Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

*

vanötödik születésnapja előtt távozott, hogy Bernard Shaw

magyarázza, amit a hetvenötHALHATATLANOK

Halhatatlanok nincsenek. Bármily hűségesen szolgálnak is bennünket szerveink, egyszer csak felmondják a szolgálatot. Kifáradnak, elkopnak, idejük lejár.

Halhatatlanok mégis vannak. Ha szerveik felmondják a szolgálatot, művük tovább szolgál. Fáradhatatlanul, koDhataüanul, az idők végezetéig.

Amikor közülük a legnagyobbak egyikétől, Pablo Pi- cassótól kellett elbúcsúznunk, eszembe jutott a róla készült dokumentumfilm: klottnadrágban állt egy üveglap előtt, s villámgyors kézmozdulatokkal varázsolt képet az üveglapra, ugyanazzal a teremtő erővel és fürgeséggel, amellyel húszéves korában a picassói életművet megalkotni kezdte, mintha még az a képesség is bertne rejlett volna, hovv az utolsó pillanatig elhitesse velünk: ő lesz az első, aki testileg sem hal meg. Kilencvenkét éves volt. s mert új és új alkotásokkal lepte meg a világot, már csakugyan azt hittük, hogy örökké fog élni.

De erről a csodálatos emberről az is eszembe ötlött: vajon nem a hozzá hasonló Nagy öregek korát éljük-e? Vajon a nyolcvanhárom évet élt Goethe, vagy Hugo nem kivételes példái-e a múlt századnak, s nem a korán távozott halhatatlanok jellemezték-e inkább századukat: a Byronok, a Petőfik, a Rim- baud-k? Vajon gondolunk-e arra, hogy a Sziget fái közt sétáló aggastyán, az ösziké- ket író Arany János mindössze hatvanéves volt, vagy hogy az Emberi Színjáték hatalmas művét feltomyozó Balzac. akit szintén aggastyánnak képzelünk, ötvenegy éves korában halt meg? És vajon a mi korunkat nem az jellemzi-e inkább, hogy nagy írója, Thomas Mann, nyolcvanéves koráig alkotott, hogy nagy filozófusa, Lukács György húszéves tudományos tervéről nyilatkozott, hetvenévesen egy interjúban (és e tervet csaknem teljesítette is), hogy Kodály Zoltán a nyolckiléncvennégy évig élt. hogy a század nagy nevettetője, Charlie Chaplin, nyolcvanöt évesen is elrtyűhetetlennek látszik, hogy a rákkutatás egyik vezetője, a nyolcvan- évesen is fáradhatatlan Szent- Györgyi Albert, hogy a hetvenévesként tavaly ünnepelt Illyés Gyula újabb és újabb művekkel lepi meg híveit, vagy hogy a pesti fiatalok egy hetvenkilenc éves Nagy öreg, Déry Tibor új műve kedvéért állnak sorba a Vígszínház pénztára előtt? ,

Az ilyen névsorokban mindig van valami önkényesség. Hiszen felsorakoztathatnánk egy ellennévsort is, a fiatalon meghalt József Attilától Franz Kafkán át Kondor Béláig. De a következtetés mégsem hamis, a tendencia igenis létező: valóban a Nagy öregek korát éljük. S erről akkor győződtem meg végérvényesen, szinte statisztikai bizonyossággal, amikor kézbe vettem a Szép versek című antológia legutóbbi kiadását. Mert ez az antológia olyan pillanatot rögzít, amilyen még soha elő nem fordult a magyar irodalom történetében: a mai magyar költészetet képviselő hatvanki- lenc antológia-beli költő átlagos életkora ugyanis ötvert év. Költők ezt az életkort, ennyien, soha nem érték meg nálunk. Harmincon innen csak ketten vannak az antológiában, harminc és negyven között tizenkilencen, negyven és ötven között tizenheten, s az ötvenen túliak vannak legtöbben : huszonegyen. Ha ugyanilyen antológia készül, mondjuk, 1848-ban, az életkor-arányok pontosan fordítva alakulnak. Huszonegy költő harmincon innen. és két költő ötvenen túl. Már- már azt hittük, hogy a költői életpálya törvényszerűen rövid. Hogy költő csak lobogó hajjal, égő-fiatal szemekkel képzelhető el. Mai költőink rácáfolnak a hiedelemre: végre, először, sokáig élnek.

Honnan ez az életerő? Honnan a kilencvenéves Picasso fürgesége? Honnan a halhatatlanoknak ez az elnyűhetetéves Lukács György derűs öniróniával mesélte el tanítványainak, hogy tudniillik: most kezdett kinőni az egyik bölcsességfoga? Az ember hajlamos arra a magyarázatra, hogy ennek az örökfiatalságnak egyetlen titka van: a munka. Az ecset, a véső, a toll kemény szorítása. A ma- gamegnemadás. A teremtő nyugtalanság az utolsó pillanatig. Szép magyarázat, sőt, tulajdonképpen igaz is. Én mégsem elégszem meg vele. Van tudniillik egy másik, legalább ilyen fontos magyarázat is. így hangzik:

Ezek a Nagy öregek azért tudják megőrizni fiatalságukat, mert van mit megőrizniük. Volt fiatalságuk. Robbantani tudtak már huszonévesen. Sikerre vinrti tehetségüket. Elismertetést szerezni ifjúi fővel. Picasso huszonhárom éves. amikor túllép úgynevezett kék korszakán, huszonöt évesen már a rózsaszín korszakon is túljut, és huszonhat éves, amikor új képzőművészeti időszámítást jelentő képét, Az avignoni kisasszonyokat megfesti, s már egész Európa zengi a nevét! Lukács György huszorfhárom-huszon- négy évesen a Nyugat és a Huszadik század munkatársa! Illyés Gyula huszonéves, amikor versköteteit már Babits méltatja! Chaplin huszonhárom évesen tűnik fel, Hollywoodban, néhány év múlva az egész világ az ő filmjein derül, s még harmincéves sincs, amikor saját filmstúdiót vezet!

Ám ez a magyarázat: egyúttal az érem másik oldala. Meghosszabbodott az életkor, de meghosszabbodott a mai fiatal tehetségek fiatalkora is. Túlságosan sokáig maradnak kezdő státuszban, szinte beleragadnak ebbe az állapotba, nem tudnak robbantani huszonévesen, elismertetést szerezni ifjúi fővel. Ismerünk-e most huszonhat éves világhírű festőt? ír-e most valaki huszonnégy évesen olyan alapművet, mint Lukács drámatörténete volt, illetve, ha ír: tudunk-e róla? Vannak-e „befutott” költőink a huszonévesek nemzedékében, s nem számítanak-e még a harmincasok is kezdőknek? Vezetnek-e huszonévesek filmstúdiót, kutatólaboratóriumot? Szerkesztenek-e folyóiratot? (Csak emlékeztetőül: Einstein huszonhat éves, amikor speciális relativitás-elméletét megalkotja, és harmincévesen már egyetemi tanár; Németh László harmincegy évesen folyóiratszerkesztője, vezető kritikusa és ideológusa a népi írók mozgalmának.) Az érem egyik oldala tehát: sok a Nagy öreg a Szép versek antológiában. És az érem másik oldala: kevés a Nagy Fiatal a Szép versek antológiában. De nem azért, mert kevés a tehetséges fiatal (nagyon is sok van belőlük), hanem azért, mert nem fémek bele az antológiába. ;

Üj helyzet ez, nem Hittünk hozzá, rtem készültünk fel rá. De úgy látszik, most már gyorsan fel kell készülnünk, a társadalmi munkamegosztás új arányainak kialakítása érdekében, a tehetség-gazdálkodás egészsége érdekében. Mert örvendetes, hogy a halhatatlan Nagy öregek korát éljük. De a következő csak akkor lesz ugyanilyen örvendetes, ha mármost élni kezdjük a halhatatlan Nagy Fiatalok korát is.

TANVLMÁNYFEJ MARTINÉK JÓZSEF FESTMÉNYE

FARAGÓ VILMOS

PAKOL1TZ ISTVÁN:

SZAUNA

Forró gőz és hideg zuhany váltakozású

vérpezsdítő-isméti ődéses életerősítő-megtartó köznapi szertartás: szauna

Megújul az elgyötört test

az eihágyadt lélek fölfrissül

Fogékonyabb lesz az Értelem az egyetemes emberi Tisztességre A cirókás-kínálkozó nyirfagallyvirgáes eszmei-gyakorlati ráadás csupán

Észak Asszonya nemcsak házi használatra tartogatja a Szaunát:

. nyerészkedni-akar ás nélkül tágítja nemzetközivé

hogy a forrófejűség s a higgadt-hűvös megfontoltság

harmóniájában

felelősebbé fényes edjék a kigyúlt Gondolái

AJÁNLÁS

Az európai SZAU NÁT világméretűvé kell bővíteni

Napilapot szerkesztettem

Cikón

Az 1920-as években a fővárostól olyan távoleső vidékre, mint Tolna megye déli csücske, csak délután érkeztek a pesti napilapok. Akkoriban még nem frzetődött ki előre kinyomni a vidéki kiadást A megyének egy hetilapja volt. a hivatalos Tolna- megyei Újság, Szekszárdim. A húszas évek végén erősödő ellenzék a Tolnavármegyét alapította meg kápőbh, Dombóvárait.

