Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

agazin ‘magazin agazin Fürj-konkurrencia a baromfipiacon Az utóbbi időben a tojá­sok választéka jó néhány pia­con apró. sötét foltokkal pety- tyezett tojásfélével bővült, a fürjtojással. Újabban ugyanis nálunk is erőteljesen terjed a japán fürj tenyésztése A Kecskemé­ti Baromfifeldolgozónak pél­dául saját fürjtenyészete van, de számos fürjtenyésztő szak­csoport alakult másutt is. A tenyésztőkedvet részint az szította fel, hogy a japárí fürj mellehúsa keresett exportcikk, részint, hogy tojáshozama át­lag 300—320 évente. (Előfor­dulnak valóságos „tojógépek” is közöttük, amelyeknek ho­zama eléri az évi 360 dara­bot.) Hazánkbart a japán fürjet Fábián Gyula, a biológiai tu­dományok doktora, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető -egyetemi tanára hozatta be néhány évvel ez­előtt. Gödöllőn alkalmazták először laboratóriumi állat­ként, s ma már országszerte használják állattani, biológiai tésztáikat ként a gödöllői te­nyészetből származó egy ed e- ket. A tudósokat főként gyors fejlődésével hódította meg a japán fürj: napos fürjből őt­hat hét alatt teljesen kifejlő­dik, együtt él tehát öt nem­zedék, az örökléstan-kutatók így egyszerre figyelhetik meg az öröklött tulajdonságokat az ősszülőktől egészen a „köb- üki” fokig. A fürjtojás egyébként ki­váló beltartalmi tulajdonsá­gaival betört a szépítőszerek birodalmába is; a kozmetiku­sok jó hatással alkalmazzák az arcbőr ápolására. A gyógyá­szati alkalmazást illetően még. folynak a kísérletek. Ám, hogy e kísérletek komoly eredményekkel biztatnak, arra tanúság szovjet kutatók kö­zelmúltban közzétett megálla­pítása: „A vizsgált tojásfajták között a ferfilalanin- és tiro- zintartalom tekintetében az első helyen a fürjtojás áll. Figyelembe véve a fenilalanin- nak a szervezetben a tiroxin- és adrenalinszintézisre, vala­mint a pajzsmirigy és mellék­vese működésének normalizá­lására kifeitett hatását, bizo­nyos mértékig megmagyaráz­hatók azok a gyógyhatások, amelyeket a fürjtojásoknak tulajdonítanak. Zajról és csendről van ssó Sikeres zaj kereskedő Amint kiderül, a zaj is le­het árucikk. Egy amerikai mérnök olajat keresett Szaúd- Arábiában és a sivatag fölött tűiző naptól eltikkadva csak egy dologról ábrándozott: sze­rette volna egy heves zápor­eső hangját hallani. Hazájába visszatérve hanglemezre vette ezt a zajt, és amikor elvisel­hetetlen volt a hőség, az eső­cseppek zaját hallgatva „hűiöt- te magát”. A mérnök ötlete általános tetszést aratott, és több tucat hasonló lemezt ké­szített az Arábiai-félsziget si­vatagos vidékein maradt ba­rátai számára. Ugyanakkor felmerült benne a gondolat, hogy bizonyára vannak más zajok is. amelyek kellemes ér­zést okozhatnak az emberek­nek. A távöli útra induló mat­rózok például szívesen vinné­nek magukkal olyan lemezt, amelyre a New York-i kikötő népszerű tengerészkocsmá iá­nak zajait vették fel. Az afri­kai trópusi erdőségekbe indu­ló tudományos expedíció tag­jai egy nagyváros főutcájának zajait kívánták magukkal vin­ni. Egy nyugdíjas — volt nyomdaipari munkás — nem tudott elaludni, ha lefekvéskor meg nem hallgatta a rotációs Összeírják a Himalája medvéit Szovjet tudósok az uszuriai tajgán a Himalája medvéinek összeírásával foglalkoznak. Nyugtalanító