Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
I I Babits „Jónás könyve héber nyelven ff Arany János, József Attila Radnóti Miklós héber nyelvű fordítója 1973 nyarán a Német Demokratikus Köztársaságba utazva, Budapesten nyilatkozott arról, hogy elkészült Babits Mihály „Jónás könyve” című művének fordításával. Mordechaj Avi-Saui író, az Izraeli—Szovjet Baráti Társaság elnöke, az Emberi Jogok Ligájának ottani alelnöke először a jeruzsálemi rádióban olvastatta fel Babits-fordítását, most pedig nyomtatásban is megjelent. gyönyörű bibliofil kiadásban. Első példánya Magyar- országra Scheiber professzor kezéhez érkezett. 1 Scheiber Sándor orientalista, történész, irodalomtudós, 1950 óta az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója, több külföldi egyetem díszdoktora. Világhírűvé vált magyar—zsidó okmánytáraival és a magyar zsidóság művelődéstörténetéről szóló munkáival. Rajtuk kívül azonban a magyar néprajznak és irodalomtörténetnek is kiváló művelője: Bornemissza, Arany, Mikszáth, Vajda János, József Attila és még számos magyar íróról írt sok fontos publikációja van. Foglalkozott Babits életére vonatkozó ismeretlen adatokkal is. Scheiber professzornak van némi Tolna megyei kapcsolata is: 1940 és 1944 között Dunaföldváron volt rabbi. Arra a hírre, hogy Pestre érkezett a héber Babits-fordí- tás első példánya, természetszerűen fordultam a íegilleté- kesebb magyar szakértőhöz, hogy Babits világhírnevének újabb dokumentációjáról felvilágosítást kérjek tőle. — Professzor úr. — volt első kérdésem — kinek a kiadásában és milyen példány- számban jelent meg ez a Ba- bits-fordítás? — Az egyetemi dolgozók kiadásában jelent meg Babits Jónásának héber fordítása. Az izraeli kiadványok nem tüntetik fel a példányszámot, így nem is sejthető, hány példányban nyomták. — A fordító magyar kapcsolatairól tudunk valamit? — A fordító, Mordechaj Avi-Saul, magyar ember. Szolnokon született. Az Országos Izraelita Tanítóképző K. Balog János: Harcban a tőke ellen Mindenképpen dicséretes, hogy az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete megjelentette K. Balog János közel nyolcvan oldalas tanulmányát az építőmunkások Tolna megyei mozgalmának történetéről. Először jelent meg átfogó mű a megye építőiparában dolgozók politikai tevékenységéről, mely — idézve a szerző megállapítását — ha nem is teljes, de mindenesetre átfogó, megállapításaiban és következtetéseiben pontos és hű, valós képet ad a múlt egyik nagyon jelentős társadalmi mozgalmáról. A felszabadulás előtt Tolna megye viszonylag kis számú ipari munkásságának töbhsége az építőipar területén dolgozott. A tanulmánynak a bevezető mondata mindjárt helyéire is tesz; a tárgyalandó témát. és ha ennek a vetületében vizsgáljuk az építőmunkások harcát a jobb munkafeltételekért. a nagyobb darab kenyérért. vagy egyáltalán a munkáért. akkor a téma kibontása mindjárt jelentősebbé lesz, mint az első pillanatban látszott. Vagyis nemcsak egy iparág bér- és politikai harcairól van szó, hanem a munkásosztály többségének politikai mozgalmáról a megyében. A felszabadulást megelőző Öt évtizedben tizenöt községben alakult meg és működött hosszabb-rövidebb ideig az építőmunkások szakszervezete, Ezek a szervezetek a munkás osztály osztályszervezetei vol tak, s mint ilyenek a munkás osztály politikai, gazdasági kulturális érdekeit képviselték, — mint arra tanulmányában rámutat K. Balog János. Ezért ezek a MÉMOSZ-szervezetek az ellenforradalmi rendszer 25 éve alatt állandó üldözésnek voltak 'kitéve. A szerző bemutatja, hogy a Tolna megyei építőipari munkásmozgalom nem produkált látványos eseményeket, de szerves része az egész magyar munkásmozgalomnak. Ha eredményei szerények is voltak, hozzájárultak a munkások neveléséhez, felkészítéséhez az új korszakra, a szocializmus időszakára. A MÉMOSZ-szervezetek megalakulásának 70. évfordulójára jelent meg a tanulmány, s ezért külön hangsúlyozandó. tisztelet azoknak, akik végig- küzdötték a harcot. 6 nem torpantak meg, az üldözés ellenére is vállalták a legálisillegális tevékenységet. A lehetőségekhez képest rendkívül gazdag tényanyag szemléltetően mutatja be az építőmunkások mozgalmát, bőségével és rendszerezettségével áttekintést ad a mozgalom egészéről. Ismét egy értékes könyvvel gazdagodott megyénk munkás- mozgalmának feltárása. Legfeljebb az alacsony példányszámot kifogásolhatjuk. Bár ha eljutna minden építőipari dolgozóhoz L. Gy. Intézetben szerzett diplomát. Héber nyelven megjelent verseskötete, drámája, több novellája és regénye. Fordít angolból és németből, ö fordította Thomas Mann tetralógiáját. Magyarból Aranyt, József Attilát, Karinthyt, Radnótiit; stb. tolmácsolta; A magyar és héber nyelv adek- vát ura. — Milyen minőségű a fordítás? — Fordítása Aranyéihoz és Babitséihoz foghatók. A műfordításban Arany elvét kö-' veti: azt mondja el és úgy mondja el, mint az eredeti. v — Lesz-e olvasóközönsége a héber nyelvű Jónásnak? — A Biblia Izraelben bestseller. Tananyag az iskolákban minden fokon. Az izraeli ifjúság kitűnően ismeri. Ezért minden bibliai téma iránt erősen érdeklődnek. így a „Jónás könyve” is nagy sikerre hivatott. Izraelben 150 ezer magyar él. Ezekre különösképp lehet számítani. — Egy ilyesfajta kiadvány eljuthat-e más országokba is a héber nyelv révén? — A világon mindenütt vannak héber hetilapok és folyóiratok. Ezeken keresztül eljut a fordítás híre mindenüvé. A magyar irodalom héber fordításainak e folyóiratokban jó sajtója van. — Ez az első héber nyelvű Babits-mű vajon utat törhet-e további fordításoknak is? — Nagyon valószínű, hogy e fordítás nyomán igény mutatkozik Babits más műveinek megismerésére is. Versei nehezen tolmácsolhatok. Valószínű, hogy regényei kerülnek sorra. Scheiber professzor közölte velem, hogy a „Jónás könyve” héber kiadásáról nagy tanulmányt készít a Nagyvilágnak. Ahogy mondja, Babits olyan bámulatos jártasságról tett tanúbizonyságot ebben a művében, amely messze túlmutat a Biblia szövegén és kivételes tudományos tájékozottságára utal. Gál István FŐT A templomot Ybl Miklós építette. A község irodalomtörté neti nevezetessége, hogy Fáy András itteni szőlőjében írta Vörösmarty a Fóti dalt. Fotó: Gottvald Károly Az én múzeumom A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának népszerű sorozata, melynek első kötete 1963- ban jelent meg, új formát kapott. .,Szeretnők, ha az olvasó részt venne a könyv végleges kialakításában” — olvassuk a bevezetőben, s az olvasói közreműködés ügyesen segíti a figyelmes olvasást, hisz a könyvhöz mellékelt reprodukciók „ömlesztett” állapotban csak az olvasó öntevékeny ügyességével kerülnek helyükre. „Reméljük, sikerül ily módon az olvasottakat jobban megértetni, az ismerkedést alaposabb elmélyüléssé változtatni” — jegyzi meg a Kiadó, s úgy véljük, igaza van. mert a társszerkesztővé előléptetett Andrej Kucsctjev: Kukozov, a fiatal szakember elnyújtózkodott hivatali székében, majd így szólt: — Kimegyek egy kicsit levegőzni... — És mit mondjunk, ha keresik? — kérdezte Válja, a műszaki rajzoló. — Mondják azt, hogy itt vagyok. — Már hogy mondhatnánk azt, hogy itt van, amikor nem lesz itt? — kíváncsiskodott Dvi- gubszkij, a közgazdász, — Ó, hát a szék támláján hagyom o zakómat — mondta Kukozov. — így már egészen más — helyeselt Tkácsuk a technikus. És Kukozov elhagyta oz irodát. Egy óra múlva benyitott a főkönyvelő: — Kukozov hol van? Miért nincs a helyén? — Hát nem látja? — kérdezte Válja. — Kukozov itt van, a széken a zakója — mondta Dvigubsz- kij. — Ja, az egészen más. Tehát a helyén van. Mondják meg neki, hogy jöjjön be az irodámba. A munka ment tovább. Egy óra múlva bejöít a főnök. — Elvtársak, Kukozov hol van? Miért nincs a helyén? — De hát itt a zakója, a széken — válaszolta Dvigubszkij. — Látható, nem? — méltatlankodott Válja. Ö — Bocsánat, észre sem vettem. Mondják meg neki, hogy jöjjön be hozzám. A munka folyt tovább, ám egy óra múlva újra nyílt oz ajtó. — Gyerekek, hol van Kukozov? — kérdezte Petya, a se- gélypénztáros— Bejött, de ei is ment — közölte Válja. — Ott a zakója a széken — jegyezte meg Dvigubszkij. — Ja, akkor mondjátok meg neki, hogy itt voltam. A munka ment tovább, de egy óra múlva egy idegen kereste. — Kukozovval akarok beszélni. — Most mással van elfoglalva — közölte Tkácsuk, a technikus. — Itt a zakója — szólt Dvigubszkij. — Akkor minden rendben, adják át neki ezt a levelet — mondta az idegen és elment. Csengett a telefon. — Sürgősen beszélni akarok Kukozovval! Ott van? — Persze. A zakója itt van — válaszolta Dvigubszkij. — Azonnal adja át neki, hogy Nyina kereste. A zakója egész nap a helyén maradt. Másnap Kukozov szürke zakója volt az, amit a munkatársak elsőként észrevették. — Nézzétek, Kukozov már a helyén van! — kiáltott fel Dvigubszkij. Mikor a munkanap véget ért, a zakó továbbra is ott maradt. — Nézzétek, Kukozov még mindig a helyén van! A zakó 4 hónapig függött a szék támláján. Ö volt ott elsőnek a munkahelyén, ő maradt utolsóként Eltelt ismét 4 hónap. Az irodába bejött a főnök: — Elvtársak, hol van... — Hót nem látja, igazgató elvtárs? A zakója... — Ja, igen, igen... Adják át neki, hogy kinevezték helyettes igazgatónak. A zakót leakasztották a székről, áttették az igazgató foteljára, aki természetesen magasabb beosztásba kferült. Az utolsó 4 évben Kukozov zakója jó néhány szék támláján függött, mígnem átszállították a központi igazgatási osztályra. Bizonyos idő elteltével a kis irodában, ahol Kukozov csodálatos karrierje elkezdődött, megjelent maga Kukozov. — üdvözletem elvtársak! Nem keresett senki, amíg nem voltam a helyemen? — Közölnünk kell, hogy ez a hely már rég nem a magáé — mondta Válja, a technikus. — Ez a hely már egy új szakemberé — jelentette ki Tkácsuk, a mérnök. — Láthatja, munkatársunk a helyén van, ott a zakója érintetlenül — közölte Dvigubszkij, a főökonomista. Fordította: Saraié Rozália olvasó — bármily szerény i,s szerepe — a játék örömével kerül közelebb művészekhez ég művekhez. Az új könyv. Az én múzeumom sorrendben 31. kötete, három művészt mutat be: Kova- lovszky Márta ismerteti Kozma Lajos, Ferenczy Béni és Pór Bertalan. munkásságát. Hármójuk közül az építész Kozma Lajos működése a kevésbé ismert, pedig — elsősorban Budapesten — jó néhány épület hirdeti tehetségét, képzeletgazdagságát. Ferenczy Béni. főleg szentendrei múzeumának megnyitása óta és Pór Bertalan művészete népszerűbb, s tevékenységük szinte napjainkig nyúlik: Ferenczy 1967-ben, Pór 1964-ben hait meg. Kovalovszky Márta a leg- fontosabbra hagyatkozik, s aprólékos életrajzi adatok helyett inkább kiemelkedő műveiket elemzi, finoman, élvezetesen, mindig a lényegre mutatva rá. Az én múzeumom — sikere is ezt mutatja — hasznos és fontos vállalkozás, s külön javára kell írnunk, hogy rendkí- vüi olcsón, tehát mindenki számára hozzáférhető áron kerül forgalomba. (cs)