Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-28 / 149. szám
Visszhang Vagyonvédelem és biztosítás A Népújság 1974. VI. 12-i száma Vagyonvédelem c. alatt foglalkozott az Állami Biztosítónak e tekintetben számba jöhető szerepével. A cikk arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Magyarországon a biztosító sokat tehet azáltal, hogy a biztosítottai részére díj- kedvezményt nyújt, vagy a védelmi berendezési költségeket megtéríti a biztosítottak részére. Nem vitathatóan a kérdés felvetése indokolt, annak ellenére, hogy hazánkban az Állami Biztosító ezen eszközökkel viszonylag korlátozottan élhet. A biztosítónak a vagyonvédelemhez való hozzájárulása részben elvi, másrészt azonban anyagi kérdés. Anyagi kérdés mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy a biztosító a biztosított ügyfelek által befizetett díjakból gazdálkodik, a befizetett díjakból képződik a biztosítási alap, következésképp akár a károk fedezetére, akár a védelmi berendezés költségeinek fedezetére a szükséges alapot minden biztosítónak ügyfeleitől kell begyűjteni. Nem lenne kizárt megoldás az, hogy a védelmi berendezések költségét a biztosító intézet fizesse meg. Természetesen ez azt jelentené, hogy ennek költségét a biztosítási díjban fel kellene számolni, azaz esetenként a jelenlegi biztosítási díjaknak kétszeresét, háromszorosát kellene az ügyfeleknek megfizetni. Pl. egy közepes nagyságú csemegeüzlet évi biztosítási díja kb. 2000 forint. A szükséges legkorszerűbb védelmi berendezés kb. 100 000 forint értékű. Ahhoz, hogy e korszerű védelmi berendezést a biztosító megvásárolhassa, ügyfelei rendelkezésére bocsássa, a jelenlegi évit 2000 forintos biztosítási díjat sokszorosára kellene növelni, még akkor is, ha azzal számolunk, hogy egy- egy berendezés élettartama 1 —2 évtized. Egy-egy lakás biztosítási díja Magyarországon 180—220 Ft. Ezen alacsony díj ellenében a biztosító az épület és a lakás tűzbiztosítását, üveg, baleset, felelősségi, vihar, árvíz stb. és a betöréses-lopás biztosítást vállalja. A betöréskárokra egy biztosítás keretében a biztosítottak egy évre mindössze 10 forintot fizetnek. Ha a díj nagyságát csupán egy biztonsági zár árához viszonyítjuk, kitűnik, hogy a biztosító e minimális védelmi berendezést sem nyújthatja ellenszolgáltatás nélkül ügyfeleinek, tekintettel arra, hogy egy ilyen zár óra kb. 150 forint. Elvi kérdés az, hogy a kármegelőzés alapvetően kinek a feladata, a biztosítóé, vagy a vagyontárgyak tényleges megóvásában érdekelt tulajdonosoké. Úgy véljük, a tulajdonős érdeke itt sokkal erősebb, mint a biztosítóé, bár az utóbbié sem közömbös. Gyakorlatilag azonban a tulajdonos esetenként konkrétan tájékozódott a várható veszélyekről, eseti és speciális védekezésre is berendezkedhet, ugyanakkor az ilyen jellegű igények a biztosító több milliós ügyfelét figyelembe véve a biztosítónál csak elvontan, vagy átlagolva jelentkeznek. Biztosak vagyunk abban, hogy nem véletlen hazánkban a vagyonvédelem viszonylag magas fokú szervezettsége, és nem véletlen az, hogy a társadalmi morál kedvező. A nyugati tőkés országokhoz képest a bűncselekmények — különösen a betöréses lopás események — száma lényegesen kevesebb. Ez összefügg társadalmi rendünk szervezettségével, a dolgozók anyagi létbiztonságával és nem utolsósorban bűnüldöző szerveink jó felkészültségével. A biztosító szakemberei Magyarországon a már kialakult gyakorlatból úgy vélik, sokkal hatékonyabb a vagyonvédelem hatósági úton történő szabályozása, mint ha az biztosítási feltételekben szerződéses kikötésként jelentkezne. örömmel mondhatja el Magyarországon a biztosító, hogy számos külföldi biztosítóval szemben pl. a tűzbiztosításban jelentkező káralakulás rendkívül kedvező, összefügg ez azzal, hogy a BM a tűzkárok megelőzése tekintetében hatékony hatósági tevékenységet fejt ki. Azokban az országokban, ahol a tűzrendészeti hatóságok nem rendelkeznek olyan hatáskörrel, mint nálunk, a biztosító a biztosítási szerződésben rögzített kizárásokkal, megelőző védelmi berendezéseknek szerződésszerű alkalmazásával védekeznek. A kártapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy e szerződéses kikötések nem a leghatékonyabbak, és e tekintetben helyesebb és céltudatosabb a vagyonvédelemnek hatósági úton történő biztosítása. Vonatkozik ez különösen a vállalatok tulajdonában lévő, azaz állami tulajdonban lévő vagyontárgyakkal kapcsolatos védelemre. Ebben az esetben az állam a hatósági jogkörét tulajdonosi pozícióból gyakorolhatja. Ennél hatékonyabb vagyonvédelmi intézkedést biztosítás útján elérni nem lehet. Nyilvánvaló téves információból eredhet a cikk írójának az a következtetése, hogy a díjtételek megállapítása során nem veszik figyelembe az egyes gazdálkor^ó szervek kár- megelőzési felkészültségét. Kétségtelen, eseti engedmény nyújtására ritkán kerül sor, azonban az ÁB a biztosítási díjtételeket a károk valószínűsége figyelembevételével differenciáltan állapítja meg. Pl. készpénz, arany-, ékszertárgyakat általában pénzvagy páncélszekrényben elhelyezve fogadja el biztosításra, amikor 2 %o-es díjtételt számol fel. Kivételes esetekben azonban elfogadja a kockázatot 8 százalékos díjtétel mellett, tűzmentes pénzszekrényben, azonban csak 10 000 forint erejéig. A közelmúltban került gyártásra a „Kinizsi”, „Maxim—1” és „Maxim—2” pénzszekrény, melyek a biztonsági követelményeknek viszonylag megfelelnek, bár páncélszekrénynek nem minősíthetők. Erre tekintettél a biztosító ezekben elhelyezett értékek biztosítását is vállalja — 2 °,0o-es díjtétel mellett, azonban azzal a megszorítással, hogy a kockázatviselés egy káreseményből eredően csak 50 000 forintig terjedhet. A differenciálás — ahol arra lehetőség van — egyéb biztosítási módozatok tekintetében is fennáll. Kétségtelen az, hogy ezen a téren még további finomításra van lehetőség, azonban ez már olyan mérvű, hogy számottevő díjcsökkentést nem eredményez. A legkorszerűbb jelzőberendezések hatékonyságát biztosítástechnikailag még a biztosító felmérni nem tudta. Ha a berendezések hasznosságát számszerűleg statisztikai adatokba lehet tömöríteni, a biztosító nem zárkózik el a biztosítási díjtételek további csökkentése, vagy differenciálása elől. Látványos eredményt ezen a téren azonban a már kialakult gyakorlatra tekintettel, az ÁB akkor tudna elérni, ha a jelenlegi biztosítási díjtételeket felemelné és a felemelt díjtételből adna a védelmi berendezések alkalmazása miatt díj- engedményt, vagy a felemelt díjból nyújtana költségtérítést e berendezések megvásárlásához. Feltételezhetően félreértésből ered az is, hogy a Szovjetunióban immár két biztosító működik. Feltételezhető, hogy a Szovjetunió Állami Biztosítója együttműködik a rendőrökkel és a technikusokkal. Az Állami Biztosítónak Magyarországon hasonlóan vannak kapcsolatai ezen hatósági szervekkel és egymás munkáját kölcsönösen segítik. Biztosak vagyunk abban, hogy ezen együttműködést tovább lehet javítani, melynek úgy véljük azonban nem az egyetlen lehetséges útja az, hogy az ÁB vásárolja meg a vagyonvédelmi berendezéseket. Mint kifejtettük, erre csak akkor volna lehetősége, ha a biztosítási díjakat lényegesen felemelné, amely úgy véljük a biztosítottak körében kedvezőtlen visszhangra találna. DR. NOVAK IMRE főoszt. vez. h. Nyolcvan férőhelyes új bölcsőde építkezéseinek ácsmunkáin fényképeztük le a TOTÉV Blatt Ferenc brigádját. A tervek szerint a szekszárdi Petőfi utcában épülő bölcsődét augusztus 20-ra tető alá bozzák. Foto: G. K. PAPP ZOLTÁN : Lépcső az alagsorba 35. — Hát az bizony nem lenne jó. Mármint, ha összeakadnánk egy őrjárattal. Én mindig azt szoktam mondogatni, hogy ha egyszer valami sikerült. ugyanazzal a dologgal kapcsolatban még egyszer ne tegye próbára az ember a szerencséjét. mert könnyen ráfizethet . . . — Ne elmélkedjen itt maga nekem. Inkább arra feleljen, hogy mit csináljunk? — Arra gondoltam, szakaszvezető úr. kérem, hogy keressünk valami félreeső helyen egy fáintos kis házat, oda bepakolunk, és amikor kényelembe helyezkedtünk, akkor ráérünk eldönteni a jövőt. — De hol az a ház, Bódi? Hiszen már délután van, és mi még itt vagyunk az utcán. Ahol esetleg tábori csendőrök is cirkálhatnak. Bódi összerezzent. — Ja. ne is tessék őket emlegetni. szakaszvezető úr. Már amikor csak hallok felőlük, attól kiver rajtam a libabőr... Délelőtt, amikor poroszkál- tunk be a városba, alázatosan jelentem, én jól körülnéztem ám . . , Nekem az az elvem, tetszik tudni, szakaszvezető úr, hogy ahol az ember elhalad, ott jól nyissa ki a szemét, mert nem tudhatja, mikor veszi esetleg hasznát annak, amit ott és akkor meglátott... No, hát ennek a fránya folyónak a túlsó partján nagyon takaros kis házakat láttam ám én . . . Talán tetszik rá emlékezni. amikor amellett a liget mellett elhajtottunk . . . Be-benéztem közben egy-egy utcába . . . Nagyon fáintos kis házak lehetnek azok ... Világéletemben valami ilyesmit szerettem volna . . . Elöl egy kis virágoskert, amitől mindig jószagú a lakás. Hátul meg a veteményes. Amiből nagy pénzt árulhat egész évben az asszony kint a piacon. Mert tetszik tudni, ha én egyszer megnősülök, csak olyan asszonyt veszek el. aki nem veti meg a piacozást... Tessék elhinni, abban van a nagy pénz. Valóságos aranybánya . . . — És hogy fogunk átmenni a hídon? — vetette közbe Frank, akit valósággal elkábított mór ez a hatalmas szóáradat, s akinek egyetlen vágya volt csupán; négy fai közé kerülni valahol, és azon nyomban megszabadulni ettől az ‘átkozott ládától. — Láthatta Bódi. hogy szuronyos őrszem őrzi. Nem is fognak bennünket átengedni ... És igazuk is lesz.. Ez pont olyan, mintha mi az oroszok elébe kocsikáznánk. .. — Azt csak tessék rám bízni, szakaszvezető úr — mondta Bódi, és közécsapott a két lónak. — Arra való a nyílt parancs. A híd torkolatában valóban útjukat állta a szuronyos őrszem. — Hová mennek? — kiáltott rájuk — Itt mostantól fogva tilos az átjárás. Frank elővette a nyűt parancsot. — A túlsó partra igyekszünk. Wenkheim alezredes úr személyes megbízásából. — Én nem ismerek semmiféle Wenkheim alezredes urat. Én csak Farkas Pál főhadnagy urat ismerem. Aki viszont azt mondta nekem, hogy még ha a magas- ságos atyaúristen jelenne is meg itt az angyalok és az apostolok kíséretében, azt sem engedhetem át. Közkatona volt az őr. Bódi leszállt a szekérről, és mellélépett. — Ide figyelj, pajtás. Nálunk itt van ez a nyílt parancs. Mindent az alezredes úr átküld a túlsó partra, mert ott fontos dolgot akar velünk elintéztetni..; Megmondom én neked, ha annyira kíváncsi vagy rá . . . Ott lakik az édesanyja ... Ágyban fekvő beteg ... Azt kell áthoznunk. Aztán rek- virálunk neki ideát egy házat ... És ha te tovább akadékoskodsz, mi nem bánjuk, pajtás. Visszamegyünk dolga- végezetlenül... És én nem tudom, hogy kicsoda az a Farkas Pál főhadnagy úr. aki téged kiokított, de azt garantálhatom, hogy Wenkheim alezredes úr fasírttá fogja aprítani. Méghozzá véled együtt. Te teljesíted a parancsot. Jó, rendben van. De mi féj óra múlva visszajövünk, nem egyedül ám, és akkor visszatérünk a dologra. Persze akkor már te nem elmélkedhetsz to. vább. Pillanatnyi, igen hatásos szünetet tartott, s csak aztán folytatta: — Nos, pajtás, mit határoztál? Én csak azt mondanám, engedj át bennünket. Téged biztos leváltanak egy fél órán belül, úgyhogy már itt se leszel, amikor jövünk visszafelé . . . Nemhogy a te Farkas Pálod, hanem az égvilágon senki sem fogja megtudni, hogy te átengedtél bennünket ... Te viszont nagyon jól tudod, hogy milyen veszedelemtől menekültél meg ezzel . . . Nos? ; . . — De gyorsan! — mondta szinte kiáltva a szuronyos. és félreállt az útból, mintha el akarnák gázolni. Soha még kocsi ilyen sebességgel nem száguldott át ezen a hídon. S alighogy átértek, mindjárt el is kanyarodtak a kibetonozott oldal- úton. — Jobb nem szem előtt len- nj — fordult hátra Bódi. — Vagy a szakaszvezető úrnak nem ez a véleménye? — Nem — mondta mély meggyőződéssel Frank. — Hanem az, hogy magát fel kellene akasztani. De azonnal. Itt. erre a fára, ni. — Én inkább ezeket a házakat nézném, szakaszvezető úr. Tessék csak nézni. Micsoda villák. Sose láttam még ilyet. Ráadásul hat egyforma egymás mellett. Még válogathatunk is. Na. Bódi. sasé volt még. olyan úri dolgod, mint amilyen most lesz. [Folytatjuk.)
