Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
i A Tamási Vegyesipari Szövetkezetben A Tamási Vegyesipari Szövetkezet három fő egysége a fémipari, a faipari és az elektrolakatos részleg. A fémipari részleg legfontosabb terméke a levélszekrény, összeállításuk a „November 7” szocialista brigád reszortja. Mozizsöllyék — évente hat-hétezer darab — készülnek a faipari részlegben. Képünkön Meksz Jenő az ülőkék marását végzi. Az elektrolakatos részleg a „női szakasz”, a két művezető kivételével itt csak lányok, asszonyok dolgoznak. Kezük alól ötféle termék kerül ki, többek között behúzótekercsek és telefonközpont-csengetőegység. (komáromi) Eaxmecscré a murihahelyi demokráciáról Forrásokból folyam Igaz, igaz, ahogyan Eötvös József sok évtizede megfogalmazta, „a demokráciát nem kimondani, hanem organizálni kell”. Persze, azért kimondása, szükségességének hang- súlyozása sem fölösleges. Legalábbis jó néhány munkahelyen. Mert tart és egyre élénkebbé válik róla a vita. Azt, hogy kell-e, inkább csak gondolják a tamáskodók, szükségességét kétségbe vonni — any- ’nyiféle hangos ösztökélés közepette — aligha tudják. Miként létezzen, hogyan erősödjön, ezen áll valójában a disputa. De nemcsak disputa kell. Tett is! A HATALOM FORMÁJA Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője a demokrácia, s nem akármilyen, hanem a szocialista demokrácia. Magunk választjuk társadalmi életünk legkülönbözőbb területeire képviselőinket, mi birtokoljuk a termelőeszközöket, jogunk és lehetőségünk, hogy közvetve és közvetlenül is mind jobban „belebeszéljünk” közös dolgainkba. Gazdasági terveink kialakításába, az életszínvonalhoz kapcsolódó intézkedések meghozatalába, a törvények kidolgozásába. Ez eddig rendben van. A munkahely azonban nem cserélhető fel a népfront-vita- klubbal, a falugyűléssel. Ki akarja összecserélni ? Termelési fegyelem és munkahelyi demokratizmus, egyszemélyi vezetés és kollektív gondolkodás nem ellentéte, hanem kiegészítője a másiknak. A munkásosztály hatalma sokféle formában ölt testet. E hatalom gyakorlásának közvetlen, mindennap bejárható terepe a munkahelyi demokratizmus. Léte vagy nem léte politikai kérdés tehát. Elsősorban. Ám rögtön utána gazdasági. Rossz légkörben nem lehet jól — hatékonyan — dolgozni. KÖVETELMÉNYEK, LEHETŐSÉGEK Napjainkban az üzemi, munkahelyi demokrácia nemcsak a kívánalmaktól, követelményektől marad el, hanem a lehetőségektől is. A tulajdonosok — s a gyárban, a vállalatnál mindenki egyformán az! — különböző csoportjai nemritkán csak véletlenszerűen értesülnek arról, ami munkahelyük jelenében, jövőjében döntő tényező, s kellő információk híján nem tudnak arról érdemi véleményt alkotni, mondani. Azaz a demokratizmus mindennapi gyakorlásának intézményesített rendszere kell hogy legyen. Ez az első, alapvető követelmény. A második, s előbbinél alig kisebb: az információ-, a véleménycsere minél több „csatornán” bonyolódjék le., A véleménynyilvánításra, javaslattételre lehetőség egyebek mellett, a. munkásgyülés, a termelési tanácskozás,: intézményekben a munkaértekezlet, a brigádgyűlés, .s természetesen, a közvetett fórumok szintén, a pártbizottsági, üléstől a szakszervezeti és KISZ- taggyűlésig. Ha ezek lezajlottak, akkor ismét a követelmények, szabják meg a teendőket. EGYENLŐ JOGOK Elvi sémaként egyszerű; könnyen áttekinthető ■ hálózat a munkahelyi demokratizmus szervezete. A gyakorlatban azonban bonyolultabb. Hiszen például a demokratizmusra joga nemcsak a munkásoknak, a beosztottaknak vari, hanem .9 vezetőknek szintén. S mély kátyú ez, benne reked meg sokszor a haladás szekere. Mert ha a munkahelyi irányi;- toknak — az üzemvezetőnek, művezetőnek például — nincs megfelelő hatásköre, tájékozottsága, ha maguk sem vesznek részt a gyár, a vállalat teendőinek kialakításában, gondjainak megvitatásában, akkor „lefelé” ugyanezt gyakorolják. Pusztán postások lesznek: továbbítják az utasításokat, s mivel az önálló cselekvésre módjuk kevés, vagy nincsen, nem igénylik beosztottjaik véleményét. Lényeges jellemzője tehát a munkahelyi demokratizmusnak a jogok egyenlősége. Ahogy a fegyelmezett munka kötelezettsége szintén. Csakis akkor van értelme ugyanis a vitának, ha döntés után fegyelmezett a végrehajtás. És mindenki részéről az! A demokratizmus, mint jog, kötelességekkel párosul. SÉMÁK NÉLKÜL Sokféle formája van a munkahelyi demokratizmus közvetlen és közvetett gyakorlásának. Az adott munkahelyen alkalmazható legjobb formák meglelése közös feladat. Nem a sémák babonás tisztelete teszi élővé a demokráciát, hanem a formákba csörgő — némelykor ma még csak csepegő — tartalom. A szavak és a tettek egysége minősíti egy- egy közösség érettségét, a demokratizmusra való alkalmasságát. Mert vannak, akiket „semmi sem érdekel”. Tehát a demokratizmus gyakorlását is tanulni kell. Tanítani. Példaadással. Fokozatossággal. Egyebek között azzal, hogy a közvetett demokrácia fórumainak a jelenleginél több jog, hatáskör jusson. Amire formálódnak a tervek; itt nagy lehetőségek rejlenek. Ahogy elképzelhető a közvetlen demokrácia egyik fórumának, a termelési tanácskozásnak a fejlesztése is, ráruházva bizonyos döntések meghozatalát. RÉSZBŐL EGÉSZ Társadalmi rendszerünk alapja a munka. Ebből egyenesen következik, hogy hazánkban a társadalmi elismerés megszerzésének legfőbb színtere a munkahely. A társadalmi aktivitás felkeltésének ugyancsak. Aki érzi, élvezi, „csinálja” a munkahelyi demokráciát, az a gyár, a vállalat kapuján kívül is szívesen vállal közéleti szereplést. Aki belekóstolt a közös gondolkodás örömébe, az lakóhelyén sem csukja be az ajtót a hívó szó előtt. Ahol él a munkahelyi demokrácia, ott az üzem légköre ezerféle módon — a szocialista brigádok társadalmi munkájától a dolgozók odahaza elmondott véleményéig — sugárzik ki a tá- gabb közösségre. Részből egész, forrásokból folyam így lesz. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztése végett a részek tökéletesítése kap napjainkban élesebb megvilágítást. Ebben kell előbbre lépni. A fogalmak, teendők tisztázásával. A formák jobbításával. Ha szükséges, újak keresésével. Mindenekelőtt azonban szándékaink és tetteink egy útra terelésével. MÉSZÁROS OTTO---------------------------------------------------------—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— S zeretik önt, vezető elvtárs ? A vezetők és beosztottak kapcsolata ismeretes módon nem szerelmi viszony. Nagyon bajos azonban úgy vezetni több vagy kevesebb embert, hogy azokat, a szolgálat megkívánta szálakon kívül ne fűzze több-kevesebb érzelmi kötelék is felettesükhöz. Pozitív példákat bárki épp olyan szép számmal idézhet, mint ellentéteseket, noha a címben foglalt kérdésen általában nem szoktunk gondolkodni. A vezetett azért nem, mert számára legfontosabb, hogy biztosítsák a munkát és keresetet. A vezető viszont azért nem, mert őt azért fizetik, hogy beosztottai révén maximális eredményeket produkáljon. Mindez, és maga a kérdés is, akkor jutott eszembe, amikor nemrégiben a véletlen összehozott volt főnökömmel, Sass József munkaér- demrendes főmezőgazdásszal, aki már évek óta jól megérdemelt nyugdíját élvezi. Sass bácsinak kisujjában volt a szakma, de ugyanakkor furcsa emberként pompás humorérzékkel álcázta tökéletes emberi zárkózottságát. Mégis szerettük, anélkül, hogy ezen túl sokat töprengtünk volna. Tőle kérdeztem először. — Mi kell ahhoz, hogy szeressék a főnököt? Miért szerettünk mi téged? Ilyesmit negyvenegy évi szolgálata sorén valószínűleg sosem kérdeztek tőle. Elgondolkozott. — Azt hiszem az — mondta végül —, hogy az ember sose akarjon rosszat másoknak. Néhány héttel később, egy hosszabb út során minden utamba került vezetőnek feltettem a kérdést: — Szeretik önt, vezető elvtárs? Sorban a válaszok. Bognár Tibor agrármérnök, a bátai November 7. termelőszövetkezet „tojásgyárának" vezetője : — Őket keH megkérdezni! — Természetesen! Pontosabban fogalmazok: mi kell ahhoz, hogy a vezető és beosztottai között jó emberi kapcsolat alakuljon ki? Az „emberi" jelző mögött érzelmit is értve. — Az, hogy jól keressenek, ami a termelés megfelelő szervezésének függvénye. Érteni kell a nyelvükön. Van, akit csak ' utasítani lehet. Mást kérni kell, hogy szívesen tegye a teendőket. Ismét máshoz így fordulni: „Jöjjön, beszéljük meg, miként lehetne ezt a legjobban csinálni." Itt túlnyomó többségben nők dolgoznak és nem várhatnék tőlük jó munkát, ha nem tudnám, hogy otthon most beteg a gyerek, amannak leszerel a fia, a harmadiknak iszik a férje, a negyedik esetleg ő maga iszik, mert valamilyen oka van rá. Az okot is tudni kell . . . Szegedi György, a Bátaszéki Fémtömegcikk Szövetkezet elnöke: — Mi kell hozzá? Embere válogatja. Azt hiszem legelébb is a demokratikus légkör. Senki ne találjon a vezetőnél zárt ajtóra. Ez nem nekik, olykor nekem kellemetlen, mert valamilyen munkát felbe kell szakítanom, de embereket nem szabad elutasítani. Amit ön szeretetnek nevez, az a gyakorlatban bizalom formájában tükröződik. Nálunk nincsenek kinevezett vezetők, csak választottak. Csak. addig vezessen valaki, amíg ezt a bizalmat érzi, megkapja. Vi.ncze József, a báfaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke: Szigor, következetesség, igazságosság mindenkivel egyformán kulturált modor. A vezető ne csak_a jó megélhetést biztosítsa, hanem a megfelelő munkahelyi körülményeket, a szociális ellátottságot. Az apró emberi gondokkal ne a paphoz, a vezetőhöz forduljanak a beosztottak. Nyilvánvaló dolog. Egyik válaszadó se fedezte fel a spanyolviaszt. Egész biztosan van azonban vezető az országban és a megyében, akinek fej kellene fedeznie. Legalább ennyire. Ordas Iván *
