Tolna Megyei Népújság, 1974. május (24. évfolyam, 124-125. szám)
1974-05-30 / 124. szám
o Ha másról nem, arról feltétlenül észre veszem a tanév végét, hogy a zsidótemplom, a múzeum környékén újból látom. tanárnő nógatja a hámész kisfiúkat, kislányokat valamelyik közeli, távoli község hetedikes, nyolcadikos tanulóit. akik Szekszárdra jöttek országot-világot látni. Nézem őket szeretettel, és most éppen némi töprengéssel. A kis csapat beóvakodik — nevezzük így — a kultúra egyik boltjába. A kirakaton keresztül jól látom, hogy odabent a gyerekeket macskaléptű álmos közöny fogadja. De hát miért, mi fogadná? Hosszú külföldi cigaretta, előkelő álmatag pöccintések ... No, igen. Ezek csak falusiak és egy „kultúrabolt” nem fog leereszkedni hozzájuk. Elvégre hol élünk? A kis csapat kivonul a kultúraboltból. s félek, oda többet nem teszi be a lábát egyikőjük sem. o Ma kapjuk ki az obsitot, újságolja Pista és indul a művelődési központba. Reggel magam is láttam a fák alatt hűsölő. 'korán érkezőket. Arra gondoltam, valamilyen megyei tanácskozásra gyülekeznék. Szóval: obsit. Elbúcsúznak a katonakortól, s ez az első megrendülés. hogy mólóban a férfikor. közeleg az öregkor. Néztem az egyidős arcokat, némelyik hatvanévesnek, némelyik negyvenévesnek mutatja magát. Mitől maradt fiatal az egyik, s mitől vénült meg a másik? Jó lenne tudni miért jut az egyik embernek kétannyi, a másiknak félany- nyi a szenvedés-átlagból. Az egyik ötvenéves ember arcán, vállán hatvan esztendő, a másik ötvenéves ember arcán, vállán mindössze negyven esztendő. ..............— H ol itt az igazság? Feleljen, mondja meg aki tudja. o Érdekes, először veszem észre, hogy mennyi a városban a szabad foglalkozást űző magánzó. Maszek autóból szállnak ki. rázzák a sluszkulcsot, ácsorognak. ténferegnek, bevásárolnák. Úgy látom, ahogy sokasodnak a maszek autók, úgy nő a magánzók, a szabad foglalkozást űzők száma. De hát istenem: az a fontos, hogy ne maradjon el a szövegelés a munkafegyelem megszilárdításáról. Ismerőst látok ráérősen; most. délelőtt kilenckor porosz- kál a munkahelyére. Húsz-va. lahány éves aggastyán, kész, életében mindent elvégzett az. zal. hogy megfelelő hivatalhoz jutott. Hátralévő életében semmi dolga, kényelmesen berendezkedett a lajhárkodásra. De mi lesz. ha egyszer elfogy főnökei türelme? Képtelenség: miért fogyna el, hiszen mi humanisták vagyunk, és hiszünk az ember megváltoztathatóságában. Megállít az utcán a felkötött kezű ember. — A rendőr-főkapitányságot ■merre találom? — kérdezi. Útbaigazítom. A Béla téren hozzám fordul az ötven körüli asszony. — Merre van a tanács? — kérdezi. — A városi? — Igen. — Ott — mutatom. — Maga vidéki? — nézek az asz- szonyra. — Dehogy, miből gondolja? — szól meglepődve és elsiet. Csakugyan miből gondolhattam. hogy vidéki, \ A művelődési központ előtt a budapesti diákcsoport vezetője megszólítja a fiatal értelmiségit — Legyen szíves megmondani. hol a Babits-ház? A fiatal értelmiségi elutasító. mint Tiszteisségné, aki fű- vel-fával csalja az urát. de vannak elvei, utcán nem. kizárólag fedél alatt ismerkedik, ott aztán válogatás nélkül. — Nem tudom, nem vagyok szekszárdi — állítja a fiatal értelmiségi. Hazudik. Ökaróságát tíz év óta látom a várósban igen-igen fenn hordja az orrát, gondolom attól, hogy értelmiségi, pedig csak egy mai magyar nemes, a kutyabőrt tavaly szerezte az Autóközlekedési Tanintézetben. o A Kossuth Könyvkiadó megjelentette Gaál Gábor kolozsvári szerkesztő, újságíró, gondolkodó két világháború között írt válogatott cikkeit. Itt olvasom: ..A vidékiességről sok téves dolgot beszélnek. Tévedés például azt hinni, hogy vidéki emberek és vidéki tulajdonok csak Vidéken fordulnak elő. Tévedés, mert a vidéki ember és a vidékiesség előfordul a metropolisokban is... Mert a vidéki ember nem a vidék által vidéki, hanem az elméje és a kedélye sajátos konstrukciója folytán... a vidékiesség korántsem középszerűséget Jet lent. hanem az elme és a kedély törését, mely elsősorban abban mutatkozik, hogy a vidéki emberben torz a tükrözése a jónak, az igaznak és a szépnek, a helyesnek és a helytelennek és ennek következtében torzak és helyetele- nek a vidéki ember állásfoglalásai és viselkedései.” o Három személy ül a Béla téri pádon: egy asszony, egy lány és egy férfi. Csendesek, hallgatagok. Messziről jöhettek. korán, hajnalban indulhattak. amikor még hűvös volt. Ezt a lány télikabátjáról gondolom. ott hever a pádon. _ — öt perc. öt perc múlva tíz — mondja az asszony. — Talán induljunk lassan •— mondja a fiatalember. — Induljunk — mondja a lány. > Elmennek és kis idő múlva ketten térnek vissza, az asz- szony és a fiatalember. Hol hagyták a lányt? Az asszony sír. a fiatalember komor, kezében az iménti nagykabát. Számba veszem, hol maradhatott a lány. Mi is van itt a környéken? Hát egyszer a templom’, mögötte az iskola, leiiebb a Kulacs, oldalt a KÖJÁL, aztán a börtön. A padnál, ahoi ültek, megállnak. de csak rövid időre. Hói maradhatott a lány? Soha nem fogom megtudni.^ Az élet csupa rejtély és veszélyes üzem. SZEKULITT PÉTER l r Gedeonék — mint mindenki a villák lakói közül — a konyhában ettek. Reggel, délben, este. Talán egyetlen egyszer fordult elő. hogy a nagyobbik szobában terítettek ebédhez, amikor az idősebb lány eljegyzése volt. Utána hetekig érezték az ételszagot. Gedeonná ki is jelentette: — Míg mi itt lakunk a négyes szám alatt, addig az én szobámban senki sem fog enni! Kijelentésével mélységesen egyetértett a család. Meg is szokták már. meg különben is. kényelmesebb volt a konyhában enni. nyugodtan elterpeszkedni. nem csinálva gondot abból, ha a leves vagy a szaft véletlenül rájcsöppen az asztalra: a viaszkasvászon térítőről igazán könnyű letörölni. Úgyhogy a lakodalmi ebédkor is, mint színhely, először a konyha jött számításba. A nagyobbik Gedeon-lány viszont azon nyomban kijelentette. hogy ő világgá megy. vagv vízbe öli magát, ha arra a csúfságra vetemednek, hogy a konyhában etetik a lakodalmas vendégeket. Inkább étterembe mentek végül Mert Gedeonné a tisztaszobában való ebédélésről hallani se akart. Ennek azonban már vagy három hete. Most ott ettek — a házaspár, meg a kisebbik lány — megint a konyhában. Jóízűen kanalazták a levest. Csak Gedeon szimatolt bele időnként a levegőbe. — Mit szaglászol, mint valami kutya? — förmedt rá neje, akit nem lehetett éppen azzal vádolni, hogy túlságosan udvariasan társalgóit volna az urával. — Tán nem tetszik a főztöm. — Dehogynem — felelt bé- kítőleg a nagy türelmű férj, aki a hosszú házasság során épp eleget nyelt már ahhoz, hogy mindazok után kellő re- zignációval, sőt némi megbocsátó elnézéssel szemlélje és kezelje nejét. — Már miért ne ízlene. Hanem — és újra beleszimatolt a levegőbe — ez