Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-08 / 56. szám

» * w — Kutyának való idő — dünnyögi az öreg a kucsma alól. míg vasmarkával a villanyélbe kapaszkodik, s dobja a trágyát a puposodó kocsira. — Hagyja abba, ilyen idő­ben nem jó szabadban dol­gozni ... — Nem úgy van aZ! Ha el­kezdtem, csinálom. Ebédre sem megyek haza. hoztam ennivalót. Az eső meg majd eláll, talán ... Berta Vince keménykötésű ember. Nem kezdte ki az idő, pedig rövidesen betölti a hatvanat. Amint nevet. elő- v ill annak hófehér fogai. Meg is jegyzi, a rágással nincsen baj, két foga, ha hiányzik. — A baj akkor van, ha nincs mit rágni. — Mikor kelt ma? — Fél ötkor. Megmosakszik, megreggelizik az ember és megy a dolgára. Hétig lóápo- lás, utána munka. — Hányat fordul egy nap? — Hatot, hetet. Mikor hogy. — Mennyit visz egy fordu­lóval? — Tizenhat—tizenhét má­zsát Számolgatok. Az öreg Ber­ta Vince egy nap legalább 100 mázsányi terhet mozgat meg. De bírja, mert az öblös vil­lák súlya alatt meg sem szusz- szán. Pedig nehéz évek em­lékét hordozza. Küzdelmes évekét. Valamennyi kapcsán a földről jön elő a szó. az embert nyúzó munkáról, meg a lassan feledésbe merülő aratásokról, cséplésekről. Ez már a múlt. Berta bácsi 1953 óta téesztag. A nemrég tar­tott zárszámadási közgyűlésen kiváló dolgozó lett és pénz­jutalmat is kapott. Négy gyer­meke van. A legkisebb éppen nősülni készül. Édesapjától annyi pénzt kap, amennyivel hozzáláthat a családi élet alap­jainak lerakásához. . Szép ajándék. Jó dolguk van a kocsisok­nak? Rossz? — Jó dolgunk van. amikor jó az idő. De mint ez a mos­tani is, lezavarja az embert a hakról. Irigyli valaki? Hat én cserélek vele. Szabó Vendel fogatossal a terményszállító melletti kis műhelyben beszélgetünk. A Csinos meg a Zsivány arrébb Bonyhádi hírcsokor A hónap végét ifjúsági műsorakkal zárta a bonyhádi járási művelődési központ, író—olvasó találkozón ismer, kedtek meg a fiatalok R. Szé­kely Júliával, az Ifjúsági Ma­gazin munkatársával február 28-án. Ugyanezen a napon „Tudd, hogy hol az informá­ció” címmel rendeztek a köz­ségi KISZ-alapszervezeteknek játékos politikai vetélkedőt. A vetélkedő jól szolgálta a poli­tikai kézikönyvek, lexikonok, oktatási segédanyagok fel- használásában való jártassá­got. Az est nyertese a Petőfi Gimnázium lett. Március 1-én ugyancsak if­júsági műsorral kezdtek új hónapot a budapesti Kaláka együttes adott elő megzenésí­tett József Attila-, Radnóti- és Weöres-venseket, gitár- és furulyakisérettel. A népművelői program a továbbiakban az idős látoga­tóknak kedvezett: 6or került az „Idős ember életmódja” címmel rendezett előadássoro­zat utolsó rendezvényére. Dr. Buga László összevont téma­körben tartott igen értékes, közérthető előadást. „Húshagyó kedden” egész napos műsor várta az öregek napközi ott­honának tagjait. Dr. Kovács Zoltán Bopyhád állnak a fedett szín alatt. Ä gondos kocsis vastag pokró­cot terített rájuk. — Ezek hálásak, higgye el. hogy azok. Én tudom csak, hogy másként húznak. ha rendesen tartja őket az em­ber. A ló okos jószág. Volt már olyan a kezem alatt, hogy majd megszólalt. — Mióta kocsis? — Pontosan meg sem tu­dom mondani. Az voltam min­dig. — A fizetés? — Változó. Most ezernyolc­kétezer között. Még ehhez jön a háromszáz forint a lóápolá­sért. Van más bevétel is. Egy fedeztetés 150. egy elle­tés 200. egy este óleválasztás 400 forint. Számolja csak ... Csikónként 750 forint. — Mire vitte az életben? — Sokra. Ahhoz legalábbis, ahogyan én