Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-21 / 67. szám
# BALÁZS BÉLA: TÁBORTŰZ MELLETT, VÖRÖS ŐRSÉQEN Tábortűz mellett, régen, nem régen, Szatmármegyében, Sárosmegyében, Sokszor feküdtem vörös őrségen Páston elnyúlva. Fejem a nyergen, kezem a puskán, Hanem a szemem a csillagos égen. Fegyvert pucoltunk, sebet kötöztünk, Üszkös haragon szikkadt a könnyünk, Sok jó elvtársunk nem ült már köztünk Vörös őrségen. Mégis dúdolva, mese és nóta Nyájas anekdota járta közöttünk. Éltét elszánta. Holnap meghalhat. Vszitni őt már nem kell szavallat. Életről szépet örül ha hallhat Tábortűz mellett. „Hát miért vérzünk, ha nem a szépért? Mesélj Balázs Béla. Hűvös a harmat". Hej regő rejtem, el ne felejtsem, Vérben és szennyben, sírva is sejtsem. Emberről álmunk el sohse ejtsem. Vörös őrségen. , Ígéret kincsét, emberszív báját, Élet édességét szívemben rejtsem. Miért harcolnánk, ha ez nem volna? Bár elrabolva, bár elhantolva? Hogyha mesém nem igazat szólna Tábortűz mellett? Lehetne-szépség bárhol is sejlik: Énekembe vágyam mágnese vonja. Regős, mit adsz te holnap csatára? Tápláló hitet kenyereszsákba. Robbanó álmot a patrontárba, Vörös őrségen. Hogy szerethessed, amiért csatázol. Nem ingyen indulunk, pajtás, halálba. Tábortűz mellett most is mint régen Dalolgatok még vörös őrségen. Mi szépet látok, mesélem szépen. Kobzosnak dolga. Fejem a nyergen, kezem a puskán, Hanem a szemem a csillagos égen. BABITS MIHÁLY: CSILLAQOKIQ! Ö, szomorú téli sötét, te szennyes fekete bársonyI Örülök annak a kis résnek a függönyömön, mert rajta a végtelen Terek mélyébe látni, csillagokig! A szomszéd szobákból az Élet örök ritmusa, alvó kedves életek lélegzése, — 6, ti meleg Erők titkos munkája, kik jöttök az Idő feneketlen mélyeiből! Élet vagyok én is, meleg erő, — gyűlöljön aki rossz Magyar korok mélyeiből, nagyapákon, apákon át ideértem ahol kilátok a csillagokig, csillagokig! Gyűlöljön aki rossz! S szeressen a jó! Mert nem nézek én mást ezután csak testvértüzek lobogását, nem, hallok én mást ezután, csak testvéréletek ritmusát tér meg idő feneketlen mélyeiből! Aludj, barátom! s építsd erőidet a jövőnek! Aludj, testvér! ó, bár mind testvérek, emberek, lelkek, kéz kézben, erőt erő táplálva, mint áram áramot, törnénk föl csillagokig! Emlékezés : • * * - -/ V; ' \ / '• . * . *• „ a Tanácsköztársaságra LUKÁCS GYÖRGY: A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KULTÚRPOLITIKÁJA (Részletek) A kultúra területén abban a nagyon kedvező helyzetben voltunk, hogy — szocialista vagy nem szocialista módon — az egész magyar kulturális élet fel volt kavarva. Ez azt jelentette, hogy nem is az egész magyar intelligencia, de a magyar kultúra vezető rétege az első pillanattól kezdve hajlandó volt a tanácshatalommal együtt dolgozni. Ilyen módon a kultúrpolitika nagyon széles társadalmi alapot kapott. A művészetek terén olyan emberek jelentkeztek, mint Gábor Andor, Balázs Béla, Reinitz Béla. Ehhez hozzáteszem, hogy a művészetek vezetését a népbiztosság által kinevezett művészi direktóriumok vállalták, és ezekben is a legkitűnőbb emberek dolgoztak. Elég, ha arra hivatkozom, hogy a zenei direktóriumokban Bartók Béla, Dohnónyi Ernő és Kodály Zoltán, a képzőművészet területén Kernstok Károly működött együtt velünk, a fiatalabb nemzedékből Berény Róbert, Pór Bertalan, Ferenczy Béni és Noémi, hogy az irodalmi direktóriumban a Nyugattól egészen a fiatal, a legfiatalabb gárdáig — értem itt Kassák Lajost és .Déry Tibort — vettek részt. Azt mszem, ebből nyilvánvaló, hogy -úgy- szólván az egész haladó, radikális kultúrmozgalom a Tanácsköztársaság kultúrpolitika: szolgálatába állott. Amennyiben a proletár, diktatúrának a kultúra területén hatása és tradíciója van, amit folytatni lehet, az éppen a széles népi alap. Népin azt értem, hogy az ország legjobb és leghaladóbb erőit fogta' össze, mégpedig úgy, hogy kísérletet tett arra, hogy egyrészt megőrizze a legszigorúbb és legmagasabb rendű szakszerűséget, másrészt elkerüljön mindent, ami a kultúra bürokratikus Igazgatása felé vezet. « MÓRICZ ZSIGMONDI A SOMOGY MEGYEI TERMELŐSZÖVETKEZETEKRŐL (Pesti Hírlap, 1919. április 15.) (Részletek) Valóságos csoda, amit most láttam. Somogybán voltam, s az ottani termelőszövetkezetek berendezését néztem meg. A megye lakosságának nagyobb része az uradalmakon lakik. Nem kell tehát egyebet tenni, csak mondani, hogy az uradalmat átveszik az alkalmazottak közös tulajdonba, s már akkor csaknem teljes létszámban vannak együtt azok az igényjogosultak, akik az illető földterületre számot tarthatnak. Pl. az Esterházy- uradalom Somogybán 40 000 hold. Állandó alkalmazottja van 1100 béres és 5000—6000 időszaki munkás. Ha ez a 6000—7000 ember közös tulajdonossá válik, mint szövetkezeti tag, akkor már csak 6—7 hold jut egy munkásra, képzeljük el most, hogy ennek a hétezer embernek szétdarabolták volna hatholdas parcellákra ezt a rengeteg földet, micsoda, iszonyú állapot következett' volna él, . Ií£y páiífe ' égyütt maradt minden. "Van egy képzett, beállított. kötelességet ismerő, s az eddiginél sokkal nagyobb ambícióval dolgozó munkásbirtokos osztály1: Nem lehet ideálisabb és szociálisabb megoldást kívánni. És ha látjuk, hogy van megszervezve az egész megye ösz- szes uradalma egy szervezetbe, minden ötezer holdnak közös intézősége, amely járási központokba, s az egész a megyei központba számol el, Illetve onnan kapja az egységes üzemtervet, akkor föl kell kiáltanunk, hogy megvalósult az Utópia! & milyen öröm, lelkesedés, boldogság az emberekben. A kerülő, a béres, az intéző, a főihtéző, az irodai írnok, az igazgató mind-mind boldog és vidám és megelégedett, és tüzel a munka boldog lázától. Azok után, amiket SomogV- országban láttam, egy csöppet sem csodálkozom a somogyiak nagy önérzetén, hogy Somogy indította meg a világ új rendjét. S egy csöppet sem kételkedem, hogy az ország minden vármegyéje rohanni fog az új termelő rend megvalósítása felé. Magyarország végre a boldog béke útján halad. Ám erről szent meggyőződéssel teszek tanúságot. • RUDAS LÁSZLÓ: TALÁLKOZÁS LENINNEL (Részlet) 1919. február közepén a Kommunisták Magyarországi Pártja megbízásából Moszkvába indultam. Az út ez idő tájt nem Ígérkezett túlságosan könnyűnek. Két fronton keresztül vezetett Moszkva felé. Vasúti összeköttetés nem volt, s az út legnagyobb részét szekéren, vagy gyalog kellett megtennünk. Amikor Kijevbe érkeztem — március 23-a volt —, akkor érkezett oda a magyar proletárdiktatúra kikiáltásának híre. Moszkvába érkezésem után egy héttel Lenin magához hivatott Az első percben természetesen nagyon elfogódott voltam. Hisz olyan emberrel beszéltem, aki mellett valóságos törpének éreztem magam. Lenin a magyar proletár- diktatúrára terelte a szót. és nekemszegezte a kérdést:’ — Micsoda diktatúra van maguknál, ha a színházakat és az orfeumokat szocializálják? Ez most a maguk legfőbb gondja? Biztosítottam arról, hogy otthon nem csupán ez történt. Feltehető, hogy az európai burzsoá sajtó ezekről a felszínes dolgokról emlékezik meg jelenleg, de nem kétséges, hogy lesz miről írnia hamarosan, ha rátérünk a nagyüzemek szocializálására. Lenin hirtelen fordulattal rátért a szociáldemokrata párttal való összeolvadás kérdésére, s ezt mondta: — Én kérdeztem a magyar elvtársaktól, hogy mi a biztosíték ennek az egyesülésnek a szilárdságára. Azt teleíonál- ták nekem, hogy Ügyek nyugodt, mert a magyar kommunista vezetők Marxnak és Leninnek a tanítványai. Ez még nem elég biztosíték, mund- tam nekik kissé epésen, mert vannak olyan tanítványok, akik nem jól tanulták meg a leckét... Arra kértem, írjon egv levelet a magyar munkássághoz. és buzdítsa őket súlyával és tekintélyével forradalmi kitartásra. — Ezt nem tehetem — mondotta. — Nem avatkozhatna más országok belügyeibe. Különösen, ha nem ismerem eléggé belső viszonyaikat. A levél később meg íród ott, és Szamuely hozta magával Budapestre. HERCZEG KLÁRA: TANACSKÖZTÁRSASÁGl EMLÉKMŰ