a szag... Olyan édeskés ... — Az hát, te agyalágyult. Mert édes tésztát sütöttem vajjal. De te sose eszel belőle, mert inkább azt a förtelmesen büdös bagót választod. Megebédeltek, az asszony élmosogatott. kiszellőztettek, majd Gedeon rágyújtott, két cigarettát is elszívott egymás után. úgyhogy alaposan be is füstölte a szobát. De azt az édeskés szagot csak ott érezte az orrában. Megvárta, míg az asszony bemegy másik birodalmába, a tisztaszobába, nippjei. térítői közé. ɧ akkor elkezdett módszeresen kutatni a konyhában. Tudta ő ennek a módját. Biztos ez p szeleburdi asszony beejtett valami mögét egy darab húst. vagy elgurult valahová egy alma. Még emlékezett rá. amikor a nagyobbik lány — persze tán négyéves korában — kilopott egy keszeget a lábosból a pucolásra váró halak közül. Aztán se sZó. se beszéd, eldugta a kredenc mögé. Volt ott egv néhány centi- méteres falpárkány, arra tette rá. Napokba beletelt, mire megtalálták. És akkor már negyvennyolc óráia nyitva tartották az ablakokat, mert az egész lakást elárasztotta az a szörnyű szag. amit sohasem fog elfelejteni. Módszeresen körülszondázta a konyhát. Benézett a bútorok alá. Elmozdította helyükről a PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 10. Gondolatok egy hangverseny után Május 20-án Gyermán 1st- nek életszükséglet a magasa bb van, pécsi hegedűművész és zongorapartnere, Gerő Pál művésztanár hangversenyeztek a dombóvári művelődési házban. Nagyon igényes művekkel, mesteri előadással gyönyörködtettek bennünket. Egy Corelli- szonáta, majd Vivaldi D-dúr szonátája Respighi, XX. századi zeneszerző átdolgozásában. ezt követően a zeneirodalom két kimagasló értékű darabja, Beethoven Op. 57-es 1-moli „Apassionáta” zongora- szonátája és Op. 47-es A-dúr „Kreutzer” hegedű-zongora szonátája volt az évadzáró est programja. Kár, hogy ezt a remek műsort mindössze huszonhaton hallgattuk végig! — Miért? Szervezési hiba? — Lehet... Bár a plakát minden nagyobb intézményben, sőt, a város különböző pontján hirdette a hangversenysorozatot. Elkeltek a bérletek is. — Akkor hol keli az okokat keresnünk? ... önkéntelenül Kodály egyik hires kecskeméti idézete jut eszembe: „Sokkal -fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvár- dán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. De a rossz tanár harminc éven át, harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét. Az állam hiába tart fenn operát, koncertet, ha nem jár bele senki. Olyan közönséget kell nevelni, amelyszékeket. Az asszony rongv- szőnyeggei borította be a padlót. hogy ne piszkolódjék el olyan könnyen. Most felszedte helyükről a szőnyegeket. Egyi- ket-másikat még meg is szagolgatta. Aztán kinyitotta a kreden- cet. sokáig turkált az edények között. Megnézte, só van-e a sótartóban? Nincs-e véletlenül valami romlandó anyag abban a tálban, amelyre rá volt téve a teteje? Még egy székre is fölállt, és nem átaüotta a kredenc tetejét is tüzetesen végigvizsgálni. (Meg is állapította, hogy vastagon áll rajta a por. Pedig neje nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem. hogy kínos pedantériáról árulkodó tisztaságigényéről és -szeretetéről szónokoljon.) Nem talált semmit. Tanácstalanul állt a konyha közepén. S most már legalább az irányt próbálta betájolni, merről jöhet ez az édeskés szag. Lassan körbefordult. Elindult az ajtó felé. majd onnan