Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

ÉLJEM A MEGBONTHATATLAN MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG! Elhunyt dr. Csanádi György Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy dr, ra«.áiH György elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszter, Kossuth- és Ál­lami díjas akadémikus, a MTESZ elnöke, s Budapesti Mű­szaki Egyetem tanára szívroham következtében, április 27- én elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. I Dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter, Kossuth-díjas akadémikus 1905. július 28-án született. Műszaki mérnöki oklevelet 1927-ben szerzett, a Budapesti Műszaki Egyetemen, közgazdászokleve­let két évvel később, 1929-ben kapott. 1929-ben kezdett dolgozni pá­lyafenntartási és építési mér­nökként Kaposvárott. 1945-ben a pécsi MÁV-igazgatóság ve­zetőjének nevezték ki. 1947- ben került a KPM műszaki osztályának élére, majd 1949- tői 1956-ig a MÁV vezérigaz­gatója. 1957-től 1963-ig a mi­A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium A Magyar Tudományos Akadémia niszter első helyettese, azóta pedig váratlanul bekövetkezett haláláig közlekedés- és posta- ügyi miniszter volt. Dr. Csanádi György felelős közéleti munkássága mellett kiemelkedő tudományos tevé­kenységet is folytatott. 1955- ben lett a műszaki tudomá­nyok doktora, három évvel ké­sőbb a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1970- ben pedig akadémikus. 1972 óta a MTESZ elnöke. Tudomá­nyos munkásságát külföldön is elismerték. Több külföldi tudományos intézmény fogad­ta díszdoktorává. legutóbb 1973-ban a moszkvai vasút- mémöki főiskola. 1945 óta tagja a pártnak. Áldozatos közéleti és tudomá­nyos tevékenységét magas ki­tüntetésekkel jutalmazták. 1954-ben a Munka Vörös Zász­ló Érdemrenddel, 1956-ban a Kossuth-díjjal. kétszer a Mun­ka Érdemrend arany fokozatá­val, 1973-ban pedig az Álla­mi-díj I. fokozatával tüntették ki. Több szovjet és más kül­földi kitüntetés tulajdonosa. Dr. Csanádi György haldiá­in lankadatlan energiával dol­gozott. 1958 óta a Budapesti Műszaki Egyetem tanáraként adta át magas fokú műszaki tudását a jövő mérnökeinek. Algériai—magyar együttműködési tárgyalások Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter és Abdelkader Zaibek algériai közmuAkaügyi miniszter Al­gírban aláírta a két ország tudományos és műszaki együttműködési megállapodá­sát. Ez a többi között az együttműködés fejlesztését, valamint algériai—magyar ve­gyestársaság, továbbá házgyár létesítését irányozza elő. Ezt hozta a Elét a külpolitikában így látja a hetet, kommen­tátorunk, Béti Ervin: „Az én hazámban, Európa peremén, ólomlábakon jár az idő...” — a keserű mondatot akkor jegyeztem fel, amikor néhány évvel ezelőtt, egy béke- konferencia keretében, mó­domban állt elbeszélgetni a portugál szocialista párt titká- í ával. Valódi nevét akkor nem is kérdezhettük, hiszen a szi­gorú illegalitás határozta meg tevékenységét... Csütörtök hajnal óta azon­ban felgyorsultak az esemé­nyek Lisszabonban: a katonai államcsíny hat óra alatt meg­döntötte a negyvennyolc esz­tendeje uralkodó rezsimet. Hi­szen a csaknem lél évszázad alatt csupán a nevek változ­tak, Carmano tábornok, Sala­zar, a diktátorok korelnöke, majd a gyarmatügyi minisz­terből kormányfővé előlépett Caetano — a lényeg változat­lan maradt. Természetesen ma is kockázatos lenne az előre­jelzés, de a régi rezsim össze­omlása megteremtette a felté­teleket ahhoz, hogy tovább le­hessen lépni. A portugál április, hogy köl­csön vegyük a közismert dal címét, nem minden előzmény nélkül következett be. Öecem- ber óta nyugtalanság volt ta­pasztalható a portugál had­seregben, különböző irányzatok viaskodtak