jelenség, hogy e ritka állatok száma állandó­an csökken, habár a medvék állami védelem alatt állnak és senkinek nem jut eszébe medvére vadászni. A szovjet tudósok expedí­ciójának célja nem csupán a medvék létszámának megálla­pítása. hanem főként a meg­ismerkedés életrendjükkel. A tudósok remélik, hogy a gyűj­tött •—”ag hozzájárul majd a vadállatok jelenlegi számá­riak megőrzéséhez. Egyébként állami védelem­ben részesülrek az usszuriai t-Mcf,a összes ritka lakói, köz- Jük a tigrisek és a leopárdok is. gépek zaját. Egy idegbénuiást szenvedett sofőr lehunyt szem­mel feküdve, az úton száguldó autó zaját hallgatta és azt képzelte, hogy ő vezeti a ko­csit. Egy farmer aki felköltö­zött a várasba gyermekeihez, összekapcsolta a lemezjátszót az ébresztőórával és minden reggel azokra a hangokra éb­redt, amelyek reggelenként hallatszanak egy gazdaságban. A vállalkozó szellemű mérnök zajokat árusító kereskedelmi céget alapított és szép szám­mal vannak ügyfelei. Eltűnnek a „szirének” A Nemzetközi Természetvé­delmi Alap március 14-én a svájci Morgesban bejelentette: valószínűleg nem láthatunk többé „sziréneketKivesző­ben vannak azok a szép ten­geri állatok, amelyek hozzájá­rultak a „serének" legendájá­nak kialakulásához. A hajó- csavar ugyanis sokat megölt a lamantinok (trichechus, vagy manatus), valamint közeli ro­konaik, a tengeri tehenek (du- gongok, Rhytina gigas vagy Halicore dugong) köziig ame­lyek anyaállatait hajdanában láthatták újszülötteiket „daj­kálni” a tenger színén. A Ter­mészetvédelmi Alap bejelen­tése hozzátette: „A tengerpar­tokat hosszú időn át benépesí­tő tengeri állatok valószínűleg erősen hozzájárultak a sziré­nek legendájának kialakulásá­hoz". A lamantinok főként Afrika és Amerika körül él­tek, a dugongok a trópusi Af­rika és Ázsia, valamint Euró­pa partjai mentén. Messze el­kerülték “2 európai kikötőket. Műtrágyázás „reggelire és ebédre A kukorica nagyori érzékeny a műtrágyázásra. Életének minden időszakában szüksége van műtrágyára. Sajnos, a tavasszal elhintett műtrágya nem tart sokáig: csupán addig, ameddig a talaj ned­vességet tartalmaz. Ez a mű­trágyamennyiség csak a kicsí­rázott magok, az első hajtások táplálásához elegendő. Jó­val később, akkor van a leg­nagyobb szükség tápanyagok­ra, amikor a kukorica kiala­kítja aranysárga csöveit. A kukorica ekkor azonban már sűrű táblában áll és ezért a műtrágyázás komoly nehézsé­gekbe ütközik. Tavaly néhány Kijev terü­leti gazdaságban bevezették a műtrágyázás új módszerét, amikor is mindjárt „reggelire” és „ebédre” elhelyezték a ta­lajba a kukorica számára szük­séges tápanyagot. A vetőgép­hez függesztett egyszerű ké­Villanvárammal a kertek kártevői ellen A Szovjetunióban elektro­mos csapdával folytattak kí­sérletet. amely a rovarok re­akcióján alapul bizonyos in­tenzitású és hullámhosszú ultraibolya sugárzás hatására. Az elektromos védekezés szer­fölött hatásosnak bizonyult: az önműködő berendezéssel két gyümölcsfa-permetezést le­hetett mellőzni és harmadára lehetett csökkenteni a mérge­ző vegyi anyagok mennyisé­gét. Jelentősen több lett a termés, tíz százalékkal nőtt az almahozam. Moldva több növényvédelmi állomásán elektromos csapdákat helyez­nek el. A szamár ostobaságának cáfolata Az „ostoba szamárról” szóló közmondást