balra. és ebből az irányból kezdte el körbejárni a nem tűi nagy helyiséget. így jutott, el a korláthoz. A lépcsőfeljáró csapóajtaja már régóta le volt eresztve. Nyáron egyáltalán nem használták az alagsort, fölösleges lett volna nyitogatni. Erre az időre az asszony mindig letakarta egy szőnyeggel. Most azt emelte föl. Határozottan az volt az érzése, mintha erősebben erezné a szagot. Mintha az a csapóajtó mögül szivárogna be a konyhába. Eldobta a szőnyeget, fölkat- tintotta az alagsori villanyt, aztán megmarkolta a fogantyút. és erőlködve ugyan, de sikerült fölnyitnia a csapóajtót. Most kellett volna rögzíteni az ajtót, beakasztani a falba erősített kallantyút a fogantyúba. mert így a vállával tartotta a nehéz ajtót. Mozdulni se tudott. Lent ugyanis, lent a lépcső alján, egy ember feküdt. Arcra bukva. holtan. (Folytatjuk) rendű zene.” Óriási feladat nehezedik a művészeti tárgyakat oktató tanárok vállára. A mai elgépie- sedő világban még sokkai'fontosabb megtanítani az embere. két észrevenni a szépet. Az ember maga is géppé válik, ha képtelen néha megállni, fellélegezni n. művészetek megnyugtató, megfiatalító panteonjában. Azt mondják, azt az ételt, amelyet még nem kóstoltunk, nem. is kívánhatjuk. |— Hát akkor kóstoljuk meg bátran, hátha ízleni fog! A rábeszélés a pedagógusok feladata. Vállaljuk bátran, erőt. fáradságot nem kímifúve ezt a feladatot! Ne rekedjünk meg a tantervi minimumnál! Igaz, a gyereket nehéz a szép éneklésre is rávenni, de még tovább kell lépnünk. Hogyan várjuk el, hogy szép ' éjiékes i előadást kapjunk, ha nCMjjfáll élő példát az igényes 'flíuisi- kálásból? Hogy viszonyúWkok a szülők az ének tantárgyiltiz, ha nem látják ők maguk^is. vajon miért létezik egyáltalán? Pedig óriási jelentősége van. Ez a jelentősén nem abbén rejlik, hogy száz, vagy még több dalt tud-e a tanuló elénekelni. hanem abban, hogy az a néhány, amit órán vagrt máshol megtanul, mennyivel jelent számára többet egyszerű hangoknál. Hiába rendelkezik valaki csodálatos, tiszta; csengő hanganyaggal, ha adottságával képtelen a dallam tartalmából valamit kimutatni. Ez a második szempont sokkal fontosabb. Bármely kis cérnái hangú lurkó teljesítménye zenei élményt kelthet, ha a különböző magasságú hangokat meg tudja tölteni mondanivalóval. Népdalaink, és a tár gabb értelemben vett klasszikus zene alapvető sajátsáén c*.’ csak észre kell venni! Először rá kell vezetnünk a tanulót, később már önállóan is keresni fogja a zene belső. érzelmi töltését. E csodálatos eredmény eléréséhez azonban meg kell ragadnunk minden kínálkozó .alkalmat. hogy minél több kedvező behatás érhesse a fiatalt. A hangversenyek erre ideális lehetőségek. Ezeken aZ összejöveteleken nem fog verekedni, azaz eldurvulni, nem' szokik rá a dohányzásra., nem hallja és tanulja az útszéli trágár kifejezéseket, nem is csavarog tétlenül az utcákon stb. Helyette kulturált körülmények között igaz emberi magatartást tanúsít, művelődik és szórakozik, S. í. , A DOMBCALOR Vasipari Szövetkezet Dombóvár FELVÉTELRE KERES FÉRFI, NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT kétmüszakos termeléssel, gépi munkára: lemezvágó, élhajlító, lemezprés- és csavargyártó gépekre, valamint egy műszakban SZERKEZETI LAKATOSOKAT Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés a személyzeti ' vezetőnél. Dombóvár, Köztársaság u. 1 (589) — ■ i a-y
