Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-09 / 57. szám
I Így lelt a nőnap (Folytatás az 1. oldalról) jellemzője volt a tegnapi napnak, hogy nagyon sok helyen épp a legfiatalabbak, óvodások, iskolások keresték fel az ünnepi alkalomból munkahelyükön' a nőket. A szekszárdi bőrdíszműben például az új lakótelepi óvoda kis lakói. A túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzem tetemes anyagi áldozatot vállalt a gyermekintézmény létrehozásában. Kedves találkozóra került sor a bátaszéki 2. számú napközi otthonos óvodában is. ahová a Patyolat Vállalat Petőfi szocialista ^brigádjának tagjai, az óvoda pa tronál ói látogattak el. Szabó Lászlóné óvónő a brigád helyettes vezetője, Ambrus Erzsiké személyében valamikori óvodását láthatta viszont. Több helyen, ígv a már említett bőrdíszműben, de a mérőműszergyárban is, a nőnapi ünnepséget összekötötték a múlt évi nyereségrészesedés kiosztásával, ami a mérőműszerben közel egyhavi fizetésnek felelt meg. Ugyanitt kitüntetések átadására is sor került. Ismert módon magas a nők aránya az egészségügy területén. A megyei kórházban „formabontó módon”, vásárláísi utalvánnyal kedveskedtek , a nődolgozóknak. A változatos ötleteket, a megbecsülés módozatait még hosszan .sorolhatnánk és ha mindenhonnan rövid tudósítással számolnánk' be a tegnap eseményeiről, megtölthetnénk híranyaggal az egész lapot. Fotóriporterünk a TOLNAKER mözsi hűtőházába látogatott el a „Március 8.”- szocialista brigádhoz, ahol ' a nőnapi ’ ünnepséget névadóval kombinálták. Hiba .lenne természetesen egyetlen nap megemlékezésére szőrita- . ni a nőnap jelentőségét. A nőpolitikái párthatározat nem "„kampányfeladatot” jelöl * kj, .hanem hosszú időre szóló, az egész közgondolkodásra kiiható iránymutatással . szolgál. Ennek jegyében zajlottak le .a nemzetközi nőnap ünnepségei a megyében. Etiópiában pénteken is folytatódott az általános sztrájk Etiópiában pénteken is folytatódott az ország 120 000 munkására és alkalmazottjára kiterjedő általános sztrájk. A szakszervezettek 16 pontos ma- nifesztumában a bérek emelését és a munkaügyi törvénykezés megreformálását követelik. Ellentmondó jelentések érkeztek a sztrájk méreteiről és a kibontakozás távlatairól. Egyes értesülések szerint nem kezdődött meg a kormány és a szakszervezetek tárgyalása, mert a dolgozók képviselői meg akarják várni, hogy a kormány nyilvánosan ismertesse elképzeléseit a szakszervezeti követelésekkel kapcsolatban. Más jelentések úgy tudják, hogy az egész csütörtöki nap tanácskozásokkal telt el, s ezeken a kormány megbízottai különféle engedményeket ajánlottak fel, de a szakszervezetek képviselői „meg nem felelőkként” visszautasították azokat. Hivatalos körök szerint az engedmények lényege abban van, hogy élvben elismerik a 16 pontos manifesztumban szereplő több követelés jogosultságát, és azt ígérték, hogy 3—6 nap múlva hozzákezdenek a bajok orvoslásához. Az általános sztrájk következtében — az AP szerint — teljesein leállt a munka a vörös-tengeri Massawá kikötőjében. Nem jelentek meg az újságok, zárva maradtak a kormányhivatalok, B bankok, nem járnak a vonatok, kihaltak a gyárak, s megbénult, a légi közlekedés is. Ugyanakkor az UPI azt közölte, hogy Addisz Abebában és az ország másik legnagyobb városában, Asmarábam nem volt teljes a munkabeszüntetés: több üzlet nyitva tartott, a benzinkutak is működtek. Az SPD-ben bűnbakot keresnek Kormányátalakítás várható ? Várhatóan messzemenő következményei lesznek a nyugatnémet szociáldemokraták hamburgi választási kudarcának. A két koalíciós párt vezető testületéi tanácskozásra ültek össze, hogy megvitassák a választás nyomán előállt helyzetet A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége pénteken délben ült össze Willy Brandt kancellár elnökletével. Mint várható volt, most mindenki bűnbakot keres. A jobbodat szociáldemokraták támadásának célpontja az SPD ifjúsági szérvezete (JUSOK) és a pártvezetőség el is határozta, hogy megvitatja az ifjú szocialisták problémáját iß. Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójának elnöke egy sajtónyilatkozatban óva intett attól, hogy a párt „feleméssze magát” a vitában és ahelyett a vereség okainak átfogó feltárását sürgette. A bűnbakkeresés nyomán fellángolt a pártban a hatalmi harc is, és ez olyan találgatásokat váltott ki, hogy Brandt kancellár még a tavasz folyamán a tervezettnél nagyobb arányú átalakítást hajt végre kormányában. Helmut Schmidt pénzügy- miniszter, az SPD alelnöke televíziós nyilatkozatában kijelentette, szívesen venné, ha rendszeres időközökben — a törvényhozási időszakok dele- lőjén — átalakítanák a szövetségi kormányt. A hivatalos megnyilatkozásokkal párhuzamosan BonnIndia Kormányellenes megmozdulások A TASZSZ tudósítója beszámol arról, hogy az indiai reakció, amely az ország több államában a közelmúltban vereséget szenvedett a választásokon, ismét aktivizálódott. A Gujarat és a Maharashtra államokból érkező aggasztó jelentések tanúsít>- júk, hogy a jobboldali erők meg akarják torolni a széles néptömegek óhajaival ellentétes, népellenes politikájuk komoly kudarcát. A reakció a soviniszta beállítottságú rétegekre és az objektív gazdasági nehézségekre számítva, megpróbálja meghiúsítani a központi kormánynak a Gújarat államban kialakult helyzet normalizálására irányuló erőfeszítéseit. A réakciós erők éppen ezt az államot akarják saját felforgató akcióik támaszpontjává tenni. A sajtó közléseiből kiviláglik, hogy Gujarat államban nem szűntek meg a kormányellenes megmozdulások. Az indiai reakció nyílt nyomására a törvényhozó gyűlés több mint ötverf tagja — főképpen a „kongreszszusi szervezet” elnevezésű jobboldali párt képviselői — lemondott. Gujarat államban csaknem mindennap sok az összetűzés a rendőrség és az úgynevezett „általános sztrájk” résztvevői között. Az összetűzésekbe a reakció bevonta az egyetemisták egy részét, a feketepiac üzéreit és a korrupt spekulánsokat. A legutóbbi jelentések szerint Gujarat állam öt városában kijárási tilalom van. A reakciós erők aktivizálódására tekintettel Indira Gandhi miniszterelnök, Venkata Giri köztársasági elnök, Sankar Dajal Sarma, az Indiai Nemzeti Kongresszus- párt elnöke és az ország más tekintélyes állami és politikai vezetői sürgető felhívással fordultak a lakossághoz, hogy szilárdítsák meg a nemzeti egységet, azokat az eredményeket, amelyeket a haladó erők a közelmúltban megtartott választásokon elértek, határozottan hajtsák végre a haladó, demokratikus társadalmi reformokat. ban nagy keletjük van a meg nem erősített híreszteléseknek is. Az SPD-ben hangulatot szítanak Herbert Wehner parlamenti frakcióelnök ellen ée leváltását sürgetik. Wehnernek elsősorban azt írják rovására, hogy tavaly ősszel köntörfalazás nélkül bírálta a nyugatnémet kormány keleti politikájának megtorpanását, és ezt a kancellár állítólag mindmáig nem bocsátotta meg neki. A találgatások szerint Genscher várható külügymi- nisztersége mellett legkevesebb három-négy poszton lenne változás. Schmidt utódaként Apel külügyi államtitkár venné át a pénzügyminisztériumot és leváltanák Lauritzen közlekedésügyi. Jahn igazságügy- valamint Ehmke technológiai minisztert is. Von Wechmar kormányszóvivő péntek déli sajtóértekezletén óvakodott megcáfolni a kormányátalakítási híreket. Csupán annyit jegyzett meg, hogy a kormányátalakítás a május 15-i államelnök-választás után kerül napirendre. BONN A Bundesrat. a nyugatnémet parlament felsőkéi-* pénteken utolsó olvasásban jóváhagyta azt a törvénytervezetet. amelynek értelmében a Német Szövetségi Köztársaság csatlakozik az atomsorom- pó-szerződéshez. Mint jelentettük, a törvénytervezetet ezt megelőzően már jóváhagyta a Bundestag. SANTIAGO Az ENSZ emberi jogok bizottsága levélben tiltakozott a chilei katonai juntánál amiatt, hogy az országban megsértik az alapvető emberi jogokat, éS felszólította a rezsim vezetőit: vessenek véget a terrornak és az erőszaknak. Pinochet tábornok, a katonai junta feje a La Tercera című lapnak adott nyilatkozatában „sértőnek” nevezte a levelet, S kijelentette, hogy nem haj-: iandó válaszolni rá. 'Á küszöbönálló szovjet— francia csúcstalálkozó, amelyet valószínűleg a Kaukázus egyik fürdőhelyén tartanak meg, méltán kelt érdeklődést világszerte; újabb állomása lesz ugyanis annak a folyamatnak, amely egyfelől a két ország kapcsolatait, másfelől az európai enyhülési irányzatokat erősíti. Az SZKP főtitkára és a francia államfő az elmúlt években rendszeressé vált találkozókon nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecserét, hanem a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről is — és általában egyetértett a kapcsolatfejlesztés szükséges voltában, a nemzetközi problémák megítélésében. Ez a hasonlóság, ez az egyetértés tette lehetővé azután, hogy a közös közlemények különösen fontosnak és gyümölcsözőnek minősítsék Moszkva és Párizs együttműködését. Néhány nappal ezelőtt, amikor Gromiko szovjet külügyminiszter Párizsban megbeszélést folytatott a francia vezetőkkel és nyilván elő is készítette Pompidou elnök esedékes látogatásának programját, a Pravda leszögezte: a Szovjetunió az SZKP békeprogramjának elveiből indul ki, s úgy Szovjet—francia csúcstalálkozó véli, hogy a szovjet—francia enyhülési és együttműködési politika a nemzetközi élet tartós, állandó tényezője. Ez a megállapítás nem volt véletlen; lényegében megerősítette azt, amit a két államférfi korábbi találkozóin, 1971-ben Párizsban és 1973-ban Rambouil- let-ban az együttműködésről szóló elvi nyilatkozatokban leszögeztek. A csúcstalálkozó tehát fontos hagyományt folytat és a jelek szerint ismét rávilágít niajd az összehangolt lépések jelentőségére. Konkréten: az európai biztonsági értekezlet folytatásának, a csapatcsökkentési tárgyalások előmozdításának útján tovább kell lépni. A Szovjetunió nemrégiben ismét sürgette az európai biztonsági rendszer kiépítését, és a moszkvai sajtó nem titkolta, hogy a Genfben most folyó második szakasz munkájának meggyorsítása, a halogató taktika elvetése lehetővé tenné a befejező, harmadik szakasz megnyitását, a legmagasabb szintű találkozó megszervezését. Ez pedig nyilvánvaló érdeke lenne Európa és a világ népeinek, így Franciaország népének is. A francia kormánynak fontos szerepe van Európában, es ha Párizs is sürgetné az előrehaladást az európai kollektív biztonsági rendszerhez vezető úton, akkor ennek jelentős eredményei lehetnének. Lényegében ezt lehet elmondani a bécsi tárgyalásokkal kapcsolatban is. amelyeken a közép-európai csapatcsökkentés ügyéről folyik eszmecsere. Az európai közvélemény reméli, hogy a mostani szovjet— francia csúcstalálkozón előmozdíthatják a genfi és a bécsi tárgyalásokat is. Elhangzottak az utóbbi időben Párizsban olyan vélemények is, amelyek mintha bizonyos féltékenységet, bizonyos félreértést tükröztek volna a szovjet—amerikai inszcmy alakulása kapcsán, s amelyek szerint el kell kerülni a „kondo- minium” létrejöttét. Ezekre nyíltan válaszolt Gromiko, amikor előkészítette a francia elnök látogatását, „Nincs két politikánk, egyik Franciaországgal az egyik zsebünkben, másik az Egyesült Államokkal a másik zsebünkben — mondta Gromiko. — Politikánk egységet alkot; az, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa meghatározott." A szovjet külügyminiszter hozzáfűzte: „Kapcsolataink az Egyesült Államokkal nem akadályozhatják kapcsolatainkat Franciaországgal, vagy más országokkal.” Ez a világos és félreérthetetlen beszéd csak elősegítheti az őszinte és nyílt eszmecserét, amely a szovjet—francia csúcs- találkozókat eddig is jellemezte. Előre lehet lépni a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében is. Az 1969-ben kitűzött cél — a kereskedelmi csere volumenének megduplázása —. 1974-ben megvalósulhat. Az utóbbi években jelentősen nőtt a kooperáció az autógyártásban, a vegyiparban, az olajfinomításban, a szerszámgép- és hajógyártásban. A kölcsönös előnyök alapján például szovjet földgázt szál- Utanais Franciaországba csövek és a szovjet gázipar számára fontos egyéb berendezések ellenében. Francia felszerelések érkeznek a kámai autóipari kombinátba. A Szovjetunió olyan hatalmas, 65 ezer tonna kapacitású sajtolóberendezést szállít Franciaországba, amelynek nincs párja Nyugat- Európában. Tavaly a két ország áruforgalma 1972-höz ni- szonyítva 25 százalékkal nőtt és elérte a 700 millió rubelt. Mind Moszkvában, mind Párizsban arra mutatnak rá, ami előremutató a szovjet- francia kapcsolatokban, de nem becsülik le a két, különböző rendszerű állam közti nézeteltéréseket sem. Ez a reális, őszinte hang a csúcs- találkozó egyik pozitív előjelének tekinthető. A szovjet sajtó hangsúlyozza: az együttműködés ellenségeinek mesterkedései ellenére 1974-ben, a szovjet—francia diplomáciái kapcsolatok felvétele 50. évfordulójának esztendejében újabb jelentős lépésekre kerülhet sor az immár hagyományos szovjet—francia együttműködés terén. Brezsnyev és Pompidou találkozója ezeket a lépéseket segítheti elő. Rudnyánszky István \
