Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

- (Folytatás az I. oldalról) vizsgálatok jól szolgálják a szervezett megelőzést is. Mi egyáltalán nem vagyunk kö­zömbösek a jövő nemzedék egészsége iránt. Ellenkezőleg! Eddig tett intézkedéseink jól i példázzák, hogy milyen fele­lősséget visel államunk és anyagi erőinket sem sajnáljuk e célok érdekében. — Sokat tettünk már eddig is az anyaság társadalmi el­ismerésére. a nőknek a háztar­tás robotja alóli felszabadítása, állampolgáraink élet- és mun­kakörülményeinek javítása ér­dekében. Tudjuk, hogy még tennivalóink is vannak e té­ren. A Magyar Népköztársa­ság a lehetőségekhez mérten a jövőben is megtesz minden olyan intézkedést, amely dol­gozóink. különösképpen pedig a nők, a gyermekek, az ifjú­ság javát, ezzel együtt szocia­lista céljainkat szolgálja. Ez egyaránt vonatkozik a társa­dalmi. anyagi, kulturális és egészségügyi területekre és a szükséges jogszabályok előter­jesztésére vagy megalkotására. Mindez egyenesen .következik á Magyar Szocialista Munkás­párt. a Magvar Népköztársaság politikájából. — A most benyújtott tör­vényjavaslat szerves része ál. lamunk tevékenységének a mai és a jövő generációk érdeké­ben. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: — Az 1952 évi IV. törvény alapvető rendelkezéseinek zö­me időtállónak bizonyult és azok megváltoztatására nincs szükség. Néhány lényeges kér­désben azonban megértek a feltételek a hatálvos rendelke­zésék olvan módosítására és kiegészítésére. amelv elősegíti a családi kapcsolatok tbvábbi fejlesztését, szocia^sta tartal­mának kiteljesedését. Ezután a miniszter részle­tesen ismertette a törvényja­vaslat főbb rendelkezéseit. Elmondta, hogy a házasság intézményének fokozott vé­delme, a házasulandók és házastársak egymás, valamint a társadalom iránti felelőssé­ge fokozása érdekében két jelentős intézkedést javasol­nak bevezetni. Az egyik: a házasságkötési szándék beje­lentése és a házasság tény­leges megkötése közötti, leg­alább 30 napos várakozási idő. A másik: a házasságkö­tés alsó korhatárának feleme­lése. — A legalább egyhónapos Várakozási idő törvényi elő­írásával elejét kívánjuk verf- ni a meggondolatlan, pillanat­nyi fellángoláson alapuló há­zasságkötéseknek. Tapaszta­lataink szerint ugyanis az ilyen módon kötött házassá­gok sok esetben nem hosszú idő múlva, bontási kérelmek formájábarf a bíróságok elé kerülnek. A hatályos rendel­kezések ugyanis lehetővé te­szik — a törvényes előfelté­telek esetén — az azonnali házasságkötést Ha növelni akarjuk a családi közösségi kapcsolatok szilárdságát, a házasulok felelősségét, az érvényes rendelkezéseket a javasolt módon célszerű szi­gorítani. Azokban a szocia­lista országokban, ahol már megvan az általunk most javasolt megoldás, a tapasz­talatok szerint elég sokan el­állnak a házasság megköté­sétől. a bejelentett házasság­kötési szándék és a tényle­gesen megkötött házasságok száma között körülbelül 15 százalék a különbség. Termé­szetesen adódhatnak az élet­ben olyan esetek, amikor a jogszabály merev alkalmazása inkább árt. mint használ. Ezért a törvény lehetőséget ad a jövőben is arra, hogy a házasságot — különös mél­tánylást érdemlő. kivételes esetben — az előírt várakozá­A törvényjavaslat fő cél­kitűzéseit ismertetve dr. Ko­rom Mihály elmondta: — Célunk, hogy az eddigi, nél is fokozottabban védjük a házasság intézményét, növel­jük a házasulók és a házastór. sak egymás, valamint a társa­dalom iránti felelősségét. Cé­lunk. hogy előmozdítsuk a tár­sadalmunk fejlődésével és igé­nyeivel összhangban álló csa­ládi kapcsolatok, a család mint közösség további erősítését, növeljük a családtagok egymás iránti felelősségét, teljesebbé tegyük a női egyenjogúságot a családon bélül is. Célunk, hogy fokozottabb védelmet ad­junk a gyermekeknek, jobban biztosítsuk a családi kömve. zetben való nevelésüket, elő­mozdítsuk testi és szellemi fej­lődésüket. — E célok törvényi megfo­galmazása egyben világosan kifejezi azt is. hogy mennyi­re más a véleményünk a család szerepéről, jelentőségé­ről. mint azoknak. akik számos nyugati országban kérdésessé teszik a házasság és a család intézményének létjogosultsá­gát; akik a családi élet nihi­lista fellazítását, a törvényes házassági kötelékek elvetését hirdetik, mert szerintük a mai modem világban a családjogi intézmények elavultak. A szo­cialista társadalomban a feilő. áés iránva éppen az ellenkező. A családot mint a társadal­munk eevik fontos alapegysé­gét ezután is óvnunk, fejlesz­tenünk és védenünk kell. Dr. Korom Mihály aláhúzta, hogy nők társadalmi és gaz­dasági felszabadulása, egyen­jogúsítása a feltétele a csalá­don belüH helyzetük alapvető megváltoztatásának is. Ezt csak a szocialista társadalom tudja igazán megvalósítani. sí idő előtt meg lehessen köt­ni I A törvény módosítására vo­natkozó javaslatok közül a házasságkötési korhatár vál­totta ki a legtöbb előzetes vi­tát. Különösen sok észrevé­tel és javaslat hangzott el a házasságkötés engedélyezé­sének alsó korhatárával kap­csolatban. — 1952 óta a család­jogi törvény — előzetes gyám­hatósági engedély a lapján — elvileg megengedi a 12. élet­évüket betöltött, 18. életévü­ket még el nem ért állam­polgárok házasságkötését. Az említett szabályozás a polgá­ri törvénykönyv azon rendel­kezéséhez kapcsolódott, amely szerint a 12—18. év közötti állampolgárok korlátozottan cselekvőképes kiskorúaknak minősülnek. Ezért kellett elő­írni a gyámhatósági előzetes engedélyt. Természetesen sen­ki sem pártolta — most sem pártoljuk — az olyan’ korú fiúk. vagy leányok házasság- kötését. akik a gyermekkor határát alig haladták túL E fiatalok tudata, felelősség- érzete, érzelmeik ingadozása és anyagi körülményei sem olyanok, hogy felelősséggel családot alapítsanak. Gyámhatóságaink — nagyon helyesen és indokoltan — csak igen kivételes esetben adtak ilyen házas ágkötési en­gedélyt. Például 1972-bert egyetlen 14 és 15 éves fiú sem kapott engedélyt, az ugyan­ilyen korban lévő leánvok kö­zül is csak 42, illetve 364 ka­pott. A 16 és 17 éves fiúk közül 19. illetőleg 132. a leá­nyok közül pedig 2529. illet-' ve 5506 kapott engedélyt. Ez utóbbi számibk nyilvánvalóan összefüggnek a leányok ko­rábbi biológiai érettségévet S azzal a társadalmunkban — különösen falun1 — vallott fel­fogással is. amely szerint a ÍR—17 éves leányok már „eladó sorban vannak". Ha pedig az összes, általam is-: mertetett statisztikai adatot összeadjuk, különösen pedig a 16 év alattiak számát néz­zük, és összehasonlítjuk az 1972-ben összeházasodott kb. 200 000 férfivel és növel, el­enyésző százalékarányt ka­punk. A kormány az elmortdott tényeket is mérlegelte, ami­kor a törvényjavaslatot ki­dolgozta. A problémát sok­oldalúan megvitatta az országgyűlés egészségügyi és szociális, valamint jogi igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága is. Az ott elhangzott — és a házasságkötési korha­tár megállapítására vonatko­zó észrevételeket — ígéretünk­höz híven — a kormány ismé­telten megfontolta. Arra az álláspontra jutott, hogy a be­nyújtott törvényjavaslat ide vonatkozó paragrafusát a kö­vetkezők szerint fogalmazza meg: „1. Házasságot köthet az a férfi, aki a 13. és az a rfö, aki a 16. életévét betöltötte. 2. A 18. életévét be nem töltött férfi és a 16. élet­évét be nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes enge­délyével köthet házasságot. 3. A gyámhatóság a házas­ságkötésre kivételesen indo­kolt esetben és csak akkor adhat engedélyt, ha a háza­suló az (1) bekezdésben meg­jelölt életkornál legfeljebb két évvel fiatalabb. 4. Az engedély megadásá­ról. vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvé­nyes képviselő) meghallgatása Után határoz. 5 í'.nránv'telör» qv _ Kó»zo(i. K normális családi keretek megbomlása esetére a jognak is rendelkeznie kell. s ez kife­jezésre jut a törvényjavaslat­ban. A gyermek elhelyezésé­nél megszünteti azt az eddigi általános szabályi hogy a *’»- toddk életévét betöltött fiú­gyermeket rendszerint az apá­ság, amelyet a házasuló a gyámhatóság engedélye nél­kül, vagy a (3) bekezdésben megjelölt életkor elérése előtt kötött.” — E javaslatot megtárgyal­ta és elfogadta az országgyű­lés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottsága. A kormány a javasolt ren­delkezések előterjesztésénél abból indul ki. hogy a házas­ságkötések általános alsó kor­határa férfiaknál a betöltött 18., a nőknél a betöltött 16. életév legyen. Ezt az elhatáro­zást alátámasztják azok a sta­tisztikai adatok is, amelyek szerint a gyámhatóságok. a 16—18. év közötti leányok há­zasságkötését 97 százalékban engedélyezték. E javaslatot in­dokolják az élettapasztalatok is. amelyek szerint a 16. élet­évüket betöltött nők érettek a házasságra. — A megfontolt és felelős házasságkötések hívei va­gyunk. De nem kívánjuk a házasságon kívüli együttélés szaporítását, s a házasságon kívül született gyermekek szá­mának növekedését sem. Ez utóbbiaknál nem a politikai, vagy jogi oldalról beszélek, hiszen ebben a tekintetben rendszerünk igazán haladó és szocialista intézkedéseket ho­zott. A kérdés társadalmi ol­dalát nézve: a begyökerese­dett és maradi nézeteket nem tudtuk még legyőznj — azok nagyon szívósak még. Egy- cgy jogszabály megalkotásá­nál arra is figyelemmel kell lennünk, hogy csak akkor -töl­ti be szerepét, ha nem megy el mellette az élet. jogát, hogy bírósági úton kér­hesse a volt feleség névhasz­nálatának eltiltását. Ez az eset: ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerő­sen szabadságvesztésre ítélik. — A házastársi vagyonkö­zösség alapvető szabályozásán a törvényjavaslat nem változ­tat­— A házastársi tartási kö­telezettségre vonatkozó új szabályozás szerint ha a volt házastárs tartásra szorul, ko­rábbi házastársától a házasság felbontását követő öt év eltel­tével csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tar­tást. ügy véljük, hogy ez a megoldás igazságos, mert kü­lönös lenne utólag — például 20—25. vagy még több év el­teltével — tartást követelni, olyan volt házastárstól, aki­vel egyébként réges-régen tnegszakadt minden kapcsolat. — A törvényjavaslat a je­lenlegi rendelkezésekhez vi­szonyítva változást hoz az emberi és társadalmi rendel­tetését be nem töltött házas­ságok felbontása tekintetében. A szabályozás alapvetően az elmúlt évtized alatt kialakított bírói gyakorlatot emeli tör­vényerőre. Ennek lényege, hogy megengedi a házasság­nak a házasfelek egybehangzó akaratnyilvánítása alapján történő felbontását egyszerű­sített módon, ha a bíróság úgy látja, hogy a felek azt véglegesen elhatározták és házasságuk teljesen és hely­rehozhatatlanul megromlott. További feltételként pedig azt írja elő. hogy a válni akarók­nak befolyástól mentesen meg kell állapodniuk a közös gyer­mek elhelyezésében, tartásá­ban, láthatásában, a lakásjogi helyzetük rendezésében, és az esetleges házastársi tartásban. nál, a leánygyermeket és a hat év alatti fiút pedig rend­szerint az anvánál kell elhe­lyezni, A bírói gyakorlat — helyesen — rugalmasan alkal­mazza a törvényi előírásokat úgy, hogy a gvermekek elhe­lyezésénél az ő érdeküket te- frjnfo általaaog A törvényjavaslat is ezt az elvet teszi magáévá- A gyer­mek elhelyezése nem lehet al­ku tárgya valamilyen szülőd érdek szolgálatában. Még vi­lágosabban; a törvényjavaslat kizárja, hogy a gyermeket fel­használhassák anyagi haszon- szerzés. zsarolás, vagy éppen bosszúállás eszközéül. A továbbiakban arról be­szélt az igazságügy-miniszter, hogy a felbomlott házasságok, vagy a szülők különélésének, adott esetben pedig a formá­lis együttélésnek szenvedő ala­nyai a gyerekek, ők érzik leg­inkább a feldúlt házasságok következményeit Ugyanez vo­natkozik a házasságon kívül született gyerekekre is. A gyermekek neveléséhez szük­séges anyagi feltételek biztosí­tásának szabályozása ezért fontos közérdek. Az állam nem tudja, nem is akarja eze­ket a terheket teljesen magá­ra venni, bármilyen sok se­gítséget ad is egyébként a gyermekneveléshez. A jognak ezért szabályozni kell ilyen esetekben a szülők anyagi fe­lelősségét, annak módját mér­tékét. — A törvényjavaslatban és a kapcsolódó kormányrendelet tervezetében a rendezés elve az, hogy a rászoruló gyerme­kek tartását az eddiginél ha­tékonyabban biztosítsuk. A jog kötelező ereje természetesen ez esetben is csak akkor lép előtérbe, ha a szülők nem egyeznek meg, ilyenkor a tar­tásdíjat a bíróság a tartásra kötelezett munkabére, járan­dósága és egyéb jövedelme, valamint vagyoni viszonyai alapján állapítja meg. Sok vi­tára adott eddig okot, hogy a jogszabály miként rendelkez­zék a bér és fizetés kiegészí­téseként kapott juttatások (ju­talom, prémium, nyereség- részesedés) tekintetében. Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a gyermektartásdíj meg­állapításának alapjául szolgál minden olyan rendszeres jut­tatás és jövedelem, amelyből egyébként a gyermek részesül­ne, ha a szülők együtt élné­nek. A jövőre nézve is meg­tartjuk azt a fő szabályt, hogy a gyermektartásdíj összege — egy-egy gyermekre — a köte­lezett munkabérének, illetve rendszeres egyéb jövedelmé­nek 20 százaléka körül legyen, maximálisan azonban több gyermek esetén sem haladhat­ja meg az 50 százalékot Mint. hogy adott esetben a 20 szá­zalékos mérték meghaladhatja a gyermek tartásának valódi szükségletét, lehetőség lesz az összegnek 20 százalék alatti megállapítására is. — Eddig a bíróságok a tar­tásdíjat meghatározott összeg­ben állapították meg Ez a gyakorlatban oda vezetett, hogy ha a tartásra kötelezett szülő anyagi körülményeiben változás állott be, csakis újabb bírósági döntés változtathatott a tartásdíj összegén. Ez a sza­bályozás is hozzájárult, hogy jelenleg évente körülbelül 40 000 ilyen ügyet tárgyalnak a bíróságok. Az új rendelkezés bevezeti a tartásdíj százalékos megállapítását, mégpedig úgy, hogy első esetben a százalék­nak megfelelő forintösszeget is meg kell határozni. Ez azzal jár, hogy ha a kötelezett fi­zetése, jövedelme emelkedik, akkor automatikusan, tehát külön bírósági döntés nélkül — emelkedik a tartásdij ösz- szege is, amelyet a munkaadó már így köteles számfejteni. E7. az intézkedés nemcsak a gyermekek, hanem az őket ne­velő szülő — rendszerint az anya — érdekeit is szolgálja. Az automatizmus természe­tesen csak a tartásdíj alapjául szolgáló összeg növekedésére vonatkozik. Ha a munkabér és az egyéb említett juttatások összege csökken, bírósági dön­tés nélkül akkor sem lehet alacsonyabb összeget levonni, mint amit a bíróság alap­összegként korábban megálla­pított (Folytatás « 3. oldalai# J A törvényjavaslat főbb rendelkezései A gyermekek fokozott védelme A társadalom érdekeive összhangban állő családi kap csolatok erősítését, a család tagok egymás iránti felelőssé gét, a női egyenjogúság to Vábbi kiteljesedését szolgált rendelkezéseket >6 taglalta i miniszter. — A házasságban élő ma­gyar nők „né” toldatos névvi­selése egyedülálló Európában Híz szorosan kapcsolódik ; családi és az utónév sajátot magyar sorrendjéhez, megfe­lel hagyományainknak, s ezei most sem kívánunk változtat­ni. A jelenlegi rendelkezései több lehetőséget adnak az asz- szonyoknak, hogy a házasság­ban milyen nevet viseljenek A mostani névviselési formá­kat a javaslat újabb lenető- séggel bővíti. Megengedi ai asszonynak azt is. hogy fér­je családi nevéhez a sajé' utónevét kapcsolja hozzá. Hí pedig a házasság megszűnik a nő tovább viselheti azt t nevet, amelyet a házasságkö­téskor választott Azt a jogá is biztosítja a törvény, hogs másként válasszon. Megszorí­tásokat a javaslat csak any- nyiban tartalmaz, hogy ha < nő másként választ azt hiva­talosan be kell jelentenie aj anyakönywezetőnek. Az pe­dig az eddigi gyakorlat jogi szabályozását jelenti, hogy hí a házasságban nem viselte a férje nevét a „né” toldással akkor a házasság megszűnés« után sem veheti fel. — Vitára adott alkalmat a női névviselésnél, hogy mi történjék a házasság felbon­tása után. ha a volt feleség érdemtelenné válik volt férje nevének viselésére. A tör­vényjavaslat az eddigi szabá­lyozáshoz képest lényegesen szűkebben, egy esetre korlá­tozva. tartia fenn a volt féri Az asszonyok névhasználata

Next

/
Oldalképek
Tartalom