Cikára. ebbe a kis faluba délután 3 tájban érkezett meg a pesti posta, benne a kevés napilap, ment hisz a falu magyar intelligenciája a jegyzőn. a tanítón, és az egyetlen kereskedőn kívül csak pesti nyaralóikra szorítkozott, a sváb lakosság megelégedett a hetilappal, a Sonn tags blatt-tai. A napi események híreá így elég későn jutattak oda. Előzó évben Csehszlovákjában és Jugoszláviában töltöttem a nyarat, rokonaiknál. A két szóm- szédáülam kormányzata, nyugati. főként francia háttérnél fölismerte a napi sajtó pro- pagandaéntékét Ott láttam, mennyire fölvillanyoHza az embereket a mindennapi események friss tudomásulvétele.

Éppen a negyedik íöoxnáziu- mi osztályt végeztem, a következő évben. Az előző évi kiadós külföldi nyaralás után. nem nyílt 'kilátás arra. hogy itthonról eltávozhatom, hiszen akkor még cserkész sem lévén. sem a Balatonhoz, séma Dunához nem mehettem táborozni. A helyi intelligencia, meggyarapodva a kisiparosok értelmiségi fiaival és budapesti nyaralókkal biztos közönségnek látszott egy kifizetődő napi tájéteskató aaegala* pí/tására» i

jt;

Nagyapám! CRcS «gyeden kereskedője volt, ugyanakkor szerződéses postamester és sok mindenbe belekezdő vállalkozó. így pl gyümölcsösé- nék pincéjét a Derby sajt- gyárnak kiadta: káé valódi

svájci waitnrrüor dclflaaH ott . i 14-1

A szükséges papír; fcufigö,

különböző minőségű ceruzák

mdelitoMÄw* álltak ahhoz.

' 07v egy sokszorosított lapot

::líl*ak.

A rádió még csak kezdetleges készülékek formájában jutott el vidékre, ég ott is nagyon kevés emberhez. Minden újért lelkesedő és kipróbáló nagyapám azonban az első detektoros nádió tulajdonosa vo£Lt a faluban. Fülhallgatóval szorgalmasan, de fölváltva hallgattuk a híreket, sőt néha a szórakoztató műsorokat is- 1926-ba« már 'bizonyos rutinműsora volt a rádiónak, legalábbis ami a hírek pontos időzítését állati. Nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy a falu egyetlen rádiójának közkinccsé tételét íölfödözzem. Elhatároztam, hogy a falu információszükségletét megpróbálom kielégítem! úgy, hogy abból a diák zsebe is profitáljon. Négy irkalapat négy másolattal készítettünk egyszerre. öcsém és pesti barátja a sokszorosítók és lapterjesztők lettek. A négy oldalból az elsőt a pesti rádió déli híreinek gyára levételére tartottam farm. a második, harmadik és negyedik oldalt pedig nem napi jellegű cikkekkel és hírekkel készítettük el előre. A déli hírek leírása percek alatt megtörtént, úgy, hogy rikkancsaim még ebéd előtt, vagy a kezdetén széthordták a falubeli előfizetőknek a lapot. Hirdetések, személyi közlemények a falu eseményeinek hírei tarkították a nagyvilág napi híreit és a pesti folyóiratokból Átvett cikkek anyagát. Még kép- -n!veszeti kiállításit is . ’?.-.:ank. természetesen V n belépődíjjal és az agyagi- készült szobrok) kiárusításával. . .j, ,

Lapomnak a Spion címei adtuk, minthogy a friss és bizalmas hírszolgálat ved! célja és feladata.

Pár évvel ezelőtt nagyné- mám még egy teljes sorozattal meglepett. Lehet. hogy még ma iß rejlik valamelyik cikói. vagy bonyhádi előfizető, vagy hajdani pesti nyaraló tulajdonában, egy-égy példány, vagy akár teljes sorozat

Ha néha olvasgatom a Tolna megyei «ajtó és nyomdászat történetének zord fejezeteit, eszembe jut 14 éves koromban alapított és szerkesztett első újságom. Bizony némelyik: Tolna megyei nyomdatermék addig sem élt, aranyi számot ssm ért meg, irtot; az én dkói napilapom.

. ■ 'd-’Ti'-u1 oa iamx