Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-14 / 87. szám
Domboriban így kezdődött: Tsz-torté nelem közelről Amikor fertálypénzt és amikor rántott bárányfarkat adott az uraság Művészetkedvelő gyesetek A faddi Lenin Termelőszövetkezet történetével kapcsolatos értékes adatgyűjtésből idézek: „Az alapító 16 tag kivétel nélkül mezőgazdasági cseléd volt. A közös gazdálkodást 250 kát. holdon kezdték, az akkori viszonyokhoz mérten igen jól felszerelt gazdaságot vettek át. így 5 lovat, 21 szarvas- marhát, 30 sertést, az összes gazdasági és lakóépületet és a teljes gazdasági felszerelést, többek között 2 traktort, 1 gőzgépet és 1 cséplőgépet. Még ugyanabban az évben, augusztus 20-án a községben „Haladás” néven, és október 31-én Vajka-pusztán „Szabad Föld” néven tov>ábbi két szövetkezet alakult.” Ez igaz, de mégsem teljesen csak így igaz. A KÖZGONDOLKODÁSRÓL ma már nem könnyű, bár olykor humorosnak tűnő számot adni. Sokan, érthető módon, nem szívesen emlékeznek akkori félelmeikre, tévedéseikre. A félelem történelmi gyökereit — az 1919-es megtorlás emlékét, a farsangra böjt hangulatot — meg lehet érteni. Fehér úr jól tudta, hogy miért hivatkozik az egykori akasztásokra, ezt mások sem felejtették. Kővári Sándor apja sokáig „forró fejűnek” nevezte cselédből párttitkárrá, majd tsz-elnökké lett fiát és hosszú évek teltek» el, amikor a tények érvei végre meggyőzték. Mások számára nagyobb természetességgel ment végbe a fordulat. Boros bácsiból, az uraság hű emberéből azonnal a termelőszövetkezet híve lett, melynek máig megbecsült tagja. Az ellenséges propagandának is megvolt a gyökerei. Sajtó, rádió, leventeintézmény egy negyed századon át ágált a közös gazdálkodás ellen és hogy nem minden siker nélkül, azt bizonyítja, hogy önmaguk és mások megnyugtatására az alapító dombon tizenhatok határozatban rögzítették, miszerint „csajkarendszer és szabad szerelem nem lesz.” Nem is lett, amin ma már zavartalanul lehet mosolyogni, de akkoriban bajos volt. A faluban futótűzként terjedt el dombori „kolhozalapítás” híre és a be-bejáró tagoknak volt mit hallgatniuk, de bókokat ritkárf. — Az állam élősdijei vagytok! — hangzott nem is egyszer. Az akkor is jól gazdáiké dó, máig megbecsült Vida Ferenc bácsi talán még emlékszik a heves vitákra, melyeknek végén Kővári Sándor már az első esztendő után papírról, adatokkal tudta bizonyítani, hogy az új termelőszövetkezet többet adott a köznek egy holdról, mint az egyéni gazda. Nemcsak a köznek. a tagjainak is, hiszen Dombori fennállása óta az első eset volt. hogy a rászoruló ínségesek és nagy- családosok — mint például Kovács Györgyök — sertést, tehenet kaptak szociális segélyként. Ezzel azonban előre futottunk az időben. Mint mondottuk. való igaz. hogy Vaj- kán október 31-én alakult meg a termelőszövetkezet, ózonban alakulhatott volna előbb is. VAJKÄ ma már nem puszta. csak határrész. Akkor Padányi- Gulyás Béla országgyűlési kép- ‘ viselő birtoka volt és legalább akkora, mint az új termelő- szövetkezet. 1949-ben még érvényben volt az „ellenállási érdemek” miatti mentesítés a földosztás egy része alóL Magyarországon bámulatosan megszaporodtak az úri ellenállók, hiszen tagadhatatlanul könnyebb feladat volt az események után ellenállni, mint közben. Ha a birtokuk megmentésére gondoló késői jelentkezők elképzeléseiket korábban tettekre váltják, akkor igazság szerint nemhogy Szálasi-féle hatalomátvétel, hanem az 1944. márciusi német megszállás se következhetett volna be. Az ország- gyűlési képviselő ügyes ember volt és különböző rokoni címeken is tetemes szántó- és erdőterület hasznát élvezte. még 1949 tavaszán • is. Létrehozott ugyan — ő, a földesúr — valamiféle álszö- vetkezetet, de a domboriak példája itt is hatott/ Vajkát sem kerülték el a leltározó földfoglalók. Kővári Sándor emlékeiből: — Kedvesen, udvariasait fogadott bennünket. Pálinkával kínált, ebédhez bort hozatott és amit akkor ettem először, rántott bárányfarkat készíttetett. Semmilyen akadályt nem gördített a leltározás elé. A művelt, okos földbirtokos könyvtárában ott voltak a marxista klasszikusok művei is. — De amíg mi ebédeltünk, ő telefonon felhívta Budapestet, Rákosi Mátyást. Alighanem azt mondhatta, hogy mi erőszakoskodunk. maguk a vajkaiak se akarják a szövetkezetei. Setíki nem gondolt arra, legkevésbé Padányi-Gulyás, hogy épp ettől a fórumtól várja az úri birtokok védelmét. De az akkori pártpolitikai viszonyok között az önkéntesség elvének megsértésével jól lehetett revolverezni. A dombori „Szabadság” elnökét már másnap hívatták Faddra. — Maga Dögéi elvtárs volt lenn és számon kérte, hogy mit akarunk? Erőszakoskodni? ... Keményein vitatkoztunk. Csak sajnálni lehet, hogy akkoriban! még országszerte ritka szerkezet volt a magnetofon és erről a vitáról nem maradt fenn hangszalag. Az országos politika ismerőjének érveit csak sejteni lehet, a %L Akkor véres megtorlás terve érlelődött Crozza Black sötét agyában. Fiatalkorában bérgyilkosaival Detroitbaií többször lőtt sztrájkotokra, és mindig megjutalmazták érte. Kiment a texasi farmokra is, és halomra gyilkolta azokat a néger szakszervezeti vezetőket és Puerto Ricó-i napszámosokat, akik béremelést ' és munkaidő-csökkentést követelték. És felbujtói értek is él bizonyos „politikai” ered- ményket. Barátja és cinkostársa, Anastasia fölszámolta a New York-i kikötő becsületes szakszervezeti vezetőit, ő is segített létrehozni a „kikötő frontját”, melyet a gengszterek az úgynevezett gyilkossági s/ndikátussal együttműködve ellenőriztek, részleteket már kiszűrte az e cikk bevezető első részében említett esendő emlékezet. — Kővári elvtárs mivel érvelt? — Solohovval. Azzal, hogy „Vj barázdát szánt az eke!” Ott sem kesztyűs kézzel csinálták! Persze más társadalmi körülmények és politikai feltételek között. — Mi lett az eredmény? — Hárem elvtárssal beültünk egy nagy. fekete autóba és kimentünk Vajkára. Azzal, hogy megszavaztatjuk az ottarti cselédséget, csakugyan akarják-e a szövetkezetei? — Volt, aki ellenük szavazott? — Volt. Padányi-Gulyás Béla október 31-ig haladékot kapott a felszámolásra. Akkor csakugyan megalakult a vajkai „Szabad Föld”. — Padányi-Gulyás uraság szinte csak az üres falakat adta át. Meg a határt... Mindennek az idén huszonöt éve. Miért érdemes visszaemlékezni ? Kővári Sándor, a több ezer hektáros faddi Lenin Termelőszövetkezet személyzeti vezetője így vélekedik: — Talán azért, hogy a maiak, a fiatalok megértsék: a termelőszövetkezetek nem máról holnapra jöttek létre. Mindertt sok vitatkozás, győzkődés, politikai mqnka előzött meg . . . Meglehet, hogy politikai „aprómunka”. de részesei akkor korántsem érezték annak és ezt az érzést négye«? évszázad távolából is osztani lehet. Az uraságok meghaltak, elköltöztek, eltűntek. Egyről tudunk közülük, aki a fajszi termelőszövetkezet volt főmezőgazdászaként élvezi megérdemelt nyugdíját. Amint mondottuk, Vajka már nem létezik, határrész csupán. Domboriban, a Fehér urak valamikori házában, ugyaríott, ahol az első faddi termelőszövetkezet irodája volt, ma a Lenin Tsz üzemegységének központja van. Néhány kilométerrel alább pedig a KISZ- tábor és hétvégi házak százai a Holt-Duna oartján. Ordas Iván Crozza Black tervei rfem maradtak sokáig sötét agya mélyén. Az antibolsevista front rendszeres kapcsolatban állt a jobboldali és a konzervatív pártokkal. És Crozza Black értésére adta ezeknek a pártvezéreknek, hogy véres akciókra készül, merényletekre, terrortámadásokra, vérfürdőkre. Nem minden pártvezér beszélte le; volt, aki várakozó álláspontra helyezkedett, mások bátorították. Crozza nagyon ravasz volt, összegyűjtötte a kompromittáló bizonyítékokat. Hatalma egyre nőtt, a kompromittáltak soha többé nem menekültek zsarolásai elől. Néhány összejövetel után, amelyeken Giuliano is részt vett (ott voltak a maffiave- zéralj. ott volt ügyvéd barátja, Geloso C., az öreg hétAz Őszét ASZSZK Ordzso- nikidze városában különleges művészeti szakiskola működik. A város több mint háromszáz általános iskolása igyekszik tanítás után a művészeti foglalkozásokra. A szobrászati, művészettörténeti, festészeti, zenei és iparművészeti órákon az esztétika alapjaival ismerkednek meg a tanulók. A művészeti iskolát tíz-tizenöt éves gyerekek látogatják. Minél nagyobbak a gyerekek, annál sokoldalúbb a pedagógus munkája. A tizenkét-tizen- három évesek érdeklődési köre bővül, megfigyelőképességük is árnyaltabb. Kísérleteket próbás gengszter, meg pár politikai személyiség), elfogadtak egy általános tervet Giuliano lett a front fegyveres erőinek parancsnoka, a titokzatos személyiségtől, a mindig láthatatlantól kapja 'majd a parancsokat, ha itt a cselekvés pillanata. Minden az 1947. április 24-i csütörtök és a rákövetkező, a május elsejei csütörtök közt zajlott le. Április 24-én, este nagy ünnepség volt Salvatore GiuManóéknál. Ma- riannina tartotta esküvőjét Pasquale Sciortinóval. Crozza Black értésükre adta, hogy nyugodtan részt vehetnek a banditák a szertartáson meg a vacsorán. És csakugyan, semmi se történt. A Giulia- no-banda teljes létszámban ünnepelte a vezér húgának lakodalmát: zene is volt, lányok is a tánchoz. A mon- realei püspök engedélyezte, hogy a bandavezér otthonában tartsák a ceremóniát. A szertartást Di Bella tisztelendő úr, a monteleprei káplán végezte. Azon az éjszakán alakította meg Giuliano és barátja, Géloso C. a monteleprei malom és tésztagyár igazgató tanácsát Három nappal később Crozza Black elrendelte a május elsejei akciót. — 1947. április 27-ért — vallotta később Genovese tesznek a látottak elemzésérej sőt saját munkájuk kritikai értékelésére is. A nevelőnek fontos, irányító szerepe is van. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy juthatnak el egy tárgy tisztán külső jegyeinek ábrázolásától a tárgy belső, tartalmi megragadásához. Az esztétikai értékekkel való találkozás gazdagabbá, érthetőbbé és érdekesebbé teszi a gyermek számára a környező világot. Azok, akik különleges tehetséget árulnak el a festészet iránt, középiskolai tanulmányaik elvégzése után művészeti szakközépiskolában tanulhatnak tovább. Giovanni, monteleprei bérlő Mauro vizsgálóbírónak Pa- lermóban — Giuliano velem volt Saracinóban, a Pianelli fivérek is ott voltak, meg Salvatore Ferren más néven Fra Diavolo. Délután három körül megérkezett Giuliano sógora, Pasquale Sciortino, levelet hozott a bandavezérnek. Félrevonultak, úgy olvasták el együtt. Aztár£ Giuliano gyufával elégette, majd odajött hozzánk, és azt mondta: „Fiúk, ütött a szabadság órája!” Az események ezután már egy tragikus film ritmusában peregtek. Az 1947. május elsejére virradó éjszaka. Cippiben, Montelepre köze^ lében két testes ember, egy harmincöt körüli meg egy sokkal idősebb beszélget halkan. Egyikük a monteleprei maffiavezér, a másik Gnazio bátyám Monrealéből — nagy tekintélyű maffiás ő is. Testőreik a közelben cirkálnak. — Aspano Pisciotta azt mondja, hogy a levél hamis volt — dünnyögi a monteleprei maffiás. — És Giuliano mit mond? — Azt, hogy ha a többi város lőni fog, akkor ő is. Santo bátyám megígért? neki, hogy általános amnesztiát rendelnek ,eh. Elmagyarázta neki, ahogyan Crozza Black mondta. (Folytatjuk) A művészeti iskola tanulóinak alkotásai. Fent: „Pásztor nyájjal” — a tizenegy éves Szása Jeremin munkája. Lent: ,ßeía’J — a hatéves Ira Akopova alkotása. ^ ' i •’ (Fotó: APN—KS) 11" ...................... ..................................* F ELICE CHILANTI:
