Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-27 / 148. szám

» 1 4 í A harmadik „csúcs” Ä holnap történésze,' aki majd századunk hetvenes éveinek változásait rangsorol­ja, minden bizonnyal kiemeli azt a fordulatot, amely a szovjet—amerikai kapcsola­tokban ment végbe. Nem vé­letlenül: a hidegháború évei­ben a kiélezett szovjet—ame­rikai kapcsolatok a nemzetkö­zi feszültség egyik meghatá­rozó tényezőjét jelentették, míg napjainkban a két ország viszonya egyben a két rend­szer békés egymás mellett élését erősíti, s a béke fenn­tartásának egyik záloga. Ami a Szovjetuniót illeti, kezdettől fogva a békés egy­más mellett élés gyakorlatá­nak érvényesüléséért tört lándzsát, míg az Egyesült Ál­lamok a hetvenes évekre ju­tott el azokhoz a következte­tésekhez, amelyek lehetővé tették fordulatát a realiz­mus felé. Talán még ponto­sabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: az élet, az erővi­szonyok változása akkor már mintegy rá is kényszerítette Washingtont a megfelelő kö­vetkeztetések levonására. Ni­xon, az Egyesült Államok el­nöke leplezetlenül szólt erről abban a beszédében, amelyet a közelmúltban Annapolis vá­rosában tartott. A szovjet—amerikai kap­csolatok fejlődése szempontjá­ból kiemelkedő jelentősége volt Leonyid Brezsnyev és Ri­chard Nixon két csúcstalálko­zójának. A korábbi években egyszerűen elképzelhetetlen lett volna olyan megállapodá­sok megkötése, mint például az, amely a nukleáris háború elkerüléséről szól, s amely­nek realitása az októberi kö­zel-keleti konfliktus idején meggyőzően beigazolódott. A mostani, harmadik csúcstalál­A Szekszárdi Állami Gaz­daság újbereki kerülete FELVESZ FESTŐ SZAKMUNKÁSOKAT. Jelentkezés az állami gaz­daság újbereki kerületé­ben az építési csoport­vezetőnél. (579) ELLETÖS TEHENÉSZCSALÁDOT lakással, és bejáró TEHENÉSZEKET hazaszállítással FELVESZ a Szekszárdi Állami Gaz­daság jegenyési tehené­szete. Jelentkezés a telep­vezetőnél. ____________________(536) D él-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat ön­álló szekszárdi építésveze­tősége D-VIZSGÄVA' RENDELKEZŐ GÉPKOCSIVEZETŐT FELVESZ. Jelentkezés: Szekszárd, Táncsics u. 25. du. 16 órá­tól 17,30 óráig. (582) Mély fájdalommal tudat­juk, hogy szeretett fér­jem, édesapánk, testvé­rünk, fiúnk ifj. LÁSZLÓ JÁNOS 27 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése június 27-én délután 4 órakor lesz a decsi temetőben. Gyászoló család (613) kozó előkészítésének idejére a korábbinál nyilvánvalóbbá vált az is, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlesz­tésének az Egyesült Államok­ban nem csupán Nixon elnök s kormányzata tulajdonít megkülönböztetett jelentősé­get. Ma az amerikai monopol­tőkés körök nagyobb része is óhajtja a kapcsolatok fejlesz­tését, s ugyanez vonatkozik a két nagy párt, a demokraták és a republikánusok vezetői­nek többségére. (Ezzel kap­csolatban jegyezte meg e so­rok írójának adott interjújá­ban Gus Hall, az USA Kom­munista Pártjának főtitkára, hogy valójában kivételes tör­ténelmi helyzet jött létre az Egyesült Államokban: a szov­jet—amerikai kapcsolatok kérdésében a nagytőke na­gyobb részének érdekei egy­beesnek a néptömegek érde­keivel.) Az amerikai belpolitikai harcok összefüggésében külö­nösen figyelemre méltó, hogy olyan politikusok is, akik bi­zonyos kérdésekben élesen szemben állnak az elnökkel, támogatják realista lépéseit, a Szovjetunióval kötött meg­állapodásokat. Edward Ken­nedy szenátor például épp ab­ban az időszakban, amikor az amerikai kommentátorok sze­rint, eldöntötte, hogy „be­száll” az 1976-os választást előkészítő politikai harcba, Moszkvába látogatott, hogy találkozzék Leonyid Brezs- nyevvel. Amikor a Podgomij vezette, legfelsőbb tanácsi küldöttség Washingtonba láto­gatott, Nixon 1972-es demok­rata ellenfele, McGovern sze­nátor fejtette ki előttük, hogy a kongresszusban növek­szik a szembenállás a kato­nai rekordköltségvetésekkel, s ezért is támogatja ő és sok kollégája a fegyverzetcsök­kentési tárgyalásokat. Megélénkült az üzleti kap­csolat is. Egyedül a kámai te­herautógyár építésében 80 amerikai cég vesz részt, Kuj- bisevben pedig amerikai cé­gek a világ egyik legnagyobb műtrágya-kombinátjának ' épí­tésére készülnek. A Szovjet­unióval folytatott kereskedel­mi ügyletek finanszírozásából, az Export-Import Bank mel­lett a legnagyobb amerikai magánbankok is részt kérnek. Természetesen a képhez hozzátartozik, hogy épp az utóbbi időben a detente, s a realizmus ellenségei is fo­kozták erőfeszítéseiket az amerikai politikában. Ezek a körök felhasználják a Water- gate-ügyet is, s azt, hogy ki­tűnő kapcsolatokkal, rendel­keznek az amerikai sajtóban, televízióban. Jól szervezett és hangos kampányaik sem tud­ják azonban elfelejtetni, hogy rosszabb pozícióból támadják az enyhülést, mint akárcsak két esztendővel ezelőtt. A békeszerető emberiség igen nagy figyelemmel és vá­rakozással kíséri majd azokat a megbeszéléseket, amelyek most kezdődnek a Kreml hagymakupoláinak közelében. Nyilvánvaló, hogy a várako­zás magva: folytatódik-e a haladás a megkezdett úton? (Az SZSA című, az USA-val foglalkozó folyóirat legutóbbi száma megjegyzi: valóban épp ez a lényeg, nem pedig az, hogy ugyanennyi egyez­ményt írnak-e alá, mint a ko­rábbi találkozókon. Hiszen, amikor a kapcsolatok szin­te „nulla pontról” indultak, számos területen alapmegál­lapodások váltak szükségessé: most ezek gyakorlati végre­hajtása kerül előtérbe.) Ami a Szovjetuniót illeti, a csúcstalálkozóra tett előké­születei azt a meggyőződést sugallják, hogy lehetséges a javulás folytatása. Ami a fegyverkezési hajsza fékezését illeti, épp Leonyid Brezsnyev mutatott rá a közelmúlt na­pokban, hogy a Szovjetunió kész már most megállapodni az Egyesült Államokkal a föld alatti atomrobbantások korlátozásában, egészen — az egyeztetett határidőn belüli — teljes eltiltásig. A harmadik „csúcs” a pár­beszéd folyamatosságára, a legmagasabb szintű érintkezés intézményesítésére utal: az emberiség megint egyszer Moszkvára figyel. V. P. PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 34. Hosszú időnek kellett el­telnie „ ahhoz, mire Frank annyira' magához tért, hogy a helyzethez méltó he- vű és mennyiségű szitokára- datott zúdítson Bódira. aki meghunyászkodva, fejét fel­húzott vállai közé süllyeszt­ve sunyított a bakon. — Maga, barom. Maga, disznó gazember. Éreztem én már akkor, amikor behajtot­tunk annak az átkozott kas­télynak az udvarába. hogy valami feneketlenül nagy disznóságra készül, maga . . . Levegő után kapkodott, és megint eltelt egy-két perc, mire annyira összeszedte ma­gát. hogy újra meg tudott szólalni — És nem elég az, hogy elköveti ezt a disznóságot, hanem még ártatlan. az egész dologról mit sem sejtő feljebbvalóját is belekeveri a bajba . . . Ember . . . Mit ember. maga. barom . . . Tud­ja egyáltalán, föl tudja maga fogni egyáltalán, hogy mit csinált?! . . . Attól félek, hogy magának csak a disznósághoz van kizárólag esze és az ég­világon semmi máshoz. Ma­gából hiányzik az erkölcs,- ér­zéknek még a legkisebb szik­rája is. Maga képtelen fölmér­ni cselekedetei horderejét és következményeit . . . Hát tud­ja maga. hogy mi történik, ha azok az átkozott tábori csend­őrök megtalálják nálunk azt a ládát? ... Ott a helyszínen főbe lőnek mindkettőnket, mi­előtt még megmukkanhattunk volna. És ha ezt teszik, telje­sen igazuk van. Jogosan jár­nak el. Honnan tudhatták vol­na. hogy nekem fogalmam sincs annak a ládának a léte­zéséről, amelyen békésen ül­tem . . . Majd később: — Legalább azt mondja el, maga hatökör, hogyan és miért csinálta ezt a disznóságot. Mire Bódi a maga körül­ményei módján elkezdte me­sélni, hogyan óvatoskodott be a kastélyba. Miként ment szo­báról szobára. Hogy meny­nyire lenyűgözte a pompa, amilyenhez foghatót nem lá­tott még soha életében. — Ne pofázzon nekem itt összevissza mindenféle marha­ságot. A lényegre térjen rá! Hogyan lopta el ezt az átko­zott ládát? ... — Hát az úgy volt, hogy bementem egy nagy terembe, amely telistele volt könyvek­kel. A közepén meg ott állt egv hatalmas, zöld posztóval borított asztal. Azon feküdt a láda. Mondom magamban, , na Bódi, ilyen ládát te nem láttál még, mert ez nem akár­milyen láda ám. Ahogy így el­Á második magyar gépsor Bakuban Magyar szakemberek megbeszélése szovjet kollégáikkal. (APN foto: K. Kalinin felvétele — KS) Automata gépsort szereltek fel magyar szakemberek Ba­kuban, a hűtőszekrénygyár­ban. A hűtőszekrények dobo­zának készítésére és a szekré­nyek szerelésére szolgáló gép­sort a Komplex Külkereske­delmi Vállalat szállította. A bakui gyár 5 éve meg­kezdett teljes rekonstrukciójá­ra 12 millió rubelt irányoztak elő. A rekonstrukciót elég né­hány számmal jellemezni: a korábbi 200 méter szállító- szalaggal szemben ma 8 kilo­méter hosszúságú szalag mű­ködik az üzemben. Az auto­matizálás valamennyi techno­lógiai folyamatnál eléri a 90 százalékot. Bővült a gyár alap­területe is. A legfontosabb azonban — a hűtőgépdobozok gyártására és a gépek összeszerelésére al­kalmas automata gépsor — hiányzott. A bőséges választékból a bakuiak miért éppen a Komp­lex ajánlatánál állapodtak meg? — ezzel a kérdéssel for­dult a Novoszty Sajtóügynök­ség tudósítója Ajaz Mutalibov- hoz, a vállalat igazgatójához. — Megtudtuk, hogy a ma­gyar tervezők nemrég hozzá­kezdtek egy ilyen gépsor lét­rehozásához. Ez a változat megfelelt nekünk — lehetősé­get adott az üzem helyelosztá­sával kapcsolatos korrekcióink figyelembevételére. Szakembe­reink egy csoportja Magyar- országra utazott és a helyszí­nen talált választ a problé­mákra. Hemberger Antal, a szerelés vezetője így nyilatkozott: — A Komplex számára is nagyon érdekes volt a bakui megrendelés — lehetőségünk nyílt szerelés közben ellenőriz­ni automata gépsorunk első példányait. Sikerrel elvégez­tük, és a bakui gépgyártókkal gyümölcsöző együttműködést alakítottunk ki. Most szerelik a gyárban a Komplex második gépsorát. Aa idén nyáron befejezik a válla-- lat rekonstrukcióját. A bakui-« ak — a magyar technika se­gítségével — 160, 180, 200 és 240 literes hűtőszekrényeket is gyárthatnak. Az üzem már az idén 200 ezer hűtőszekrényt gyárt, míg a rekonstrukció megkezdésekor évi kapacitása mindössze 5 ezer hűtőszekrény volt. V. GRIGORJEV (APN—KS) nézed, máris rájöhetsz, hogy ebben biztos nem babot vagy borsót tartanak, hanem azok­nál valamivel értékesebb dol­gokat” . . . Tessék elképzelni, iszakaszvezető úr. benne volt még a kulcs is... A kíván­csiság az oka az egésznek. Alázatosan jelentem, én akkor, abban a pillanatban nem tud­tam ellenállni annak a rette­netes kíváncsiságnak. ami rámjött, és majd kifúrta az ol­dalamat . . . Odamentem hát a ládához, elfordítottam benne a kulcsot, és fölemeltem a te­tejét ... De menten vissza is ejtettem . . . — Miért, mi volt benne? — Tessék elképzelni, sza­kaszvezető úr. Az a vasláda telistele volt arannyal meg gyémánttal. Csak úgy szikráz­tak. amikor megpillantottam őket. hogy majd belévakult a szemem . . . — Aztán persze fogtad, és elloptad . . . — Én nem tudom, mi tör­tént velem, szakaszvezető úr. Úgy tessék elhinni, ahogy itt állok, hogy teljesen elvesz­tettem a józan eszem. Mintha valami titokzatos erő paran­csolt volna rám. Megfogtam a ládát ... Volt ott egy kis asz­talon egy hímzett terítő, abba gyorsan belecsavartam, aztán kisétáltam a kastélyból. Még a kutya se vakkantott utánam. Rám se néztek, rám se szól­tak . . . Erre odaszaladtam a szekerünkhöz, amin az alezre­des úr cuccait szállítjuk, és szépen bedugtam a ponyva alá' a többi holmi közé . . . Oda, ahol általában ülni tetszik ... Még gondoltam is közben: „na. ezen biztos jó ülés esik majd a szakaszvezető úr­nak” . ; í Merthogy a térítőt szépen négyrét hajtottam, és rátettem a vasládára. hogy, ha rá tetszik majd ülni. ne legyen olyan kemély . . . * — És arra nem gondolt, hogy elkaphatnak bennünket? — kérdezte a dühtől szinte el- kékült arccal Frank. — Pél­dául akkor, amikor megállítot­tak bennünket a tábori csend­őrök. Mondja, maga. vadba- rom, akkor mit gondolt, ami­kor ránk kiabáltak, hogy áll­junk meg? . . , — Alázatosan jelentem, ret­tenetesen megijedtem. Na. gondoltam magamban, Bódi- kám. itt a vége. fuss el véle. Ha most elkapnak, te már nem fogsz se megnősülni, se elvál­ni. se jóllakni, se beteg lenni többet ebben az életben . . . — És rám nem gondolt? Ar­ra. hogy én ártatlanul kerülök majd bajba a maga ocsmány­sága miatt?! — Jaj, dehogynem. Gondol­tam én arra szakaszvezető úr. kérem. Alázatosan jelentem, éppen azon törtem a fejeim amikor a tábori csendőr föl­emeltette a ponyvát, hogy in­kább bevallók mindent . . .' De aztán láttam, hogy csak a sarkát emelteti föl. Na, gon­doltam. attól a sarkától olyan messze van elhelyezve az a -láda. mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől . . . Frank kétségbeesetten le­gyintett. — Hagyja abba, mert meg­őrjít ezzel a szörnyű dumájá­val! . . . Inkább arról beszél­jen, hogy most mit fogunk csi­nálni? Elvégre akármelyik sár kon belebotolhatunk egy őr­járatba. és akkor . . . (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom