Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-07 / 80. szám
Miért és hogyan kezdődött? A vasutas munkásság 70 év előtti sxervexkedési kísérlete r i. A VASUTAS MUNKÁSOK 1903 végén és 1904 elején az ország egyre több vasúti csomópontján mind nyíltabban léptek fel a vasúti munkások önálló szakszervezeti szövetségbe való tömörítéséért. Ebben a megélénkülő vas- Btasmozgalmi periódusban. 1904 márciusában kétszer is „szervezkedési értekezletre” jöttek össze Dombóvár gócpont vasutas dolgozói. Mind a kétszer a Korona nagytermében tartották értekezletüket. Az elsőn, március 1-én Singer Benő elnökletével tartott gyűlésükön, mintegy kétszázan megújították és hivatalosan kinyilvánították csatlakozású- kát a kibontakozó országos mozgalomhoz. Ezen megválasztották küldötteiket - Kántor László és Kemény Ignác személyében — a március 6-ra, Budapestre összehívott országos „eligazító” értekezletre, ahol a további teendőket beszélték meg, s a leendő szövetség bizalmi férfijait jelölték ki. A másodikon, március 30- ón a „mozgalmi gócpont bizottsági értekezletét” tartották meg. Kántorék beszámoltak a 6-án Budapesten, a Hermina- kertben megtartott gyűlésről, ahol „400 államvasúti munkát mondta ki. hogy a modern munkásmozgalom alapján szervezkedik és országos szakszervezetet alakít.” — Ezen az értekezletükön az ,tországos szövetség megalakítása érdekében teendő további intézkedések” napirendje is szerepelt, e ezzel kapcsolatban 105 vas- ntagunk aláírásával megpecsételt és elfogadott 6 pontos határozatot is hoztak. Az itt hozott határozat példamutató harcossággal és bátor kezdeményezéssel kapcsolódott vasutas munkásságunk körében megindult egységes, országos szervezkedési folyamhoz. DEHÁT MIÉRT IS SZERVEZKEDTEK hetven esztendővel ezelőtt az ország vasutas dolgozói? Milyen sajátos körülmények késztették őket, hogy rohamra induljanak szak- szervezetük megalakításáért? Szervezkedési küzdelmük nagy erővel való kibontakozásának oka összetett. Legelső és legfőbb ok természetesen az Volt. hogy az elnyomó tőkés rendszer, a monarchista állam már minden más szakági munkásnak — így-úgy —. de biztosította szervezkedési jogát, viszont a MÁV és a földesurak, a vasutas munkásnak és az agrárproletámak még nem. Korabeli dokumentumok és visszaemlékezések nagymértékben hivatkoznak a meg nem oldott „nyugbérkérdés” tányéré is. „Nagy elkeseredést szült közöttünk az a tény, hogy valamennyien mások, akik nem tartoznak hozzánk MÁV-mun- kásokhoz, részesültek nyugdíjban, így a vasúti hivatalnokok, a tanítók, a tanárok, az altisztek. stb., csak mi nem kaptunk semmit. Többek között ezért is nyúltunk az egyesülési joghoz.” — olvashatjuk egy korabeli fővárosi szervezkedési jegyzőkönyvben. Itt kell még megemlítenünk azt a lehetetlen helyzetet is. ameny- nviben egy vasutas munkás a MÁV „nyugbér-pénztárába” esetleg évtizedekig fizette nyugbérjárulékát, mégis ..vég- • legesítésének hiányában” köny- J nyen megeshetett, hogy minden percben elbocsáthatták. Ilyenkor nemcsak munkáját, munkaalkalmát, de összes addig befizetett pénzét te elveszítette. Sajátos ezervezkedeSl okként említhetjük meg az el- nyomórendszer által a MÄV- nál megszervezett spiclirendszert. Természetes, a front cu&k oldalán álló munkás» tömegek gém maradhattak tót- lenek, mert náluk, amint mondták; „mesterségesen tenyésztik a spiclirendszert”. Nem Is maradtak, s .Ahol el tudtuk fogni a spicliket, pellengérre állítottuk érte, s elvertük rajta a port." Munkaviszony az „egyezményes munkarendszer* alapján megállapítva tág teret és lehetőséget adott a tőkés állam munkaadói önkényességének. Vasutas munkásaink sérelmet panaszolni, jogorvoslatot követelni jogalapok nélkül nem tudtak. Ezért követelték ekkor az „egyezményes munkarend- szer” eltörlésével a- törvényes véglegesítést és a szolgálati évek szerint való előléptetést. Tervükben kimondták: ideiglenes minőségben egy évig, illetve fiatalon, be nem töltött 25. életévük alatt foglalkoztathassa csak őket a MÁV. Részletes tervükből kiderül, hogy a vasutas szakmunkás „napibére” minimálisan 4 korona, illetve a „szakmabeliig nem képzett" munkásé legalább 3 korona legyen. Vasár- nao-ünnepnapi kiküldetéskor 50, éjjeli munkáért kint, a „szabad pályán” 100 százalékos pótlékot kapjanak. A „fizetéses" szabadnapért folytatott küzdelmükben is segítséget Vártak létrehozandó szakszervezetüktől. így írnak erről: „Megkívánjuk a szabadnapot, de úgy, hogy fizetést is kapjunk arra a napra, mert abból a szabad napból, melyet ki kell koplalnunk, nem kér semmit a vasutas munkás." S évi törvényes szabadságuk rendezése is előttük állt még. Követelésük: a véglegesített munkásnak évj 8 nap. 15 évi szolgálat után 2 hét. 30 évi szolgálat után 3 hét fizetéses szabadság biztosítása a május és szeptember közötti hónapokban. Vasutas munkásaink század - elejei munkaideje is nagyfokú tőkés kizsákmányolásról tanúskodik. Mit követeltek e tekintetben? — Még nem is 8 órai munkaidőt, legalább azt. hogy huszonnégy órában munkaidejük 9 óránál hosszabb ne lehessen. Ahol pedig a sajátos vasúti munka folyamatos szolgálatot követel, ott az 18 óránál több ne legyen. Az ilyen szolgálat után mindig 24 órai, s továbbá minden héten egyszer 36 órai pihenőnapot kapjanak. A kocsitolók részére 9 órai szolgálat után 24 órés pihenő adassék. Tudjuk: a fűtőházi munkások reggel 6-tól este 8-ig, a szénrakók reggel 6- tól este (helyesebben éjjel) 11- ig dolgoztak egyfolytában. A pályafenntartás munkásának 11 órás munkaidejére pedig csak 10 órát fizetett a monarchists üzletvezetőség. A „protékciórendszer* ÍB erősen virágzott a tőkés 61- lamvasúti igazgatóságában, a szolgálati főnökségeknél, de még a vasúti üzemi hierarchia alacsonyabb fokán te. Természetes, hogy a vasúti munkások legjobbjai ettől is meg akarták szabadítani magukat, s társaikat Széles körben köztudott volt. ha a pályamunkás a pályafelvigyázónak nem küldte meg a malacot és a bort. akkor bizony hiába várta a fizetésjavítást. A fűtő- házi és kocsijavító műhelyekben pedig nem egv osztályos társ küldte ei feleségét a «főnök úrhoz” mosni, takarítani, hogy ne kelljen 8—10 évet vár» nia a fizetésemelésre. Vasúti kedvezményük megadása érdekében is kemény küzdelmet folytattak. Követelitek, hogy a vasutas munkás véglegesítése után szabad utalásra Jogosító arcképes igazolványt kapjon. Felesége és kiskorú gyermeke pedig legalább két szabad- és azon felül félárű Jegyet vehessen éhenként igÉnybo, Politikai jogaik részletezésében a következő célok megvalósításáért harcoltak: — Az az államvaaúti tiszt, »föllebbvaló”, aki a munkásokat a törvényes egyesülési vagy gyülekezési jogukban akadályozza, vagy befolyásolja^ fegyelmi vétséget követ el. — Műhelyekben, ahol száron felüli a munkások száma minden 50 munkás után az ő soraikból egy évi időtartamra egy-egy bizalmi férfiú választassák. Azon szolgálati ágaknál pedig, ahol száznál keve sebben vannak, minden 25 munkás után válasszanak a munkások egy-egy bizalmit. — Három pontban meghatározták a bizalmi tennivalóját, ezek közül a legfontosabb: „Meghallgatandó minden esetben, ha a munkások érdeke forog szóban, s joga van fontos ügyek megbeszélésére a munkásokat összehívni értekezlet- re." —* A munkahelyen elkövetett esetleges mulasztás. Vétség reális megállapítása érdekében paritásos alapon 3—3 munkástagból és igazgatósági, főnökségi tagból álló „fegyelmi bíróság” állíttassák fel. — A MÁV-tól. mint munkaadótól teljesen független és a munkások által választott egészségügyi felügyelő bizottságot szervezzenek. — S végül: „Azért, mert a vasutas munkás valamely gyűlésen akár mint előadó, akár mint. hallgató részt vesz, meg- rendszabályozása ne lehessen!” EZÉRT. ÉS ÍGY kezdődött 1903 végén s 1904 elején a vasutas munkásság gazdasági céljaiért és politikai jogaiért folytatott küzdelem. S ez. a kilátásaiban eredménytelen küzdelemsorozat torkollott szükségszerűséggel a vasutasok harcos, országos sztrájkjába. SIMON KAROLY Tv-napló Csehov és Jókai A drámatörténeti sorozat legutóbbi adása Osehovot idézte. a Ványa bácsi mellett két kevésbé ismert darabbal, az Ivanowal és a Hattyúdallal. Csehovot nem kell bemutatni: olvasók, színházlátogatók egyaránt őrzik saját Csehov-él- ményüket. ami elsősorban az utolsó drámákhoz kapcsolódik (Három nővér, Sirály, Ványa bác6i, Cseresnyéskert). A Haty- tyúdal Csehov színházi pályája kezdetén áll, 1887-ben jelent meg. „egy óra és öt perc alatt írtam” — vallja Csehov, 6 ami színpadra érdemessé teszi. a szerepben rejlő lehetőség. Az Ivanovot 1887 őszén mutatták be. s a siker jeleként „tapsvihar és füttykoncert” fogadta, de még mindig a kezdetet jelenti, s maga Csehov sem volt vele elégedett: „Nem tudtam jól megírni a darabot”, — írja egyik levelében. Ez a „jól” persze cseho- vi mértékkel értendő, s a tíz évvel később bemutatott Ványa bácsihoz képest, valóban felismerhetjük fogyatékosságait Bármennyire te úgy érezzük, hogy szívesebben vettük volna a valóban nagy Csehov-dara- bok egy-egy részletét, örültünk, hogy a ritkán látott és olvasott Ivanowal találkozhattunk. s a Hattyúdal Szvetlovi- dov nevű fájdalmas pipacsával egy kivételes színészi egyéniség közvetítésében. Mert Bessenyei Ferenc a kevesek közé tartozik, akik valóban élik Csehovot. s minden szerepet egyformán emlékezetessé tud tenni. A jó örek Jókait mindig elő lehet venni, bár A bolondok grófja ünnepi műsornak mintha vitatható lenne. De leg- alább ilyen vitatható Müller Péter átdolgozása, aki egyetlen színpadképbe sürítette Jó; kai történetét, aminek követ; kezménye az lett, hogy a szereplők szünet nélkül ki-be köz-' lekedtek. De nem is ez a legnagyobb baj. Jókai hasonlít- hatatlan varázsát az elbeszélés közvetlensége, humora jelenti, s ha ez hiányzik, marad a mese váza, ami bizony önmagában nem egyszer erőltetett, nem mentes romantikus túlzásoktól. Ebben az esetben csak a történet maradt. Jókai örömteli elbeszélése nélkül, s. ez bizony behozhatatlan háf rányt jelentett a tv-változai; és az eredeti között. Az sem derült ki, hogy a rendező Vámos László mit akart kihozni a szövegkönyvből: a ma divatos musicalt, vagy holmi népi játékot, énekkel, tánccal. t» olyan megoldással, ami igazán, nem tette próbára a nézők képzeletét. Egy 6ZÓ. mint száz: Ä bo-' I ondok grófja nem volt szerencsés átültetés, az ünnep hangulatához pedig igazán valami mást vártunk volna. Ä Kicsoda-micsoda is egv kicsit olyan már. mint Jókai regényei: ha a műsorszerkesztőségnek nem jut más eszébe, mindig kéznél van. A Maigret felügyelő viszont elköszönt, pontosan 39 adás után. Legyünk tárgyilagosak: ami a Szép maszkok esetében öt alkalommal sem sikerült, azt Simenon harminckilencszer meg tudta valósítani, s ha nem Is magas irodalmi fokon, de mindig kielégítően. Persze Simenon író. ez a Maigret-bői te kiderülhetett, pedig a Maigret-nél jobbat is írt Cs. FELICE CHILANTI: Három zászlói Somaion! üliaoooali 17. Giuliano dühös volt és fenyegetőzött: — Azok a kisebb-nagyobb uracsok, akik a hullámat akarták eladni a monarchiának, nem tudják, hogy nemcsak én játszom a fejemmel, hanem ők is? Szeparatista csapataik parancsnokának jó voltam, most hirtelen a közrend útjában állok. Címeket és politikai tisztségeket ígértek a majdani független szicíliai kormányukban, most viszont, hogy meghajoltak a király előtt, el akarnak tüntetni, mint egy közönséges gonosztevőt, vagy útonállót. A maffiavezér minden ügyességét, tapasztalatát latba vetette, hogy Giulianót lecsillapítsa. és előhozakodhasson javaslataival. Ezeket a javaslatokat nemcsak a palermói „kisebb-nagyobb uracsok” nevében tette, hanem a Rómából érkezett nagvfejű- ek megbízásából is. — Űj egyezséget ajánlanak azok az uracsok? Mért nem jöttek hozzám ők maguk? — Nyugalom, Turiddo, megváltoztak az idők. A Ponte Sagana-i megegyezés idején féltek, el voltak s*i getelődve. Mb» giás » helyzet. Vannak már összeköttetéseik Rómában. Még szükségük van rád, de most már neked te szükséged van rájuk. És a nagy tekintélyű parti- nicói maffiavezér megértette Giulianóval, hogy ha nem tárgyal az urakkal, akkor komoly veszélynek teszi ki magát. Egyébként „azok az uracsok” nem adták el Giulianót, sem az embereit a király kegyeiért. Csak egy kis rendet akarnak teremteni Szicíliában, és a tiszteletre méltó társaság vezetői segítő kezet nyújtanak a rendőrségnél:. De nem Giulianó ellen. Sőt: a társaság meg „azok az uracsok” számítanak Giuliano együttműködésére. És cserébe mit adnak? Santo bátyám tudta, hogy pénzt hiába ajánlana. Cserébe a szabadságot kínálja hát. Azt mondja, hogy a győzelem után a király nyomban teljes amnesztiát rendel el; akinek pedig amnesztiát nem adhat, a reménytelen eseteknek, azoknak kegyelmet fog adni. A szeparatizmus’’ válságba jutott, különböző áramlatokra esett szét. A zászló. melyet Giuliano igazolásul ragadott kezébe, vereséget szenvedett, és hitelét vesztette. Most másik zászlót kínálnak föl neki: a királyét. Éppen neki, aki a szeparatizmus nevében őfelsége csendőreit gyilkolta éa gyilkoltatta halomra. Ä bandita biztosítékokat kért, éspedig azt, hogy személyesen tárgyalhasson a monarch ista vezetőkkel. Április vége felé olyasmi történt, ami a monarohizmus ígéretét látszott igazolni. A királyi ügyész a bírósági idényt megnyitó beszédében azt javasolta, hogv ne járjanak el túl szigorúan azok ellen, akiket elragadott a politikai szenvedély, és erőszakos cselekményeket követtek el: a bíró lényegében azt kérte, hpgy gyakoroljanak kegyelmet a szeparatista mozgalom harcosai iránt Giuliano banditái visszatértek Monteleprébe, úgy látszott, véget ér a bujkálás hosz. szú lidércnyomása. Mannino, Terranova. Motisi. Palma Abbate hazaiért. Giuliano is közelebb költözött Szülővároská- jához, egyik rokonához telepedett be Cippibe. Részben azért, mert Cippi egy magaslaton feküdt, ahonnan a Bel- lolampóból Monteleprébe vezető országutat látni lehetett. Giuliano helyettese, Pisciot- ta. aztán Ferreri. Passatempo, és Candela, mind május elsején, Santo Crocifisso ünnepén tértek haza családjukhoz. Alkonyaikor azonban Gaspare Pisciottát, aki éppen egy szomszéd lánnyal beszélgetett, pisztolyos csendőrök fogták körül. Mannino és Motisi egy mellékutcából látták a dolgot, és kiabálni kezdtek: — Fiúk. meneküljünk, megtámadták Gssparinót! És visszamentek a hegyekbe. (Folytatjuk)
