Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
é Kiváló művelődési háa Simontornya, Petőfi 44 éve — Műanyag szék, tini-fotel — — Brigádművelődés Á napokban „robban a bomba”, lepleződik le a meglepetés: bekapcsolják az új televíziót, és kiderül, hogy színes! Simontornyán örömmel fogadta a közvélemény, hogy a művelődési ház az idén elnyerte a Kiváló címet, de azt kevesen tudták, hogy a szép cím mellé szenzációs ajándék jár: egy színes televízió. Ezzel is vonzóbb lesz a művelődési ház, amely eddig sem panaszkodhatott, hogy elkerülik. Igaz. Simontornyán felnőtt egy-két generáció, akinek természetes. hogy van művelődési ház: egyik épülete, a pi. ros téglás 1930-ban épült. Jellemző kultúrtörténeti emlék, amelynek azonban ma is fontos funkciója van. Nagytermében színház, mozi üzemel, és itt rendezik a bálokat Éppen a hetekben dobták ki az öregségtől nyöszörgő, nyikorgó, recsegő zsöllyéit, hogy most párját ritkítóan praktikus és ízléses. narancssárga műanyag ülőkék várhassák a nézőket. A kényelmes székek szépek, könnyen mozdíthatók, nem törnek, nem nyikorognak és könnyű tisztán tartani őket. Beszerzésük az intézmény igazgatójának szíve® utánjárását dicséri. Az alagsorban két klubterem várja a simontomyaiakat. kőpadlójuk nem szép és nem is barátságos. Itt lehet tévét nézni és biliárdozni, az egyik teremben büfé is működhet alkalmilag. Ez hát a régi művelődési ház. Jellegzetes példány: a nagytermes népművelés idejének dokumentuma. A mellette álló fehér kockaépület már korszerűbb: 1967- bem épült Földszintjén a könyvtár található, zongoraszobák, amelyek alkalmasint a zongoratanárok kuckói is. A második szinten két iroda, — az egyikben ott a stúdió is — klubtermek. Az egyikben most óvoda működik, állítólag már nem sokáig. Itt dolgoznak a shnantornyai népművelők. Szepesi József. aki már 15 éve igazgatja a művelődési házat: —• A tanácson kezdtem el dolgozni, „adós” voltam. A katonaság után a bőrgyárhoz kerültem, ott dolgoztam, amikor 1953-ban beválasztottak a művelődési ház társadalmi vezetőségébe. 12 éves korom óta táncoltam, tagja voltam a színjátszó csoportnak, érdekelt a művelődési ház ügye. 1957- ben szólt a bőrgyári igazgató, hogy ha úgyis szeretem a művelődési házat, hát menjek oda dolgozni. így kerültem ide 1957. március elsején. A „Szakály testvérek” Építőipari Szövetkezet FELVESZ: gépésztechnikust. legalább 5 éves vezetői gyakorlattal, építőipari művezetőt, festő szakmunkásokat, vízvezeték-szerelőket, valamint szerelő mellé segédmunkásokat, éjjeliőrt és portást. Jelentkezni lehet: a szövetkezet központjában. Szekszárd, Rákóczi u. 15. Munkaügyi csoportnál. (664) A gazdasági ügyintéző és a klubelőadó Pécsek Anna, a könyvtárat Szilád! Istvánné vezeti. Rajtuk kívül — nem főhivatásúként — még tizen dolgoznak a művelődési házban, mozi gépészek, szakkörvezetők. zongoratanárok. takarítók, házfelügyelő. Természetesen nem lehet teljes a felsorolás a társadalmi vezetőség tagjainak említése nélkül: ők huszonhármán nemcsak az irányításban, hanem a rendezvényeken is aktívan közreműködnek. A házban a statisztikai adatok szerint évente nyolcvan- ezer látogató fordul meg, ez azt jelenti, hogy az ötezer lakosú község minden tagja 18- szor fordul meg a két épületben. A legtöbb vendége a báloknak van — mondja Szepesi József — népszerű a mozi és a Déryné Színház előadásainak is rendszeres nézői vannak. Az utóbbi években Simon- tomyán is előtérbe került a kiscsoportos népművelés: szakkörök, klubok, tanfolyamok. Fotó- ée barkácsszakkör, irodalmi színpad, kis könyvbarátok köre, bélyeggyűjtőkör, zongora-, német- és KRESZ-tanfo. lyamok és osztályozó vizsga előkészítő működik. Újabb klubok kialakítására adódik majd hamarosan mód: a könyvtár elköltözik a várba, az óvoda is új helyet kap. remélik. hogy a régi épületben is felszabadul két helyiség, így terjeszkedhet a művelődési ház. Az egyik áj klubfelszerelést már megvásárolták, jópofa habgumi fotelok kerülnek az ifjúsági klubba. 80 ezer látogató — A felnőttek számára is van klub? — Szombaton és vasárnap ők veszik birtokba a régi épület klubjait, kártyáznak, beszélgetnek. Az ilyesféle klubokat ma már nem szoktuk klubnak „tisztelni”. Simontornyán az öregeknek sincs klubja, állítólag nincs rá igény. Igaz. a helyzetet megnehezíti, hogy Simontornyán igen sokan dolgoznak három műszakban. és igy rendszertelenül látogathatják a rendezvényeket — Éppen ez az oka, hogy nem rendezünk előadássorozatokat, inkább egyes előadásokat. Most éppen egészségügyi témában lesz előadás a jövő héten. A simontomyai művelődési ház szakszervezeti művelődési ház, szoros kapcsolatban van a helyi üzemekkel. így különösen fontos feladata a munkásművelődés irányítása. — Elsősorban a brigádok kulturális vállalásait segítjük végrehajtani. Itt van például az energiatelepi Kandó Kálmán szocialista üzemrész írásos vállalása: részt vesznek az ismeretterjesztő előadásokon, beiratkoznak a könyvtárba, tagjai a fotó- és filmszakkörnek. És segítenek a ház karbantartásában — mondja az igazgató. Végül a művelődési ház gazdasági helyzetéről esett néhány szó. 667 ezer forint a költségvetési keret, és ennek 73 százalékát saját bevételből kell fedezniük. Szerencse, hogy népszerűek a simontomyai bálok... (—gsa) Mint szülik és gyerekek... Ahogyan egy-egy család igyekszik többet adni, lehetőséget- teret adni a gyerekeknek, s ahogyan a szülők támogatják erejük határáig a „már-feinőtt” fiaikat, lányaikat, ugyanúgy igyekszik az állam is egyengetni ifjú polgárai útját És ez nem új törekvés, amit a törvényhozók megfogalmaztak a paragrafusokban. Azt többé-kevésbé eddig Is megkapták, vagy megkaphatták volna a fiatalok. Az anyagi és erkölcsi támogatást az eredmények elismerését a tanulás, a családalapítás, a gyermeknevelés támogatását — soroljuk? Miért volt akkor szükség a törvényre? A törvény az „adható’ -t úgy fogalmazza, hogy „adni kell”. Elismert tényeket és általánossá váló, helyesnek ítélt gyakorlatot szentesít s mindenütt kötelezővé teszi azt A napi gyakorlat ennek ellenére — s ez is érthető és ugyanakkor a tőrvény szükségességét igazolja — eltér az elmélettől. Egy-egy üzemben például a gazdasági vezetők úgy akarták a törvény végrehajtását előkészíteni, hogy a konkrét vállalati végrehajtási utasításnak a megszövegezését rábízták a személyzet" ügyekkel foglalkozó hivatalnokra. Aztán csodálkoztak, amikor az üzemi KISZ-szervezet a második szövegváltozatot sem tartotta elfogadhatónak. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács munkatársai a közelmúltban harminc vállalatnál vizsgálták meg a helyi végrehajtási utasítások minőségét. Az összkép nem rossz, ám azt is mutatja, hogy von még korrigáíniValó. Ahány ház, annyi szokás — szokás mondani. Van, ahol megfelelően törődnek az ifjúsági klubok támogatásával, de megfeledkeznek a tömegsportról. Másutt nem foglalkoznak még az albérletben élő, vagy bejáró fiatalok sajátos gondjainak enyhítésével, szabad idejükben magukra hagyják őket. Megint másutt a politikai és a nevelési feladatokról nem ejtenek szót, s a tapasztalat azt jelzi, nem is törődnek ezekkel megfelelő módon. Hiba, hiányosság a helyi tervekben is, a tevékenységekben is majdnem mindenütt található, ez természetes. A fiatal generáció érdekvédelme ugyanis nem valamiféle egycsapósra „elrendezett ügy”, folyamatos tevékenység inkább. S ebben a tevékenységben szavuk, szerepük van az érdekelteknek is mindenütt, mindennap. Mert végeredményben az, hogy az adott törvény, illetve helyi végrehajtási utasítása jó-e, oz a gyakorlatban: a műhelyekben, az iskolákban, á termelőszövetkezetekben dől el, mondhatni így is, a családban, az öregebbek és a fiatalok között, az egymást segítő munka és élet során. A törvény tág kereteit tartalommal megtölteni folyamatos, mindennapi feladat, s ahol netán több még a gond az elfogadhatónál, ott nem a szavakon, hanem a magatartáson, a tetteken kell változtatni. A tennivalókról sok szó lesz ezután is, ezt a célt szolgálják az idén már „hivatalosan" összeülő ifjúsági parlamentek is. Hasonló tanácskozások —majdnem spontán módon és a KISZ szervezésében — eddig is voltak néhol, a törvény értelmében most már az állami, gazdasági vezetők kötelessége ezek megrendezése, s nem vendégként lehetnek ott ezeken, hanem rendezőként és válaszadóként ott kell lenniök. Most, amikor már az Ifjúsági Törvény végrehajtásának számonkérésénél tartunk, arra is alkalom adódik, hogy felmérjék mindenütt a „követel" rovat mellett a „tartozik" rovat állását is. Mert a számonkérés csak úgy teljes és igazságos, ha egyben számvetés is. Az ifjúság ugyanis nemcsak kap, adnia is kell. Az egymást értő-segítő csoládokbon sincs ez másképpen. SZÁNTÓ GÁBOR A pásztázó színművésznő Beszélgetés Margitai Ágival A „pusztá2ó” régi szó, amit mégis helyesnek tűnik feleleveníteni. Egykor az államhatalom pusztákat járó képviselőit nevezték így, akik a maguk nem mindig kulturált módján igyekeztek felszámolni a sötétséget, leküzdeni az erőszakot és a betyárvilágot. Napjainkban viszont egy ismert nevű színművésznő, egy egészen másik hatalom hivatott képviselője, vállalt magára puszta zást és járja nagyon tudatosait, misszionáru- si hittel a kis településeket. Rácegresen találkoztunk, tíz egynéhány kis iskolás körében és nagyon gyorsan elfeledtük, hogy már régóta nem vagyunk iskolapadba valók. Nem biztos, hogy Rácegres nevét sűrűn emlegetnék, ha Illyés Gyula történetesen nem itt született volna. Pedig a puszták népéről most is érdemes beszélni. Kövesúttól elzartan, egy távvezeték drót- madzagjára fűzve kétszáz és egynéhányan élnek itt A kanász, (ha úgy tetszik sertésgondozó) kétszer ekkora számú, jól táplált jószágot terelget a domboldalon és amikor hazahajt akkor olyan településen veri fel a feneketlennek tűnő port. ahol áll a régi ispánlakás és áll jó egynéhány városba kívánkozó villa is. Hiába van azonban televízió szinte minden házban, az ilyesfajta településeket mintha kikapcsolták volna az ország vérkeringésének áramából. Nincs személyes találkozásuk írókkal, művészekkel. Ide a megyei múzeum nem visz vándorkiállítást a Képcsarnok Vállalat bolygó tárlatot Ilyen és hasonló külterületi lakott hely azonban nemcsak egy van az országban. Margitai Ági színművésznő idáig mintegy hatvanon járt, megyénkben többször is. Logikusnak tűnt tehát a szúrós kérdés, hogy: — Miért? — Honoráriumot kérdez? — Ebben: az esetben nem azt, meg egyébként se lenne fontos. A művésznő itt ajándékműsort ad. Miért érdemes? — Végighallgatta? — Igen! — Tehát ezért. Mert van egy igény, a gyerekekben, vágy a szép után. Az irodalom megkedveltetését óvodás korban kell elkezdeni, nem tudom, hogy Rácegresen van-e óvoda? Gyerekek mindenesetre vannak. Olyanok is, akik az első percekben kissé sumá- kolva lesik az előadót, aztán eszükbe jut, hogy Petőfi Sándor verseit csakugyan Ismerik és nagyon sok versi szakot együttesen is el lehet mondani, ha vart, aki kedvet csinál a versmopdáshoz. Könnyű Katót táncba vinni? Lehet. Pusztai gyerekeket nehéz. Ha viszont felengednek, akkor kedvesebbek, lelkesebb közönségnek számítók, mint azok, akik a József Attila Színház nézőterén hallgatják ugyanazt a művésznőt, aki most lócákon ülőkkel néz szembe. — Mi a munkája eredménye? — Nem tudom. Adtam valamit. A beszélgetéskor Margitai Ági fáradt. A máskor oly jól szervező paksi járási könyvtár most nem remekeli. A helyi tanító pontosan azt a meghívót kapta, amit mi is, de semmilyen közelebbi instrukciót. Miért jön Margitai Ági és mit jelent a szereplése címszavául választott: „Ákom- bákom ?" — Azt, hogy minden belefér! Az előadásra, szereplésre nem készültek fel. A nyitott aitó, persze, hogy nem zárta ki a traktor pöfögését és a szekér nyekergését. Csakhogy ezzel a zenei aláfestéssel Petőfit, Weöres Sándort, Móricz-novellát kellett közkinccsé tenni. Ami nehéz volt. Margitai Ági ritka szép szövegmondása azt a hitet ébresztette a kérdezőben, mintha Ady—Móricz—Kölcsey pátriájából érkezett volna. — Hol született, művésznő? — Pesten! A Teleki tér környékén. — Meddig csinálja még ezt a pusztázó, országjárást? —■ Ameddig bírom. Ameddig igény lesz rá . . . Tehát valószínűleg sokáig. O. L Fotó: Komáromi Zoltán
