Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

'T > 1 Szállodaipari beruházások Varsóban Első vendégek a KISZ balatoni táborában Varsó gvors ütemű fejlődésé­vel mind ez ideig nem tartot­tak lépést a szállodaépítkezé­sek. Varsó városgazdálkodá­si szervei hosszú éveken, át ezt a területet a város más, fon­tosabb és sürgetőbb szükségle­tei miatt kissé elhanyagolták. 1973. végén Varsóban a szál­lodai férőhelyek száma alig haladta meg „ 2300-at. Ezt a fizetővendég-szolgálat mintegy 1800 szálláshelye egészítette ki. Ha figyelembe vesszük, hogy Varsót évről évre több mint kétmillió turista keresi fel, azonnal világossá válik, milyen komoly nehézségekkel küzdenek a lengyel főváros éjszakai szállást kereső ven­dégei. ZÖLD JELZÉS A SZÁLLODAIPARI ÉPÍTKEZÉSEK ELŐTT A sok éves lemaradást csak a szállodaépítkezések ütemé­nek meggyorsításával lehet behozni. A lengyel főváros gazdái ennek tudatában a szállodaipari építkezések szá­mára szabad utat engedélyez­tek. 1973 nyarán átadták a 300 férőhelyes „Solec” szállodát, ez év január végén pedig az 1400 személy befogadására al­kalmas „Forum”-ot A szállo­dai férőhelyek számának, va­lamint az építkezések ütemé­nek növekedése bíztató. A mai Varsó szükségletei azonban még igen nagyok, Ä „Forum” szálloda építése mindössze két évig tartott. Az alapozás néhány hetet vett igénybe. Azután a szálloda­A Kossuth Könyvkiadó újdonságai KADAR JÁNOS: VÁLOGATOTT BESZÉDEK ÉS CIKKEK (1957—1973) A kötet válogatós Kádár Já­nos belpolitikai tárgyú beszédei­ből és írásaiból. Áttekintést ad az elmúlt 17 esztendő történeté­ről. Az 1957-ben elhangzott be­szédek az ellenforradalom ta­nulságaival, szocialista vívmá­nyaink megvédésével, megszi- lá rd ításáva I, tóvá bbfej lesztésével foglalkoznak. A későbbi időszakból közölt írásokból és elhangzott beszé­dekből kibontakoznak előttünk az elért eredmények, a fejlődés által napirendre tűzött, meg­oldásra váró feladatok. Nyomon követhetjük, hogyan érvényesül­nek a munkásosztály alapvető érdekei: hogyan formálódik a párt szövetségi politikája; ho­gyan alakul át a parasztság éle­te; hogyan találja meg helyét az értelmiség; hogyan tudatoso­dik a nők és az ifjúság társadal­mi szerepe, anyagi és erkölcsi megbecsülésük. A beszédek és cikkek sokoldalúan világítják meg a pórtélét és a pártépítés kérdéseit is. Kádár János beszédei és cik­kei bizonyítják, hogy pártunk 1957 óta folytatott politikája töretlen, ugyanakkor mindenkor figyelembe veszi a szocialista építés változó feltételeit és ezért találkozik dolgozó népünk egyetértésével. MARX ÉS ENGELS MAGYARORSZÁGRÓL Ez az első ízben megjelenő válogatós: Marx és Engels mű­veinek szemelvényei, amelyek­ben a marxizmus megalapítói érdemileg szóltak Magyarország, ról, hazánk múltszázadi társadal­mi és politikai helyzetének ala­kulásáról, vezető személyiségei­nek politikai tevékenységéről, a magyarországi munkásmozgalom­ról. A kötet szól Ausztria-Magyar- ország kül- és belpolitikájáról és azokról a kapcsolatokról is, amelyek a magyarországi mun­kásmozgalmat a proletariátus nemzetközi küzdelméhez és az Internccionáléhoz fűzték. épület úgy nőtt, mint a köz­mondásos gomba, eső után. És végül — 1973. nyarán — az építők kitűzhették a kész épü­let tetejére a hagyományos zöld ágat. Néhány hónappal később, a berendező munkák elvégeztével, a „Forum” már fogadhatta első vendégeit. A 100 méter magas szállo­dában — amely a Kultúra és Tudomány Palotája után Var­só legmagasabb épülete —752 egy- és kétágyas szoba van. A férőhelyek száma összesen 1386. A szobák egy része egy­másba nyílik. Mihden szobá­hoz fürdőszoba, vagy zuha­nyozó tartozik. Ugyancsak minden szobában van telefon, rádió, némelyikben televízió is. A szobák bútorzata — ahogy azt a vendégek mondják — igen egyszerű, de ízléses és praktikus. A „Farum” magas szintű szervezettsége megragadja a látogatót. A tálalóhelyiségből az étterembe vezető ajtót pél­dául a pincérnek nem kell nyitnia, mivel — fotocella se­gítségével — automatikusan működik. A szálloda saját vendéglátó­ipari részlege 240 vendég szá­mára éttermet, 160 férőhelyes kávéházat, valamint 60 sze­mélyes koktélbárt működtet. Az úl varsói szállodaüzem méreteit érzékelteti, hogy 800 alkalmazottat foglalkoztat, s' közülük mindegyik — a taka­rítónőtől az igazgatóig — kü­lön, a szálloda részére terve­zett egyenruhát visel. 1990: 30 000 SZÁLLODÁI HELY Minden jel arra mutat, hogy a szállodaipari létesítmények építkezési tempója még sole éven keresztül változatlanul erőteljes marad. Ez év már­ciusában hétszintes új szállo­da építését kezdték meg Var­só egyik legszebb pontján: a Győzelem (Zwyciestwa) téren. A Hotel Lux-Kongresowy — ez a tervekben szereplő elne­vezés — 1976-ban már fogad­hatja első vendégeit. Az új szálloda öt lakószintjén egy­szerre 720 személynek biztosít majd szálláshelyet. Az osztá­lyon felüli szobák, luxuslak­osztályok, valamint az úgyne­vezett elnöki lakosztály mel­lett étterem, kávéház, koktél­bár, kozmetikai és fodrász­szalon, szauna, uszoda, vala­mint egy 600 négyzetméteres bálterem is szolgálja majd a vendégek kényelmét, szórako­zását. A bálterem szükség esetén kongresszusi teremként „működik” — tolmácsberan- dezésekkel, s vetítőberendezés­sel. Ebben az évben megkezdő­dik az első novo-motel építé­se, a városba vezető egyik fő­útvonal mentén. Ez egyszerre 300 vendéget fogadhat majd. 1975-ben újabb két szállo­daépítkezés megkezdését ter­vezik. Egyikük a Marszalkows- ka és a Krolewska utca ke­reszteződésénél emelkedik majd, & elkészülte után — 1978-ban — egyszerre több mint ezer személynek biztosít éjszakai szállást. A másik, ugyancsak 1000 fő befogadó­képességű szálloda építkezése­it a főpályaudvar közelében, a Zawiszky téren kezdik majd meg. 1980-ig Varsóban össze­sen 6—7 új szálloda épül fel. A varsói szállodaépítkezések üteme előreláthatólag 1980. után sem csökken. A tervek szerint ugyanis 20 év múlva a lengyel főváros szállodái és turistaszállói befogadóképes­sége eléri majd a 30 000-et. A Zala megyei KISZ-bizottság balatongyöröki nyári táborába megérkeztek az idény első lakói, a megye KiSZ-aktivistái. (MTI foto — Jászai Csaba felvétele — KS) „Emelkedő” Moszkva... Napirenden a sokemeletes házak A Moszkvai Városi Tanács összeállította a főváros utolsó alacsony házai lebontásának — 1980-ig végrehajtandó — tervét. Helyükön sokemeletes lakóhá­zak és középületek állnak majd. Moszkvában néhány éve már nem építenek 9 emeletesnél alacsonyabb épületet: az idén pedig áttértek a 12. J4, 16 és 25 emeletes házak építésére. A moszkvai lakóházak ma­gasságát egy 1990-.ig érvényes általános városfejlesztési terv határozza meg. amely figye­lembe veszi a jövő követelmé­nyeit. A terv szerint a város- központra továbbra is a Kreml sziluettje lesz a legjellemzőbb. Ettől távolodva a házak ma­gassága egyre nő és eléri a 30 emeletet. A várost 8 kör­zetre osztották, melyek mind­egyikében 600 000—1 000 000 ember él. A 8 városközpont középületei 40—60 emelet ma­gasságúak lesznek. Moszkvában a lakások össz­területének 82 százaléka a má­sodik világháború befejezése után létesült. A városban évente 120 000 lakást adnak át, többet, mint a világ bármelyik fővárosában. A kilencedik öt­éves terv alatt Moszkvában 650 000-en költözhetnek új la­kásba, 1985-re pedig minden moszkvai családnak külön In- kása lesz. Az egy lakosra jutó lakóterület a tervek szerint ej-' éri a 20 négyzetmétert. A Szovjetunióban az új la­kásba költöző családok nagy része állami lakást kap, me­lyért nem kell fizetnie. Az országban egységes lak­bérrendszer uralkodik, mely 47 éve változatlan. Minden négy­zetméter lakóterületért 13,2 ko­pejkát kell a bérlőnek fizetnie, ebbe azonban csak a lakószo-e bák területét számítják be. A szovjet családok költségvetésé­nek lakásra fordított része mindössze az egész összeg 2—3 százaléka. J. JEGOROV PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 18. Edit lassú léptekkel elsétált egészen a sarokig, csak aztán fordult el jobbra, hogy elérjen a vaskereskedésig, ahol útjaik­nak feltétlenül kereszteznie kellett egymást Már a kirakat előtt állt, azt nézte, amikor a férfi mellé- lépett, és megszólította. Szinte meglepően szertartá­sos volt. — Bocsásson meg kisasz- szony érte — mondta már- már halkan —. hogy az ismer­kedésnek ezt a banális módját választom. De különben aligha nyílt volna alkalmam arra, hogy egyáltalán beszélhessek magával... Meg aztán azért is zavarban vagyok egy kicsit, mert én már nagyon rég óta nem jártam itthon — kezdett kissé természetesebbé válni a hangja —, így azt sem tudha­tom. mennyiben változtak meg azóta a szokások ... — Külföldön él? — csússzam ki Edit száján a kérdés. S ez a kis gesztus, hogy — jelképesen szólva — felvette a kesztyűt, lényegében el is dön­tötte • megismerkedés sorsát. — Igen. Spanyolországban. Frank Róbert — nyújtotta ke­zét a férfi. — Nekem fölösleges bemu. tatkoznom. Mint értesültem ró­la, már tudja a nevemet. Mindketten elmosolyodtak. — Teljesen tanácstalan vol­tam. Valahol csak el kellett kezdeni... — És pont ott? — Nemigen volt nagy a vá­laszték. — És mit csinált? — Hát... leírtam részletesen a külsejét. Meg kell hagyni, mindjárt magára ismert... És tudja, mit mondott?... Hogy maga a város legszebb lá­nya ... — Biztos sok borravalót adott neki. Most már egészen fesztele­nül nevettek, mint akik tény­leg túljutottak a megismerke­dés első perceinek kínos kel­lemetlenségein. — Csak ácsorgunk itt. In­kább sétáljunk — mondta jé ösztönnel a lány. És elindultak a körzői forga­tagban. — Mióta él Spanyr>lors7ág­ban? — Már évek óta. — És előtte? — Hosszú — mosolyodott el a férfi. — Akarja, hogy mind az egészet végigsoroljam? ... Attól félek, éjfélre sem ér­nék a végére... Engedje meg inkább, hogy most egy icipicit én kérdezzek... Van udvarló­ja? — Nincs. — Dolgozik valahol? — Igen. Edit úgy érezte, most nem árt egy pillanatra visszahúzód­ni. — Maga most biztos rossz véleménnyé; van rólam, hogy ilyen könnyen meg tudott is­merkedni velem. A férfi nyugodt zavartalan, sággal nézett vissza rá: — Aligha hiszem, hogy ezt a kérdést egyszerűen meg lehet­ne válaszolni. Először is: vala­hogy meg kellett ismerked­nünk. Közös ismerős híján csak így lehetett. Azt meg, hogy maga milyen lány. alig­ha lehetne abból megítélni, ho­gyan ismerkedik. Editnek el kellett ismernie; talpraesett válasz volt. annyi szent. De segítségével ezen a nehézségen legalább túljutot­tak. — Meddig marad itthon? — Az nagyon sok mindentől függ... — Üzlet? — Természetesen az is. Meg más dolgok. Úgyhogy, most még nem tudnék pontos választ adni. Egyelőre mindenesetre maradok. £? szeretném kelle­mesen eltölteni az időt... Mit szólna például ahhoz, hogyha újra találkoznánk? — Tényleg találkozni akar velem? És ha szabadna kérdez­nem, miért? Nem volt valami szerencsés a kérdés, de célját azért el­érte. — Mert szeretnék együtt lenni egy kellemes partnerral. — Máris annak tart? — Ilyen szempontból sze­rintem az első impressziók té­vedhetetlen biztonságúak. Edit most már meredekebben kérdezett. — És azt is megtudhatnám; hogy mi lenne a program? A férfi mosolygott: — Én arra gondoltam, hogy elmen­nénk egv jó étterembe, megva­csoráznánk. Aztán táncolnánk valahol egy bárban. És végül e jói sikerült este után hazakí* sémém. Esetleg az úton még kellemesen el is beszélgetnénk. Mit szól hozzá? Most Edit nevette el magát: — Hát lehet ennyi jóra nemet mondani? És mikor? — Nékem holnap reggel él kell utaznom fontos üzleti ügy­ben. Csak szombaton jövök vissza. Akkor. — Tehát szombaton. És most még ne kísérjen el. — Viszontlátásra. — mondta a férfi s erősen megszorította a kezét. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom