Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-30 / 75. szám
„Énekét égben szálló gépek zengik Szergej Iljusin, a repülőgép-tervező Ha valaki közel áll egy IL—62-es uiasszállító géphez, nehezen tudja elképzelni azt az erőt, amely kimozdítja helyéből a 150 tonnás, három emelet magas épületnek megfelelő fémszerkezetet. Három ilyen gép majdnem egy egész vonat utasainak a szállítására képes. A gép most gurul a kifutópályára. Rövid nekifutás, meredek felszállás és a hatalmas tömeg egyszeriben könnyedén, elegánssá és sebessé válik. Az IL—62-es milánói kiállításán a sajtó így írt a gépről: Hihetetlenül rövid nekifutás után az IL—62 elsuhant a felhők felé." Az angol lapok kihangsúlyozták: „Repülés közben az IL—62 stabil, nem mutat hajlandóságot az imbolygásra.” A párizsi légikiállítás látogatói elragadtatott szavakat írtak a vendégkönyvbe a gép megtekintése után. Az IL—62-es gépeket az Aeroflot széles körben alkalmazza mind a belföldi, mirtd pedig a külföldi járatokon. A külföldi járatok Moszkvát összekötik Havannával, New York-kal, Montrealiak Párizzsal, Londonnal, Delhivel, Tokióval és más városokkal. Az 1970-es Lenin-díjasok listáján ott volt a gép alkotóinak neve is. A repülő a híres IL-család tagja, a sorozat elnevezése Szergej Iljusin vezetéknevének első két betűje. Az IL—62-es alig jelent meg az interkontinentális járatokon, amikor a gép alkotói máris változtatásokon dolgoztak: hogyan tehetik a gépet még gazdaságosabbá, kényelmesebbé, biztonságosabbá és gyorsabbá — hogyan növelhetik az óránkénti 900 kilométeres sebességet 1200-ra? Az IL—62-es utaskapacitása 186-ról 200-ra emelkedett. A jelenleg még tervezés alatt álló IL—86-os gépek még több: 350 utast szállítanak majd. A közeljövőben már ilyen légibuszok közlekednek, óránként 1000 kilométeres, vagy még nagyobb sebességgel, 500 emberrel a fedélzetükön. S ez még mindig nem a végső határ. EGY KIS ..TÖRTÉNELEM” ... Az 1947. évi moszkvai légiparádén az utasszállító gépek alakulatát egy 68 üléses IL—18-as gép vezette. Abban az időben az IL—18-as óriásnak tűnt. Bár a gép szériagyártásához már akkor megvoltak a feltételek, mégis, 10 év telt el, amíg a szovjet légiutók leggyakrabban használt gépévé vált. Egyszerűen azért, mert akkoriban nem volt igény ilyen nagy utasszállító gépekre. Röviddel azután, hogy az IL—18-as forgalomba került, Iljusin kijelentette: „Az IL—18-as utasszállítás költsége majdnem annyi, mint egy vonatjegy ára. Most az a feladatunk, hogy a gépet még gazdaságosabbá tegyük.” MAGASABBAN, GYORSABBAN! Bár az IL—62-es műszakilag nem sokban különbözik a TU—144-estől, mégis valamivel magasabban és gyorsabban repül. Hogyan éri ezt el a tervező? Ahhoz, hogy a gép gyorsabban repüljön, erősebb motorokra van szükség. Ez viszont több üzemanyagot igényel, ami növeli a gép súlyát Egy nagyobb súlyú gép felszállásához viszont még erősebb motorokra van szükség. Mi ez, ha nem bűvös kör? Igaz, a gépeket még áramvonalasabbá lehet tenni, vagy, ahogy a szakértők mondják: aerodinamikusabbá. De hogyan ? Iljusin az IL—62-es motorjait a farokrészben helyezi el és a szárnyakat „tisztán” hagyja — teljesen kiszögel- lés nélkül. A motor elhelyezésének ez a módja azonban megváltoztatja a megterhelés elosztását a gép üresen a far felé megdőlhet. Ez komoly problémát jelerft, Iljusin azonban megoldja. Minden modem gépnek három futómű alatti kerékszerkezete van, kettő a szárnyak alatt, egy elől. Iljusin, aki meglepően egyszerűen oldja meg a problémákat, egy negyedik kerékszerkezetet is tervezett — méghozzá hátúira. Repülés közben, éppen úgy, mint a másik hármat, ezt a kerékszerkezetet is behúzzák, s így nem befolyásolja az aerodinamikai körülményeket. Iljusin egyszer hasonló eredetiséggel oldotta mag a „repülő tank”, vagyis az IL—2-es harcigép problémáját is. Mindenki előtt világos volt, hogy minél vastagabb a páncélzat, annál nagyobb a biztonság. De, mialatt a többi tervező a páncélzatot „holt tehernek” tekintette, Iljusin a gép szerkezete részévé tette. így jött létre a páncélos repülőgéptörzs fogalma. A páncélburkolat körülvette a gép minden lényeges részét: a motort, a kabint, az olaj- és üzemanyagrendszert és a motor hűtőberendezését. PÁLYAFUTÁS — ÉLETRAJZ Hogyan kezdődött Iljusin pályafutása? Szegény paraszt fiaként született, aki megélhetés keresése közben bebarangolta egész Oroszországot. A véletlen játéka folytán 16 éves korában Szentpétervárra került (most Leningrad), ahol éppen altkor épült a repülőtér, hogy otthont adjon az ország első légi hete eseményeinek. 1920- ban, amikor Nyikolaj Zsu- kovszkij professzor kezdeményezésére Moszkvában megnyílt a Vörös Légiflotta Intézet, (amelyet később Zsu- kovszklj Légi Akadémiának neveztek el) Iljusint oda küldték tanulni. Már 1923-ban megépítette saját tervezőm vitorlázógépét. Ezt két újabb, követte, beleértve a „Moszkva” vitorlázót, amely számos rekordot állított fel. Miután elvégezte az akadémiát. a Légierők Tudományos és Technikai Bizottságának azt az osztályát kanta meg, amely a tervezendő katonai repülőgépek által támasztott követelményeken dolgozott. Az eredmény? Még a háború előtt a szovjet hadsereg megkapta az IL—4-es nagv hatósugarú bombázó repülőgépet és a legendás IL—2-es bombázót. A náci Németországnak nem volt az IL—2- eshez hasonló gépe. Az IL—2- es megjelenése a fronton a háború első naoiaiban megdöbbentette a németeket. Iljusin a polgári repülés térért az IL—-12-essel debütált, amelyet a Kokkinaki-testvé- rek próbáltak ki. Iljusin kétszer kanta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést; tagja a Szovjet Tudományos Akadémiának, Állami és Lenin-díjas és számos más kitüntetés tulajdonosa. 1969-ben megvonta a Nemzetközi Renülőszövetség arany jelvényét. Ez az ember valóban a repülés történetének korszakalkotó alakja. Azok, akik hosszabb,, dolgoztak Iliuemnal, legfőbb jellemvonásának a szerénységét tartják. Maráról nem szíveden és keveset beszél. Kedvenc mondásat „A tervezőről a legszebb éneket az égben sráVó gépei zengik.” (BUDAPRESS—APN) Székely költő Kisdorogről F" 7' "" Szövetségben a fákkal Tengeráradata a verseknek: alig figyelünk fel egy-kettőre, úgy tűnik a többség egyforma. ugyanaz áz ember írhatta volna, ugyanazokat az életérzéseket dalolva. Tamás Menyhért néhány éve publikált első versére fel kellett figyelni. Anyjával mondatott siratója megrendítő alkotás, s aki sem a vers előtt, sam utána- nem hallott költőjéről, hangulatát nem felejtette el. Tamás Menyhért a bukovinai Hadlkfalván született, harmincnégy éve, tizedik gyermekként. Egyéves korában kezdődik a család —: a bukovinai székelyek — vándorlása, előbb Bácskába kerülnek, onnan pedig Kisdorogra költöznek. Eszmélő éveit itt. Tolna megyében élte át a költő. „Aki költészetem forrásvidékére kíváncsi, .kénytelen’ velem együtt újra bejárni második földönfutásunk úttalan útjait, átélni bekormozott nappalait, küllőkhöz vert álmú éjszakáit — omladékai között már nem jutott hely sem a mesének, sem a mítosznak, csak a szí- jasító szorongásnak, s az őstáj mélységeiből eredő anyanyelv lélekmegtaxtó ösztökéléseinek” — vallja. A bukovinai székelyek költőjének mondja magát, azt írja meg, ami ezeknek a hányatott sorsú embereknek legközelebbi történelméből égő emlékként ma is él. Az elsőkötetes költő versei- hamarosan olvashatjuk: könyve címe Szövetségben a fákkal. Személyes találkozásra pedig április elsején, délután négy órakor kerülhet sor: a. szekszárdi Babits könyvesből-, vendége lesz Tamás MenyhérÜlésezett a MTESZ elnökség« BucSi Elek,., a- MTESZ megyei társelnöke elnökletével ülésezett a MTESZ Tolna megyei szervezetének elnöksége a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregységében. Hangversenysorozat Dombóváron A megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya és a dombóvári városi művelődési központ öt hangversenyből álló. bérleti sorozatot indít. ,A- rendezvénysorozat első hangversenyé április l-én. hétfőn este fél hatkor lesz. melynek érdekessége, hogy a műsoron, két hegedűre írott művek szerepelnek. Az előadók: Árvái Attila, és Balázs István. Bérle. tek a művelődési központban válthatók. » Áz ülés fő témája a május 15, június 15 között megszervezendő műszaki hónap előkészítése volt, amely időszakra a Tolna megyében tevékenykedő 14 tudományos egyesület több mint 30 jelentős rendezvényt szervez, e. sősorban az üzem- és munka szervezésről. Szó esett a tudományos egyesületek és a társadalmi szervek, így a szakszervezetek, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Hazafias Népfront, valamint a KISZ szorosabb együttműködésének szükségességéről, amelynek érdekében társadalmi együttműködési megái lapodásokat kötnek. Az együttműködések tulajdonképpeni főpróbája az ez évi műszaki hónap rendezvénysorozata lesz. Az ülést követően az elnökség tagjai megtekintették a BVK üzemeit és munkáját. FELICE CHILANTI: 12. Ám a főpap nem egyezhetett bele, bár emberileg megértette a fiatal banditát meg a többi szicíliai fiatalt is, akik az alvilág karmaiba kerültek, és szüntelenül a rendőrkopók elől menekülték. • A monrealei maffiásoknak, akik a szeparatisták közé hívták, azt mondta: a hercegeknek meg a főnököknek nyíllá tkozom majd. És feltételét, hogy személyesen akar velük találkozni, Sciortino közvetítésével, elfogadták. Sőt, a főnökök meg á hercegek maguk szorgalmazták a találkozást. A helyet és a feltételeket Gíuliano szabta meg. A Ponte Saganát jelölte meg, egy elhagyott nagybirtokot, nem messze Montelep- rétől. A találkozón két herceg jelent meg, egy autóversenyzőként ismert báró és Nyugat-SzicíKa leggazdagabb földbirtokosa, aki többek közt arról volt híres, hogy mérhetetlen birtokai egy részét ésszerű, modern elvek alapján műveltette. Mind autón jöttek. Gíuliano kikötötte, hogy az urak fegyvereiket hagyják az autóban, és gyalog, fegyvertelenül érkezzenek az általa megjelölt helyre. És ezek a gazdag, kiváló urak így is tettek. Giulianót egyedül, fegyvertelenül találták, egy kövön üldögélt. Mielőtt Morttelepre királya elindult a találkozóra a szeparatisták követeivel, bandájának meghagyta, hogy feltűnően mutatkozzanak majd. És csakugyan, vagy tíz fegyveres járkált fel, s alá a környező magaslatokon: a szeparatisták érkezésekor azonban Gíuliano széles mozdulattal leshelyükre parancsolta vissza őket. A báró azt mondta: — A független szicíliai állambán on hadügyminiszter lesz. Egy gróf pedig: , — Nemesi címet adományozunk önnek. Gíuliano hagyta őket, hadd beszéljenek. Kissé undorodva hallgatott, s végül közölte feltételeit. Azért akar háborút indítani a csendőrök ellen, hogy Szicília amerikai típusú állam legyen. Neki nem fontos, hogy miniszter, vagy herceg legyen. Inkább egv malom és tésztagyár tervét forgatja fejében. Egy papírt mutatott, melyen saját kezű rajza díszelgett: kezdetleges térkép volt, Szicíliát ábrázolta, arrürft egyik oldalon Rómához, a másikon meg az Egyesült Államokhoz van láncolva: egy lázadó géppisztolyával éppen szétzúzza a Rómához kötő láncot. — Ez a szeparatizmus programja, kiáltványa és zászlaja — magyarázta. A hercegek, a grófok meg a bárók nézegették a kezdetleges rajzot, és megígérték, hogy csináltatnak belőle egy plakátot, és kifüggesztik az egész szigeten. Giulianónak azonban más elképzelése volt: fessék a falakra a gerillaakciók után: Így mindenki megtudja majd -a támadások értelmét. Az a vágy égett bznrfe, hogy kitűzzön egy zászlót oda, ahová lesújfott, eszmékkel akarta „igazolni” egész életét. A fegyverek? Volt neki sok, a többit meg majd az ellenségtől (a csendőröktől) veszi el. Pénz viszont kell az emberek fizetésére, jutalmazására az akciók utón. Minden új harcosnak is kell toborzó- pénz meg jutalom a támadások után. Családos fiúk ezek. És kérte, hogy lássák el pénzzel, mint a zsoldosvezéreket. Ezek a nagyurak szórtban sürgősen kijelentették, hogy koldusszegények, és azonnal az eszmékre hivatkoztak, a szicíliai hazafiság- ra. Giulianónak szüksége volt „arra a zászlóra”, nem akarta megszakítani a tárgyalásokat. Később azt mondta erről Gaspare Pisciottónak: — Ha akkor meg akartam volna gazdagodni és titeket is gazdaggá tenni, anrtyi pénzt szerezhettem volna, hogy vehessünk egy repülőgépet, vagy egy hajót, megvesztegessük a tisztviselőket. Kivándorolhattunk volna, és egész életünkben gondtalanul vigadhattunk volna, ha kiadom a parancsot: elfogni mind! O'.t volt Carcaci herceg, La Mottó báró és ott volt Szicília leggazdagabb földbirtokosa, dón Lucio Tasca, Bordortaro hercege; százmilliós váltságdíjakat követelhettem volna, minden család kifizette vol(Folytatjuk.)
