Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
f ft Mivel tölti a szabadságát? Kitöltjük a szabadságos- papírt, aláíratjuk a főnökünkkel és elmegyünk pihenni. Pihenni? Fölösleges a kérdés, gondolják sokan, hiszen a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember szabadsága alatt pihen, s ha teheti; az év legmelegebb napjaiban nyaralni indul. A nyaralásokról mégis ismerősöm. jut eszembe, aki ilyenkor, nyár elején papírt, tollat ragad, s számolja, tervezgeti, hány napot vegyen ki a szőlőre, hányat a lakás, festésre, hányat a kocsi büty- kölésére. Mivel töltik szabadságukat a műszergyáriak? Erre próbáltunk választ keresni a minap. Természetesen, nem kérdezhettük meg a gyár több, mint kilencszáz dolgozóját, munkását, munkásasszonyát. Riportalanyt keresni Vénet Lajos főmérnök segít, s amíg járjuk az üzemet, a szabadságról folyik a szó. — Az idei nyárra már két üdülőt béreltünk, egyet Balatonszéplakon, egyet Harkányban. Nemrég osztotta szét a szakszervezet a beutalókat. Kiszámították, hogy a nyaralók 75—80 százaléka fizikai munkás lesz. 8 — Ön hol nyaral? — Egy hétre Balatonszép- lakra megyünk a családdal; Első hallásra kevésnek tűnik az egy hét, s az is valójában, de azért szabtuk meg eny- nyiben az üdülés időtartamát ,• hogy minél többen eljuthassanak, kikapcsolódhassanak a nyaralókban. — Mit csinál a szabadsága alatt? — Megpróbálok kikapcsolódni. Remélem-, sikerülni fog. Az I-es szerelde gépei búgnak, s érdekes, egyenes sort alkotnak a piros köpenybe bújt asszonyok. Lukács Ti- borné abbahagyja a munkát — Összesen 17 napom van,’ meg öt a két gyerek után. A nyaralásunkat már előre elterveztük. Férjemmel és a gyerekekkel Balatonszéplakra megyünk, — mondja. — Mit gondol, mennyibe kerül az egy hét? — Már, amit költeni fogunk? Legalább kétezer forintot viszünk magunkkal, s az el is megy. De hát erre szántuk. A szállás különben 180 forint lesz négyőnknek egész hétre. Ugye, igazán ke. vés? Karácsonyi Györgyné, elektroműszerész mosolyog. — Életem legszebb szabadsága lesz, ha igaz. Költözünk, minden reményünk megvan rá. A költözésre kiveszek öt napot, de a jövő hónapban is ötöt, a nyaralásra. Férjemmel és a hároméves kisfiámmal a Balatonra megyünk. — Mit gondol, mire kell a szabadság? — Kikapcsolódásra, pihenésre. Az ember, ha csak öt napra is, maga mögött hagyja a mindennapos rohanást, munkát, s megpróbálja a semmittevést, — mondja Karácsonyi Györgyné, s hozzáteszi, hogy a szabadság, bői is elég egyszerre öt nap, utána már hiányzik a mindennapos munka. Herczeg Ferenc,, az esztergályosműhely beállító, csoportvezetője a kezét mutatja. — Ahány ujjam van, annyi éve vagyok Szekszárdoru Éppen tíz esztendeje. Azóta sem, de előtte sem engedtem a huszonegyből. Gyerekestől, családostól minden nyáron legalább egy hetet töltök a Balatonon vagy valami más felkapottabb helyen. Van egy öreg kocsink, bepattanunk és irány nyaralni. — Az idén hova mennek? — Balatonra. De nem szállóba vagy fizetővendég-szobába. Sátorozunk. Nem tudok elképzelni hangulatosabb, érdekesebb dolgot a gyerekek számára, mint a táborozást. — Amikor gyerek volt, hasonlóan táborozott? Herczeg Ferenc villogó ősz hajszálaira mutat. — Negyven elmúltam; — mondja — de amikor én gyerek voltam, nem gondoltam volna, hogy a gyerekeimet saját kocsin viszem, saját sátorban üdültetem a Balatonnál. A köpcös göndör hajú fiatalember, Rózsa Imre marós, az egész évi szabadságát következő hónapban veszi ki. — Nősülök, — mondja — nászútra megyünk, Balatonszéplakra. — Mennyi pénzt visz magával? — Az ember ilyenkör nem sóherkodik, ha nyaralásról van szó. Egy pár ezrest összedobunk. Utána meg . . . Azt akarom mondani, hogy meghúzzuk a derékszíját, de hát nem is kell azt olyan nagyon . . .— Az első közös nyaralásuk lesz. Jövőre is mennek? — Jövőre jugoszláviai utat tervezünk. Persze, nem lát az ember a jövőbe, de most azt mondjuk, minden nyáron egy pár napra elugrunk valahova. Eddig a beszélgetések. Talán a véletlen különös játéka, hogy beszélgető partnereink mindegyike arra használja a szabadságát, amire kell, — pihenésre. A műszergyáriak tudják, hogy a szabadság alatt felfrissülnünk, regenerálódnunk kell. S nem Úgy, mint írás elején említett ismerős, aki a szabadság után alig várja a hétköznapokat, hogy — kipihenhesse a szabadság fáradalmait . . . Varga József ílorá látogassunk el Lengvelországkan ? Lengyelország egyik igen szép látnivalója a poznani vajdaság egyik helységében. Komikban épült várkastély. Alap- falait a középkorban emelték, a későbbi háborúk során többször elpusztult és leégett, majd a XIX. században neogótikus stílusban újjáépítették. A gyönyörű parkkal övezett kastélyt minden esztendőben a látogatók ezrei keresik fel. A palotanézésben elfáradt vendéget várja a várban berendezett stílusos étterem, amelyben hagyományos lengyel ételkülönlegességeket szolgálnak fel. Mit kínálnak a mozik nyárra ? Sokat, változatosat, köztük számos érdekes, értékes alkotást; A mozikban ugyanis nincs nyáron uborkaszezon. Csak a közönségen múlik, hogy éljen a választék adta lehetőségekkel júliusban, augusztusban, szeptemberben is. Ä magyar filmek közül két felújítás szerepel az első két hónap műsorán: Az aranyember és a Légy jó mindhalálig. Magyar premierekre szeptemberben kerül ismét sor. A Filmbarátok Köre hálózatban láthatják az érdeklődők a Kosa—Csőri—Sára alkotóhármas legújabb filmjét, a Hószakadást. A másik két magyar újdonság: Szerb Antal Pendragon legendájának színes adaptációja Révész György rendező műve, és Rózsa János Balázs Béla regénye nyomán készült színes filmje, az Álmodó , ifjúság. A külföldi filmek között is akad nem egy irodalmi adaptáció. Hogy csak néhányat említsünk közülük: Verne Gyula írásai alapján készítették szovjet alkotók a Fogadó a törött patkóhoz című színes, kalandos művet, és szovjet művészek fllmesítették meg a Robinson Crusoe-t, a gyerekek közkedvelt olvasmányát. Emílián Sztanev regényéből készült az Iván Kon- darev című színes, bolgár film. Bizonyára sokan látták a magyar nézők közül is Joy Adamson Elza, a vadon szülötte című könyvének színes angol filmváltozatát. Most jön a folytatás, az Elza kölykei. Hogy a mesék és a legifjabbak se maradjanak ki a felsorolásból: bájos film készült Hamupipőkéről. csehszlovák feldolgozásban. Címe: Három mogyoró Hamupipőkének. PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 25. Edit arra ébredt, hogy csa- >dott az ajtó. Gyorsan magá- rántotta a paplant. Frank már ott állt mellette. — Nagyon jól aludhattál, 'észen ki van pirulva az ar- -d. — Hány óra? — kérdezte üt. ✓ — Fél hét. — Most mi lesz? — Hát az, amit megbeszélnie. Megfürdesz, felöltözöl, elmegyünk ki Hűvösvölgy- ■ lejelentkezni Elvira nénia. összenevettek. Telefonon is felhívhatnám... 2t mondanám neki, hogy őst érkeztünk, és hogy elmeink először megvacsorázni, gyhogy csak éjfélre várjon nmünket. — Nem rossz ötlet. Ráadásul inyelmesebb. Szerencsére Elvira néni nem >lt gyanakvó természetű, indent elhitt, az első szótól ; utolsóig. — De éjfélre pontosan itt légy! Anyád külön megkért, hogy nagyon vigyázzak rád. \ A bőséges vacsora kissé el- bágyaxztotta őket. Nehéz, vörös bort ittak a sülthöz, majd később hallgattak egy sort. A zenekar diszkréten, játszott a sarokban. Korán volt még a szalonzene ideje. Edit megsiihogatta Frank kezét. — És most mi lesz? — Hogyhogy mi lesz? — Hát velünk... Tüdőd, olyan szépen indult az egész. Olyan olajozottan. Olyan tökéletesen klappolt eddig benne minden ... — No és? — mosolyodat* el a férfi. — Ha eddig így volt, akkor majd ezután is így lesz. A lány maga elé nézett. — Nem egészen. Te ugyanis visszamész Spanyolországba. Én pedig itt maradok. Majd kis szünet után: — Tényleg, mikor indulsz vissza? Olyan sok minden történt velünk az elmúlt napokban, hogy ezt egészien elfelejtettem tőled megkérdezni. Frank némi gondolkodás után felélt: — A tervek szerint. ha nem jön közbe semmi. hétfőhöz egy hétre. — Ez tehát azt jelenti, hogy egy hetünk van’ még együtt. Majd, amikor a férfi nem felelt: — És mikor jössz megint Magyarországra? Vagy eljössz még ide egyáltalán valaha is az életben? ... De legalább egy képeslapot írsz majd azért, ugye? Frank most két tenyere közé fogta a kezét, úgy simogatta: — Nézd. nem olyan egyszerű ilyen dolgokról beszélni. Az tény. hogy te nagyon megtetszettél nekem. Ez a mostani délután pedig kifejezetten boldoggá tett... De azt neked is meg kell értened, hogy nem lenne helyes elhamarkodni a dolgot... — Hogy érted ezt? — Hát például úgy, hogy igen nagy közöttünk a kor- különbség. Huszonnégy év... — Mit számít az!? — vágta közbe kissé indulatosan a lány. — ... Mondod most. De mi van akkor, ha néhány hét múlva kiderül, hogy számít? Hogy nagyon sokat is számít? Most szembenéztek egymással. — Beszélj nyíltan. Mitakarsz ezzel mondani!? Azt, hogy én ott iftint nagyon magányos vagyok. És, hogy én szívesen elkennélek téged feleségül. Csakhogy nem szeretném, ha végül rossz vége lenne a dolognak. Téged is, magamat is meg akarlak kímélni egy kínos csalódástól, — Tehát? — Várjunk. — Meddig? — Ameddig teljesen tisztába nem jössz az irántam való érzelmeiddei. — És mit gondolsz, mennyi időre van nekem ehhez szükségem? — Hát legalább annyira, amennyi a legközelebbi látogatásomig eltelik. — Két év? Három? Esetleg tíz? — Nem egészen. Mondjuk például karácsonyig. A feszültség, ami eddig ott vibrált közöttük, most egyszeriben eltűnt, nyomtalanul felszívódott. — Csókolj meg —■ mondta a lány. — Itt, mindenki előtt? — Éppen azért. Aztán pezsgőt kért. — Elvégre, ha jól meggondolom, ettől a pillanattól kezdve, félig-meddig már jegyeseknek számí tunk... Vagy netán nem lenne igazam?... — De igen. Ezért aztán elhatározták, hogy mielőtt kakocsikáznánák Elvira nénihez, a Hűvösvölgybe, még visszamennek a szállodába. — Elvégre olyan korán van még, hogy na — mondta Edit. S még tényleg korán volt. (Folytatjuk) A sikeres színpadi művek általában nem kerülhetik el a sorsukat: film készül legtöbbjükből. A nyári moziprogramban is akad közülük kettő. Az első a budapesti Madách Színház színpadán is szerepelt, most pedig két világhírű művész számára nyújt lehetőséget briliáns alakításra, ez A mesterdetektív. Szereplői 3 Laurence Olivier és Michel Caine. Színdarab volt az alapja ai Ki megy a nő után-nak; Peter Shaffer vígjátékát Carol Reed rendezte filmre, Mia Farrow* Topol és Michel jays ton főszereplésével. Egyik legnagyobb filmcsemege kétségkívül az Aranyláz felújítása. Chaplin 1925- ben. írta, rendezte filmjét,1 amelyet Magyarországon 1926- •ban mutattak be, 1955-ben pedig bekerült a „brüsszeli tizenkettő” (az addig készült 12 legjobbnak tartott film) közé. Filmcsemege az amerikai produkcióban készült így látták ők is. Ezt a filmet, amely nyolc önálló epizódból áll; nyolc világhírű rendező forgatta az 1972-es olimpiai iáté- kok során. Nem sportfilm a szó szoros értelmében: nyolc alkotó egyéniség szubjektív látomása — melyiküket mi ragadta meg. Olyan nevek fémjelzik az egyes epizódokat, mint a szovjet Juríj Ozerov, a Felszabadítás rendezője, a csehszlovák Milos Forman, a francia Claude Lelouch, a japán Kon Ichikawa. És tovább’ néhány kiragadott példa; a világhírű csehszlovák Karel Kachyna legújabb alkotása, a Csata a havasokban: a fiatalokról szóló jugoszláv önző szerelem; az amerikai Közelharc férfiak és nők között, Jack Lemmonnal a főszerepben. A Fej nélküli lovas című szovjet kaland- film; Ugo Tognazzi újabb ragyogó alakítása; A tábornok állva alszik: a ballada! hangvételű román Kőországi lakodalom. A Filmbarátok Köre hálózat júliusban A látogatók című Elia Kazan-filmet, szeptemberben a Hószakadás mellett a lengyel Illuminációt — rendezője Zanussi — mutatja be. továbbá nyári műsorában szerepel még két felújítás, a kitűnő görög Elektra és Bo Wideberg Gyerekkocsi-ja. (KS)
