Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

1 magazin - magazin Napóleon feleségének kézirata a Szálló Ervin Könyvtárban A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ritkasággyűjtemé- nyéi'ek egyik különleges da­rabját, egy 522 oldalas, arany- metszéses, vörös bőrkötésű könyvet vizsgál most eredeti­ség szempontjából a könyvtár központjában Remete László osztályvezető. A kézirátgyűjie- ménynek ez a darabja már 1911 óta a könyvtár tulajdo­nában van, de azóta ilyen szempontból még nem foglal­koztak vele. A könyv — német nyelvű felirata szerint — „Mária Luj­za császárnő, saját kezű fel­jegyzései"-! tartalmazza. Egy­kori tulajdonosa egy Stelz- hammer nevű bécsi polgár volt, a Szabó Ervin Könyvtár­ba pedig, gróf Zichy Jenő, a híres Ázsia-kutató és útleíró hagyatékából került. Remete László szerint a kéz­irat kétségtelenül Habsburg Ferenc császár • lányától, Na­póleon feleségétől származik. A betűformák, a vonalvezetés azonosságot mutat a császárnő leveleinek írásával, a tinta színének megfakulása is ódon kéziratra vall, nem késői má­solatra'; a papír színe, minősé­ge szintén a múlt század első felére utal. Az eddigi vizsgálatok sze­rint Mária Lujza élete utolpó szakaszában, Párma herceg­nődéként írta be a könyvbe a korabeli filozófusok, moralis­ták vallásról, erényről, isten­ről, nemesekről, polgárokról, Rükverc-rekord Egy John Duncan nevű ausztráliai új világrekordot ért el: gépkocsijával 210,9 kilo­métert utazott — hátrafelé. A korábbi rekordot, 136 kilo­méteres „rükverc-”cel az etió- piai Patu Jilex tartotta. szóló elmélkedéseit. Ismeretes, hogy harmadik férje, Bombel- les gróf eléggé elhanyagolta Napóleontól és Neippergtől „örökölt” idős nejét; a gyako­ri egyedüllét unalmát csak ritkán szakította meg olyas­valami. mint a Pármában ven­dégszereplő francia tenoristá­val szőtt, európai közderültsé­get keltett futó viszony... Jog­gal feltehető tehát, hogy a magárahagyatottság nehéz idő­szakainak enyhítésére vetette papírra a több mint félezer oldalt megtöltő kegyes elmél­kedést. A vaskos kötet tartal­mával ugyan aligha keltheti fel a szellemi hagyatékok kö­zött búvárkodó'- érdeklődését; a szerző személye miatt mégis a könyvtár legértékesebb da­rabjainak fenntartott polcra került. Cs. B. Az elefántcsont-kereskedelem csábításai A kenyai vámhivatalnokok egyik legfontosabb feladata az utóbbi időben: harcolni az ele­fántcsont-csempészek ellen. Kettős fenekű bőröndökben, gépkocsikban és hamis iratok­kal „diplomáciai küldemény­ként” hordják szét .az afrikai országok legértékesebb export­cikkét. Ugyanakkor megállapí­tották. hogy az utóbbi időben az elefántcsordákat megpróbál­ják elhajtani Kelet-Afrika re­zervátumaiból. Az erdő őrei szinte naponta találnak leölt elefántot a dzsungel távoli, néptelen részeiben. És mind­egyik leölt állatról hiányzik az agyara. A jelenség oka.egyszerű: nagy a kereslet az elefántcsont iránt és a nemzetközi tőzsdén rskor-I á' érhető r'. A-> ele­fántcsont gyakorlatilag valutá­vá vált, amelyet vesznek, el­Megfepő vizsgaválasz Irta: René Halinary (Franciaorfvág) Dupont vasúti pályaőr sok évi munka után arra a meg­állapításra jutott, hogy mégis csak kissé keveset keres és legfőbb ideje, hogy váltóőr legyen. Ehhez természetesen különvizsgát kellett tenni. Fél évig roppant erőfeszítéssel ma­golta a szabályzatgyűjtemé­nyeket. A vizsgáztató a következő feladatot adta fel Dupontnak: — Két gyorsvonat halad ugyanazon a vágányon egymás felé. Az ön megfigyelőhelye a középen van. Mit tesz ebben az esetben? — Átállítom a váltót és az egyik vonat a másik vágány­ra fut! — De mi történik akkor, ha tél van, a váltó befagy és nem lehetséges átállítani? — Akkor zászlóval adok jelt. — Képzelje azt, hogy sötét éjszaka van. — Akkor meggyújtom a piros lámpát. — De nincs sem petróleuma, sem gyertyája. — Akkor odarakok a vágá­nyokra mindent, ami a kezem ügyébe kerül: papírt, rongyot, fát és meggyújtom. — De nincs sem gyufája; sem öngyújtója. A vizsgázó egy pillanatra elgondolkozott, azután így szólt: — Akkor odahívom a fele­ségemet. — A feleségét? Ugyan mi­nek oda a felesége? — Hadd lásson ő is egy iga­zi összeütközést... Wankel-motoros Képünk a világ első Wankel- motoros könnyű súlyú repülő­gépét ábrázolja, az 1974-es hannoveri vásár keretében megrendezett repülőgép­bemutatón nagy sikert aratott „Fanliner”-t. A VFW-Fokker egyik leányvállalata szerkesz­tette meg egy USA-vállalattal karöltve. Mind a két vállalat meg van győződve, hogy a Fanliner-koncepció alapján teljesen új típusú repülőgépe­ket lehet majd forgalomba hozni. Sportgépekkel szemben számtalan előnyt nyújt és ki­válóan alkalmas katonai _ re­pülőgépek pilótáinak kiképzé­sére is. Sorozatgyártása esetén ára igen kedvezőnek ígérke­zik. A VFW leányvállalata a hírek szerint már dolgozik a két Wankel-motorral működő „Fantrainer” változatán, ami elsősorban a sugárhajtóműves gépek pilótáinak iskolagépe­ként szolgálna. adnak és felhalmoznak, mint valaha az aranyat. Az emberiség már a legré­gibb időkben is csodálta az elefántcsontot. Egyiptomi mes­terek 6000 évvel időszámítá­sunk előtt már dolgoztak ele­fántcsonttal. 1855 és 1890 kö­zött Londonban évente mint­egy 50 090 elefánt agyarát árulták ki. Akkoriban az egész afrikai kontinensen éltek ele­fántok. A kegyetlen irtóhad­járat következtében nőtt a ki­halásuk veszélye, de Kelet-Af- rikában hatalmas rezervátumo­kat hoztak létre és ez meg­mentette a helyzetet. Sőt ké­sőbb volt olyan időszak is, amikor csökkenteni kellett az elefántok számát, mert leta­rolták a rezervátum növény­világát. Az új „elefántcsont­láz” véget vetett az állatok nyugodt életének. Az évről év­re tartott mombasai vásárokon egy kiló elefántcsont ára az elmúlt hat évben 16 nyugatné­met márkáról 160-ra emelke­dett. Kenya kikötőiben az utóbbi időben igen sok elefántcsontot raknak hajóra. Egy év alatt a hatóságok 1000 elefánt kilövé­sét engedélyezték, azonban 5— 6 ezer pár elefántagyarat vit­tek ki az országból. A hely­zettel ismerős szakemberek KrayátlMoífó A. Német Szövetségi Köztár­saság 26 városában napról napra feltűnnek 'a különösen élénk színűre festett, úgyne­vezett „kravátlibuszok”.. Ke­rületről kerületre, házról ház­ra járnak és elkérik a lakók­tól a szekrények mélyén poro­sodó, divatjamúlt, régi nyak­kendőket. Minden egyes da­rabért egy speciális lottószel­vényt adnak cserébe. Június­ban húzzák a „kravátli-lottót”, amelyen a szerencsés nyerte­sek a legdivatosabb színű és mintájú, vadonatúj nyakken­dőket nyerhetnek. Az ötlet a frankfurti Arc reklámügynök­ségtől származik, amely ezzel kívánja enyhíteni a 120 német nyakkendőgyár keserveit. Az elkeseredés oka: ma már a németeknek csupán 19 száza­léka hord. mindennap nyak­kendőt. A fiatalok pedig soha. feltételezik, hogy a „csem­pészösvényeken” kiszállított elefántcsont mennyisége egyál- tálában nem kevesebb annáL mint amit hivatalosan meg­vámolnak. Az afrikai orszá­gokban most felveszik a har­cot a csempészekkel, akik jól begyakorlott csoportokban, mo­dern felszereléssel dolgoznak.' Az afrikai országok speciális csoportokat hoztak létre az elefántcsempészek ellen, s eze­ket repülőgépekkel, rádió-adó­vevő készülékekkel és a leg­korszerűbb fegyverekkel látták el. i!tburkoló anyag — üres üvegekből Angliában találékony embe­rek rájöttek arra, hogy útbur­koló anyagként használhatók: fel az üres üvegek, az üres üvegeket függőlegesen egymás mellé állítják és szájukkal le­felé- benyomják a földbe, majd leöntik betonnal. Az üvegek-: ben maradt levegő kiváló h<H szigetelő. Ez, az eddig feles­legesnek tartott „építőanyag’’ most széles körben elterjedi könnyű építmények építé^s nél. j Titokzatos rekord A Frankfurt am Main-i, 73 esztendős Wilhelm Klein eddig 870 liter vért adott. A szakemberek kiszámították: egy átlagembernek ahhoz, hogy ennyi vért adjon, 450 évet kellene élnie. Szerin­tük „a véradás világre­kordja” — talány. Általában a szabályok szerint a véradóknak 8—12 hét áll rendelkezésükre, hogy pótolják az elveszett vért. — Ügy látszik, jó a szer­vezetem, s ezért tudom az elveszett vért 12 óra alatt pótolni, — magyarázza a cukrász. Volt már olyan időszak, amikor mindennap fél liter vért adott, s évente közel 60 litert. i lesz a Trevi kút kincsével? A bíróság egyébként már hozott olyan határozatot, amelyben elismeri, hogy a pénz azé, aki összegyűjti, ugyanakkor olyan határozata is van, amely viszont a város vezetőségének ad igazat ab­ban, hogy elítéli a „pénzha­lászokat”. A Fontana dei Trevi ban­dája hosszú időn át és heve­sen védelmezte „jogait”, még­pedig nemcsak a bíróságok előtt, hanem a híres kút szé­lén is. A banda tagjai megakadá­lyozták az „amatőr pénzhalá­szok” tevékenységét, és elér­ték azt is, hogy a begyűjtött pénz 30 százalékát a központi üzletek tulajdonosai — akik mindig aprópénz szűkében vannak — papírpénzre váltot­ták be. Rómában tudni vélik, hogy a Fontana dei Trevi „bandája” nem hajlandó tudomásul ven­ni a római városi tanács leg­újabb döntését. Azt a pénzt, amelyet az igen régi hagyományoknak hódoló külföldi turisták dobnak a Trevi kút vizébe, a Vöröske­resztnek adják. Több hónapi habozás után végül is erre a döntésre szán­ta el magát az örök város vezetősége. A kút kincsének begyűjtési jogát mid ez ideig magának vitatta Róma város tanácsa és a Fontana dei Trevi „bandá­ja”, amely többnyire csavargó fiatalokból áll. A kút vízében egyébként nagyobb forgalmú napokon 150 000 líra is össze­gyűlik. A rendőrség igyekezett ér­vényt szerezni a városvezető­ség érdekeinek és kísérletet tett arra, hogy megakadályoz­za a fiatalokat abban, hogy a kút vizébe ugorva összeszed­jék a pénzt. Ez a pénz utáni hajsz* oly­kor bővelkedett látványos je­lenetekben : letartóztatás, fel­jelentés. a kút megszállása — s mindez jó szórakozást bizto­sított a turistáknak. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom