Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

'Sárközi bküM ,fEts7esnyrrvánrtás! a különbőz? tánccsoportok könyvelhettek el maguknak, közülük is elsősor­ban a Vasas Művészegyüttese, melyet viszont már majdnem a hivatásosak kategóriájába lehet sorolni. Fellépett még Decs, Dunaföldvár, Bogyiszló, Dombóvár és Szekszárd (mind­kettő kitűnően), Bátaszék. Sió- agárd, Paks és öcsény csoport­ja. Külön helyen, a járási mű­velődés; ház előtt, a megyei művelődési központ fúvós ze­nekara adott sikeres, másfél órás műsort. Véghelyi Miklós vezetésével. Nincs terünk va­lamennyi csoport szereplésé­nek részletezésére, méltatására. Egyhangúan dicsérni kell valamennyi résztvevő odaadá­sát. igyekezetét és azt a lelke­sedést. ahogyan fiatalok és öregek ropták a szellősnek nem mondható népviseletben, ful­laszt», esőt ígérő hőségben, a Fizika! írcmkánált sem csekély’ táncot. Néhány szót a szervezésről. Az éhség és szomjúság csilla­pítását elsősorban az ÁFÉSZ vállalta, ügyesen szétszórt pa­vilonok sorával. A bevásárlás és ellátás utcájának a Béke utcát jelölték ki. itt kaptak helyet szükségesként a játék, fölöslegesként a giccs- és bóv­liárusok is. A három céllövöl­de szerencsére messzebb, a körhintások még messzebb. Kolbászt késő estig lehetett enni, sört amennyit és amedr dig valaki csak akart, a szesz­mentes üdítő italok azonban hat óra tájban elfogytak. A nagyközség figyelmet érdem­lő tisztasággal várta a népün­nepélyt, a rendező gárdisták és a hatóságot” elsősorban képviselő tűzoltók példamuta­tóan fenntartották a rendet. A fiatal pár. Az egészségügyi szakiskola végzősei Határkövet jelent ez mos­tani vizsgaidőszak a Tolna megyei Tanács V. B. Egész­ségügyi Szakiskolájának életé­ben, mert az idén végeznek azok az osztályok, amelyeknek tanulói az intézmény 1972- ben átadott és az oktató-neve­lő .munka igényeit maradékta­lanul kielégítő úi épületében kezdték meg és fejezik be ta­nulmányaikat. Az elmúlt napokban és az elkövetkező néhány hét során az egészségügy középkáderei, — leendő csecsemő- és gyer­mekgondozónők, általános ápo­lónők — állnak a képesítő vizsgabizottságok elé, hogy számot adjanak felkészültsé­gükről, /tudásukról* Mielőtt részleteznénk, hogy hányán és milyen tagozaton szereznek az idén képesítést, említést kell tennünk egy olyan eseményről, amely nincs ugyan összefüggésben a most tartó képesítővizsgákkal, vi­szont, a jelöltek hivatásszere- tetéfc felelősségérzetét jól pél­dázza. A napokban a szakis­kola egyik oktatótermében ki­állítás nyílt, amelyet akár gyermekparadicsomnak is ne­vezhetünk. Az iskola növen­dékei itt mutatták be ugyan­is azokat a kedves és találé­konyságról tanúságot tevő já­tékokat, amelyeket azon böl­csődék kicsinyeinek készítet­tek, amelyekben gyakorlati tudnivalóikat elsajátították. Ami a képesítővizsgákat il­leti, az idén két nappali tago­zatos osztály — egy csecsemő- és gyermekgondozónői és egy általános ápolónői tagozat — 70 tanulója végez; Az intéz­ményben folyik a munka mel­letti szakképzés is. Az idén e tagozaton húszán szereznek la­boratóriumi asszisztensi, hu­szonegyen gyermekotthoni gondozónői képesítést. A szak­iskolában szerezhetik meg az egészségügyi szakközépiskolát végzettek is szakosító diplo­májukat. Az idén kilenc szak- középiskolát végzett általános ápolónő ég hat röntgenasszisz­tens hagyja el az iskolát. Hol dolgozhatnak a végző­sök? A csecsemő- és gyermekgon- dozónői osztály 37 tanulója kö­zül 14-en, az általános ápoló­női osztály 33 tanulója közül pedig 25-en maradnak me­gyénkben. A Tolna megyét választó csecsemő- és gyer­mekgondozónők közül heten, az általános ápolónők közül pedig valamennyien társadal­mi szerződést kötöttek vala­melyik egészségügyi intézmé­nyünkkel. A szerződéi előnye volt, hogy a lányok tanulmá­nyi idejük alatt a munkájuk" ra számító intézménytől havi 250 forintot kaptak tanulmá­nyi eredményüktől függetle­nül. Nekik pedig vállalniuk kellett, hogy legalább annyi' ideig dogoznak a társadalmi szerződést kötő intézménynél; ameddig a havi 250 forintot kapták. A megyénket választó csecsemő- és gyermekgondozó-; nők közül hét a szekszárdi csecsemőotthonban, az általán nog ápolónők közül pedig 22 a Tolna megyei Tanács V. B| Balassa János Kórház-Rende­lőintézetében helyezkedik el»' Jóllehet, a kórház közép káder- igényei lényegesen nagyobbak,' de a most és a jövőben végző osztályok növendékei biztosít­ják a folyamatos utánpótlást. A szakiskolában rövidesért megkezdődnek a felvételi vizs­gák is. Az eddig beküldött; mintegy száz jelentkezés alap­ján megállapítható, hogy a legtöbben gyermekgondozónők szeretnének lenni. Lényegesen kisebb a felnőtt betegek ápolá­sát hivatásul választók száma.' Pedig ió lenne, ha ez utóbbit választanák többen. A szakiskolában a vizsgák: június 27-én fejeződnek be, a felvételi vizsgákat július első felében tartják. — VÍ Ti ­A figyelő, vidám közönség. (Folytatás az 1. oldalról) mennyi — mind a 900 — ülő­helyet elfoglalták. Különöseit Liszt Haláltáncára koreogra- iált táncok arattak átütő sikert. A „Legényes”, „Forgatás”, Pásztorbotol ós” és a „Ferge­teges” az együttes jó kvalitá­sait mutatta meg. A siker tit­kairól Böröcz Józsefet, az együttes vezetőjét kérdeztük, aki elmondta, hogy a 40 tagú Jánckar és a 14 tagú zenekar heti 3x4 órát próbál. Ä tagok fiatalok, többségük munkás és diák. Az őcsényi művelődési ház­ban rendezett népdalesten fel­lépett Urbán Katalin, Gál Gabriella, Bojtár Imre és Hol- lay Bertalan Orgonán közre­működött Félix Györgyi, jól, de hangszere véleményünk sze­rint nem ehhez a műfajhoz il­lett. Leflkes, telt ház tapsolt az est vendégeinek. A második nap Elismerés a politikai irodalom, terjesztéséért A Kossuth Kiadónál hagyo­mány, hogy minden évben a könyvhéten megjutalmazzák azt a társadalmi munkást, aki a megyében a legtöbbet tett a politikai irodalom terjesz­téséért. Idén, jó munkája el­ismeréseként Pohál Józsefné. re, a tolnai selyemgyár dol­gozójára esett a választás, aki példamutatóan irányítja az üzemben tevékenykedő ter­jesztőkollektívát és maga is lelkes és eredményes szó­szólója a politikai művek olvasásának. Pohál Józsefné ebből az alkalomból a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigaz­gatóságának és a Kossuth Ki­adó igazgatójának dicsérő ok­levelét kapta a kiadó jutal­mával együtt. Több, mint tíz éve végez terjesztési munkát, nagy népszerűségnek és te­kintélynek örvend munkatár­sai és a megyében tevékeny­kedő többi terjesztők köré­ben. — vasárnap, főszereplői Alsó­nyékről érkeztek. Kincses Lász­ló és Farkas Anna „igazi” je­gyespár. amiből természetsze­rűen következik, hogy azöröm- Beülők is „igaziak” voltak. A rendezők úgy vélték, hogy ele­venebbé teszik a régi hagyó-' Hiányokat, ha műsorba iktatják a menyasszonykikérést is. Szín­helyül a Sárközi Népművészeti Szövetkezet szép táj háza szol­gált rózsákkal borított és a közönségtől zsúfolásig ellepett udvarávaL Az ötlet jó volt, a kivitelezés nem. A hat sárkö­zi lakodalomból ismert nász­nagyok rigmusaiból „csak” a kikérésre vonatkozó szöveg maradt ki, a lassú, vontatott bonyolítás pedig kemény pró­bára tette a hőségben várako­zókat A tizenöt kocsiból álló menet nem a szokásos úton járta végig a falut, kísérve a népviselet es táncosoktól, akik közül elsősorban a tápiósze­csőiék (nem lg legfiatalabb korú) csoportja tett tanúbi­zonyságot, szinte kurjongató vidámságról. Érdeklődés hiányára nem le­hetett panaszkodni.'Hitelesnek tűnő becslés szerint öt-hatez­res tömeg hullámzott az utcá­kon, a református templom előtti színpadnál és a külön­böző sátraknál, beleértve a két körhintát is. Csak a Dózsa ut­cában 47 személyautót. 2 autó­buszt. 2 mikrobuszt számol­tunk és a bogyiszlóiak sze­mélyszállításra átalakított te­herautóját. A többi utcában még legalább háromszor ennyi várakozott. „Távoli” Tolna me­gyei vendégek is jöttek, a Ka­posvári Mezőgazdasági Főisko­la tolnai diákjainak egy autó- busznyi csoportja. Jött autó; busz Komárom megyéből is. Á ’főműsor" természetesen’ a színpadon zajlott, de túlzás lenne azt mondani, hogy maga a lakodalom adatta a legna­gyobb sikert, bár tetszésnyil­vánításban nem volt hiány. (Talán azért, mert ha egy la­kodalom „igazi”, akkor nem való színpadra, ha pedig nem az, akkor csak oda?). Legtöbb A sárközi lakodalom nevű rendezvények láncának minden szeme kínál tanulságokat. Nem az elsőn vet­tünk részt, így az új és új ötleteket, például a Nép- művészeti Szövetkezet által felállított kiemelkedően ízléses színpadot, örömmel vehetjük tudomásul. Ugyan­így a népi táncmozgalom elterjedtségét és a minden fellépést fáradhatatlanul ünneplő közönség által tük­rözött közigényt is hasonlók iránt. Erre utaltunk az előbb használt „népünnepély” kifejezéssel és úgy tűnik, hogy az eljövendő sárközi rendezvényeken is ez a jel­leg fog uralkodni. A „lakodalom” részhez pergőbb szer­vezés szükséges. Azok számára, akik szombaton és va­sárnap nem jártak a Sárközben, elsősorban Decsen, fényképeink igyekeznek némi ízelítőt nyújtani az ese­ményekből. ORDAS IVÁN — SZÉKELY LÁSZLÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom