Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-09 / 57. szám

T F í 1 Szuez Mialatt Eden vezetésével az angol és MoUet kormányelnök meg Pineau külügyminiszter vezetésével a francia diplomá­cia tárgyalást színlelt — titok­ban előkészítették a Szuez el­leni fegyveres támadás „for­gatókönyvét”. Nasszer eredeti számításaival ellentétben az angol és francia diplomácia úgy döntött, hogy belesodorja Izraelt az agresszióba. Áz egyiptomi elnök ugyanis ak­ként vélekedett, hogy Edenék óvakodni fognak Izrael bevo­násától, mert ez az egész arab világ ellenkezését váltaná ki. Sőt: úgy határoztak, hogy ép­pen a kiprovokált egyiptomi— 'izraeli fegyveres összecsapást használják majd fel a Szuezi- c.sa torna visszaszerzésére. A támadás „forgatókönyvé­nek” lényege az volt, hogy Iz­rael a Sinai-félszigeten keresz­tül megtámadja Egyiptomot Anglia és Franciaország pe­dig úgy fog viselkedni, mint­ha a támadásról előzetesen nem lett volna tudomása. Ul­timátumot fog intézni mind­két félhez (tehát szövetségesé­hez. Izraelhez is!) és ebbert k°* zölni fogja, hogy a „béke meg­védése és a harcoló felek szét­választása” céljából újra meg­szállja a Szuezi - csatorna öve­zetét. Amikor Nasszer elnöknek át­adták az izraeli támadásról szóló írásos üzenetet — volta­képpen ennek a „forgató- könyvnek” az első jelenetét játszották le az izraeli oszta­gok. Másnap, október 30-án meg­jelentek a színpadon a máso­dik jelenet szereplői is. Az an­gol és francia kormány tizen­két órás ultimátumot küldött Izraelnek és Egyiptomnak. Az ultimátum-komédia azt köve­telte, hogy „mindkét fél” tíz mérföldnyire vonja Vissza had­erejét a csatornától. Ha ezt nem teszik meg, Anglia és Franciaország megkezdi a Szuezi-csatonaövezet megszál­lását. Ezf az angol—francia „forga­tókönyvet” olyannyira átlátszó­nak és nevetségesnek tartották, hogy a Biztonsági Tanács ülé­sén az Egyesült Államok volt az, amely támadónak nyilvání­totta Izraelt és követelte. h-”y csapatai vonuljanak ki Egyip­tom területéről! Ez persze nem a Nasszer iránti rokon- szenvből történt — hanem azért, mert Dulles így akarta megnyerni az arab világ ro­a legendás vízi út Csatorna-háború MEZŐGÉP Központi egysége Szekszórd, lyűsi út Győr- 1 Kese­felvesz admin isii, munkakörbe dolgozót. (236) Az ORION Í állalat gyáregysége amási FELVÉTELRE KERES GÉPIPARI TECHNIKUSOKAT és 18 éven felüli nőkét BETANÍTOTT MUNKÁRA. Jelentkezni lehet a gyár­egység személyzeti osztá­lyán. T.: 36. (228) konsaenvét és abban remény­kedett. hogy Washington egy csapásra átveheti a korhadó angol ég francia gyarmatosítás akkoriban még igen jelentős pozícióit a Kőael-Keleten! Anglia és Franciaország megvétózta est a javaslatot — s ugyanakkor a Ciprusról, Máltáról és más tántaszpon- tokról felszálló repülőgépéit nagyszabású légitámadásokat intéztek a csatorna menti váro­sok dien. Sőt: Kairót is bam­batámadás érte. Mialatt Egyiptomra zuhog­tak' a bombák és a Földközi- tengeren Pert Said felé haladt az inváziója hajóhad, a Bizton­sági Tanács tehetetlensége miatt november 2-éra össze­hívták az ENSZ közgyűlését. Érdemes meghallgatni erről Edén angol külügyminiszter emlékiratait: „Nem a Szovjet­unió, sem valamelyik arab ál­lam, hanem az Egyessült Ál­lamok kormánya fordult fed­elesebben szembe Izraellel, Nagy-Britanniával és Francia- országgal. Határozati javaslata elítélté az angol—francia in­tervenciót és a fegyveres har­cot" Ezzd párhuzamosan be­nyújtotta^ egy szovjet javas­latot is, amely haladéktalan tűzszünetet és a támadó csa­patok visszavonulását követel­te. Az ENSZ-közgyűlés a szov­jet indítványt hatalmas több- ' seggel elfogadta. Az angol és francia diplo­mácia ekkor már nem vet­hette le az álarcot, amelyet magára öltött és továbbra is úgy viselkedett, mintha „izrae­li-egyiptomi háborúról” ten­ne szó, az angoloknak é& fran­ciáknak pádig nincs hőbb vá­gyuk. mint hogy a harcoló fe­lek közé vessék magukat és „megmentsék a békét”. Ennek a visszataszító komé­diának a következő felvonása ilymódon az volt, hogy az ENSZ közgyűlési határozata után. november 5-én hajnal­ban lökhajtásos vadászgépek és bombázó rajok fedezete alatt angoi és francia ejtőernyősö­ket dobtak le a Szuezi-csator­na északi bejáratánál, Port Said ban és környékén. Ejtő­ernyősig ereszkedtek le a má­sik két kulasvárcs, Izmaiba és Szuez körzetében is. Ugyan­ennyi: a drámai napnak a dél­utánján Buignnyin szovjet mi­niszterelnök személyes üzene­tet intézett Eisenhower ame­rikai elnökhöz és közös ame­rikai—szovjet fegyver** fellé­A Símontornyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet FELVESZ ELEKTROMŰSZERÉSZT, VILLANYSZERELŐKET, az erőátviteli berendezé­seket gyártó üzemébe. Jelentkezés a személyzeti és munkaügyi osztályon. Fizetés megegyezés sze­rint (56) pést indítványozott az agresz- szió megállítására. Eisenhower az ajánlatot elutasította, s csak annyit tett, hogy megismétel­te: Amerika elítéli a támadást és ragaszkodik az agresseorok csapatainak visszavonásához. Ez a kétértelmű magatartás ja lezte, hogy Washington leg főbb célja nem a támadás ál dozaIának megvédése — ha nem új pozíciók szerzése a Kö zel-Keleten. Eisenhower válasza után no vember 5-én éjszaka a szovjet kormány jegyzéket küldött az angol és francia miniszter­elnökhöz. amely sorsdöntőnek bizonyult: „El vagyunk szán­va arra — a többi ENSZ-tag- állammaj együtt —, hogy a támadást erőszakkal letörjük és az egyiptomi háborúnak véget vetünk... Képzelje el az angol kormány, milyen helyzetben lenne, ha Angliát támadná meg egy hatalmasabb nemzet és pedig nem hajók­kal, repülőgépekkel, hanem ra­kétákkal. Ha Nagy-Brltannia élteti rakétákat használnának — azt Ün barbár cselekvési módszernek nevezné. De mi a különbség az ilyen támadás, s az Anglia ás Franciaország által a készületien Egyiptom dien intézett támadás között?” A szovjet jegyzék után Lon­donban és Párizsban valóságos pánik tört ki. Eden többórás telefonbeszélgetést folytatott Moldet francia miniszterelnök­kel. Hatodikén hajnalban sür­gősen összehívták az angol rrá- ntázterianácsot. Néhány órával utóbb Edén az álmatlanságtól tántorogva, reszkető hangon bejelentette: az angol csapa­tok parancsot kaptak: novem­ber 7-én, 6 opake*- szüntessék be a harcot. A szuezi háború ezzel vol­taképpen eldőlt — de az angol és részben a francia ejtőer­nyős csapatok még körülbelül egy hétig vad pusztítást vé­geztek a csatomaövezetben és Port Said városát jóformán földig rombolták. A megvert agresszornak ez az utolsó düh- rohama a helyzet lényegén már nem tudott változtatni: a Szuezi-csatorna Egyiptom ke­zén maradt, és ettől kezdve a páratlan gyorsasággal rend­be hozott vízi út egyiptomi irá­nyítás alatt főbb mint tíz esz­tendőn keresztül maradéktala­nul teljesítette feladatát! 1986-ban a világ tengeri forgalmának 14 százaléka ha­ladt keresztül a csatornán. A hajók 242 millió tonna árut szállították. Ez több mint két­szer annyi volt, mint az álla­mosítás előtti csúcs. Bebizo­nyosodott. hogy Egyiptom ké­pes szakszerűen rendben tar­tani és irányítani a csatorna forgalmát. A csatorna e virágzásának az 1967-as izraeli támadás ve­tett véget. A Sinai-félszigetet lerohanó izraeli egységek el­foglalták a csatorna keleti partját. Ezzel megbénult az egy évvei korábban még világ­kereskedelmi funkcióját hibát­lanul ellátott vízi út. Csaknem hót esztendős tetszhalál követ­kezett. Á Szuezi-csatorna viha­ros történetében ez volt a leg­hosszabb időszak, amikor a Vizi út nem működött. A hétesztendős álomból most ébredő csatorna gyökeresen megváltozott világgazdasági helyzetben — ez előzetes ter­vek szerint július elején 1— kezdi meg újra működését. A csatorna eddigi törtenétét a nagy és drámai összecsapások jellemezték, amelyekben a vi­lággazdasági tényezők csak másodlagos szerepet játszottak. Ha a világnak szerencséje van — az újjáéledő csatorna gond­jai elsősorban gazdasági jelle­gűek lösznek. Igaz. ezek nem kts gondok. Tr-napló Lövik Károly emléke Vannak írók, akiket újra meg- újra fel kell fedezni, de minden felfedezés mintha újabb ürügy vólna a feledés­re. A legnagyobb adósságunk talán a századforduló kátpró- zatrójáYal szemben van, Gotzs- du Elekkel és- Lövik Károly- lyal. Tiszta realizmusuk a széthulló nemesi Magyarország hiteles ábrázolójává avatta őket, s mindketten előlegez- / nek valamit a század legna­gyobb regényírójából, Móricz Zsigmondiból. Móricz ugyan közelebb érezte magához Tol­nai Lajost, meg is próbálta föltámasztani. pedig úgy tű­nik, Tolnai szertelenségei, s gyakori umalmasséga helyett Gozsd-u és Lövik friss látása, erős kritikai érzéke, biztos szerkesztése áll igazán közel Móricához. A felfedezésből születése századik évfordulójára a tv jóvoltából most kilépett Lö­vik Károly. Negyvenkét éves korában halt meg, s ez a rövid élet is elég volt a ma- r ad a ndésághoz. Igaz. a való­di remekmű tulajdonképpen elmaradt, ment képességeiből sokkal többre is futotta vol­na, de ennek á majdnem- klasszikusnak életműve így is, befejceetlenségében is fon­tos állomás a magyar szép­próza történetében, jóllehet a feledés olyan mélyen el­takarta, hogy Szarb Antal például meg sem említi iro­dalomtörténetében. Pedig A kertelő agár, az Egy barátsá­gos ház története, a Nyíri cseni ma sem veszített je­lentőségéből, s ezt sejtette a Feje fölött holló című tv- filrp is. Lövik vérbeli kritikai realista, aki konok követke­zetességgel vizsgálja a való­ságot, s fogalmazza meg lát­leletét a «korral. Nem tartozik a kísérletező írók sarába, nem a stílus öncélúsága a fontos számára, mint a ma már sok szempontból alig olvasható Szomorynak, hanem a vilá­gosság. az elbeszélés egyértel­műsége, a szerkezet áttekint­hető tisztasága. Ez legfőbb ereje, s ez jeleníti snaradan­dóságát is. Hősei a régi Magyarország úri emberei, akiket mindig'be­lülről ábrázol, nem jelzőkkel, hanem a jellemek pontos raj­zával, s ezzel éri el azt. hog; nem ő mond ítéletet hősei­ről. hanem azok jelleme, éle­te hordja magában az ítéle­tet. A Feje fölött holló című tv játék, amit Lövik írásaiból Dömölky János írt és rende zett tulajdonképpen csak sej­teti ezt a komor, maga fölöL ítélkező világot. Lövik legfőbb erénye, a világosság kerül veszélybe, az egymásba folyó, egymásra nem felelő kép&o rak gyakran zavarba hozták a nézőt, szereplők bukkantak fö és merültek él, gyakran bi­zony indokolatlanul. S nem volt elég motivált Garas Peti útonálló vállalkozása, pedú, épp itt rejlik Lövik igazi mór. danivalója. így aztán a Feje fölött holló nem jelenthetek ’ egyértelmű sikert, s úgy vé1- jük — sajnos — aligha ér: el azít a célját, hogy kedvei csináljon Lövik olvasásához., akivel pedig a tv-nézók leg­többjének valószínűleg ezután kellene megismerkednie. Du- kó Zsolt zenéje is túlságosan elvont volt. csalt: aláhúzta a rendezés sej telmességét. pedig itt mindenképp világos vonal vezetésű, egyértelmű raaliz musról van szó, amiből hiány­zanak a szimbólumok, meri: ' a valóság és csak a valósa S érdekelte Lovikot. Aki előveszi Lövik valame­lyik novelláskönyvét, ezt a könyörtelen realistát ismeri meg, akt mindemképp érde­mes arra. hogy olvassuk és újraolvaseuk. A darab előtt Illés Endre mondott rövid bevezetőt, ér­tékének megfelelően méltatva a méltatlanul feledett Lövik Károlyt. Cl. L. Filmjegyxet SUTJESKA Mi sem érthetőbb annál, hogy a németekkel szemben vívott hősi harc évtizedek óta témát ad a jugoszláv filme­teknek. A „Neretvai csata” révén a magyar nézőik is nagy filméiményhez jutottak már, egyúttal gyarapodtak történelmi ismereteik. Sajná­latos tény. hogy a szomszéd népek történetéről lényegesen kevesebbet tudunk a kelleté­nél. A „Sutjeska” név Jugo­szláviában bizonyára sokat mond. mináluihk idáig édes­keveset, pedig a partizánhá­ború egyik legnagyobb, sors­döntő csatáját vívták itt Er­ről szól a Stipe Delíc ren­dezte jugoszláv film, mely­hez parádés szereplőgárdát mozgósították (Richard Bur­ton. íréné Papas) és melynek írói között nem kisebb sze­mélyek szerepelnék, mint Szergej Bondarcsuk és Orsón Welles. A zeneszerző: Mikisz TeodarakisZ. A „Sutje&ká”- nak egyetlen főszereplője van, a jugoszláv nép. melyet név­telen partizán harcosok tes­tesítenek meg. A filmalkotás mindaddig le-, nyűgöző, amíg az ő szenvedé­seiket. áldozatvállalásukat mu­tatja be a sziklák és erdők rengetegében, a vadregényes Völgyekben. Richard Burton szerepeltetése azonban, aki Titót igyekszik megjeleníteni, érzésünk szerint hiba volt. A mindig elegáns, felsőbbrendű lényként egyszemélyi döntése­ket hozó főparancsnok kielé­gítheti ugyan egy amerikai el­képzeléseit. de édeskeveset mutat be a kollektív dönté­sekből és nem érzékelteti azt, hogy a partizánháború mo­torja — egyetlen ember min­den elismerésre érdemes és senki által nem vitatott ké­pességei mellett — elsősorban a párt volt. Nem sikerült az ellenség ábrázolása sem. A németek nem voltait marlo- nett-figi|rák, a valóban német Günther Miessing által alakí­tott Litters tábornok pedig annyira poroszabb akar lenni a porosznál, hogy végül egyáltalán nem lesz semmi­lyen sem. A Neretvai csatá­ban — óhatatlanul kínálkozik az összehasonlítás — ezt a hi­bát sikerült elkerülni. A •.Sutjeska” operatőri munkája (Tomislav Pintér) kitűnő; tö­megjelenetei kiválóak. „Nagy” jelzővel azonban nem lehet il­letni a pulai és moszkvai fesztiválon díjat nyert fil­met. Jó művészi munka, mely hat a közönségre és ez sem kevés. (Ordas) ■1 —e 1974, március P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom