztetőkön épp hogy élőt, a fejükön, a hajukon rajongva érezzék az élők. Kis napot adj, kicsiny napot, kifordultat, elvesz (tettet, amilyen jut, ha elhever, egy nyitott ingű tizedesnek. Kis napot adj, kicsiny napot, nem nyarat kérek, csak hogy este húsba burkolt csontjaimat valami átmelegíthesse, Ins napot adj. FEDERICO GARCIA LORCAS MEMENTO Ha egyszer meg találok halni, temessetek gitárommal a homokba. Ha egyszer meg találok halni, temessetek ménta és . narancsok közé. Ha egyszer meg találok halni, szélkakas forgó bádoglapjába, temessetek el. Ha egyezer meg találok halnV. Boldog Balázs fordítása Hetvenöt éve, 1899. június 5-én született századunk legnagyobb spanyol költője, akit 1936-ban a polgárháború elején Granadában Franco' fasiszta martalócai kivégeztek. JAMES JOYCE: VERS Szállt már az alkony, játszva nézte egyikünk, s jött a szerelem, mellette állt a másik félve, az első szerelem ilyen. Ö, hogy szerettük egymástt Vége, hány édes óránk volt nekünk, két út vezet a messzeségbe, s mindketten másfelé megyünk. Fordította: Csányi László A. Szukoncev: thelyeiés — üdvözlöm, Aggej Polikarpovics! — Ó, Pinykin... — Mélységes tiszteietem. . khm. . . khm. .. úgy látom, az új főnök már ténykedik. — Mi a fenét grasszaIsz te munkaidőben a folyosón? — Hát csak úgy.. . — Igen? És mi újság nálunk? Minden rendben? —- Természetesen, Aggej Poli- karpovics. — Mit szorongatsz a hónod alatt? — Ó, ez egy iratcsomó. ., lratkapocs kellene hozzá. — Furcsa, hogy egy mérnök gemkapocsért caplat. Szólj a titkárnőnek és elintézi. — Hát éppen elintézhetné, csalíhoqy pillanatnyilag nincs titkárnő. — Beteg lett? — Makkegészséges. Csupán áthelyezték. — Hová helyezték? ■— Az értékesítési és panasz! irodához! — Elment az eszed? Na, gyere be gyorsan az irodámba és mindent tisztázunk. — önnek már nincs irodája, Aggej Polikarpovics. — Nincs? Hát hová tűnt volna? — Átadták kérem. Átadták az értékesítési és panaszirodának. — Hogy-hogy átadták? — Hát csak úgy egyszerűen, és kész. Eddig a „reklamáció"- nak, az „értékesítés’’-nek is volt külön osztálya, de az „és"-nek még nem. Most csináltak a kettőből egyet. — De hót ez felháborító! Az én beleegyezésem nélkül? Amikor itt én vagyok a főnök?! — Csak volt. — Hogy-hogy voltam? — Csak úgy. Már nem főnök. — Semmit sem értek. Részeg vagy? — Színjózan, önt átirányították. — Hová irányítottak? — A kazánosztályhoz. — A hová ?... — Tessék megnyugodni, természetesen főnöknek. A kinevezést saját szememmel láttam. — És ki hozta ezt a hülye határozatot? — Repkin. — Nahát! Azonnal felkeresem! Majd én megkérdezem tőle, hogy... — Ne fáradjon. Őt szintén áthelyezték. A tröszthöz! — Ja, vagy úgy... És miféle papír ez nálad? — Ez egy határozat. — Miféle határozat? — Határozat az én kinevezésemről. — Hát te mi vagy? — A hivatal új főnöke. Repkin helyett Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália,