elindultam, sok­ra. Saját házunk van. nem­rég vettük kilencvenötezerért. Most még rengeteg a dolgunk vele. — Szórakozás, művelődés? — Hogy érne rá az em­ber? Ha hazamegyek, mind­járt ott a háztáji munka. Ete­tés, ez. az. Boldog ember Szabó Ven­del, a kölesdj Zsámbék utcá­ban. Vitte valamire. ahogy mondja, s amikor feleségéről, kislányáról, kisfiáról beszél, tűzbe 'jön. — Azért a gyerek mégsem lesz kocsis — mondja vé­gül. o Az asszony házilag lám­pát eszkábált a pöttömnyi kis- csibéknek. Mutatja, és arcán elégedettség látszik. Az em­ber az előbb jött meg, hama­rább, mint szokott, a rossz idő miatt. Schüszler János bent ül a konyhában, a gőzölgő étel előtt. — Jó étvágyat! — Ajaj. van — mondja, s ujjával a pocakjára mutat. — Nagy étvágyam van. De kell az étel Uyen munka mellett. A kocsisnak ennie kell, hogy bírja a dolgát. Van olyan nap, hogy száz mázsát is megmoz­gat az ember. Gáztűzhelyen duruzsol a víz, kívülről, az ablaküvegen esőkígyók futnak. — Mára befejezte? — Be. De itthon annál több a dolog. Jószágot tartunk, disznókat, tehenet. A tejnek jó ára van, megéri eladni. — Mennyi jön a házhoz ha­vonta? — A fizetésem ezerhét-ezer- nyolc, a lányom is hazaad­ja a pénzét. kétezer-kettőt, Meg a tejpénz. azután disz­nókat hizlalunk. Tavaly is teadtunk jó néhányat. Meg itt vannak a nyulak. , Azok is hoznak a konyhára. Havi átlagban összejön mindennel együtt a hat-hétezer forint — Mire adnak ki ebből? Az asszony veszi át a szót, a pénzügyek házi minisztere. — Van részletünk a tévére meg a tehénre. Ez havi 720 forint. Jancsi fiúnk Palánkon tanul, a kollégiuma 200 fo­rint, zsebpénze megint 200, meg ami kiadása van még. Havonta elmegy rá a 600 forint. Azután a lányunk ha­vi négyszázat tesz az ifjúsági takarékba. Meg az öltöztetése. Az is sok ám! — Mennyi megy a konyhá­ra? — Kevés. Hatszáz. vagy eset­leg kicsivel több. Amit lehet, magunk termelünk. Majd el­felejtettem még egy kiadást. A televíziódíjat. meg az új­ság-előfizetéseket. — Mit ölvasnak? — Az Étet és Tudom ány-t, a Népújságot, de jár a Füles is. És persze a könyvek. A lányom mindig úgy jön meg, hogy hoz egy kis olvasnivalót. Nem mondhatom, hogy sai'­ll áljuk ezekre a pénzt. — Szereti a lovakat? Schüszler János hirtelen fel­kapja a tekintetét. — A lovakat? Ezt ne kér­dezze. Ha nem szeretném őket. nem csináltam volna ennyi ideig. Mióta is? 1954 óta vagyok téesztag. jóformán azóta kocsizok. Schüszler János a közel­múltban lezajlott zárszámadás óta gyakran visszagondol az elnök szavaira. „A huszonöt- éves tagsági viszonnyal ren­delkezőket a jövőben arany­gyűrűvel jutalmazzuk.” A fekete hajú kocsisnak csak öt évig kell még várnia az aranygyűrűre. Ä kocsisokról, a munká­jukról, a termelésben betöl­tött szerepükről így beszél Bányai Henrik, a köle6di Egyetértés Tsz elnökhelyette­— Korábban azt gondoltuk tévesen. hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben már nincs szükség lovakra, kocsisokra sem. Elhamarko­dott ítélet volt ez, mert lo­vakra. kocsisokra szükség van még napjainkban is. és tevé­kenységi körüket három fő ágra oszthatjuk. Először: a téesztagok háztáji gazdálkodá­sának segítése; másodszor: a a község lakosságának nyúj­tott fuvarozási, szállítási szol­gáltatások ; harmadszor pedig részvétel a nagyüzemi terme­lésben. Termelőszövetkeze­tünk eléggé szétszórt. Háax>m üzemegységünk van, ezek hosszanti tengelye elérj a ti­zenhárom kilométert. A távol­ság is szükségessé teszi a fo­gatokat, különösképpen az állattenyésztés vonalán. hi­szen jószágainkat 32 épület­ben tartjuk. . . A jövővel kap­csolatban az a véleményem, hogy a lóvontatású igák las­sanként elvesztik a nagyüze­men belüli szerepüket, de jó ideig azért még megtartják fontosságukat a háztáji gaz­daságok segítésében és a la­kosságnak nyújtott szolgálta­tásokban. Termelőszövetkeze­tünknek jelenleg 24 kettes ló­fogata van. Kocsisaink java­része fiatal, talán ketten lép­ték túl közülük az ötvenet. Érdekes adatokat tartalmaz egyébként a statisztikánk. 1967-ben a termelőszövetkezet­ben még 38. 1973-ban csak 24 kettes lóiga volt. Trakto­rokból 1967-ben 27, 1973-ban pedig 31 darab volt. Ezek szinte kivétel nélkül újak, a lovak közül pedig jó néhány elég öreg ... Varga József Visszhang Köszönöm A Népújság hasábjain ke­resztül szeretném megköszön­ni a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat nyolcvan önkéntes vér­adójának segítségnyújtását. En a vállalatnál dolgozom, mint vasesztergályos. Több éves^be- tegségem végére jártak a Pé­csi Orvostudományi Egyetem ortopédiai osztályán. Jobb lá­bam térdizületén műtétet haj­tottak végre. Nálam születé­sem óta véralvadási zavar áll fenn. Ennek legjobb gyógysze­re a friss, azonos csoportú, vérből készült kivonat. Eh­hez a műtéthez keltett 50 liter Vér után nyert hatóanyag (vérkivonaí). A műtéttől a lassan bekövetkező gyógyulá­sig ez a vérkivonat gátolja a vérzést. S itt szeretném meg­köszönni a vállalat dolgozói által tanúsított kollegialitást. Tudtom nélkül jelentkeztek, hogy véradással szeretnének hozzájárulni műtétemhez, s egészségem visszanyeréséhez. Szekfizárdon több mint 30 liter vért leadtak, melyet a pécsi klinikára hoztak. Ez­úton szeretném megköszönni a vállalat vezetőinek, s mind­azoknak, akik a véradás le­bonyolításában, szervezésében részt vettek, segítségüket. Kö­szönettel tartozom a munka­társaknak, kollégáknak, isme­rősöknek, szóval mind a nyolc­van véradónak, hogy vérük adásával hozzájárultak mielőb­bi felgyógyulásomhoz. Orvosaim, családom s ma­gam nevében köszönettel: Gyenes Károly esztergályos Pécs, Orvostudományi Egyetem 400 ágyas klinika ortopédia Bemutató Miért hiányzik Tolna megye ? se: A MÉM Váci utcai bemu­tatótermében járva láttuk, hogy Tolna megye mezőgaz­dasági. élelmiszeripari üzemei­nek termékei hiányoznak a szépen megrendezett állandó kiállítás vitrinjeiből. Pedig az ország „kirakatában” ott ten­ne a helyük a megye mező- gazdasági üzemeiben készült termékeknek is: köztudott, hogy megyénk elsősorban mezőgazdasági jellegű, s ter­mékeink nem is akármilyenek. Jelek, apróságok Kimerevített pillanatképek: hírek, melyeket nem is közöl­tünk. Látszólag semmi jelen­tőségük sincs. „D-ben bált rendeztek, ame­lyen nagyon jól érezték magu­kat fiatalok, középkorúak és idősek.” Itt volt a farsang. Hol. melyik községben nem rendeztek táncmulatságot? És hol nem, érezték magukat jól az emberek? Igaz. Az is, hogy bált rendezni legfeljebb anya­gilag produktív népművelői munka. A d-i bál mégis jel. D-ben az utóbbi években elfordult a közvélemény a művelődési háztól. Ügy tartották az em­berek, hogy akik a „kultúr- ban” vannak, csak henyélnek, hogy nem akarnak igazán semmit a közösségért tenni, hogy csak átmenetnek tervezik d-i létüket. A szakkörök el­néptelenedtek. a klubok leáll­tak és végül tényleg szakadék támadt a falusiak és a műve­lődési ház között. Ilyen körül­mények között állt munkába a kit új népművelő. Lelkes fia­talemberek, szép tervekkel és kellő energiával. A falu bizalmatlansága azon­ban nem könnyen oldódik: a két férfinak kemény erőfeszí­tésébe került, hogy megingas­sák a művelődési házzal szem­beni bizalmatlanságot. Akkor következett a bál. A népmű­velők elhatározták, hogy meg­mutatják, mire képesek. Lesz közönség is: hiszen a bálra el lehet csalogatni mindenkit. El­csalogatni és megnyerni. Az elhatározás magában még nem sok: de megvalósították. Ragyogóan kitakarított, feldí­szített terem, jó zenészek, fia­talok műsora várta a bálozó- kat. Egész éjszalca, műiden bá­li esemány — volt jópár — mögött érezhették, hogy gon­dos készülődés előzte meg. Másnap este, mire kialudták a mulatságot n d-iek, megszü­letett a bizalmuk is. A bál meggyőzte a falut, hogy a fia­talemberek valóban dolgozni jöttek ide, hogy fontosak szá­mukra a d-iek. Egy jól sikerült bál még nem igazi tett: majd amikor „komoly” rendezvényre is fel tudják kelteni az emberek ér­deklődését! De az első lépést már megtették. Másik hír: „A szekszárdi Pa noráma. filmszínház új film­klubjának a vártnál jóval ki­sebb a közönsége.” Két éve még meglehetősen kedvelt volt a filmklub, amely jobbára népszerű régi filmeket játszott. Amikor megnyílt a művész­mozi, hangoztatták: nehogy most abbahagyják a régi film­klub-sorozatok szervezését, mert nem mindenki találja meg a kedvére valót a „mű­vészisorozatokban. Eltelt egy év, megindult a Panoráma moziban a rekla­mált filmklub-sorozat. Régi, si­keres filmekből. A bérletesek a mozi harmadát töltötték meg. Nem mintha már nem szeret­nének a szekszárdiak moziba járni — nem, csak közben megízlelték a választás lehe­tőségének előnyeit. Választhat­nak, hogy hová akarnak men­ni, melyik moziba, milyen filmklubba. Megnőttek az igé­nyek. Mostanában számtalanszor nem lehetett jegyet kapni a művészmozi előadásaira. A népszerű filmek klubja viszont nem telt meg. Van ilyen, lesz még ilyen. (vfé) Van — lenne mivel — di­csekednünk, lenne mit bemu­tatni, lenne mivel felhívni ma­gunkra, eredményeinkre a fi­gyelmet. Tolna megye élelmi­szeriparára büszkék lehetünk, hisz bírják az összehasonlítást nemcsak a hazai, hanem a kül­földi eredetű borokkal, kon- zervekkel, gabonafélékkel, bár­milyen más mezőgazdasági vagy élelmiszeripari cikkel. Furcsállottuk, hogy nem talál­tunk paksi konzervet és bort. Nem találkoztunk dalmandi takarmánykeverékkel, szek­szárdi borral, bogyiszlói pap­rikával, faddi száraztésztával, de sorolhatnánk még, hogy mi mindennek lenne megérde­melt helye a Váci utcában. Az állandó bemutató nem öncélú. Profitál belőle a hazai és a külföldi kereskedelem. A bemutató tulajdonképpen nem más, mint egyfajta hírverés, reklám, amely az ország, s valamennyi megye mezőgaz­daságát. élelmiszeriparát rep­rezentálja. A jó hírverés cél­ja: tudatni a kereskedőkkel, hogy mikor mi és hol kapható. Ebből pedig senki másnak, mint nekünk fogyasztóknak lesz hasznunk. A bemutató- termet végignézve sejteni te­het, hogy az eladatlan — el­adhatatlannak minősített — s időnként kiárusításra kerülő termékeknek az lehet a „nyit­ja”, hogy nem ismerjük elég­gé, hogy hol és mit termelünk. A MÉM bemutatóterme — amely az ország, a főváros szí­vében van — lenne hivatott, bemutatni mindazt, amit a hazai mezőgazdaság és élelmi­szeripar produkál. Ehhez ké­pest az ott látható anyag rend­kívül szegényes, s az az érzés támad az emberben, hogy töb­bet lát Magyarország, s Tolna megye élelmiszer-gazdaságából, ha betér egy jól felszereit élelmiszerboltba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom