Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
magazin agam • magazin Mennyi Víz mindenütt jelen van az ember környezetében. A víz szó egyaránt jelent mérhetetlen óceánokat és kis patakokat, a felhőkből lezúduló esőket és a Földből előtörő kis forrásokat. A víz: minden élő szervezet nélkülözhetetlen alkotórésze. amely nélkül lehetetlen az élet. Mégis mennyi víz van a Földön? így például mennyi tartalékkal rendelkezik az emberiség állandóan növekvő szükségleteinek kielégítéséhez? A vízfelhasználás ugyanis az utóbbi években jelentősen növekedett és több nyugati országban, például Angliában és az NSZK-ban már vízválságról kezdenek beszélni. Az alábbiakban közöljük A. A. Szokolov szovjet professzor cikkét, amelyben beszámol a szovjet tudósoknak a bolygónkon lévő vízkészletek felmérésével kapcsolatos nagyarányú munkájáról, • A szovjet tudósok 1973-ban befejezték a Föld vízkészleteivel kapcsolatos anyagok rendszerezését és előkészítették „A nemzetközi vízmérleggel és a Föld víztartalékaival” foglalkozó monográfiát. Az elmúlt években végzett kutatások során kiderült, hogy az óceánok kevesebb vizet tartalmaznak, mint ahogyan eddig hitték, maga az óceán pedig „sekélyebb”, mint ahogyan a tudósok feltételezték. Az óceánokban lévő víz meny- nyiségét a közelmúlt időkig 1370 millió köbkilométerre becsülték. A szovjet óceanológu- sok által az óceánok mélyére vonatkozó legpontosabb, korszerű adatok figyelembevételével végzett legutóbbi mérések azt mutatók, hogy a világóceán vízmennyisége 1338 tíz van a millió köbkilométerrel egyenlő — ez 32 millió köbkilométerrel, vagyis 2,3 százalékkal kevesebb, mint amennyit az enciklopédiák és más tudományos kiadványok eddig feltüntettek. Az óceánok átlagos mélysége csaknem 80 méterrel csökkent. Első pillantásra ez nem lényeges módosulás. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 32 millió köbkilométer egyenlő az olyan tengerekben lévő víz 420- szoros mennyiségével, mint amilyen a Kaszpi-tenger (76 000 köbkilométer víz). A világóceánban levő víz- mennyiség a Földön levő víz 96,5 százalékát alkotja. A Földön lévő vízkészletek ösz- szeserf 3,5 százalékát képező egyéb vízmennyiség között az első helyen állnak a déli és az északi sarkvidék jégövezeteiben felhalmozódó vizek. Második helyen állnak a föld alatti vízkészletek. Ezeknek mennyiségét még nehezebb meghatározni, mint a jéghegyekből származó vízmennyiséget. A föld alatti vizek hozzávetőleges mennyisége jelenleg körülbelül 23,4 millió köbkilométer. A folyómedrekben levő víz mennyiségét gyakorlatilag nem lehet mérni, mivel állandóan változik és az évszaktól függően erősen ingadozik. A hidrológiai számítások azonban azt mutatják, hogy a világ összes folyómedreiben, átlagos vízstínt esetén, hozzávetőlegesen körülbelül 2120 köbkilométer víz található. A folyók egy év alatt több mint 45 000 köbkilométer vizet szállítanak az óceánokba. Következésképp, a folyómedrekben a vízmennyiség egy év alatt csaknem 20-szór megújul. . Szupertiszta víz Szovjet kutatók meglepően egyszeri módszert dolgoztak ki nagy tisztaságú víz nyerésére. Az új eljárás scjrán vas elektródokat helyezne'/: el egy vízzel töltött edényl:/en, majd egyenáramot kapcsolnak rá. Az áram hatására “az elektródokon pehely alakú vashid- roxid képződik, amely magához vonzza a vízben lévő ösz- szes szennyeződést, sőt még; az élő és élettelen, mikroorganizimssokat is. így a víz biológiai értelemben is megtisztul, és végeredményben olyan (tiszta víz nyerhető, mintha kétszer desztillálták volna, 'At eljárás megbízható és igen termelékeny. A mechanikai,,'vtegyi és biológiai szeny. nyez'ídésektől ipari méretekben megtisztított vizet a 2/ógy.azergyártásban, az élelnvsöriparban, a borászatban, stb. hfpználhatják. Földön ? Mennyi energia van a levegőben? Még a napenergia legelszántabb hívei is rendszerint az olyan napszélességekre korlátozzák ennek az energiának a felhasználási lehetőségeit. mint amilyen például az Egyesült Államok délnyugati Vidéke, Franciaország déli része. a Kaukázus. Egészen más véleményre helyezkedett A. Pice, a cambridgei egyetem mellett működő építészeti tudományos kutatóközpont vezetője. Feltételezése szerint magában a levegőben! elég energia van ahhoz, hogy fűt- sék a lakóházakat és működtessék a háztartási gépeket, akár a hideg és páradús angol tél viszonyai között is. A. Pice nemrégen szakértői tanácsnak nyújtotta be elgondolásait. A. Pice szerint Angliában még egy ködös februári napon is mindert négyzetméternyi területre 60 W energia jut. Ez csak egytize- de annak az energiamennyiségnek, amelyhez napsütéses napon lehet hozzájutni. így egy olyan épületre, amelynetá tetőzete és falai 100 négyzetmétert tesznek ki. 6 kilowatt energia jut. „Teljesen nyilvánvaló — állítja A. Pice, — hogy ez nem elégséges a mi vülamosenergia-szükséglete- ink szempontjából, de napja-- inkban ennek az energiának a jelentős részét elpazaroljuk. Végeredményben, ha valaki nem szenved izületi gyulladásban, egyáltalán nem szükséges, hogy elektromos késsel1 szeletelje a húst vagy a kenyeret.” Amikor A. Pice felhívja a figyelmet az energiának a levegőben jelenlétére, egyúttal a vízre és a szélre is gondol. Számításai szerint a szélnek és a napnak összesen elegendő mennyiségű energiát kell szolgáltatnia a háztartási szükségletek kielégítéséhez. Cambridge-ben A. Pice ve-' zetésével kutatócsoport alakult a szél, a víz. a nap, a levegő energiájának hasznosítására. „Édes" műemlék Jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak a mocsarak. A légkör is tartalmaz bizonyos vízmennyiséget. Az éló szervezetekben is van víz enniek hozzávetőleges mennyisége: 1120 köbkilométer. Az említett adatok a Föld általános, úgynevezett évszázados vízkészleteit, a „fő víztőkét” jellemzik, a legfrissebb tájékoztató adatokat azonban évente állítják ösz- sze. A Föld vízkészletei a legújabb számítások szerint már a következő évszázadban teljesen kimerülhetnek. Ezért ésszerű felhasználásuk és védelmük problémája ma az egyik legfontosabb tudományos-műszaki feladat. A tó újraéled Korunkban nemcsak Holttenger létezik, hanem halott tavak és folyók is. Ez utóbbiak közé tartozik a svédországi Brunnsviken tó. Mélyét fel nem bomló vegyi anyagok maradványai borítják, amelyek a környékbeli gyárakból kerülnek ide. Mivel a víz nagyon kevés oxigént tartalmaz, a növényi és az állati organizmusok elpusztulnak — először a halak tűntek el a tóból, azután a mikroorganizmusok és a hínár is. A tudósok most megpróbálják újraéleszteni a tavat Az oxigéntartalom növelése céljából a tó vizének mély rétegeiben négy hatalmas turbinát szereltek fel. A turbinákkal a szennyezett vizet speciális kamrákba juttatják, amelyekbe hatalmas kompresz- szor tiszta levegőt sűrített. A kompresszort a tó partján szerelték fel. Aj oxigénnel dúsított víz gyorsan felbontja a káros vegyüleiteket. Az oxigén ugyanakkor elősegíti, hogy újra élőlények jelenjenek meg a tó vizében. Feltételezések szerint a tó vize négy-öt év múlva annyira megtisztul, hogy halakat lehet benne tenyészteni. Természetesen a tó fenekén továbbra is maradna!: bizonyos szennyező anyagok, de a víz alkalmas lesz az élet fenntartására. Hosszú időn át senki sem vetett ügyet az erődfalmarad- ványokra emlékeztető romokra Ghana északkeleti vidékén, Nalerigu falu közelében. Nemrég a Mirror c. helyi vasárnapi lap egyik tudósítója kíváncsiságból letört egy darabot a sánc feketés-bama anyagából. Határtalan volt a csodálkozása: a faldarabka méz és egy olyan különleges olaj illatát árasztotta, amelyet Afrika trópusi vidékein egy ritka fafajta olajtartalmú tobozaiból állítanak elő. Kiderült, hogy a falut körülvevő egész falmaradvány méz és növényi olaj megszilárdult, valósággal megkövült keverékéből áll. Később azután ismeretessé vált az „édes”, fal eredetének története is. A régi időkben egy helyi törzs főnöke lakott itt, amikor halála közeledtét érezte, arra gondolt, hogy megörökíti emlékét a törzsben: az istenek ugyanis nem ajándékozták meg utóddal. Aj a gondolata támadt, hogy szilárd falat emel korábban soha nem használt építőanyagokból — bői és olajból. Az építkezésre a szomszédos falvak lakóit is kirendelték. Az engedetleneket és a „lustákat” azonnal az épülő sáncba dobták. Így a törzsfőnök ’’édes” emlékműve alattvalóinak csontjaira épült Autós „tigrisek” A nepáli hegyi kísérőket és teherhordókat bátorságukért, erejükért és a hegymászások során tanúsított állhatatosságukért „tigriseknek” nevezik. Ezt a megtisztelő nevet mindaddig viselik, amíg alpinistákat kísérnek a hegyekben. Ha már túlléptek egy bizonyos életkort és az egészségi állapotuk sem a régi, akkor összegyűjtött pénzükből autót vásárolnék. Az ilyen taxis „tigrist” mindjárt fel lehet ismerni, legtöbbjük ugyanis tigriscsíkosra festeti autóját és a motorházra tigrisfejet rajzol. Regény a falakon Különleges módszerrel terjeszti irodalmi alkotásait Londonban David Coxhad fiatal angol író: falfelületekre írja fel folytatásokban regényeit Coxhad minden héten megismertet egy rövid fejezetet az olvasókkal legújabb könyvéből, — a nagy papírívekre írt szöveget egy metróállomás falaira függeszti fel. Az író egy gépírásos oldalnyi nagyságú kivonatot készít, amelyet lefényképezve reklámplakát nagyságúra nagyíttat fel. Minden ilyen kivonatot a hirdetések között helyez el, amelyek új mosóport vagy valamilyen újfajta whiskyt reklámoznak. Az utasok százai azonban ■ megállnak, any- nyira meglepi őket a hozzájuk intézett üzenet szokatlan formája és elolvassák a regényfejezet ismertetését. „Ha valaki mindennap elmulaszt egy met rászerel vényt, hogy elolvassa, amit írtam, ez annyit jelent, hogy kezdeményezésem elérte célját” — jelentette ki David Coxhad. „A XX. században a közönség figyelmét egyre jobban lekötik a világ eseményei, és. az embereknek kevesebb idejük van, hogy szórakoztató könyveket keressenek az üzletekben. A fali regény általam feltalált rendszerének kell segítséget nyújtania az olvasó számára — a fali regénnyel megkezdődik a középületekben, nyilvános helyeken kiállított irodalmi művek korszaka, ami lehetővé teszi, hogy a nagyközönség könnyebben hozzájuthasson az irodalmi művekhez.” „ Coxhad első két regényét szinte egyáltalán nem vették észre az emberek. Legújabb fali regényének címe „Berta néni” és egy furcsa, paradox személyiség életéről szól. Becslések szerint a metróállomásokon kifüggesztett regényt eddig körülbelül százezer ember olvasta eL A regény fényképezése és nagyítása nem valami olcsó mulatság. Az író azonban a „Times Television” részvény- társaságtól kapott összegből fedezni tudja a kiadásokat. Coxhad szerint elméletileg korlátlan ideig lehetne folytatni ezt a kiadói munkát. Csakhogy ez nagyon 6okba kerül, az író pedig nem akar visszaélni azoknak a nagylelkűségével, akik finanszírozzák kezdeményezését. Megelégszik azzai is, hogy bebizonyította: napjainkban egy regényt minimális szervezéssel el lehet terjeszteni a legkülönbözőbb társadalmi rétegek között, ha a szerző kész díjtalanul, vagy akár a saját költségén megtenni.