egymással, puccs- hírek Is szállingóztak. Később a kormány leváltotta Spinola tábornokot, a vezérkari főnök helyettesét a gyarmati politikát bíráló könyve miatt. Ugyanez a Spinola ma, a fiatal tisztek mozgalmának élén, az új ka­tonai vezetés feje. A portugál fordulat hátteré­ben az ország makacs kolonia- lizmusa, Portugália három re­ménytelen háborúja húzódik meg. Lisszabon tizennégy esz­tendő óta folytatja véres és költséges hadviselését Angola, Mozambik és Bissau-Guinea függetlenséget követelő népei ellen. Közben a nagy múltú ország kontinensünk szegény­házává süllyedt, lakóinak az elemi demokratikus jogok el- tiprása, elmaradottság és sze­génység jutott osztályrészéül. Mindebből az is következik, hogy az új portugál vezetés igazi próbaköve a „tengeren­túli területekként” kezelt gyar­matok ügye lesz. Amennyiben Spinola juntája hajlandó tisz­tességes tárgyalásokra, az af­rikai felszabadulási mozgalmak készen állnak a megbeszélé­sekre, ám ha csupán taktikai módosításokat akarnak a gyar­mati uralom könnyebb fenn­tartása érdekében, a harc, s egyúttal a portugál válság folytatódni fog. Európa széléről ugorjunk most át Európa szívébe: a húsvéti konzultációs szünet után, újrakezdődtek Genfben az európai biztonsági konfe­rencia munkálatai. Ebben a szakaszban az okmányok fo­galmazása van napirenden, olyan szövegeket kell készíte­ni, amelyekkel mind a ’ har­mincöt résztvevő egyetért. A nem hivatalosan kiszivárgó hírek szerint legtovább a má­sodik témánál jutottak — ez a gazdasági együttműködést je­lenti, míg az első és harmadik „kosárnál” lassúbb a munka. (A biztonság tervezett tíz po­litikai alapelvéből eddig hár­mat tudtak végleges formába önteni.) A feladat nem köny- nyű és egyszerű, de a maga­sabb sebességfokozatba kap­csolás ugyancsak időszerű len­ne. Ennek szükségességét fe­jezték ki azok az állásfoglalá­sok, amelyekben a szocialista országok legfelsőbb párt- és államvezetői —■ köztük az MSZMP Politikai Bizottságá­nak és kormányunknak nyilat­kozata, valamint külügymi­niszterünk parlamenti felszó­lalása — kiálltak az európai ÚjiíSib üzemek, termelőszövetkezetek csatlakoztak a csepeli felhíváshoz (Folytatás az 1. oldalról.) szövődé 700 ezer, a szövöde- előkészítö 40 ezer, a konfek­cióüzem 116 ezer. az energe­tika 276 ezer, s a fenntartás százezer forint értékű válla­lást tett. A KISZ-fiatalok kétezer -társadalmi munkaórát ajánlottak fel. így a gyár va­lamennyi dolgozójának válla­lása forinthan kifejezve 1731 ezer forintot ér. A szakszer­vezeti bizottság a gazdasági vezetéssel közösen' vállalta, hogy elkészíti a dolgozz hi­bátlanul mozgalmat megvaló­sító munkarendszer program­ját, mely tovább segíti a gyű­lés alkalmával tett vállalások teljesítését öntözőberendezések felett, hogy ezek határidőre el­készüljenek. A KISZ csúcsvezetőség egyetértett a Forgácsoló II. if­júsági szocialista brigád fel­hívásával. A felhívást kiegé­szítették azzal, how az ön­tözőberendezések és a cukor- répa-betakarító gépsorok vál­lalati szinten készülnek. és így a védnökség vállalásához a vállalat valamennyi alap­szervezetének csatlakozása szükséges. A csúcsvezetőség a felhívást továbbítani fogja a megyében működő gyáregy­ségek KISZ-alapí;zervezetei- nek. A KISZ-csúcsvezetőség vállalta, hogy vállalati szin­ten a védnökségválialást koor­dinálja. Ifjúsági brigádok felajánlásai a MEZŐGÉP-nél A MEZŐGÉP Vállalat köz­ponti gyáregységében szocia­lista brigádvezetők, szakszer­vezeti bizalmiak, társadalmi aktívák gyűltek össze pénte­ken a vállalat klubtermében, hogy a brigádértekezletek ha­tározatai alapján csatlakozza­nak a XL kongresszus tiszte­letére tett felajánlásokhoz. A „Törekvés” ifjúsági szocialista brigád vállalta, hogy a válla­lat ez évi és következő évi tervéből a rájuk eső részt évps szinten 110 százalékra teljesítik. Elhatározták, hogy gyártmányaikat selejtmente- spn készítik el, tovább emelik azok minőségi szintjét, még­hozzá úgy. hogv a brigád ál­tal előállított termékek leg­alább 40 Százaléka a kiváló szint minősítést elérje. A bri­gád tagjai felajánlották, hogy aktívan részt vesznek az újí­tási mozgalomban. Elhatároz­ták, hogy a brigádhoz kerülő ifjú szakmunkásoknak és ipa­ri tanulóknak átadják az ed­dig megszerzett üzemi és gyártási tapasztalataikat, rendszereiéire nevelik őket, hogy mielőbb önálló szak­munkásokká váljanak A Forgácsoló H. Ifjúsági brigád csatlakozott a Törek­vés brigád felhívásához. Fel­kérte a vállalat KlSZ-szerve- zctét. hogy vállaljon védnfik- séget-» «ukaBBtiBaeéewF érnm Karácsonyi János, a MEZŐGÉP Törekvés szocialista brigád­jának vezetője felajánlást tesz. biztonság rendszerének mi­előbbi megteremtése mellett. Nagy érdeklődés kísérte a finn külügyminiszter moszkvai út­ját, a Brezsnyev—Karjaiainen találkozót is, hiszen a jövendő házigazda, Helsinki ugyancsak érdekelt a gyorsabb kibonta­kozásban. Igaz, Nyugat-Európa legtöbb országa a héten élesedő bel­politikai csatározásaival volt elfoglalva. Finishangulat mu­tatkozik a francia elnökválasz­tási kampányban és a válás kérdéséről esedékes olasz nép­szavazás közeledtével: az esé­lyek mindkét esetben teljesen nyíltak. Belgiumban ugyan ötven nap után sikerült ki­sebbségi kormányt alakítani, de a parlamentben két szava­zat hiányzik a többséghez, és az űj kabinét feje felett ott függ a leszavazás Damokles- kardja. A május elnökválasz­tási hónap lesz az NSZK-ban is (Walter Scheel a kormány­koalíció jelöltje), s Jonas el­nök nagy részvéttel kísért el­hunyta, a kegyeletes emléke­zések lezajlása után, megindí­totta az. elnökválasztási ver­senyt Ausztriában is. (A vélet­len úgy hozza magával, hogy az esélyes itt is a külügymi­niszter, Rudolf Kirschlager...) Ha már az elnökválasztások divatja járja, nehezen marad­hat ki a sorból az Egyesült Államok. Alkotmányjogilag ugyan 1976 november első keddjén lenne a szavazás, de Nixon pozíciójának kétségte­len gyengesége, mind több ta­lálgatásra ad módot. A nem­rég választott új alelnök, Ge­rald Ford nyilatkozatait az amerikai lapok úgy értékel­ték, mint óvatos elhatároló­dást az elnöktől, ha azt netán elérné a kongresszusi felelős­ségre vonás „üzemi balesete”. Ám nem kis figyelmet váltott ki Edward Kennedy európai utazása, amiről ugyancsak úgy esett szó az Egyesült Államok­ban, mint az utolsó Kennedy- fivér elnökjelölési előcsatáro- zásáról. A Kennedy-utazás leg­fontosabb mozzanata a Erezs-. nyevvel folytatott négyórás megbeszélés volt, a szenátor ennek nyomán síkraszállt a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítása, az enyhülés mellett. A demokraták egy másik lehetséges elnök jelölt je viszont ellenkezőleg foglalt ál­lást: Jackson szenátor újra a feszültség bajnokaként lépett fel és jobbról próbál nyomást gyakorolni Nixonra, hogy „ne menjen bele elsietett megálla­podásokba”. 1 A megegyezés azonban ép­pen attól függ, hogy a kora nyáron sárrá kerülő újabb csúcstalálkozón Washington mennyiben akarja és tudja el­ismerni a realitásokat, a való­ságos stratégiai egyensúlyt. A gondos előkészületeket mutat­ja, hogy a héten újat« Gro- miko—Kissinger összejövetelt jelentettek be. A szovjet— amerikai külügyminiszteri ta­lálkozó genfi színhelye önma­gában is jelzés. A svájci vá­rosban folynak az európai tár­gyalások, ülésezik a leszerelési bizottság, és itt kellene tanács­koznia a közel-keleti békeérte­kezletnek — ezek a világpoliti­kai kérdések pedig elválaszt­hatatlanok a szovjet—amerikai párbci zédtől—

Next

/
Oldalképek
Tartalom