alaposan megcá­folja egy Bilbao környéki fa­luban élő Neri nevű három­éves nőstényszamár. Neri a hátára erősitett tejeskannákat minden reggel elviszi egy tanyáról a buszmegállóba. Amikor a busz közeledik, Ne­ri kiáltozni kezd és türelme­sen megvárja, míg leveszik hátáról a kannákat. Ezt azon­ban kizárólag a busz vezető­jének engedi meg. Amikor egy napon a busz nem közleke­dett. a szamár szépen elko­cogott a másik faluban lévő tejköznontba és leadta a te- ieskannákat. Vipera a lakásban A történet tulajdonképpen tragikomikus lenne, tarthat­nánk akár a fantázia szüle­ményének is, ha egy római családnak nem kellett volna kiköltöznie modem lakásából és ha a fiatalasszony nem őrizrié testén a viperahara­pás két égőpiros foltját. Senki sem tudja megma­gyarázni, hogy ez az általá­ban száraz, köves, napos te­rületen tanyázó állat miért cserélte fel természetes kör­nyezetét egy háromszobás, összkomfortos, fővárosi lakás­sal. Tény az, hogy Massimo Borsello, felesége és kétéves Katia nevű lánya kénytelen volt elköltözni otthonról, mert az állat felkutatására irányu­ló minden eddigi kísérletük kudarcot vallott. „Minden az elmúlt nyáron kezdődött — mondja Borsello — augusztus végén, amikor nyaralásból jöttünk haza. Egy napon a feleségem a konyhá­ban tevékenykedett, amikor furcsa sziszegő hangot hallott és a hűtőszekrény mellett ész­revett egy sikló mozdulatok­kal felé közeledő állatot, ame­lyet első látásra siklónak né­zett. Első rémületében szóhoz sem jutott. Időközben kis­lányunk mezitláb megjelent a korfyhaajtóban. Feleségem ekkor kétségbeesetten hívott segítségül, de mire a konyhá­ba értem, az állat eltűnt.” A házaspár azonnal értesí­tette a hatóságokat, akik szak: értőt küldtek a helyszínre, hogy formaimnál szórja be az egész lakást. A szakértő azt tanácsolta, hogy az abla­kokat hagyják nyitva, mert a formalin szagát elviselni képtelen vipera csakhamar ki­menekül a szabadba. Csak­hogy nem így történt. Ami­kor már lassan megnyugodtak a kedélyek, és eltelt három hóriap a kellemetlen esemény után, egy éjjel a vipera is­mét jelentkezett. Eirről így nyilatkozik Massimo Borsello felesége: „Egyik éjjel Katia felébredt és enni kívánt. Ka­romra vettem és kivittem a konyhába, ahol valami ételt kerestem számára. Amikor ki­nyitottam a konyhaszekrény ajtaját, hirtelen felhangzott az ijesztő sziszegés, majd olyas­mit éreztem a hasamon, mint­ha injekciót kaptam volrfa. A hálóingem két helyen véres lett. Kórházba vittek, ahol kezdetben nemigen akarták el­hinni, hogy egy fővárosi la­kásban megmarja az embert egy vipera. Végül mégis kap­tam kígyómarás elleni szé­rumot és később a vérvizsgá­lat kimutatta, hogy valóban viperaméreg került a szerv e- • zetembe.” Ettől kezdve szó sem le­hetett arról, hogv a csalód visszatérjen lakásába. Valósá­gos Irtóhadjáratot kezdtek az alattomosan bújkáló hüllő ellen. Próbálkoztak méreggel, sündisznóval és minden más elképzelhető eszközzel. Idő- közbert a viperaügy az egész lakónegyed közös ügyévé vált. Az emberek egy kicsit hitet­lenkedve. egy kicsit tréfálkoz­va fogadták a dolgot, de bi­zony nagyon sokan tartanak tőle. hogy a í.Borsellóék vi­perája” hozzájuk is ellátogat. Érthető, hogy a Borsello-csa- lád idegei pattanásig feszül­tek. Semmi bizonyítékuk ar­ra, hogy az igen veszélyes ál­lat eltávozott volna lakásuk­ból. Most egy utolsó kísérlet­re szánták el magukat: az állatvédő egyesület igazgatója, Angelo Lombardi készített számukra egy guillotin-szerű csapdát. A csapda kétemeletes. Felső emeletén egy élő ege­ret helyeztek el, az alsó ka­litka ajtaja nyitva áll. Amint a kígyó bedugia fejét az al­só kalitka nyílásárt, egy puil- lotin-szerű szerkezet levágja a fejét. Mind a mai napig ez­zel sem sikerült eredményt elérniük. Borsello kijelentette: „Most már elegem van ebből az egész viperaügyből. Még egy hétig várok, aztán vipe­ra ide, vipera oda. visszaköl­tözünk a lakásba, hiszen az átkozott állat mepielenésa óta is változatlanul fizetjük a lakbért* De vajon hogy fog élni a csalód állandó rettegések kö­zepette? (Oggi) szülék lehetővé teszi e műve? let végrehajtását. Néhány acél­kés barázdákat vág és folyé­kony vagy granulált mű­trágyát helyez beléjük, aztán betakarja ezeket a barázdá­kat. A dolog lényege abban rejlik, hogy a tápanyagok egy- harmadát tíz centiméter mély­ségben (ez a „reggeli”), két­harmadát pedig mélyebben, 18 centiméter mélységben: helyezi el (ez az „ebéd”), A növény tavasszal azt használja fel, ami közelebb van a föld fel­színéhez és jóval később, ami­kor érlelni kezdi csöveit, el­jut a mélyebbre ..rejtett’ kész-’ letekhez is. A műtrásva ..két­szintes” elhelyezése 30 száza­lékkal növelte a terméshoza­mot. Tizenhét kilós fehérrépa El Barco de Valdeorras-bari egy tanyán 12 kilogrammos fehérrépát ástak ki a föld­ből. A birtokon több hatalmas méretű fehérrépát termel­tek már, de mind ez ideig egyiknek a súlva sem halad­ta meg a 8 kilót. A 12 kilós óriás répát Mad-J ridba küldték, ahol közszem­lére teszik ki a Centro Galle- góban. „Nyugalomba” vonult postás Abban nincs semmi külö­nös. jia valaki nem kap meg egy levelet. De ha egy egész kerületbe nem érkeznek meg a levelek, ráadásul nem egy­két hónapon, hanem tíz éven át, akkor már tanácsos érte­síteni a rendőrséget. így jártak el Ventimiglia olasz város lakosai is. A rendőrök hosszas keresés után bekopogtattak annak a ház­nak a kapuján, ahol a városi postás lakott. Az ajtó meg­nyílt előttük és a csodálkozó rendőrök azonnal rájöttek, hogy ennél tovább aligha tud­nak jutni. Az utat ugyanis postazsákok torlaszolták el. Amint kiderült, 16 000 levél és 30 000 postai levelezőlap poro­sodott itt. — Meguntam, hogy a pos­tai küldeményekkel bajlód­jam, — magyarázta a rend­őröknek, az idős levélkézbesí­tő. — Jóformán életem sem volt már, akár esett, akár tű­zött a nap, mennem kellett lépcsőkön fel, lépcsőkön le. Egyszer azután elhatároztam, hogy egy kicsit kipihenem ma­gam. ______________________ T usa a szibériai medvével Alekszandr Petrov szibériai vadászt erdei kőrútján várat­lanul hatalmas bamamedve támadta meg. Petrov ugyan rálőtt sörét- puskájával. de attól a medve csak még mérgesebb lett. Man­csának erős csapásával leterí­tette a vadászt, akinek kezé­ből kirepült a puska. Úgy látszott, hogy már semmi sem menti meg, amikor ku tyái jöttek segítségére: ráron tottak a medvére, elvonszol ták a földön fekvő vadásztól sőt egyikük a medve orrába kapaszKodott. Petrov nagy ne­hezen elmászott a puskáiéig, újratöltette és ké* lövéssel le- terítette a medvét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom